Mit tettek a csapatommal?

_{Szerző: 1910.hu | 2026-05-16 11:15:00}

Imre Róbert írása az 1910.hu - A DVTK szurkolók otthona facebook oldalról.

---

Imre Róbert írása az 1910.hu - A DVTK szurkolók otthona facebook oldalról.

---

Immár senki sem tagadhatja, hogy a DVTK az elmúlt évek működésének eredményeként nagy bajba került. A közelmúltban a vezetők cáfolták azokat az értesüléseket, amelyek szerint valamivel több, mint 7 milliárd forintos költségvetéssel vágtunk neki a szezonnak (ez a Sport Plusz szerint a 2. legnagyobb büdzsé volt/lett volna idén az NB1-ben). Akár valós volt ez a szám, akár nem, abban teljességgel biztosak lehetünk, hogy nem csak a 11. leggazdagabb (vagy második legszegényebb) klub volt a miénk. Mivel a tabellán rosszabbul végeztünk annál, mint amit az anyagi lehetőségeink alapján elvárhattunk volna, egyértelmű, hogy a szakmai döntésekben részt vevők hibákat követtek el, és bebizonyították, hogy a kiváló lehetőségeink dacára sem képesek megfelelően ellátni a feladatukat.

Akarja-e még bárki, hogy azok az emberek vezessenek minket a következő szezonban, akik pénz, paripa, fegyver birtokában is ezt a szégyenletes kiesést produkálták? Vajon az illetékesek meghallják a távozásukra irányuló akaratot? Érdekli egyáltalán őket, hogy mekkora bűnt követtek el velünk, szurkolókkal, Miskolc városával szemben?

---

Nehéz lenne tagadni, hogy az alábbi három ember felelőssége messze nagyobb, mint másoké.

---

---

---

Sántha Gergely

A klub elnökéről többen is elmondták, hogy kiváló gazdasági szakember, valamilyen okból mégis megkísérelt futballszakmai döntést hozni Horváth Csenger elküldésével, Kovács Zoltán szerződtetésével. A 2025. júniusában tartott megbeszélésen elmondta, hogy korábban nem vett részt közvetlenül a sportszakmai döntésekben, nem az ő kompetenciája volt, ugyanakkor az ő javaslatára bontottak szerződést Horváth Csengerrel, valamint ő kezdeményezte a korábbi sportigazgatóval, Kovács Zoltánnal való újbóli együttműködést is. Szerinte egy sportigazgatónak egy ilyen méretű klubnál számos feltételnek kell megfelelnie, és meglátása szerint ezeknek a feltételeknek emberileg és szakmailag sokkal jobban megfelel Kovács Zoltán, ezért esett rá a választás.

Később a szurkolók által többször emlegetett klubon belüli ellentétekről Sántha Gergely azt mondta, hogy mivel a sportszakmai terület nem tartozott hozzá, így heti egy alkalommal másfél órás megbeszélése volt a sportigazgatóval (Horváth Csengerrel) és a menedzsment többi tagjával.

Ha hetente másfél órára találkoztak Horváth-tal, hogyan tudta az elnök megítélni, hogy emberileg kevésbé felel meg a feladatra, mint Kovács Zoltán?

Ha a sportszakmai terület nem tartozott hozzá, hogyan tudott felelősen dönteni arról, hogy Kovács szakmailag jobban megfelel a DVTK sportigazgatói posztjára, mint az elődje?

A közgazdász végzettségű Sántha Gergely bizonyára tisztában volt vele, hogy egy esetleges kormányváltással egyik napról a másikra zárul majd el a pénzcsap, amelyből érdem nélkül ömlöttek a milliárdok a magyar futballba. Egy felelős vezetőnek – feltételezem – több, mint tíz év elég arra, hogy felkészítse a DVTK-t az állami ingyenpénz nélküli túlélésre a piacon. Az Öltözőn túl Facebook oldal értesülései szerint több klub támogatói is jelezték már, hogy nem kívánják többé támogatni a csapatokat, amennyiben már nem „muszáj”. Nem lepődnék meg, ha nekünk is lennének ilyen támogatóink. A menedzsment, élén az elnökkel felkészült erre a forgatókönyvre, hogy legalább egy esetleges csődtől megvédjék a klubot, ha már a kieséstől nem sikerült?

