Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
Nem leszek a szürkék hegedőse
Szerző: walaki | 2017-12-06 18:34:00Ady Endre: Új Vizeken járok
Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hőse,
Röhögjenek a részeg evezősre.
Röpülj, hajóm,
Ne félj, hajóm: rajtad a Holnap hőse.
Szállani, szállani, szállani egyre,
Új, új Vizekre, nagy, szűzi Vizekre,
Röpülj, hajóm,
Szállani, szállani, szállani egyre.
Új horizonok libegnek elébed,
Minden percben új, félelmes az Élet,
Röpülj, hajóm,
Új horizonok libegnek elébed.
Nem kellenek a megálmodott álmok,
Új kínok, titkok, vágyak vizén járok,
Röpülj, hajóm,
Nem kellenek a megálmodott álmok.
Én nem leszek a szürkék hegedőse,
Hajtson szentlélek vagy a korcsma gőze:
Röpülj, hajóm,
Én nem leszek a szürkék hegedőse.
A vershelyzet:
A költő egy kikötői kocsmát jelenít meg előttünk. Itt találkoznak össze a messzi vizekről megtért hajók matrózai ("korcsma gőze"). Mint minden kocsmában, itt is akad egy részeg matróz, a kocsma megvetett mesélője, aki nagyokat mond, álmodozik, akit ezért a többiek "kiröhögnek". A részeg evezős mégis vállalja a sorsát, mégis új vizekre, új horizontokra, új életre vágyik. És tenni is akar érte. Az 1. versszakban egy alliteráló szókapcsolat emelkedik ki: a Holnap hőse. A nagybetűvel írt Holnap szimbólum. A boldogabb, a szebb élet szimbóluma. Mivel az evezős magát vallja a holnap hősének, nyilvánvalóvá válik, hogy ő az, aki az eljövendő boldog, új életért síkraszáll. Így a megvetett evezős felülemelkedik a kocsma népén, és nemesebbé válik a szemünkben.
A költői képek, stíluseszközök szerepe:
A vers legfeltűnőbb stíluseszköze a sok felszólító és felkiáltó mondat (ne félj, röpülj hajóm, nem kellenek stb.). Ezekkel mintegy önmagát bátorítja, biztatja.
A másik jellegzetessége a szóismétlés. Különösen két szó emelkedik ki: az új és a nem. A címmel együtt az új szó összesen hétszer fordul elő (új vizek, új horizonok). A nem négyszer, mindig a múlt tagadásával kapcsolatban (nem kellenek a megálmodott álmok, nem leszek a szürkék hegedőse).
A felkiáltások és a szóismétlések a költő kettős érzését fejezik ki. Egyrészt azt érzi, hogy a jelentől, a meglévőtől futni, menekülni kell (Röpülj, hajóm), másrészt bizonytalan abban, hogy hová is tart, ez viszont félelmet ébreszt benne (új, félelmes az Élet).
A 4. versszakban ismerjük meg azokat a gondolatokat, amelyeket megtagadott : "Nem kellenek a megálmodott álmok". A tőismétléssel bemutatott kép sajátos hangulatot áraszt. Az álmok általában a vágyakat, az elérendő célokat, a titkos kívánságokat jelentik. A megálmodott álmok kifejezésben a befejezett melléknévi igenév arra utal, hogy ez mégsem a költő saját álma, hanem a másoké. Azoké, akik Magyarországot örök változatlanságban szeretnék látni, akik elmenekülnek a való élettől, és elvárják, hogy mindenki az általuk elképzelt világot lássa kívánatosnak, tökéletesnek. A költő ezt utasítja el, nem hajlandó a mások által elképzelt, megálmodott álmokat a sajátjának tekinteni.
A vers, és egyúttal a kötet záró soraként tehát ez a kijelentés mintegy programot ad arról, hogy mi is lesz Költő igazi útja. Válasz mindarra, ami az egész kötetben, és ebben a versben is kulcskérdés volt: mindegy, hogy mit hoz a Holnap, a Költő feladata vállalni a bizonytalanságot, a félelmes új Életet is; egyet nem tehet, nem hajolhat meg mások visszahúzó akarata előtt.
Na, akkor lefordítom....
Az elmúlt évek szerencsétlenkedései után végre olyan Edzőt fogtunk ki, aki ért a focihoz.
Lehet, hogy a gazdálkodáshoz nem ért, de a focihoz igen...
Idecsábítjuk szép ígéretekkel....: "Minden lesz..."
Olyan jövőképet vázolunk fel neki, aminek nem lehet nemet mondani.... : jó játékosok, új stadion, edzőközpont, Brand, 10.000 néző, Európa Kupa.
Aztán jöttek a szürke hétköznapok... néha ünnepnapok.
Az új edző saját maga meglepetésére is bent tartotta a Diósgyőrt az NB1-ben. Igazi siker volt ezzel a kerettel, akiktől már több edző is elmenekült.
