A futballban egyértelműen szükség van rendszerváltásra

Fekő Ádám interjúja Horváth Csengerrel, a DVTK volt sportigazgatójával a magyarnarancs.hu-n.

Fiatal sportvezetőként kívülről érkezett a magyar futball belső köreibe Horváth Csenger, aki 2024 végétől fél évig volt sportigazgató a DVTK-nál. Aztán a NER sajátosságai miatt gyorsan kiderült, nincs igény szakmaiságra. Az idei NB I.-es szezon utolsó fordulója kapcsán készült interjú a hazai futballklubok közállapotairól és arról szól, hogyan teremthet értéket a magyar labdarúgás a jövőben.

Fekő Ádám interjújából idézünk, amely a magyarnarancs.hu-n jelent meg.

28 évesen lett sportigazgató a DVTK-nál. Ez hogy jött össze?

Elég korán megfertőzött a foci világa. Játszani csak amatőr szinten tudtam, a mérkőzéseket már utánpótláskoromban is szívesebben elemeztem. Elkezdtem szakcikkeket olvasni, gimnazistaként konferenciákra, scout tanfolyamokra jártam, edzői képesítésem már az érettségi előtt megvolt. Az érettségit követő nyáron érkezett a debreceni labdarúgó-akadémiára szakmai vezetőnek Luis Castro, aki abban az időben a portugál utánpótlás elismert szakembere volt. Látta, hogy nincs, aki segítsen neki, mert még rendes megfigyelőrendszer sem volt. A testvérem ajánlott be neki azzal, hogy nálam jobban kevesen ismerik a hazai utánpótlás-játékosokat. Castrótól megtanulhattam a modern európai profi futball szakmai alapjait. Sajnos rövid idő alatt szembesült azzal a kultúrsokkal, amivel minden olyan szakember Magyarországon, akinek vannak ambíciói, és gyorsan távozott. Ezt követően több NB I-es klub utánpótlásánál dolgoztam. Azt is tapasztaltam, hogy változtatási javaslataim, átalakítási koncepcióim nem igazán mennek át. Ilyen anyagokban nyilván leírtam olyan dolgokat, amelyek érdekeket sértettek.

Milyen érdekeket lehet itt sérteni?

Ha leírom, hogy át kéne alakítani a képzési rendszert, és mondjuk nagyobb hangsúlyt fektetni az egyéni képzésre, akkor az nyilván érdekeket sért, hiszen az ott dolgozó emberek munkáját veszélyezteti. Nem az a legfontosabb, hogy a lehető legjobban dolgozunk a legjobb szakemberekkel, hanem a lojalitás a fontos és a központi pénzek lehívása.

Hogy jött a Diósgyőr?

Magyar Mátyás tulajdonosként szembesült a szakmai, mondjuk úgy, furcsaságokkal, és úgy döntött, keres valakit, aki rendbe teszi a klubot. Egyetlen kitétele volt: hogy nem akar olyan sportigazgatót, aki a magyar foci szokásos körforgásából származik. A folyamat úgy működött, mint bárhol Nyugat-Európában: interjúk vele és a munkatársaival, amelyeken őszintén elmondtam, mit gondolok a magyar futball viszonyairól, és hogy teljes struktúra- és szemléletváltásra van szükség. Azt mondta, csináljuk, segít abban, hogy Diósgyőrben sikeres klubot hozzunk létre, utánpótlás-akadémiát, és teremtsük meg a fenntartható működést.

Az közben nyílt titok volt, hogy ennek a klubnak nem Magyar Mátyás a tulajdonosa, hanem mondjuk úgy, „Mészáros Lőrinc érdekeltsége”. Ehhez hogy állt?

Mondjuk úgy, hogy Magyar Mátyás tulajdonosi képviselőként működött, amíg hagyták. Támogatásával elindult a változás, ez a struktúrában, a vezetők személyében, a szakmai stáb összetételében is változásokkal járt. De itt, mint kiderült, nem, vagy nemcsak ez az érdekkör volt a probléma, hanem az elavult, polipszerű, kulcspozíciókat elfoglaló hálózat. Elavult, belterjes rendszerben a tehetségnek, a tenni akarásnak nincs helye, elvesznek, kiszorulnak a tehetséges szakemberek és játékosok. Én nemcsak koncepciót hoztam, hanem új struktúrát is akartam. Hasonló történt Zalaegerszegen is, ahol a külföldi tulajdonosi kör nemcsak tudást hozott, hanem mindent azonnal lecserélt, így a régi és rossz rendszer embereinek nincs ideje összezárni.

A DVTK sok százmilliárdos projekt, vadonatúj stadionnal, államilag támogatott akadémiával, hatalmas edzőközponttal. Ehhez képest mit talált?

Ott az elképesztő létesítményhálózat, de sajnos az értéknek nem a betonban kéne lennie, hanem a humán erőforrásban. Legfontosabb feladatomnak tartottam, hogy az elején mindenkivel leüljek. Meg akartam ismerni, kik ők, milyen viszonyban állnak egymással. Ebből összeállítottam egy anyagot, és elküldtem Magyar Mátyásnak, hogy kisebbre kell venni a létszámot, mert a világon semmi nem indokolja azt, ahány embert foglalkoztat ez a klub. Négy-ötszörös méretére lett felduzzasztva ez a szervezet.

