Karlo Sentić búcsúzik

A horvát kapus összesen 47 bajnoki és 2 kupamérkőzésen védte a DVTK kapuját, és több egyéni díjat is nyert diósgyőri játékosként.

Kedves DVTK-család!

Nehezen találok szavakat arra a két-két és fél évre, vagy még többre, amit Miskolcon töltöttem. Jól éreztem magam Miskolcon, és a barátnőmmel egy csodálatos időszakot töltöttünk itt. A megérkezésem első napjától éreztem a szereteteteket, soha senkitől nem hallottam egyetlen rossz szót sem. Szerettetek, támogattatok a városban, a pályán, a boltokban. Bárhol is jártam a városban, csak a szereteteteket éreztem.

Ez a klub kétszer is lehetőséget adott, amikor megakadt a karrierem, és remélem, legalább egy kis részét vissza tudtam adni. Sajnos idén ez is kevésnek bizonyult, de higgyétek el, ha választani lehetne, akkor az összes egyéni díjamat elcserélném a bentmaradásra. Egy pillanatig sem gondolkodnék rajta.

Nehéz most, de ilyen az élet, ilyen a futball. És semmit nem tehetünk ellene. Csak a fejünket felemelve mehetünk előre.

Ti vagytok a családom. Az eltelt két és fél évben több időt töltöttem veletek, mint a családommal, mint a barátnőmmel, a régi barátaimmal, de most ti voltatok a barátaim.

Holdi mindig megkérdezte, amikor átvettem a díjakat, hogy miért köszönöm meg nekik, a csapatnak. Azt válaszoltam, hogy azért, mert ha nem érezném itt jól magam, akkor nem tudnék ilyen teljesítményt nyújtani.

Úgy éreztem, hogy mindig mögöttem álltok, ezért könnyű játszani. A srácok az öltözőben, a szurkolók, és mindenki más a klubban. Könnyű dolgom volt, mert a megérkezésem első napjától támogattak, és tudtam, hogy mindenki mögöttem áll.

És igen, most eljött a búcsúzás ideje. Sajnos nem ilyen távozásra számítottam, de ahogy mondtam, ilyen a foci, és csak előre szabad tekinteni. Csak szép emlékeket viszek magammal, mert rengeteg szép pillanatot éltünk meg.

Egyrészről szomorú vagyok, mert ahogy mondtam nem erre számítottam, de tudom, hogy mindent megtettem ezért a klubért, amire képes voltam. Néha jobban ment, máskor rosszabbul, de mindig a legjobbra törekedtem.

Másrészt azzal is tisztában vagyok, hogy amikor külföldiként a nevedet éneklik a szurkolók a meccseken vagy utána, akkor jó munkát végeztél. Erre pedig büszke vagyok.

Egy hatalmas köszönömöt szeretnék mondani mindenkinek.

Minden edzőnek, a vezetőségnek, a szertárosoknak és a szurkolóinknak, akik minden meccsen velünk voltak.

Azt hittem, könnyebb lesz ez a nap, ha egyszer eljön, mert nem vagyok magyar, és semmi nem kötött ide. De nem könnyű. Ám ahogy mondtam, ti voltatok a családom az elmúlt két évben, és káprázatos időt töltöttünk együtt.

Ezért még egyszer szeretnék köszönetet mondani mindenkinek a klubnál, az edzőknek, Tusinak, mindenkinek. És azt is tudom, hogy ez nem végleges búcsú, csak egy viszlát a következő találkozásig.

Köszönöm!