Jöhetett az új évad, az Edző várta az ígéretek beváltását, de a pénztárca nem nyílt ki...
Jó játékos nem érkezett, csak távozott...
Az új évad mégis jól kezdődött! A Csapat néhány forduló után is a dobogón volt! A Szurkolók elkezdtek hinni és ismét meccse járni.
MIndenki Happy.
Az idei teljesítmény azonban finoman szólva is hullámzó...
Van-e olyan Szurkoló, aki nem gondolt arra, hogy kellene a csapatba egy új kapus, hátvéd, védekező középpályás, csatár?
Mindenki.
Kellene igazolni 4-5 játékost a télen? 10.000 -ből 9.999 azt válaszoná, hogy igen.
Az a baj, hogy az az egy, aki nem így gondolja.... annál van a pénztárca.
Az Edző többször kijelentette, hogy nem érdekli a középszerűség.
Bármilyen szép is Észak-Magyarország, akkor se érdekli a 6-10 hely.
Megmondta előre. Most van, aki meg van lepődve?
Dobogóért , Magyar Kupa győzelemért játszó csapat, egy Európa Ligára esélyes csapat érdekli csak, a középszerűség az nem.
Ez baj? Nem, dehogy. Megmondta előre. Ezért jött. Mást ígérték neki.
Most kimondta....
Ha nem lesz változás, akkor inkább elmegy. Saját álmai fontosabbak mások fillérre kiszámolt álmainál.
Tisztelt Leisztinger Úr!
Pénzt kell tenni a csapatba.
Most mutassa meg, hogy mennyire elkötelezett a Diósgyőr felé.
És nem, nem érdekel a múlt. Nem érdekel, hogy eddig mit tett. Következő döntésével bebizonyíthatja, hogy van-e Önben érzelem vagy csak racionális döntésekre képes.
Két lehetősége van:
1. Teljesíti azt, amit Bódog Tamás kér.
Ez esetben jövőre lesz egy új Stadion Diósgyőrben. Lesz egy jó edzője. Lesz egy dobogóért harcoló csapata. Lesz 10.000 nézője a hazai meccseken.
ha nem...
2. Akkor lesz egy új edzővel, kiesés ellen harcoló csapata 1500 nézővel.
Számoljon és döntsön!
Most az egyszer vállaljon kockázatot és bízzon Bódog Tamásban.
Bódog Tamás nem fog asszisztálni szürke, megalkuvó emberek álmának megvalósításhoz.
Legnagyobb igazolás az lenne, ha Bódog Tamás maradna.
Az összes Diósgyőr szurkoló nevében várjuk konkrét válaszát.
forrás:http://users.atw.hu/henineni/index.php?oldal=vevizek
És ezt olvastad már?
Ezt kell Bódognak megtanulnia kezelni. Én pesszimista vagyok, szerintem könnyebb megtalálni a győzni akarókat, akik úgymond maguktól olyanok, mint a rossz mentalitással rendelkezőket folyamatos állandó jó minőségű játékra hozni. Képesek rá, ez nem kérdés, Nem csinálják, ez sem kérdés.
Nagyon más út nincs, csak az ha szépen lecserélődik a keret a megfelelő típusú játékosokra. A mostanikeret is képes lenne a negyedik helyre, ha hozná mindig amit tud. Ehelyett van ez a hullámvasút, ami annál is furcsább, mert van olyan, hogy dominálnak, meg van olyan, hogy átrohan rajtuk az ellenfél. Herczeggel beszélgethetne, hogy ő, hogy tud ezzel megbírkózni, mert valamiért neki megy. A debreceni szurkolók a kieséstől tartottak a szezon elején, most meg nem tartják teljesen elképzelhetetlennek a dobogót sem. Igaz ott már egy ideje jobb az utánpótlás, azt meg nem lehet egy-két év alatt utolérni.
Szóval vagy magyaros mentalitású csapat mellett az ezzel jól bánni tudú edző van, vagy nyugati mentalitású csapatot épít ki Bódog. Szerintem azért is van kicsit elkeseredve, mert most annyira rá kellett mennie az eredményre, hogy feladta a stílusát, mert félt, hogy megint vereség lesz belőle, mert egyszerűen nem bírják végigcsinálni amit kell egész meccsen, és nem fizikailag fáradnak el. Ehhez neki valószínűleg nincs kedve, mert meggyőződése ellen van.
Az említett első meccsen tényleg jó volt az első fékidő és még utána is egy ideig, de mi lett az eredmény? Ki nyert akkor? Nyilván a játék minősége annyit javult, hogy nem számított az eredmény, hisz nem is a Fradit kellett ott megverni.
