Dorog, Sopron, Budapest, Paks - A diósgyőri labdarúgás mohácsai

_{Szerző: Vámos Henrik | 2026-05-15 16:37:00}

Vámos Henrik összeállítása a Mit Miskolc adhatott blogról.

---

Vámos Henrik összeállítása a Mit Miskolc adhatott blogról.

---

A 2025/26-os szezonban a Diósgyőri VTK labdarúgócsapata történelme 12. élvonalbeli kiesését szenvedte el. Vitatható, hogy a piros-fehér együttes sorsát melyik döntés pecsételte meg: voltak, akik már a nyáron visszatérő Radenkovic-Kovács edző-sportigazgató duó visszatérésénél másodosztályt kiáltottak, voltak, akik az őszi teljesítmény alapján mondtak ítéletet, és voltak azok – mint például szerény személyem – akik egészen az utolsó utáni pillanatig szentül hittek abban, hogy valami csoda folytán bent marad szeretett együttesünk. Utóbbi csoportnak óriásit kellett csalódnia április első két hetében, amikor először a reális, majd a matematikai esély is darabokra hullott a bennmaradást illetően.

---

---

Bennem a Felcsút elleni, utolsó pillanatos bukás után tudatosult végérvényesen az osztályváltás, ettől függetlenül a Debrecen elleni bajnokira is rászántam a teljes szombatomat, hogy – ki tudja meddig – utoljára élőben láthassam az NB1-ben a Diósgyőrt. A hármas sípszót követően azzal nyugtattam magam, hogy bármennyire is fáj, nem csak a kiesés, de a tény, hogy egy őszi dobogós csapatból másfél év alatt három fordulóval a vége előtt kieső csapatot faragott a vezetőség, néhány év, és úgyis visszajutunk, ahogyan azt tettük az elmúlt nyolc évtizedben olyan sokszor.

---

Ez a gondolat pedig meghozta az ihletet a jelenlegi íráshoz. Hogyan nézett ki a DVTK ezt megelőző 11 élvonalbeli kiesése? Melyik volt az a mérkőzés az adott szezonban, ahol matematikailag is eldőlt a klub sorsa? Hogyan tudósítottak róla a helyi lapok? Ezeknek fogunk utána járni.

---

---

1946.07.21. DVTK 1-3 Győri Vasas ETO

Forduló	Mérkőzés	Stadion	Nézőszám	DVTK kezdő	DVTK gólszerző
36.	DVTK 1-3 Győr	DVTK Stadion	2.000	Károlyi - Dobai, Felföldi, Solt, Doma - Pesti, Krucsai, Móravárosi - Németh, Pribelszky, Bohus	Doma László

---

Az első fekete betűvel beírt nap a DVTK történetében 1946 nyarán jött el, amikor a piros-fehérek hat esztendővel első feljutásuk után búcsúztak az élvonaltól. Az említett időszak legjobb bajnoki helyezése a 6. pozíció volt, amit újoncként ért el Csapkay Károly együttese az 1940/41-es idényben. A 2. világháború miatt 1945 tavaszát a Miskolci Kerület I. osztályában töltötte a DVTK, amit természetesen megnyertek a maguk 16 kerületi bajnoki címével az Acélváros labdarúgásának letaszíthatatlan uralkodói. Ezt követően az újraindult élvonal keleti csoportjában kapott helyet a Diósgyőr, ahol a 6. helyen zárt. A 14-14 csapatra osztott keleti, illetve nyugati csoportban oda-vissza mérkőzést játszottak a csapatok saját régiójukban – tehát 23 fordulón keresztül -, majd a megszerzett pontok alapján az összesített tabella húsz legjobb csapata két 10 fős csoportba került, ahol ugyancsak kétfordulós körmérkőzések vártak a csapatokra. Móré János csapata teljesítménye bőven hagyott kivetni valót maga után ebben a szakaszban, a miskolciak négy nyeretlen bajnokival nyitották a második fordulót, és mindössze 3 meccset nyertek meg tavasszal. A bennmaradásért az utolsó pillanatig versenyben lévő vasgyáriak sorsa az utolsó fordulóban dőlt el. Az ugyancsak pengeélen táncoló Győri Vasas látogatott a zárónapon Diósgyőrbe, a kiesési-rangadót pedig a zöld-fehérek nyerték 3-1-re. Az eredmény a másodosztályba száműzte a piros-fehéreket, akik végül 1950 őszén tértek csak vissza.

---

---

Az Észak- Magyarország szűkre szabott eredményközlése 1946-ből.

