Ugrai Roland - Csak őszintén

Szerző: dfcwolf | 2017-11-03 21:29:00

Köszöntelek Roland az amigeleken.hu olvasóinak nevében. Tegnap játszottatok a Haladás ellen, és már reggel itt vagytok edzésen, nyolc fokban és esőben. Igazán nem irigyellek ezért. Beszélünk majd a tegnapi összecsapásról és sok másról is, de kezdjük az elején.


Hogyan kerültél Diósgyőrbe?
Amikor a Fradiban voltam, már akkor volt megkeresés a DVTK részéről, de nem jött össze és vissza kellett mennem a Haladáshoz, sajnos nem igazán sült el jól az a szombathelyi ottlétem. Éreztem, hogy el szeretném hagyni a klubot, mert már nem az én klubom. Februárban volt egy következő megkeresés, hogy ide szeretnének hozni, de nem engedtek el, mindenképpen ragaszkodtak hozzám. Utána szerencsésen alakult a helyzet, nyáron el tudtam hagyni őket, mivel meg tudott egyezni a két egyesület. Úgyhogy idekerültem, és mondhatom, hogy nagy örömmel jöttem. A Haladás ügyvezetőjének, Tóth Miklósnak is van kötődése a Diósgyőrhöz, így igazából csak jót hallottam a klubról, nem volt kérdés, hogy jövök.

Békéscsabai srác vagy, ugye? Hogy kerültél Szombathelyre?
Akkor nyílt az Illés Béla akadémia és mi voltunk az első „diákok”, az utánpótlás válogatottból figyeltek fel rám többek között, de jöttek oda Miskolcról, Nyíregyházáról, nem csak Szombathely környékéről. Simon Attila volt az akadémia igazgatója, akit ismertem a válogatottból is, az ő személye döntött, hogy odamegyek, de volt akkor több megkeresésem is más akadémiákról.

A békéscsabai és diósgyőri szurkolók annyira nem kedvelik egymást, de mégis párhuzamot kell vonnom, mert a békéscsabaiak is olyan hányatott sorsúak, mint a diósgyőriek. Egyszer fent, egyszer lent, NB1, NB2, ugye ott is elég erős a lokálpatriotizmus. Nem akartál ott futballozni?
Mivel ott nőttem fel, minden NB1-es meccsen labdaszedő voltam, nyilván jó érzéssel töltött volna el, ha ott tudok játszani, de mivel még nagyon fiatal voltam, nem tudtam azt úgy felfogni, hogy nekem most Békéscsabán kell játszanom. Nyilván nagyon örültem, amikor ellenfélként abban a stadionban léptem pályára, ahol gyerekként labdát szedtem, úgyhogy van ilyen kötődés, de soha nem tudtam ott játszani.

Békéscsabai srác vagy, játszottál a Haladásban, Fradiban és úgy kerültél Diósgyőrbe. Na, most ezt egy diósgyőri szurkoló elég nehezen emészti meg. Éreztél te ebből bármit is, amikor idekerültél?
Abszolút nem, de én nem is vagyok olyan, hogy ha a Fradiban vagyok, akkor nem lehet Diósgyőrben játszani, ha Diósgyőrben, akkor nem lehet a Fradiba igazolni. Úgy gondolom, hogy ez nekünk a munkahelyünk, attól függetlenül tényleg nagyon szeretek itt lenni és azt gondolom, hogy a szurkolók is befogadtak, a csapatban is jól érzem magam, úgyhogy nekem ez a munkám, itt vagyok jelenleg és minden erőmmel azon vagyok, hogy a szurkolóknak, a klubnak minél több örömöt okozzunk.

Ha volt is pár szurkoló részéről ellenszenv a személyeddel kapcsolatban, az utóbbi időben tettél érte, hogy ez megszűnjön. A pozitívumokból éreztél már valamit?
Nyilván, ilyenkor nagyon sokan írnak a közösségi oldalon, a szüleim és testvéreim is olvassák ezeket. Megmondom őszintén, én annyira nem, mert inkább elzárkózom ezektől a pozitív és negatív hírektől is, nem mindig a realitást írják. Pozitív és negatív értelemben is volt már rá példa, hogy úgy éreztem, a szakmai stáb is azt mondta, hogy jól játszottam és az újság lehozta, hogy csak zavartam a pályán. Illetve volt fordítva is, amikor úgy éreztem, hogy nem játszottam jól, és lehozták, hogy jól játszottam, szóval én ezt nem mindig tartom hitelesnek, és inkább nem is foglalkozom velük, de ami személyes üzeneteket kapok a közösségi oldalamon, az eljut hozzám.

Szerencsés vagy, mert eddig olyan klubokban játszottál, ahol vannak szurkolók, tehát nem kellett üres stadionban játszanod, úgy látszik ez végig kíséri a pályafutásodat.
Remélem igen és ez így is fog maradni, nyilván ennek van értelme, amit a válogatottban is megtapasztaltam, ennyi ember előtt játszani, erről szól a futball, a közönséget ki kell szolgálni, telt házas meccsek és tényleg, ilyen szempontból nagyon szerencsés vagyok, azt gondolom, ha a stadionunk kész lesz, akkor minden meccsen teltház lesz, legalábbis az első fordulókban biztos.

Rajtatok is fog múlni.
Igen, de az első néhány fordulóban biztosra veszem, hogy tele lesz a stadion.

És milyen Miskolcon futballistának lenni a hétköznapokban?
J
ó. Mikor a Fradiban voltam, annak ellenére se, hogy nem voltam alapember, nem tudtam úgy elmenni valahova, hogy ne ismerjenek fel, de itt is, bárhova elmegyünk, kávézni, kutyát sétáltatni, mindenhol megállít valaki.