Ha évente tud 3 embert lecserélni megfelelőre a kezdőben, akkor én már nem leszek elégedetlen. Nekem mindegy honnan jönnek a megfelelő mentalitású játékosok, csak jöjjenek. Idén ennyire futja a lényeg, hogy fejlődjenek, úgysem egyenesvonalú fejlődés lehetséges, hanem, mint a tőzsdei árfolyam fel, le, fel le, de egyre feljebb a fenn.
A keret gyakorlatilag maradt, csak Mevongou távozott. Továbbra is jól indultunk, élvezetes volt a játék, majd jött a Balmaz elleni 0-4. Attól kezdve gondok vannak. A problémákat Kerecsen fórumos társunk remekül összefoglalta a Mezőkövesdi meccshez írt 201. hozzászólásában. Azok között felvetődik olyan is, ami azt jelzi, Bódognál valami megfordult. Talán a nagy népszerűséget, a televíziós és sajtónyilvánosságot nem tudta kellően kezelni. Talán a kezdeti lendület után belefáradt. De a keret ehhez nem lehet kifogás, az akkor is ez volt, amikor érkezett, és élvezetes, jó meccseket láthattunk, vagyis nem a kereten múlik, hogy egyszer így, máskor úgy játszunk. Például hol marad a letámadás, amit annyira preferált, és mi is annyira szerettünk? Vagy például korábban hivatkoztam arra, hogy elmondása szerint nézte a német edzőképzés anyagát, és ott nagyobb teret kap a pszichológia. Nem kellene-e azt jobban tanulmányoznia, mert itt inkább ilyen problémákat látok. Ha egyszer a sárba döngöli Bacsát, aztán mégis beteszi a csapatba, majd Makrait jegeli, újabban, legalábbis a legutóbbi meccsen Nonot is, akkor megfelelően kezeli-e a dolgokat? Mi az oka Vela visszaesésének? Taktikailag jól határozza-e meg a feladatokat? Vagy korábban a cseréket sem egészen értettük.
Vagyis lehet itt Leisztingernek üzengetni, de előbb a saját dolgaink között kellene szétnézni. Ha ugyanezekkel a játékosokkal tudtunk élvezetes meccseket játszani, akkor most miért nem? Ha Óvári csak létszámtöltelék, akkor nem kellene-e az U.19-ből behozni helyette valakit azok közül, akiket a tájékozottabb szurkolótársak felsoroltak?
Nekünk soha nem lesz olyan keretünk, mint a Fradinak vagy Vidinek. De olyan kerettel talán még én is érnék el ekkora sikereket, mert magyar szinten az nem kunszt, nemzetközi szintet meg ne említsük. Az a jó edző, aki gyengébb kerettel is tud boldogulni. Ahogy Debrecenben sem igazoltak sztárokat, de vannak eredményeik - még ha ellenünk a bíró csalta is el a meccset. Bódognak most már kicsit össze kellene kapnia magát, nem fülét-farkát elengedni és - Szabó Józsi szavaira reagálva - üzengetni.
Népért síró, bús, bocskoros nemes.
Hé, nagyurak, jó lesz tán szóba állni
Kaszás népemmel, mert a Nyár heves.
A Nyár heves s a kasza egyenes.
Hé, nagyurak: sok rossz, fehér ököl,
Mi lesz, hogyha Dózsa György kósza népe
Rettenetes, nagy dühvel özönöl?
Ha jön a nép, hé, nagyurak, mi lesz?
Rablóváraitokból merre fut
Hitvány hadatok? Ha majd csörömpöléssel
Lecsukjuk a kaput?
Elmondom hát mindenkinek
Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.
A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.
A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,
A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.
Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.
A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.
Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.
De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,
Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,
Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.
Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.
Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,
Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.
Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.
Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.
A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.
Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.
Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.
Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.
Ez a hőkölő harcok népe
S mosti lapulása is rávall,
Hogy az úri kíméletlenség
rásuhintott szíjostorával.
Mindig ilyen volt: apró khánok
Révén minden igának barma,
Sohse harcolt még harcot végig,
Csak léhán és gyáván kavarta.
Erőt mutattak, erőt látott,
Vertnek született nem verőnek.
Önerejét feledte mindig,
Sohase szegzett erőt erőnek.
Betyár urai így nevelték,
Nem rúg vissza, csak búsan átkoz,
S ki egyszer rúgott a magyarba,
Szinte kedvet kap a rúgáshoz.
Ma is itt ül lomhán, pelyhüdten,
Fejét, jussát, szívét kobozzák
S ha néhányan nem kiáltoznának,
Azt se tudná, hogy őt pofozzák.
Csak a csodák ura meglátná
Végre ezt a szánalmas népet
Adna neki egy dárdányi,
Úri kis kíméletlenséget
Hogy néhány maradt sereghajtó,
Törötten fogyva azt ne vallja,
Ezért a népért úgyis mindegy,
Ebsorsot akar, hát - akarja.
Első < 4 5 6 78 9 >