A 2025. nyári szezonértékelőjében azt mondta, nagy dolog, hogy a DVTK huzamosabb ideje NB1-es klub. Valóban ez lenne a mérce, miközben a Kisvárda, a Paks és a Kecskemét is ezüstérmes lett a közelmúltban? Mi mást lehet kiolvasni ebből, ha nem azt, hogy a klub elnökének megfelelt volna, ha felsőházi költségvetéssel elvegetálunk a 8.-10. hely környékén? Nem csoda, hogy erre az időszakra több, a szurkolók jelentős részét felháborító eltávolítás jutott, a teljesség igénye nélkül Szivics, Bódog, Kuznyecov vagy Horváth esetén, akik megkíséreltek elmozdítani minket a nihilből.

Úgy gondolom, éppen itt az ideje, hogy Sántha Gergely és a DVTK útjai végleg elváljanak, még ha ennek súlyos ára is lenne.

---

---

Kovács Zoltán

A legutóbbi pletykák szerint már egy hónappal Horváth Csenger Diósgyőrbe költözését követően felmerült a klub háza táján Kovács újbóli szerződtetése. Ez alapján lett volna ideje, lehetősége felkészülni a feladatra, ehhez képest a bemutatkozó sajtótájékoztatón kapott kérdésre nem tudta elmondani, milyen stílusú DVTK-t akar majd a pályán látni a munkája eredményeként.

A játékoskeretet sem sikerült megfelelően feltérképeznie, kezdetben 5-6 igazolást jósolt, ehhez képest több, mint egy tucat labdarúgót szerződtetett. A mennyiséggel valószínűleg senkinek sem lett volna problémája, ha „csak” az érkezők fele jó döntésnek bizonyul. Ez természetesen – ahogy az írásom jó része – szubjektív, de Esiti, Keita és Colley ideig-óráig beváltak, a többiek azonban, élükön Ambrose-zal vagy Saponjiccsal legrosszabb rémálmainkban se tűnjenek fel újra Diósgyőr mezben.

A Sántha Gergely által a kinevezésekor az utóbbi 15 év legsikeresebb diósgyőri sportigazgatójának nevezett Kovács Zoltán nem hogy koncepcióval, de még helyezésre vonatkozó célokkal sem rendelkezett az ország egyik legnagyobb presztízsű klubjához érkezve. Borzasztó tiszteletlenség ez egy ekkora közösséggel szemben.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy többen is kizárólag kölcsönbe érkeztek, mintha Kovács csak a szezon végéig tervezett volna. Arról nem is beszélve, hogy jelentős részben az Újpestre korábban be nem férő játékosok közül válogatott. Ha valakire Dárdaiéknak nincs/nem volt szükségük, Diósgyőrbe majd jó lesz, itt nincsenek elvárások?

A bemutatkozásakor újra elmondta, nem kell őt szeretni, szeretik őt máshol. Az Újpest szurkolók - ha rájuk gondolt - jó része a sajnálatát fejezte ki, hogy ő felel majd a sportszakmáért Diósgyőrben.

Azt követően, amit nálunk letett az asztalra, meglepődnék, ha lenne még olyan magyar klub, amely bármilyen problémára benne látná a megoldást a jövőben.

---

---

Vladimir Radenkovic

Az előző két szereplővel ellentétben a szerb vezetőedző véleményét hétről-hétre megismerhettük, a mérkőzések előtt és után is. Sokszor gondolkodtam azon, vajon tényleg elhiszi-e azt a sok sületlenséget a „jó irányról”, amit a vereségek, sorozatosan leadott előnyök után a szurkolók felé kommunikált. Ha igen, az nagy baj, mert egy valamire való szakembernek tisztában kellett lennie a teljes kilátástalansággal. Ha valójában nem látta a fényt az alagút végén, az is probléma, ebben az esetben a teljes diósgyőri tábornak hazudott.

Az őszi harmadik hely nem volt más, mint önámítás, egyéni villanások, néhány pontrúgásra és kontrára épülő ad-hoc támadójáték, a várható pontok alapján nagy túlteljesítés érződött. Amikor az ominózus megbeszélésen a szurkolók szembesítették Kovács Zoltánt ezzel a ténnyel, elmondta, hogy ő a szemének hisz nem a statisztikának. Pár hónappal később, amikor újra szenvedtünk Radenkoviccsal a visszatérése után, Kovács érdekes módon mégis a várható pontok statisztikájával példálózott, mondván, hogy nem is annyira rossz a helyzet, mint látszik. A valóság az, hogy már akkor megállíthatatlanul robogtunk a kiesés felé. Csak akkor jó a statisztika, ha a te narratívádat támasztja alá?