Ha az ember végignézi az adatlapodat a HLSZ oldalán, akkor a fejlődés megkérdőjelezhetetlen. Egyre többször vagy kezdő, egyre több gólt lősz, ezt magadon is érzed? Minek tudható ez be?
Ez két dolog miatt van. Az egyik az, hogy én egy későn érő típus voltam egész életemben, de olyan 12-13 éves koromig megelőztem a koromat képességekben. Ott kitűntem és utána volt egy visszaesés. Nagyon kisnövésű voltam, olyan 17-18 éves koromban nőttem meg, illetve azt gondolom, hogy fejben is egy kicsit gyereklelkű vagyok, mindig nehezebben nőttem fel a társaimhoz, ez az egyik legfőbb oka. A másik meg az, hogy eddig nagyon sok - most lekopogom - sérülésem volt.

Amikor idekerültél, akkor is egy sérülésből próbáltál felépülni.
Így van. Ugye itt is kihagytam egy jó félévet és Szombathelyen is egy fél évet kihagytam és úgy jöttem ide, hogy elkezdtem edzeni, nem voltak fájdalmaim, aztán megint visszaestem. Ha úgy nézzük, majdnem egy év kiesett. Volt előtte két műtétem, több sérülés, ha ezt összeadjuk, akkor igen, sok meccs bennem maradt.

Sokan mondják, ha az előző csapatom ellen játszom, akkor motivált vagyok. Benned ez hogy jelentkezik? Motiváltabb voltál, vagy csak egyszerűen ismerted őket, tudtad, hogy mire számíts?
Nem nagyon ismertem őket, mert azért kicserélődött a keret. Nyilván játszottam jó pár fiatallal együtt, de nagyon sok másik fiatal került oda azóta, akit személy szerint nem is ismerek, mert jóval a korosztályom alatt volt. Én minden meccsre ugyanúgy próbálok készülni, mert minden meccsre megvan a motivációm, hogy játsszak jól, jöjjenek be a cselek, legyek veszélyes, rúgjak gólt, adjak gólpasszt. Ha a Magyar Kupában játszunk egy másodosztályú csapattal, ott is gólt szeretnék szerezni, vagy kitűnni a többiek közül. Ez nem mindig sikerül, de azon vagyok, hogy sikerüljön.

Ha választhatnál, hogy melyik poszton játssz, akkor hol játszanál a legszívesebben?
Megmondom őszintén, nem tudok erre a kérdésre válaszolni, mert igazából elől, jobb oldalt, bal oldalt, csatár mögött, mindenhol nagyon szívesen játszom és nagyon jól érzem magam. Ez abból is fakad, hogy talán kreatívabb játékos vagyok és fel tudom találni magam a pályán. Talán azt nem szeretem egyedül, amikor testtel fel kell vennem a párharcot a védőkkel szemben, nyilván megpróbálom megcsinálni, de ebben soha nem fogok kitűnni.

A Semleges Térfélben több mint fél éve Vignjevics volt a vendég, és a válogatottról beszéltünk. Azt mondta, hogy az a baj, hogy nincs a válogatottban egy kreatív, jól cselező csatár, és a magyar mezőnyben sincs. Akkor mondtam, hogy szerintem van a magyar mezőnyben ilyen játékos, én ismerek ilyet. Kérdezte, hogy ki az? Mondtam, hogy Ugrai Roland. Akkor kinevetett, de végül csak beigazolódott, hogy kellett egy ilyen kreatív játékos a válogatottba. Én már hamarabb behívtalak volna. A pályád most felfelé ível és ez kicsúcsosodott a válogatottságban. Milyen érzés kifutni a pályára a válogatottban ennyi néző előtt? De most nem arra gondolok, hogy „megtiszteltetés”, hanem, amikor jössz ki a pályára az öltözőből, mit érzel?
Érdekes, semmilyen izgalom nem volt bennem, lehet, azért mert jó formában érkeztem oda és magabiztos voltam, de az öltözőben teljesen nyugodt voltam és pozitív értelemben vártam a mérkőzést. Egy hasonló élményem volt még U21-es válogatottban. A spanyolokkal játszottunk kint Spanyolországban és ott is 22-23000 néző előtt játszottunk, és ahogy énekelték a himnuszt a spanyolok, meg most is a himnusz éneklésnél ez hidegrázós volt. Nyilván, aki ott van, személyesen ezt érzi, mert a tévé ezt nem adja át, azért mégis másabb a pályán, mint a lelátón. De tényleg nagyon jó érzés, ez viszont nagyon motivál, ezt még sokszor át akarom élni.

A társak hogy viszonyulnak egy újonchoz?
Nem éreztem semmi olyan „nem akarom befogadni” meg hasonlókat. Igazából sok embert ismerek vagy a korosztályos válogatottakból, vagy Guzmicsékat Szombathelyről, Stieber Zolit személyesen nem ismertem, de ő is szombathelyi, és mivel én is sokat voltam ott, így volt közös témánk. Dzsudzsák Balázs teljesen szimpatikus és közvetlen volt hozzám. Nyilván egy játékos akkor fogadtatja el magát – tök mindegy, hogy mennyire jópofa vagy kedves - ha jól játszik. Azt gondolom, hogy az első lépést megtettem, de ez még semmi, ez két meccs volt csupán, fokozatosan kell ilyen vagy ennél jobb teljesítményt nyújtani, és akkor lehet mondani, hogy befogadtak.

Mikor érezted azt, hogy ez a válogatottság tényleg nagyon közel van, elérhető?
Ez egyik pillanatról a másikra jött. Tavaly februárban volt egy meghívásom, de akkor behívtak ötven embert, tehát akkor ez nem jelentett semmit. Azt tudom, hogy pozitívak lettek a visszajelzések, nagyon jók lettek az adataim meg jó benyomást tettem Storck kapitánynál, de ez önmagában nem jelentett semmit. Aztán jöttek a sérülések és ezek kicsit távolabbra tolták a válogatottban való bemutatkozást. A szezon is úgy kezdődött, hogy az első meccsen nem játszottam, Tamás nem számított rám. Volt is egy megbeszélésünk, hogyha tudnak igazolni csatárt, akkor nehezebb dolgom lesz. Aztán jött is Nikosz, de úgy alakult a sorsom, hogy a Puskás ellen kaptam egy esélyt, amivel éltem, és bennmaradtam a csapatban, ami nyilván engem is motivált, és még több önbizalmat adott. Visszatérve a válogatottra, nagyon gyorsan történt ez, kb. másfél hónap, hogy ismét felfigyelt rám a kapitány. Tamás is beszélhetett rólam, bár ezt nem tudom. Hozzá kell tennem, hogy szerencsém is volt, mert a csatárok vagy lesérültek, vagy lemondták a válogatottságot, de azt gondolom, hogy bármennyire jól játszottam volna, nyilvánvaló, hogy ők elsőbbséget élveztek volna. Ha Szalai nem sérült, vagy Nikolics nem mondja le, akkor nem biztos, hogy kapok meghívót.