---

---

1952.12.07. DVTK 0-7 Újpesti Dózsa

Forduló	Mérkőzés	Stadion	Nézőszám	DVTK kezdő	DVTK gólszerző(k)
26.	DVTK 0-7 Újpesti Dózsa	DVTK Stadion	7.000	Tóth - Dudás, Palicskó, Szőcs - Török, Pesti, Nagy - Dobó, Kárpáti, Csorba, Bujtor	X

---

Az újabb élvonalbeli periódus három évadon át tartott, ez azonban jóval szerényebbre sikerült, mint a csapat teljesítménye a ‘40-es évtized első felében. A piros-fehérek végig az alsóházban kullogtak, az 1952-es idényt követően pedig ismét kiesett Tomecskó József együttese. A miskolciak ezúttal is az évad utolsó fordulójára tartogatták a zuhanás pillanatát, bár annak eljövetelét már hetekkel korábban megjósolta az Észak-Magyarország: “A Diósgyőri Vasas ma, vasárnap Budapesten játszik a többszörös magyar bajnokcsapat, a Bp. Bástya ellen. A diósgyőri csapat veresége szinte biztosra vehető, hiszen minden csapatrészében gyengébb ellenfelénél. A diósgyőriek sorsát a vasárnapi fordulóban inkább az dönti el, hogy a többi kiesőjelölt milyen eredményt ér el.” – fogalmazott a hat évtizeden át nyomtatásban lévő napilap 1952. november 30-án, az MTK elleni találkozót megelőzően.

---

---

A Diósgyőr 1952-ben egy otthon kapott hetessel szállt ki az NB1-ből.

A fővárosban 5-1-es vereséget szenvedett a DVTK, a zárófordulóban pedig az Újpesti Dózsa elleni 7-0-s zakó döntötte el matematikailag a diósgyőriek sorsát. Így számolt be a találkoróról az Észak-Magyarország:

---

“Az első percek diósgyőri támadásokat hoztak, az első Dózsa-akció azonban meghozta a fővárosi csapat vezető gólját. Virágh beadását az 5. percben Szusza 12 méterről lőtte a Di. Vasas hálójába (1:0). A 12. percben lesgyanús helyzetből újabb gólt szerzett a Dózsa (2:0). A 33. percben gólhelyzetben felvágták Kárpátit, a játékvezető azonban nem ítélt büntetőt. A Bp. Dózsa irányította a játékot, a diósgyőriek nem fedezték kellően a Dózsa csatárait, így azok biztosan építhették fel támadásaikat. A 45. percben Samus góljával 3:0 lett az állás.

A második félidőben Hubai védett a sérült Tóth helyett. A Dózsa már az első percben gólt ért el: Szusza váratlan, lapos lövése kiperdült Hubai kezéből (4:0). A 10. percben cseréltek a diósgyőriek: Kárpáti kiment, Kakuszi lett a középhátvéd, Palicskó pedig középcsatár. A 16. percben Samus nagy lövése a lécről pattant a hálóba (5:0). A 31. percben újabb gólt kapott Diósgyőr, Tóth állította be a végeredményt (6:0).

A diósgyőri csapat ezzel a vereséggel az utolsó helyre esett, és kiesett az NB I-ből.”

---

A DVTK tehát 1953-tól újra másodosztályú volt, az Acélvárosban azonban túl sokáig nem szomorkodhattak a futball szerelmesei, hiszen a DVTK örökös gólkirályának, Dobó Zoltánnak, és számtalan másik diósgyőri legendának – mint például Szigeti, Gondos, Pesti – köszönhetően azonnal visszajutottak a vasgyáriak. Mind ezt nem akármilyen módon érték el a piros-fehérek; 113 rúgott góllal hódította el második NB2-es bajnoki címét a miskolci csapat, a DVTK Sporttelep pedig igazi katlannak számított abban az idényben, hiszen a bajnokcsapat minden egyes hazai mérkőzését sikerrel vette. Érdekesség, hogy a keleti csoport második legtöbb gólt szerző együttese a szintén miskolci, ma már csak emlékként élő Perecesi TK volt. Sőt, hogy messzebb ne menjek, az 1953-as naptári évben nem a vasgyári együttes volt az egyetlen diósgyőri bajnokcsapat – a Diósgyőri Gépgyár Vasas három pont előnnyel hódította el a Borsod megyei másodosztály északi csoportjának bajnoki címét, a Diósgyőri Vasas Vöröscsillag pedig 99 (!) szerzett találattal emelte magasba a harmadosztálynak számító Borsod-megyei Puskin Csoport trófeáját.