A nyári felkészülés elején Radenkovic modern támadófocit ígért, talán ezt próbálta volna megalapozni az edzőtáborban rövid ideig látott, magas letámadásra alapuló labda nélküli játékkal. Kár, hogy a tétmeccseken ebből már semmit sem tapasztaltunk. Sőt, másból sem.

A szerb vezetőedző második (és remélhetőleg utolsó) regnálása alatti kilátástalanságról sokszor írtam/beszéltem, így idézzünk fel három nyilatkozatot házon belülről, amelyek lényegesen hitelesebbek, mint az én véleményem.

Tamás Márk április 14-én nyilatkozott a Nemzeti Sportnak: „Mindenki érzékelte, tapasztalta a DVTK-n belül és azon kívül is, hogy foggal-körömmel kitartottunk egy olyan elképzelés mellett, amelyen egyértelműen látszódott az ősszel és a téli szünetben is, hogy egyszerűen nem működik.”

Április 25-én, a Kisvárda elleni idegenbeli győzelmünket követően Bánhegyi Bogdán úgy fogalmazott, ezen a héten kapta a csapat a legtöbb instrukciót az elmúlt időszakban. Örült, hogy végre van a játékosoknak információja arról, hogy mit várnak el tőlük támadásban és védekezésben.

(Ehhez mindössze két profi szerb vezetőedzőnek és stábjának a kinevezésére majd eltávolítására, ki tudja hány tízmillió forintnyi végkielégítés elégetésére volt szükség.)

Nebojsa Vignjevic a távozását követő napokban nyilatkozott a csakfocinak. Elmondta, hogy már az MTK elleni bajnokin, tehát az első diósgyőri meccsén érezte, hogy komoly baj lehet, azt látta, nem küzdünk, nem működünk csapatként. Úgy érezte, egyes játékosok nem jöttek ki a komfortzónájukból, nem a csapatért játszottak. A legfontosabb gondolata az volt, hogy a helyzet, amibe érkezett, már a kezdetektől problémás volt. Még előtte kialakult a játékosok csapnivaló hozzáállása. Hozzá tette, voltak, akik nem javasolták neki, hogy jelen helyzetben elfogadja a Diósgyőr ajánlatát. Radenkoviccsal nem beszélt a kinevezése előtt, a klubnál maradó stábtagoktól kapott információkat, de „hitt benne, hogy tud változtatni”. Tehát elmondták neki, hogy a csapat, amit át kell vennie, sok sebből vérzik. A nyilatkozatát azzal zárta, legközelebb kétszer is meggondolja, mit vállal el.

Szintén említést érdemel a korábbi közönségkedvenc, Rudi Pozeg Vancas eltávolítása. A búcsú üzenetében megköszönte, hogy kiváló edzők alatt fejlődhetett, kiemelve Kuznyecovot és Dambrauskast. Bizonyára puszta véletlen, hogy Vladimir Radenkovicot elfelejtette… A kommentek között Mohamed Rharsalla megkérdezte: „a DVTK jövőre a másodosztályban szeretne játszani?” Azt is hozzátette, „nem a busz, hanem a vezetője az igazi probléma”. Vajon kire gondolhatott?

Milyen munkát végezhettek a gyakorlatban Radenkovicék, ha már a játékosok vagy a későbbi vezetőedző is nyilvánosan utal a hiányosságokra? A kérdés költői, a teljesítményükről mindent elmond, hogy már a riválisaink sem nevettek a szenvedésünkön. Sajnáltak minket, ami számomra megalázóbb, mint a kárörvendésük lett volna.

Bárki is kommunikáljon a szurkolók felé ezután, nem vagyok többé kíváncsi a „megyünk tovább” - féle közhelyekre a sorozatos kudarcokat követően. Nem akarom többé azt hallani, hogy újra türelmet kérnek tőlünk, hogy a „bennmaradást, tisztes helytállást” tűzi ki célul bárki címeres melegítőben.

---

A Diósgyőr a szemünk előtt haldoklik. Itt az ideje, hogy végre fejek hulljanak a klub tönkretételéért.

---

Tovább az 1910.hu - A DVTK szurkolók otthona facebook oldalra >>>>>>

---

forrás: 1910.hu - A DVTK szurkolók otthona facebook oldal

---

---