Jó, ehhez szerencse is kellett.
Persze, a legfontosabb faktor a fociban a szerencse, hogy utána mennyire él az eséllyel az ember az más kérdés.

Mondhatjuk azt is, hogy kicsit megégtünk Svájcban, de a diósgyőri szurkolók – ahogy én is - állva nézték a meccset, mert annyira szurkoltak neked és szerintem büszkék is voltak rád utána. Mit mondott a kapitány, amikor kiküldött a pályára?
Azt mondta nekem – volt vele két-három megbeszélésem meccs előtt is - hogy itt van az esélyem. Abszolút nem félt, mert látja, hogy milyen játékos vagyok. Látja, hogy mire vagyok képes és egy percig sem aggódik. Azt hangsúlyozta is, volt egy nyilatkozatom, amiben azt mondtam, hogy ez egy megelőlegezett bizalom, és akkor be is hívott a szobájába. Kicsit leteremtett, hogy ez nem bizalom, ezért megküzdöttem és nekem helyem van a csapatban. Mondta, hogy így is álljak hozzá, és így is játsszak, ő nem ad senkinek megelőlegezett bizalmat. Aki megérdemli, azt behívja, és nagyon nagy karriert futhatok be, ha úgy állok hozzá, ahogyan az utolsó meccseken játszottam. Csak pozitív dolgokat mondott. Azt mondta, hogy ott elöl szabad azt csinálnom, amit akarok, nyilván próbáljam megtartani a labdát, de mivel én kreatívabb játékos vagyok, ő nem fogja megmondani, hogy mit csináljak.

Pont erre gondoltam, hogy szabadjára engedett, azt mondta, hogyha ott a labda, csináld meg?
Abszolút. Mondta, hogy vissza is léphetek, be is indulhatok, nyilván a védekezésben volt egy feladatom, amit meg kell, hogy oldjak, de azonkívül nem mondta meg, hogy elöl mit csináljak.

Egyszer-kétszer megtréfáltad a svájci védőket.
Igen, szerettem volna élni is a lehetősséggel és szerettem volna kitűnni, de még ha ez így nehezebbnek is tűnik, de próbáltam mikor nálam volt a labda bátra megcsinálni azt, amit tudok, amire képes lehetek. Azt gondolom, hogy hellyel-közzel sikerült, és a végén egy szerencsés góllal még meg is koronáztam ezt.

Bizony, feliratkoztál egy rövid névsorra, akik az első mérkőzésükön gólt szereztek, ez azért nem akármilyen kezdő lökés volt. Bent hogy érezted, a svájciak milyen erőben voltak? Vagy éreztél nagy különbséget?
Nagyon. Sajnos azt kell, hogy mondjam, ég és föld. De pont Elek Ákosnak volt egy szituációja, tudjuk, hogy Ákos mekkora darab meg milyen masszív, és a Shaqiriba háromszor belerúgott, de nem esett el. Lehet, hogy egy Premier Ligában ő tízszer kerül ilyen szituációba. Meg a Xhaka, kevés focit nézek, de tudtam, hogy ki az a Xhaka. Minden labdát úgy vett át, hogy esély ne legyen. Bárhogyan próbáltam megkerülni, bárhogy próbáltam letámadni, mindig úgy vette át, hogy ne az én irányomba legyen. Tévében ez se tűnik fel nekem, hogy ennyire nehéz ellenük játszani. Van hova fejlődni, de legalább van egy példa, amit lehet követni.

Egyik ismerősöm játszott egyszer a Van de Boer ellen, és kérdeztem, hogy milyen volt? Mint egy gőzmozdony. Mindenkin átment, mindenki lepattant róla és rohadt gyors volt. Gondolom, valami hasonló lehetett ott is.
Igen, nekem volt szerencsém játszani Szombathelyen az Arsenal ellen egy barátságos mérkőzés, ahol játszott egy Walcott, egy Van Persi, egy Gallas, a Fradinál a Chelsea ellen a kedvenc játékosom, Eden Hazard is játszott, tehát volt testközelből tapasztalatom, de más világ.

Akkor nem volt benned az, hogy itt van ez a Xhaka gyerek, óriási sztár, nem rúgok bele?
Nyilván tudom, hogy sztár, mert olvasok róluk meg bekapcsolok összefoglalókat, de nem nagyon nézek focit otthon. De tudtam, hogy ki ellen játszom. Tényleg nem volt bennem semmilyen félelem.

Gyönyörű bemutatkozás volt. Az látszott, amikor riportot készítettek veled, nem tudsz örülni a bemutatkozásodnak, nem tudsz örülni a gólodnak.
Fájó. Bemutatkozásnál egy vereség nem túl szép, de nyilván egy-két napig ideges az ember, utána próbál a jobb dolgokra emlékezni és a negatív dolgokat elfelejteni. Ez máshol is így van, nem csak a fociban, hanem az élet más területein is. Így utólag nyilván tudok örülni neki.

Aztán volt a második meccsetek, ott se volt valami jó hangulat a lelátón, azt érezted?
Éreztük, mert ez nem csak ennek a két meccsnek szólt, hanem az egész vb selejtező nem úgy sikerült, ahogy azt a szurkolók elvárták, ennek hangot is adtak, de ez hozzátartozik a focihoz. Itt is vetettek le rólunk mezt, most meg tapsolnak nekünk, de ilyen a futball, az utolsó dolgokra emlékszenek a szurkolók meg mindenki. A három héttel ezelőtti dolgokra én se emlékszem, de a többi meccsre igen, ez ilyen egyszerű, ezeket ki kell javítani, ki lehet javítani, ez motiválja a játékosokat. Most megint lesz két felkészülési meccs a válogatottban, itt is meg lehet mutatni, hogy jobb játékosok vagyunk, hogy tudunk jobb teljesítményt is nyújtani.