Párhuzamos működés folyt: volt egy ügyvezető és az emberei, akik multiklubmodellt álmodtak meg számtalan sportággal, és volt Magyar Mátyás tulajdonosként, aki akkor vált valódi tulajdonossá, amikor megjöttem. A kulcskérdés az, hogy a Diósgyőrbe érkező pénz mire megy: el lehet költeni és felélni, vagy be lehet fektetni. Úgy gondoltam, hogy ha már van ilyen lehetőség, fektessük be tudásba, fenntartható koncepcióba. Ez nem tudott megvalósulni.

Mivel szembesült, mire költötték azt a pénzt, amiből sportklubot is építhettek volna?

Ma a játékosbérre megy el a legtöbb pénz, ennek az átvilágításával töltöttem az első hónapjaim nagy részét. Az első három hétben olyan játékosoktól köszöntem el, akiknek a mai napig nincs csapata, pedig azóta eltelt másfél év. Őket ki vitte oda vajon? Léteznek rosszul sikerült igazolások, de ha többen is úgy vannak itt közép-európai szinten kiemelkedő bérért, hogy utána sehova nem tudnak igazolni, az azért felvet kérdéseket. De a szakmai stáb mérete is óriási volt ahhoz képest, ahol tart a klub.

Nagyjából mennyit lehetett Diósgyőrben úgy keresni valakinek, hogy közben negyven percet sem focizik?

A Diósgyőr sportszakmai működésre elköltött pénzügyi kerete nagyjából a harmadik-negyedik legnagyobb országosan, és a szakmában dolgozó emberként tudom, hogy még előző nyáron is így volt. Csak a Fradi, az Újpest és a Felcsút előzte meg, nem véletlenül tudott magához hívni játékosokat. Ezeket a béreket akartam csökkenteni, és a bérre költött összegeket játékjogba akartam befektetni, tehát arra építeni, hogy magasabb összeget kapunk fiatal focistákért egy-két évvel később.

Senki nem volt, aki belülről támogatta volna az elképzeléseit?

Ha egy ilyen szervezetnél a piaci realitásoknál sokkal jobban megfizetsz mindenkit, akkor senki nem lesz érdekelt bármiféle változtatásban. Ezért volt nehéz helyzetem, hiszen bárhova nyúltam, sértettem valakinek az érdekét. A játékosoknak sem mondhattam meg, hogy még a magyar futballklubokat tekintve is irreális a keresetük, hiszen azonnal fellázadtak volna ellenem. Rengeteg ütközési pont volt, a kiváló létesítmények mellett mindent átszőtt a középszerűség. Változtatási javaslataim számtalan területen konfrontációval jártak. Csak néhány további példa: a pályák minősége, az étkezés összeállítása, a sérülések magas száma és a hosszú rehabilitáció. Újdonság volt a szurkolókkal, szurkolói csoportokkal történő együttműködés, nyílt és őszinte kommunikáció. Amikor megérkezett vezetőedzőnek a litván Valdas Dambrauskas (2025 februárjától június közepéig volt a DVTK vezetőedzője – a szerk.) – megjegyzem, azóta Azerbajdzsánban bajnokságot és kupát nyert, 33 meccs óta veretlen –, nem értette, hogyan lehet napi másfél óra edzéssel dolgozni. És ilyenkor a játékosoknak sem az az érdeke, hogy mostantól napi 5–6 órát dolgozzanak, nem ezt szokták meg. Mindenesetre elindult a változás. Az idei szezon kezdése előtt azonban Sántha Gergely elnök minden folyamatot leállított, mindenkit elküldött, aki hozzám köthető volt. Vissza is sírták azt a Radenkovicot, akit én kitettem (a szerb Vladimir Radenkovic előzőleg másodedző volt a klubnál, majd 2024-től 2025 elejéig vezette a csapatot, végül 2025 nyarától 2026. márciusig volt a DVTK vezetőedzője – a szerk.). A döntésem miatt akkora média is szervezetten támadott, ma már mindenki láthatja, hogy nekem volt igazam. És hát rajta kívül még jó néhány nevet beárazott ez a szezon. Most is megerősítem, hogy a rossz struktúra és működés kirázza a szakmai hiányossággal küzdőket, és szürkévé teszi a tehetséges szakembereket, játékosokat. Hogy konkrétumokat mondjak: a hátvéd Szakos Bence Dambrauskas kezei alatt már nem itt tartana, a legfontosabb fejlődési szakaszában akadt meg egyértelmű szakmai inkompetencia miatt. A kölcsönadott támadó, Jurek Gábor tavaszi szereplése is bizonyítja, hogy mennyire fontos az edző és a stáb tudása, és mekkora kárt okoz a teljes magyar labdarúgásnak a rossz szakmai közeg, mivel elveszik a süllyesztőben egy-egy tehetséges fiatal. A futball ma már összetett tudomány, nem annyi, hogy koncepció nélkül összehordunk két tucat játékost.

Tovább a magyarnarancs.hu-ra a teljes interjúra >>>>>>>>

forrás: magyarnarancs.hu

Fotó: Sióréti Gábor