Régi idők focija: Tizenötezren a veszprémi kupadöntőben

Sajtófigyelő: mediabirodalom.hu

A Magyar Népköztársasági Kupa (a Magyar Kupa elődje) 1980-as döntőjére a szervezők meghívták Pap Jánost, az MSZMP Veszprém Megyei Bizottságának első titkárát. Amikor elé tették a tiszteletjegyet, lesöpörte az asztalról, hangsúlyozva, hogy majd akkor megy ki a stadionba, ha őzek legelésznek a gyepen és lőni lehet rájuk…

A nagy vadász hírében álló politikusnak a stadiontól nem messze levő háza teraszát az utcáról is jól láthatóan szép trófeák díszítették. Mik lehettek bent a házban?!

A Magyar Népköztársasági Kupa 1979/80-as kiírásában a legjobb nyolc között a Vasas a Ferencvárost kiejtő Gyöngyöst verte 5-0-ra (ezen a meccsen 8 ezer néző volt a hevesi városban, ez minden idők legtöbb nézője gyöngyösi futballmeccsen), a DVTK–Üllői SK meccs vége 2-0 lett, a Sabaria hosszabbítás után győzte le 1-0-ra Nyíregyházát, a Komló pedig 2-0-ra a Salgótarjánt.

Az elődöntőben a DVTK Komlón nyert 2-1-re, a Vasas pedig Szombathelyen, 12 ezer néző előtt 1-0-ra verte a Sabaria SE-t. Ott Komjáti András a 87. percben szerzett góllal lőtte a fináléba az angyalföldi csapatot.

Labdarúgó Magyar Népköztársasági Kupa, döntő

DVTK – Vasas 3-1 (1-0)

Veszprém, 15 ezer néző. Vezette: Palotai.

Gól: Kutasi, Fekete, Szalai, illetve Kiss L.

DVTK: Veréb – Szántó, Salamon, Kutasi – Oláh, Kerekes, Görgei, Kádár – Borostyán (Teodoru II.), Fükő, Fekete (Szalai).

Vasas: Mészáros – Török, Híres, Komjáti, Rácz – Birinyi, Hegedűs, Müller (Somogyi), Zombori – Kiss L., Várady (Szebegyinszky).

Miskolcról óriási szurkolói karaván indult meg a bakonyi városba, a MÁV-nak több különvonatot kellett beállítania. Mire Palotai Károly jelt adott a kezdésre, 15 ezer szurkoló szorongott a nem túl tágas veszprémi stadionban.

„Nagyon készülődtünk a találkozóra, hiszen ez volt az egyetlen lehetőségünk arra, hogy újra nemzetközi kupában indulhassunk. A csapat jobban rá tudta magát hangolni a mérkőzésre, már nem nehezedett rá az előző félév fizikai és idegi terhelése. Sok szurkoló eljött biztatni a csapatot, jó hangulatú, izgalmas meccset játszottunk, igazi kupacsata volt.”

- emlékezett vissza néhány évvel ezelőtt Szabó Géza, a DVTK akkori vezetőedzője.

A Vasas a bajnokságban akkor a 3. helyen állt, a DVTK a 10. pozíciót foglalta el, a formák alapján az angyalföldiek tűntek esélyesebbnek.

A meccsen azonban a Diósgyőr volt a jobb. Kutasi László bombagóljával szerzett vezetést a DVTK, majd a szünet után Fekete László volt eredményes. A Vasas nagy erőkkel rohamozott, a diósgyőri védelem azonban állta a sarat.

Már csak nyolc perc volt hátra, amikor Kiss László szépített – ekkor felcsillant a remény a fővárosiak előtt. Ám a 89. percben a Fekete helyett csereként beállt Szalai István bevette Mészáros „Bubu” kapuját, így 3-1-re nyert a Diósgyőr.

A győztes csapatban Teodoru Vaszilisz kapott még szerepet, ő Borostyánt váltotta. Óriási volt az öröm, a játékosok boldogan emelték a magasba a kupát, és önfeledten ünnepelték a sikert.

„Felejthetetlen élmény, nemcsak a pályán történtek miatt. A meccs után hazafelé tartva az M7-es autó- pályán, ,,versenyeztünk” a Vasas buszával, majd amikor beértünk Budapestre, Salamonék kirakták az autóbusz elejére, a szélvédőhöz a kupát, sofőrünk, Rozmán László meg végig nyomta a dudát. El lehet képzelni, hogy szólt ez a Lánchíd előtti Alagútban. A hetvenhetes győzelem színhelyén, Hatvanban volt az ünnepi vacsora, már vártak minket a vendéglőben. És zúgott a ,,Kupagyőztes, kupagyőztes rigmus!”

- idézte vissza az eseményeket Szabó Géza.

A DVTK fennállásának 70. évfordulóját ennél szebben nem is lehetett volna ünnepelni…

forrás: mediabirodalom.hu

Kiegészítés:

Az első, bődületesen nagy gólunk szerzője, Kutasi Tanár Úr így emlékezett vissza a kupadöntőre:

"Fükő Sanyi - aki nagy játékintelligenciával és kiváló rúgótechnikával rendelkezett - ment szögletet rúgni a jobb oldali zászlóhoz. Amikor ment kifelé, hátranézett és a szemeink villanása találkozott, én a fejemmel kicsit biccentettem, hogy köszönöm, várom a labdát. A többiek már tudták, hogy kapásból is elég nagy lövő erővel rendelkezem, így nem volt meglepetés, amikor Sanyi felém ívelte a labdát. Én először hátat fordítottam a kapunak, hogy ne is sejtsék az ellenfél játékosai, hogy közeleg a „kiskun-veszedelem”, majd hirtelen megfordultam és a rendkívül pontosan érkező beadást igen nagy erővel rúgtam a jobb felső sarokba.

Mészáros „Bubu” a Budapesti Vasas válogatott kapusának, csak annyi ideje volt, hogy felkapta a kezeit, berogyasztotta a térdeit, de már csak a nagy erővel gólból visszapattant labda útját tudta konstatálni. Azt hiszem, igen szép és fontos gól volt, mivel az első félidő utolsó perceiben megadta a jó hangulatot a félidő nyugodt és eredményes értékelésére az öltözőben.

Mészöly Kálmán úgy kiabált az ellenfél öltözőjében, hogy még hozzánk is áthallatszott és igen jót szórakoztunk a nem kimondottan Kazinczy díjas véleménynyilvánításon.

A második félidőben már fölszabadultan és Hála Istennek eredményesen is játszottunk Fekete Laci és Szalai Pista góljaival és mondhatom, hogy utólag könnyűnek tűnő győzelmet arattunk a több válogatott játékossal fölálló Vasassal szemben."

A Népsport tudósítása a kupadöntőről:

fotók: Észak-Magyarorszég, Népsport