Hat rád, amikor az ellenfél szurkolói megtalálnak?
Két példát tudnék mondani. A Fradiban nagyon sokan megtaláltak a lelátóról, akkor az megviselt. De például a tegnapi meccsnél is a szombathelyi szurkolók is beszólogattak. Ilyet még nem is tapasztaltam. Nem zökkentett ki, de azt tudni kell, hogy ott voltam 8 évet, egy rossz szót nem nyilatkoztam a klubról, erre mégis minősíthetetlenül viselkedtek. Nagyon megküzdött a klub, hogy én onnan eljöjjek. Mindent megtettek. Mindent.

Említetted, hogy Bódog azt mondta, ha sikerül igazolni másik csatárt, neked nem lesz itt olyan jó a helyzeted.
Dolgoztam ugyanúgy tovább és biztos voltam abban, hogy előbb-utóbb megkapom a lehetőséget. Ez nehéz is, mert Óvári Zsolt egy jó játékos, a fiatal-szabályt is a klubnak be kell tartani. A bal oldalon ott az az Óvári, akinek sokat kell játszani. Ott van Diego, aki mellett nehéz lett volna bekerülni. Szarka Ákos megint egy nagyon fontos játékosa a csapatnak, neki is játszani kell, illetve jött a Nikosz. Tamás nem azt mondta, hogy nem fogsz játszani, hanem akart hozni egy vérbeli csatárt, és ha Nikosz úgy kezdte volna a bajnokságot, ahogy a Galatasaray ellen játszott, akkor nem kaptam volna meg a lehetőséget, és akkor most nem beszélgetnénk itt.

De meggondolta magát Tamás, mert stabil ember lettél.
Arra is rászolgáltam biztos, hogy mást akart hozni, meg arra is, hogy most fontos játékosa vagyok. Tamás nem maga ellen dolgozik. Ha ő úgy látja, hogy nem illek be a csapatba, vagy nem tudok olyan teljesítményt hozni, nem vagyok olyan formában, akkor ennyi. Korrekt volt egyébként, mert ezt elmondta nekem. Nem az volt, hogy kitett, és nem tudtam mi van. Ha edző lennék, én is a legjobb játékosokat játszatnám. Ha akkor nem fértem bele, akkor kész, nem sértődtem meg, dolgoztam ugyanúgy tovább, bíztam abban, hogy megkapom a lehetőséget.

Sokan emlegetik ezt a Bódog féle stílust, amit játszik a Diósgyőr. Magasan támadunk le, te is már ott védekezel az első vonalban. Gondolod, hogy ennek volt szerepe abban, hogy behívtak a válogatottba? Kellett ez ahhoz, hogy elsajátítsd ezt az agresszívebb stílust?
A válogatottban mást játszunk. Itt viszont minden csapat ellen tudunk dominálni. Akár egy Fradi ellen, egy Vidi ellen, hogy csak a legjobb csapatokat említsem. Portugália ellen nem biztos, hogy ilyen játékot játszanék. Nem tudom összehasonlítani. Lehet, kellett ez is a jó formámhoz, hogy ezt a játékot játsszuk. Én is szeretek olyan csapatban játszani, amelyik gólra törő. Második vagy harmadik legtöbb gólt lőttük a bajnokságban, tehát ez nyilván minket is dicsér. Nekem könnyebb ilyen csapatban játszani, mint ha lőnénk egész bajnokságban 15 gólt.

Úgy látszik, a válogatottnál kiszakadt a gólzsák.
Már előtte is egyébként. De azóta igen. Pont most néztem, hogy az utolsó 10 meccsen 8-9 gólt lőttem.

Azért ez nem rossz. Nem tudok elszakadni a válogatottságtól. Most mentetek Szombathelyre és kispad. Válogatott játékos vagyok, rúgtam egy csomó gólt, jól megy a játék… Mit keresek én a kispadon?
Igen, én is feltettem ezt a kérdést Tamásnak is meg magamnak is. Rosszul éltem meg, de elmagyarázta Tamás, hogy ez miért történt így, és nyilván elfogadtam.

És megtudhatjuk, hogy miért?
Annyi volt az egész, hogy kielemeztük, hogy a Haladás nagyon elfárad az utolsó 25-30 percre, és a pálya is mély volt. Azt mondta Tamás, hogy kicsit megtámadjuk az ellenfelet ugyanúgy, ahogy játszottunk eddig, és a 2. félidőben Nono meg én frissességgel el fogjuk tudni dönteni a mérkőzést. Azért, mert az az érzése, hogy ez egy nehéz meccs is lehet, ha elejétől végéig játszunk és akkor nem biztos, hogy a 2. félidőben lesz még annyi frissesség bennünk, hogy nyerni tudjunk.

Milyen volt neked a padról az első félidő?
Nem néztem volna meg a tévében.

Egyszer-kétszer biztos mozdult a lábad.
Alapból nem szeretek meccset nézni kispadról. Nem volt jó.

Aztán mikor beálltál, fordult a játék képe. Fogalmazhatunk így.
Megfordult, de ez nem egy ember érdeme soha. Annyi szögletet rúgunk, sokszor nagyon jól is megy be a labda, de van, hogy nem érkezünk úgy, vagy melléfejeljük, vagy fölé fejeljük, vagy egyéb. Most az első szabadrúgás, amit rúgtam, jól ment be, Lipi bravúrosan befejelte. Meg is lökték egyébként, tehát nem volt az egyszerű befejelni. De ehhez kellett a Lipi is, kellett a Nono is, hogy kiharcolja a faultot, szóval…

Na jó, de másfél perc múlva rúgtál egy gólt.
Igen, de az is egy gyönyörű akció volt. Diegonak is észre kellett venni, hogy én visszalépek. Persze, ez így jól hangzik, meg örülök, hogy azt mondják, én fordítottam meg a meccset, de ez nem így van. Hanem az egész csapat. És ezt nem csak jópofaságból mondom, hanem ez tényleg így van. Nem az volt, hogy kidobta a kapus, és kétszer végigcseleztem, hanem ez egy összetettebb dolog volt.

