Elfelejtett generációk

Szerző: Vass László | 2019-06-24 21:41:00

Aligha kell bizonyítanom, hogy a labdarúgás nem öncélú játszadozás, fontos szerepe van a nézők e sport irányú igényeinek kielégítésében, s ezáltal természetes törekvés a labdarúgással foglalkozó vezetők és játékosok részéről, hogy a nézettségüket egyre inkább növeljék és magas szinten tartsák, hiszen a labdarúgó stadionok elengedhetetlen tartozéka a szurkolók serege, azok terjedelme egyben a labdarúgás minőségi jellemzője is.

A későbbiekben ki fog tűnni, hogy miért is folyamodom ennek taglalására, oly módon, hogy a Diósgyőr három generációjának a nézettségi adatait összehasonlítom egymással úgy, hogy a generációk három egymás után következő szezonjában benne legyen a legsikeresebb is.

/Az adatok az Észak-magyarország és Népsport korabeli tudósítói által becsült adatok a hazai mérkőzésekről, de összehasonlításra kifogástalanul alkalmasak./


E három generáció: ötvenes évek – hatvanas évek – hetvenes évek / aranycsapat / játékosai.

ÖTVENES generáció:

1957/58 idény, átlagos nézőszám: 16.100 néző/mérkőzés

1958/59 idény, átlagos nézőszám: 13.300 néző/mérkőzés

1959/60 idény, átlagos nézőszám: 16.800 néző/mérkőzés

/megj: néhány mérk. adatai nem szerepelnek, hiszen az Észak-magyarország korabeli számában a nézői adatokra vonatkozóan a – táblás ház -,nézők sűrű tömege-, soha nem látott tömeg jellemzések szerepelnek, így a fenti nézői adatok csak magasabbak lehetnek /

Játékosok nevei: Tóth, Hódi, Werner, Szigeti, Kakuszi, Paulás, Jakobi, Török, Solymosi, Iván, Csányi, Kiss, Papp, Pál, Fekete, Matisz, Dobó és Kovács I. néven szereplő fiatal tehetség, akinek a kvalitásait Albertéhez hasonlították, aki egyetlen élő tagja a korabeli csapatnak!

Dobó Zoltán, aki 1952-ben a jobbosszekötők rangsorában Hidegkúti Nándor mögött a 2. helyen végzett


A fotón az 1959/60-as bajnokságban vidék legjobbja címet elérő DVTK

Szigeti Oszkár harcol az ellenfél támadóival, háttérben Werner


Szigeti Oszkár az ötvenes-hatvanas évek diósgyőri labdarúgásának

egyik legmeghatározóbb alakja volt


A DVTK két játékosa az ifjúsági válogatott edzőtáborában:

középen Solymosi Ernő, jobbra Kovács Mustos István


Csapatkép 1957-ből


1959:09.20. DVTK-BVSC, csíkos mezben balról jobbra Pál, Kiss és Csányi


Kovács Mustos "Jobbösszekötő" István tehetségét Albert Flóriánéhoz
hasonlították az ötvenes évek végén

HATVANAS generáció:

1966-os év, átlagos nézőszám: 15.400 néző/mérkőzés

1967-es év, átlagos nézőszám: 16.000 néző/mérkőzés

1968-as év, átlagos nézőszám: 17.300 néző/mérkőzés

Játékosok nevei : Tamás, Kovács II. Pál, Szigeti, Gál, Szucsányi, Hajas, Szigeti, Salamon, Ruttkai, Horváth, Szurgent, Sikora, Vass, Kovács I. István, Várkonyi, Veréb, Herr, Bakos, Pócsik, Oláh J., Werner, Szamek, Deák, Szitka.


Tamás Gyula véd bravúrral


Az apró termetű Hódi Zoltán magabiztosan húzza le a labdát a Solymosi és Szigeti szorításában felugró Albert Flórián elől az 1960-ban lejátszott Népstadopnban lejátszott FTC-DVTK mérkőzésen

A két jó barát : Kovács Pál és Horváth András


Sikora (Girnyó) Ferenc bal lába lövésre lendül

A sorfalban balról jobbra Kovács Pál, Gál Béla, Salamon József, Hajas Imre /csk /,

jobbra Mathesz Imre, a háttérben Sáfrány István


HETVENES generáció:

1976/77 -es év, átlagos nézőszám: 8.400 néző/mérkőzés

1977/78-as év, átlagos nézőszám: 10.300 néző/mérkőzés

1978/79 -es év, átlagos nézőszám: 9.800 néző/mérkőzés

A játékosok neveit nem tartom szükségesnek felsorolni, hiszen a média és a klubvezetés jóvoltából és a korabeli játékosok közreműködésével azt már mindenki kívülről tudja, de azt én is megerősíthetem, hogy a fenti csapatok közül ők voltak a legegységesebbek, és legjobban összetartóak, még akkor is, amikor befejezték az aktív pályafutásukat, mindig találtak egy egy támogatót és média képviselőt, hogy a kerek évfordulókon együtt emlékezhessenek, ez évtizedeken keresztül azt a látszatot keltette, hogy csak ők jelentik és képviselik a Diósgyőr múltját, természetesen illusztris képviselők, de nem egyedüliek.


A fentiekkel azt akartam érzékeltetni, nem méltányos elhanyagolni azon játékosok teljesítményét sem, akik a fentiek szerint nagyobb tömegeket tudtak megmozgatni, különösen akkor, ha népi szólás szerint diósgyőrinek születni kell, vélhetően a mai diósgyőri szurkolók többsége éppen őseik, ismerőseik példája okán váltak diósgyőri szurkolóvá.


