Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A diósgyőriek saját nevelésű, válogatott kosárlabdázója a fejlődése érdekében vált klubot.
Kiss Angelika, a DVTK-Hun-Therm női kosárlabdacsapatának játékosa vasárnap közösségi oldalán jelentette be, hogy a következő évadban másik csapatban szerepel. A most 22 esztendős center több mint egy évtized után távozik a piros-fehérektől, ugyanis Miskolcon ismerkedett meg a sportág alapjaival, a diósgyőri klub saját nevelésű játékosként lett előbb a felnőtt csapat tagja, 16 esztendősen, majd az utánpótlás válogatottak után, két és fél éve, a magyar felnőtt nemzeti együttesben is bemutatkozott.
Távozásának okáról nem kívánt többet mondani annál a 191 centi magas center, mint amit a facebook oldalán közzé tett: ,,Szokták mondani, ha egy ajtó bezárul, kinyílik egy másik! Ezt az ajtót rengeteg csodálatos emlékkel, én most bezárom itt Miskolcon. Nagyon nehéz döntés volt, de büszke vagyok magamra, hogy meghoztam. Sok-sok köszönettel tartozok azoknak az embereknek, akik végigkísérték azt a 7 éves Kiss Angit, akinek álma az volt, hogy példakép legyen itt Diósgyőrben. Én nem akartam elmenni innen soha, szerintem egy sportolónak szüksége van a bizalomra és a megbecsülésre. Hiszem azt, hogy minden okkal történik, eljött az én időm, hogy változtassak. Hálás vagyok családomnak, barátaimnak, edzőimnek, akik végig bíztak bennem, és támogattak! A sok szeretetnek, a szerelemnek, ami által az az erős lány lehetek ma, ki mindig is szerettem volna lenni! Kedves Diósgyőr, Miskolc: nagyon sok közös emlékkel, könnyel, mosollyal távozom most, de mindig szívem kis csücske leszel!”
A bejegyzés egy másik része pedig ezt tartalmazza: ,,Kinyitottam most egy ajtót, aminek a küszöbén egy érett, célokkal, tervekkel felszerelt NŐ fog belépni! Izgatottan várom az új kihívásokat, és akadályokat, tudom akármerre is fog fújni a szél, mindig lesznek majd emberek kik fogják majd a kezem és támogatnak. El nem tudom mondani, hogy ez a tudat, milyen jó érzés, köszönöm mindenkinek!”
Sztem viszont Vilipics ide, vagy oda, sok fejlődést én már nem látok benne. De ne legyen igazam!