Nekem ebből az jön le, hogy ez a Bódog tényleg ért valamit ehhez a focihoz, hogy ezt így kitalálta. Van a taktika és vannak az utasítások, és még ha betartod sem biztos, hogy lesz belőle gól, de úgy látszik, most ez ilyen szerencsés dolog.
Igen. Ránk fért. Pont nyilatkoztam a Vasas meccs előtti sajtótájékoztatón, hogy ennyi hiányzik nekünk. Hogy tényleg minden meccsen jól játszunk – lehet, hogy elfogult vagyok, de majdnem minden meccsen jobban játszunk, mint az ellenfél – és nem tudunk zsinórban nyerni meccseket. Voltak szép győzelmek, voltak nagyon jó játékok, voltak döntetlenek, de nem volt az, hogy 2-3-4-5 meccset zsinórban nyerjünk, pedig abszolút benne volt a csapatban. Annyira éreztem belülről, hogy egyszer nagyon meg fog nyílni ez a dolog, és valakit nagyon megszórunk. Be is jött. A Paks ellen is kikaptunk 4-2-re, de ha nyerünk 6-2-re, tényleg senki nem szólhatott volna egy szót sem. Előtte azt hiszem, a Puskás is olyan meccs volt, az Újpest ellen nem volt sok ziccerünk, de ott is meg kellett volna nyerni a meccset. A Fradi ellen is ott voltak a helyzetek. Mindig odajön az ellenféltől vagy a játékos, vagy az edző, és azt mondja, hogy a legkomolyabb ellenfél voltunk. És mégsem tudtunk egyről a kettőre jutni. Tényleg benne volt az, hogy valakit nagyon meg fogunk szórni. És ez a kis szerencse jött, elkaptuk ezt a fonalat. Ebből kell erőt meríteni, és ameddig lehet, addig ki kell tolni.

Épp azt beszéltük, hogy milyen jó lehet, hogy tegnap 10 fokban és esőben játszottatok egy meccset, és ma 10-re gyere be 10 fokban, esőben. Ez nem egy kellemes elfoglaltság a profi futballistának sem.
Hát, igen. Másoknak szombat-vasárnap van pihenő, nekünk az a hét legfontosabb napja. Nyilván ez nehéz. Akinek van családja, annak nehezebb, nekem nincs családom. Ha a feleség dolgozik, és a hétvégéje szabad, de a férjének pont akkor vannak a meccsek, az nem túl szerencsés. De ennek is megvannak az előnyei és hátrányai, mint mindennek.

Evés közben jön meg az étvágy. Most ott vagyunk elől a tabellán, de meddig juthatunk el szerinted? Hova várod a csapatot?
Most helyezést tippelni nem szeretnék, mert azt gondolom, bármit elérhetünk. Egy dobogós vagy egy negyedik helyet szerintem el lehet csípni. Ahhoz viszont az kell, hogy ezt a szintet tartsuk, és ilyen alázattal, ilyen szorgalommal dolgozzunk hétről-hétre, és nem megelégedni, hogy most nyertünk 3 meccset. Én úgy gondolom, hogy az első ötben benne kellene lenni.

Mi az a dolog, amikor vége van a szezonnak, leülsz és azt mondod: igen, ezt akartam. Hol van a te titkos vágyad?
Csapatszinten egy dobogó közeli. Ha nem is érjük el a dobogót, egy negyedik hely szép eredmény lenne a tavalyihoz képest. Még ha lehet, a szurkolók nem is gondolják így. Szívem szerint azt mondanám, hogy bajnok szeretnék lenni. De most épül a stadion, jó lenne még jobb eredményeket magunk elé tűzni. Szeretnék a kupában döntőt játszani, amire azt gondolom, meglehet az esélyünk. Személy szerint a bajnokság előtt mondtam, hogy 10 gólt, 10 gólpasszt szeretnék adni. A 10 gól az majdnem megvan, úgyhogy azt egy kicsit feltornáznám.

A kupával jó lenne odaérni, azt a szurkolók is nagyon szeretnék. Volt itt egy kupadöntő nem olyan rég. Annak volt azért hangulata. Talán kapnál egy kis futballhangulatot. Mert valljuk be, most a diósgyőri futballhangulatból keveset kapsz így, hogy állandóan idegenben játszunk.
Jó, de ez teljesen érthető. Ez nagyon megterhelő anyagilag is, meg időben is a szurkolóknak. Még nekünk is egyébként, hogy ennyit kell utazni. De nézzük a jó oldalát, hogy egy normális stadionban tudunk játszani hétről-hétre, nem egy rossz pályára kell kimenni. Ha Debrecenben esik 3 hétig az eső, akkor is nagyon jó pálya van. Ennek ez a jó oldala a játékos szemszögéből.

Ha meglesz az új stadion, biztos megtapasztalod majd a hazai pályának az előnyét. Bár ebből neked volt Szombathelyen is, volt a Fradinál is. Ellenfélként is biztos játszottál itt.
Igen, ellenfélként játszottam itt, hazai pályán még egyébként nem. Akkor voltam sérült és nem nagyon játszottam. Nyilván meccsekre jártam ki, de a pályán nem voltam. Amikor a Fradihoz kerültem, akkor volt ez a szurkolókkal való nézeteltérés, úgyhogy Fradi játékosként ott sem éltem meg az igazi hangulatot. Ez biztos különleges lesz, és nagyon várom.

Van olyan emléked, amikor nem diósgyőri voltál, valami emlékezetes diósgyőri meccs, vagy bármi?
Egy megmaradt nagyon, amikor U19-es első osztályba osztályozót játszottunk. Azt még a régi stadionban játszottuk, és azt hiszem, nyertünk kettő-nullra. Azzal jutottunk fel az első osztályba. Akkor nagyon jól ment, rúgtam is egy szép gólt. Az még nagyon megmaradt, hogy itthon játszottunk a régi stadionban, Balajti Ádiék játszottak ellenfélként. De megvannak a többi meccsek is. A Fradival is voltunk itt, azt hiszem Bacsa Patrik rúgott egy gólt, mikor szélről becselezett.