---

---

1955.12. 11.- Dorog 3-2 DVTK

Forduló	Mérkőzés	Stadion	Nézőszám	DVTK kezdőII	DVTK gólszerző(k)
26.	Dorog 3-2 DVTK	Dorogi Bányász-Stadion	3.000	Tóth - Dudás, Kakuszi, Jakobi - Török, Gyurik - Bujtor, Czerva, Tiba, Pesti, Szigeti	Bujtor Gyula (2x)

---

Az 1953-as visszajutást követően ismét három évig tartott az élvonalbeli vizit, ezúttal Dorogon ért véget a vasgyáriak élvonalbeli szereplése.

---

---

Dorogra sem szívesen emlékeznek vissza a DVTK idősebb szurkolói.

Jávor Pál együttese az 1955-ös idény első nyolc bajnokijából mindössze egyet vett sikerrel, a teljes szezon során pedig ez a szám mindössze 6 volt. A diósgyőri hagyományokhoz hűen ismét a szezon utolsó napjára tartogatták az izgalmakat a vasgyári srácok, amikor Dorogon lépett pályára a piros-fehér együttes. A bajnokit a vendégek kezdték jobban, Pesti ívelését Bujtor Gyula jutatta a kapuba a 11. percben, 120 másodperc elteltével pedig újra a Diósgyőri Vasas és Bányász színeiben egyaránt megforduló játékos volt eredményes (0-2). Szünetre kétgólos diósgyőri előnnyel vonultak a csapatok, a második játékrészre azonban teljesen szétesett a DVTK. Az 54. percben Ilku révén szépített a bányászcsapat (1-2), az utolsó tíz percben pedig kétszer is betaláltak a hazaiak, így ők nyerték a találkozót (3-2). Habár eltékozlott két gólt, s ezzel NB1-es tagságát is a miskolci csapat, némi vígaszt nyújthatott a tény, hogy sorsuk nem saját kezükben volt, hiszen egy esetleges győzelemmel is egy pontra lettek volna a biztonságtól. És persze az, hogy 1956-ban ismét bajnokként tért vissza a DVTK a magyar labdarúgás legfelsőbb osztályába.

---

---

1961.05. 14. DVTK 0-4 MTK

Forduló	Mérkőzés	Stadion	Nézőszám	DVTK kezdő	DVTK gólszerző(k)
22.	DVTK 0-4 MTK	DVTK Stadion	20.000	Hódi - Werner, Szigeti, Paulás - Solymosi, Perecsi - Iván, Csányi, Kiss, Papp, Pál	X

---

Ezúttal négy egymást követő éven át vitézkedett az élvonalban a Diósgyőr, 1960-ban pedig addigi legmagasabb (5.) helyezését érte el a Kiss Gábor által irányított csapat. Azon a nyáron történelme első európai kupamérkőzését vívta a DVTK a Palermo ellen – a hazai mérkőzésen 25 ezren zsúfolódtak össze a vasgyári szentélyben – egy évvel később azonban már az NB2 ajtaját nézegették a piros-fehérek. Tipikus Diósgyőr…

---

A DVTK-Palermo meccsplakátja.

Bodola Gyula együttese 12 nyeretlen mérkőzéssel vágott neki az évadnak, félidőnél pedig négy ponttal foglalta el sereghajtó pozícióját a csapat. Nem is csoda tehát, hogy a miskolciak ebben az idényben viszonylag korán, négy fordulóval a vége előtt lehúzták a rolót, sorsuk matematikailag az MTK elleni 4-0-s hazai vereséggel dőlt el. Azon a találkozón nem mellesleg 20 ezer miskolci fanatikus figyelt a helyszínen, ami enyhén szólva nem kieső csapathoz méltó nézőszám. A Diósgyőr végül a 14. helyen zárt, következhetett az újabb másodosztály. Az MTK elleni találkozót így kommentálta az Észak-Magyarország 1961. május 16-án megjelent lapszámában:

“A hatalmas nézősereg keserű csalódással hagyta el a mérkőzés színhelyét. Nem azt várták a vasárnapi találkozótól, amit tapasztaltak. Szép játékra számított mindenki, és mondjuk meg őszintén, a szurkolók nagy többsége bízott a hazai sikerben. Ehelyett mit láttunk? Siralmas, eredménytelen játékot a DVTK-tól, amely képtelen volt a tíz emberrel játszó MTK-val megbirkózni, és legalább egy pontot megszerezni. Talán az utolsó reményt szalasztotta el a diósgyőri csapat ezen a találkozón. Kétségtelen, hogy az őszi gyenge szereplést nem lehet egy forduló alatt teljesen feledtetni, de mindenki többet remélt és többet várt…”

---

Tovább a Mit Miskolc adhatott blogra a teljes cikkre >>>>>>>

---

forrás: Mit Miskolc adhatott blog

címlapkép: Baranczó Benedek

---

---