Engem többen megkerestek – többek között volt játékostársaim hozzátartozói is - akik méltánytalannak tartották, hogy a diósgyőri labdarúgás múltjából teljesen kizárták az ötvenes-hatvanas évek játékosait és hallattassam szavam ez ügyben. Ennek ideje most jött el, elsősorban ezzel tartozom volt játékostársaim emlékének, másrészt a jelenlegi klubvezetés másodosztályú veteránokká degradált bennünket olyan formában, hogy az „aranycsapat” tagjaival szemben hátrányosan és otrombán sértően megkülönböztet bennünket a tiszteletjegyek vonatkozásában.

Nem célom szánalmat ébreszteni magunk körül, egyáltalán nem szorulunk rá, de emberi és sportolói magatartásunkkal és jellemünkkel ez összeegyeztethetetlen, hiszen mindnyájan mi csak adtunk a diósgyőri közösségnek, úgy is, mint játékos és úgy is, mint valamilyen szintű vezető, vagy a labdarúgó szakosztály munkáját önzetlenül segítő vezetőségi tag.

Hát igen, az a véleményem, hogy a nézői létszám és érdeklődés egyenes arányban van a mindenkori labdarúgás minőségével, a benne meglévő izgalmak és érdekességek felszínre kerülésével és a helyi reális esélyek meglétével abban az esetben is, ha neves, jegyzett ellenfeleket fogadunk a stadionunkban.

Ennek igazolására engedtessék meg nekem, hogy felsoroljam a honi labdarúgás elitjének néhény képviselőjét, - a teljesség igénye nélkül - akikkel meg kellett küzdeniük a diósgyőri játékosoknak, s akiknek személye plusz vonzerőt jelentett a nézők körében.


Ötvenes évek: Grosics, Mátrai, Sipos, Sárosi, Bozsik, Berendi Kotász, Sándor, Hidegkuti, Tichy, Bundzsák, Fenyvesi, Budai stb.

Hatvanas évek: Szentmihályi, Gelei, Mátrai, Mészöly, Sipos, Bene, Varga, Albert, Farkas, Rákosi, Fenyvesi, Mathesz, Tichy, Ihász, Szepesi, Juhász,,Szűcs, Fazekas, Dunai II, Zámbó, stb.

Hetvenes évek: Gujdár, Török, Kocsis, Zombori, Kereki, Nyilasi, Törőcsik, Pintér, Váradi, Martos, Bálint, Rab, Pusztai, Nagy L, Tóth A, stb.


Sajnos, az életkor igen fontos szerepet játszik abban, hogy valaki reálisan tudja értékelni a minőségi különbségeket, ebben mi ötvenes és hatvanas évek labdarúgói valószínűleg vesztésre állunk, de azért még voltunk, voltak Szigeti Oszkár és Hajas Imre csapatkapitányaink, Horváth András örökös diósgyőri gólrekorderünk, és intelligens Gál Bélánk és van Kovács II. Palink, valamint vannak Sikora Ferenc és Kovács I. István ős diósgyőri labdarúgóink.

Végezetül a tiszteletemet fejezem ki minden diósgyőri játékos felé, akik akár kevés ideig is ezen tiszteletre méltó klub sikereiért küzdöttek, a népes szurkolótáborunknak szívből kívánom, hogy nagyobb sikerekben legyen részük annál, mint amit mi tudtunk nyújtani nagyszámú szurkolóinknak, megérdemelnék !


Miskolc, 2019. június 24.

Vass László

a hatvanas évek veterán diósgyőri labdarúgója.



A szerző 1965 és 1973 között 203 bajnoki mérkőzést játszott a DVTK színeiben és 34 alkalommal talált be az ellenfelek hálójába.

1965. május 9.-én mutatkozott be a csapatban a városi rivális, MVSC elleni meccsen, melyet 1-0 arányban nyert meg a Nagy György által irányított DVTK. Vass László alacsony súlypontú, gyors, higanymozgású játékos volt, mindkét szélen játszott, de jobban szerette az őrületbe kergetni az ellenfeleket a bal oldalon. Visszavonulását követően szakmájának szentelte az életét, de emellett két alkalommal is szerepet vállalt a labdarúgó csapat szakosztályvezetésében.





SEGÍTS MINKET!

Az amigeleken.hu ingyenes, de sok munkával készül.
Támogass, hogy növekedni és fejlődni tudjunk!

www.amigeleken.hu/segits-minket

És ezt olvastad már?
Banner
Hozzászólások

 < 1 2 3 45

1. betyarok
2019-06-24 22:12:27
Hey, ultrák figyeljetek! Nem jött még hozzászólás.. pedig kellene!
"a jelenlegi klubvezetés másodosztályú veteránokká degradált bennünket olyan formában, hogy az „aranycsapat” tagjaival szemben hátrányosan és otrombán sértően megkülönböztet bennünket a tiszteletjegyek vonatkozásában."
Mindig ódzkodtam nyiltan birálni a klubvezetést, de most megteszem!
Ezért [email protected] az egész! Fogalmuk sincs miről van szó! Magasan leszarják a Diósgyőri életérzést, bár azt hazudják - maguknak is! - hogy nekik ez mennyire rendkivül fontos...
Azoknak a szurkolótársaimnak adok igazat, akik kitartóan, mindezt átlátva, folyamatosan birálják a klub előljáróit. Az igazság nem opció...
Csak röhögnek azon, mikor azt mondjuk, a Diósgyőr mi vagyunk.... pedig sajnos Mi, pedig ők is lehetnének!
Undoritóak vagytok!!!!

 < 1 2 3 45

Mégsem


Üzenet küldése...