Mik a terveid hosszú távon?
Nyilván szeretnék előbb-utóbb külföldön játszani. Ha azt mondom, hogy nem erőltetem, akkor azt mondják, biztos meg vagyok elégedve ennyivel. De végre az első klubom, ahol nagyon jól érzem magam. Úgy gondolom, számítanak is rám, nagyjából elfogadott mindenki. A játék is jól megy, tehát nincs okom panaszkodni, élvezem az ittlétet. Most azt, hogy mit hoz a jövő, tényleg nem tudhatom, mert ha ilyen formában fogok játszani, akkor 100%, hogy lesznek terveim, úgyhogy erre nem tudok válaszolni. Előbb-utóbb nyilván szeretnék külföldön játszani, ha lesz rá lehetőségem. De még egyszer mondom, nagyon jól érzem magam, szóval szeretnék élni a pillanatnak és ezt a formát és ezt az ittlétet kiélvezni. Hogy ez mit fog hozni később, nem tudom. El tudom magam képzelni itt is nagyon hosszú ideig, mert tényleg nagyon jól érzem magam itt. Várom már az új stadiont, ahol nagyon szeretnék játszani.

Tehát te nem az a játékos vagy, akit ha bárki hív külföldről, akkor megy, hanem ha váltanál is, akkor előrefelé.
Abszolút. Ha már külföldről beszélünk, akkor Spanyolország nekem az álom. Valamiért vonz engem az a liga, az az élet. De nyilván olyan bajnokságba szeretnék menni, ahol vannak szurkolók, ahol van élet, futballhangulat, futballünnep… Engem inkább az motivál, hogy élvezzem a futballt. Nyilván azért nem szerettem volna Szombathelyen is maradni - bár a vezetőkkel nagyon jó kapcsolatom volt – hogy minden héten a kispadon üljek, mert tényleg csinálhattam bármit, edzésen, meccsen, mindegy, úgyis a kispadon leszek. Nekem ez nem fér bele. Közel volt az is, hogy abbahagyjam Szombathelyen. Amikor eligazoltam ide Miskolcra, akkor vissza se mentem a Haladáshoz, mondtam is, ha nem lesz egyezség, akkor lehet, hogy abbahagyom. Én olyan játékos vagyok, hogy imádok focizni. Edzeni annyira már nem. Megcsináltam az egész heti munkát a többiekkel 100%-osan, sérülésekkel, fájdalommal, mindennel, és ott volt a hétvége, és sanszom nem volt játszani. Tök mindegy mit csináltam, ha jót, ha rosszat, nem tudtam játszani. nekem ez nem fér bele.

De miért nem volt sanszod játszani?
Ezt az illetékestől kellene megkérdezni. De már helyére került… Volt egy olyan is, hogy zsinórban, játszottunk az MTK, Diósgyőr, Videoton és még valaki ellen, ezen a négy meccsen játszottam, mert volt sérült, vagy eltiltott. A négy meccsen rúgtam két gólt, meg adtam egy gólpasszt. A negyedik meccsen 0 percet játszottam. Tehát nekem ez nem fér bele. Mert ki lehet kerülni. Szerintem, ha valaki jobban játszik nálam, játsszon ő, mert jobb formában van. Ha én vagyok jobb formában, nekem kell játszani. Én ezt nem tudom megérteni. Csinálhattam bármit. Ezért is mondtam, hogy köszönöm ebből elég volt.

Spanyolországhoz visszakanyarodva, a játékstílusod illene a spanyol focihoz. Inkább, mint Angliába.
Igen, mert ott is szeretik az ilyen egy az egy elleni párharcokat a csapatok felvállalni. Ami az én erősségem, azt gondolom. Én az egy az egy, vagy egy a kettő elleni szituációkat szeretem, és keresem a pályán. Úgyhogy nyilván ilyen szempontból feküdne. Nem tapasztaltam még testközelből, hogy milyen a gyorsaság és a játék lüktetése. Úgyhogy nem tudom ezt megmondani. De a spanyol nyelvet imádom, Diegóékkal is nagyon jó a kapcsolatom. Valamiért engem vonz ez nagyon.

A kettő az egy elleni játékok eléggé jellemzőek rád. Hogy beviszed két védő közé és beütöd közéjük, meg hasonlók. Ezt elég jó nézni kívülről.
Igen, nagyon szeretem ezeket a szituációkat. Mondom, ez az erősségem szerintem.

Mikor nézi az ember a meccseket, azt látja, hogy egy-egy jó passznál egymásra mosolyogtok, pacsiztok, Diegóval van valami speciális kézfogásotok. Ebből az jön le, hogy ez most nagyon egyben van.
Abszolút, tényleg. Igazából azt lehet mondani, hogy majdnem mindenkivel jó kapcsolatban vagyunk. Nyilván 23 barát nem lehet egy csapatban, mert van 23 féle személyiség. Azt nem lehet kivitelezni, hogy mindenki mindenkivel jóban legyen. De alapból nagyon jó a csapat összhang. Tudunk egymásért küzdeni. Vannak nagyon jó barátságok csapaton belül is.

Összejártok?
Igen, sokat. Vacsorázgatni el szoktunk menni, vagy meccset nézni. Én elmegyek, de nem a meccsnézés miatt.

De miért nem szeretsz meccset nézni?
Nem tudom, én akkora tenisz-fan vagyok, meg Nadal nekem mindenem. Annyit focizok, és annyit itt vagyok, hogy egyszerűen nagyon ritkán nézek focit.

Ezt akartam kérdezni, hogy ha focit nem nézel, mi az a sport, ami érdekel.
Tenisz. Egyértelmű.

Teniszezel is?
Igen, heti egyszer mindig. Ez a két szabadidős tevékenységem van, a tenisz és a horgászat.

Jársz itt horgászni?
Szoktam, igen. Az alapozást megcsináltuk Vadnán. Ott kaptunk egy kis kedvezményt, hogy lehet oda járni, és tudnak nekünk segíteni, ha ilyen hirtelen van egy kis időnk. Mert sajnos nem tudunk előre tervezni, mert az edzések, a meccsek, ki tudja, hogy lesznek. Inkább az edzések. Úgyhogy ha hirtelen odatelefonálunk, akkor valószínűleg lesz egy hely számunkra. Tehát kihasználtuk már párszor ezt a kapcsolatot. Horgászni a Busával szoktam, meg a Sanyó masszőrünkkel. Teniszezni meg, hát csapatból még nem játszottam szinte senkivel, csak egyszer a Sanyával. De inkább oktatóval szoktam, meg van egy két profi játékos, velük.

Jól megy?
Jól megy, de nem tudok nyerni. De tényleg jól megy egyébként, mert a teniszoktatóm azt mondta, hogy elmehetnék egy amatőr versenyre nagyon könnyedén.

És nem fordult még meg a fejedben?
Nem. Úgy megfordult, hogy ha télen lesz szabadidőnk, és ha lesz akkor verseny, biztos benevezek, az 100%. De így, bajnokság közben nem.

Volt már valami kapitális fogásod mióta itt vagy?
Igen, itt fogtam meg az egyéni rekordom. Egy 14 kilós ponty. Szoktunk szépet fogni. Egyszer például Busa fogott egy nagyon nagyot, egy 13 kilós amurt Vadnán. Az én rekordomat tavaly fogtam.

Mi lett a sorsa?
Visszaengedtük. Én minden halat visszaengedek. Ha megkívánom, inkább elmegyek étterembe. De én nem viszek haza halat.

Most kivel vagy legjobban a csapaton belül, igazi jó barátok?
Akivel jóban vagyok nyilván Busa, Diego, Nono és Nagy Tibi. Igazából sok játékossal, velük szorosabb a kapcsolat. Lipták Zolival is nagyon jó kapcsolatom van.

Mivel telik a szabadidőd, mivel töltöd itt a városban?
Teniszezni szoktam, mikor van időm. Kedden két edzésünk van, akkor nyilván nem tudom beiktatni. Szerdán már közeledik a meccs, csütörtök péntekről már ne is beszéljünk. De vasárnap vagy hétfőn mindig el szoktam menni teniszezni. Meg van egy kutyám, akivel nagyon sok időt töltök. Igazából ilyenek.

És ki vigyáz a kutyára?
Ilyenkor egyedül van. Egy fél délelőttöt kibír egyedül. De ha elmegyünk meccset játszani, akkor a Bacsa Patrik barátnőjére bízom. Ő is nagy kutya fan, tehát jó helyen van.

Van öröm, mikor megjelensz?
Van, nagyon. Nemrég vettem egyébként, most lesz kb. három hónapja. Volt régen egy kapcsolatom, amiben volt egy kutyám, csak az akkori barátnőm elvitte. De nagyon kutyabarát vagyok, és mindenféleképpen akartam. Csak nagyon sokáig gondolkodtam, hogy meg tudom-e én ezt egyedül oldani. Aztán arra jutottam, hogy meg tudom. Úgyhogy befektettem egy kutyába.

Milyen fajta?
Pomerániai törpespicc. Rá is tetováltattam a lábamra. Egyébként ő hozta meg a szerencsémet. Rafael Nadalról neveztem el. Megvettem a kutyát, és hétvégén gólt lőttem a Kövesdnek. Addig nem tudtam gólt lőni. Nadal 3 vagy 4 hónapig szenvedett, hogy világelső legyen, folyamatosan ott volt, hogy ha megnyeri a tornát, világelső lesz. Nem sikerült. Majd megvettem Rafikát, és következő hét hétfőn világelső lett. Aztán megnyerte a US Opent, azóta megnyert még két tornát. Én szárnyalok. Úgyhogy tényleg, Rafika az én szerencsemalacom.

Erről jut eszembe, volt egy meccs, ami nagyon nagy visszhangot keltett, mikor passzolni kellett volna, de te rálőtted. A honvéd ellen. Az benned hogy ment le? Az csapaton belül is feljött?
Nem. Nem, mert nyilván aki kívülálló, és nincs játéktapasztalata, mindegy milyen szinten, az nem is érzi, hogy ezek milyen gyorsan történnek. Pont néztem, rá két hétre Levandovszki is ugyanúgy megcsinálta ezt. És nem azért mert önző. Nekem sem az volt a fejemben, hogy nem passzolok senkinek, hanem olyan gyorsan történnek a dolgok, nem éreztem, hogy a védő milyen messzire van mögöttem. Lehet, hogy ha például toltam volna még, és a védő elveszi, az még cikibb, mert totojázok. Én így éreztem, hogy ezt el kell rúgni, egyébként be se néztem. Aztán visszanéztem a jelenetet, tényleg nagyon csúnya volt. Meg ha újra játszhatom, biztos bepasszolom, de abban a szituációban így döntöttem.

De Tamás sem említette, meg senki?
Úgy megemlítette, hogy ezt most értékesíteni kellett volna. Mert nem tudom, négyen vagy öten vittük a kapusra a labdát. De láttam is a videón, hogy egyet toltam, és már lőttem is. Tehát nem az volt, hogy toltam-toltam. Tehát ennek tényleg gyorsan kellett történnie. De igen, egy rossz döntést hoztam ott. Ez benne van. És sajnos benne is lesz még többször. Nem csak velem, a többiekkel is.

De utána a következő meccsen volt egy hasonló szituáció, akkor meg egyből beadtad. Sokan azt gondolták, hogy biztos emiatt volt.
Nem tudom, nekem ezek így nincsenek a fejemben. Sokan mondják azt is, hogy önző vagyok.

Egy csatár legyen valamilyen szinten önző. Nekem az a véleményem.
Én alapból olyan vagyok, aki keresi az egy-egy elleni párharcot. Tehát hogyha kétszer elcselezem, azt mondják, hogy önző vagyok. Közben meg ez az erősségem, ezt próbálom kamatoztatni. Ha meg bejön, akkor meg azt mondják, hogy hú, ez zseni.

De milyen csatár az, amelyik nem cselez?
Az nem csatár. Abból sok van nagyon.

Egy csatárnak cseleznie kell, lőnie kell, gólt kell rúgnia. Neked ezzel nincs baj mostanában.
Az igaz egyébként, hogy nagyon sokszor hoztam rossz döntést. Nem önzőségből, vagy mert nem akartam… De most az utóbbi időben többször hozok jó döntést szerencsére.

Igen, most nagyon megy ez neked. Tehát mondhatjuk, hogy Ugrai Roland a Diósgyőr meghatározó játékosa.
Most igen. Reméljük, ez így is marad még sokáig.

A családod Békéscsabán él?
Balatonfüreden. Amikor Szombathelyre kerültem, akkor közelebb költöztek, mert nagyon ritkán láttuk egymást.

Járnak a meccseidre?
Azokra, amik a közelben vannak, de a válogatott meccseimen is voltak.

Gondolom, nagy volt a büszkeség.
Igen, nagyon büszkék voltak rám. Úgy érzem, hogy amikor megjelenek egy újságban vagy a televízióban, akkor ez őket sokkal jobban megérinti, mint engem.

Biztosan van nekik egy gyűjtemény a szerepléseidről valamelyik fiókban.
Régen volt ilyen. Kivágott cikkek, képek, talán még most is van.

Testvéreid vannak?
Van egy nővérem, aki nagyon okos és a szállodaiparban dolgozik. Az öcsém még fiatal és tanul. Nyomozó szeretne lenni.

Mi lett a válogatott mezekkel?
Négyet kaptam. Kettőt adtam a szüleimnek és a másik kettőt megtartottam emlékbe.

Ha ilyen nagy a család, akkor szükség lesz még meccsekre a válogatottban, hogy mindenkinek jusson.
Igen. Vannak keresztszülök és távolabbi rokonok is. Jó lenne mindenkinek adni…

Reméljük, hogy lesz rá lehetőséged! Ehhez sok sikert kívánunk neked és kitartást!

Ez a beszélgetés nem jelenhetett volna meg ilyen gyorsan "grosser" szurkolótársunk segítsége nélkül. Köszönjük, Sanyi!

Támogatom az amigeleken.hu oldal munkáját 500 forinttal:
És ezt olvastad már?
Hozzászólások

1 2 3 4 5 > 

48. toki |Válasz erre: 41. zaphod
2017-11-06 07:27:18
Messinek születni kell!
47. vebgy |Válasz erre: 40. toki
2017-11-03 22:58:52
Inkább megfordítanám... az "atléták" mellett a mai zsenik legtöbbje is megszállottan edz és nagyon fitt, hogy visszafogottan fogalmazzak.
46. diosgyori
2017-11-03 22:27:00
ma estére lett annyi időm, hogy végre elolvassam....!!! hát ez qrva jó gyerekek!!! grat hozzá!
holnap meg pofozzuk le ferkóékat!!! ....mer' aki DIÓSGYŐRI!!!!!!!!!!!
45. korxi
2017-11-03 21:02:26
Nagyon jó interjú. Sokmindent megtudunk Ugrairól, nem csak szakmailag, ugyanakkor szakmailag sem csak a sablonok, hanem szóbakerülnek olyan dolgok is amik a szurkolókat tényleg foglalkoztatják (pl. az önzőzés témája, stb.)
44. dudik-attila
2017-11-03 18:52:36
Hú Zoli! Nem tudtam abba hagyni. Szuper kérdések, szuper válaszok. Csak ismételni tudom fórum társaimat, ilyet a "szaksajto" sosem fog csinálni.
43. Mason Murray |Válasz erre: 35. bohumil-stejskal
2017-11-03 11:04:39
Az eleve bulváros Index Futács-interjúja is nagyon alapos, kiváló munka (és szívet melengető, ahogy Márkó nagy szeretettel beszél a diósgyőri szurkolókról), ugyanakkor az elvileg szaksajtónak mondott Nemzeti Sport totálisan lebutított bulvárinterjúkra képes már hosszú ideje...
42. Mason Murray |Válasz erre: 36. bohumil-stejskal
2017-11-03 11:00:16
Puskás az NB 1-be? Á, dehogy! Megye 1. Mert ott még meg lehet élni úgy-ahogy csak a technikából. De az is lehet, hogy mai hentesek ott is percek alatt kicsinálnák az ötvenes évek Puskását...
41. zaphod |Válasz erre: 40. toki
2017-11-03 10:43:51
Messi erőfutballista?
40. toki
2017-11-03 10:07:49
Az a baj ezzel, hogy a játék szépsége veszik el így, ha csak atletikus focisták lesznek. Nem azt mondom meg lehet tanulni ezt-azt, de 1 erőfutballista nem lesz sose mondjuk 1 Quaresma, Ronaldinho szintű technix gép, akik miatt én mondjuk a nap 24 órájából 25-ön keresztül kint lennék a stadionba. Mondjuk szerintem nem is az edzéssel van a baj, mert ha van értelme az edzésnek akkor jó, de szerintem ezt később a csapaton le lehet szűrni.
39. portugal
2017-11-03 06:18:52
Nekem ez mát kezd úgy kinézni, hogy vannak a sportolók, meg vannak az emberek. A Bársonyon laktam egy csajnjál, volt (van) a bérházban egy csaj, akit 10 éven keresztül volt szerencsém figyelni. Ő kajakos.Momdom de jó csaj lesz egyszer. Innen indult. 10 év múlva alig mertem beszállni mellé a liftbe.Kíííváánok Csaaaabibá.. Már eleve hapsinak néz ki, olyan válla van, hogy meggondolandó hogy melyik oldalra szállsz be a liftbe.Ha rosszul döntesz, nem férsz ki.Állítólag sikeres. Hát, köszönöm szépen
Banner

1 2 3 4 5 > 

Mégsem


Üzenet küldése...