Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
Gondolkodom azon, hogy mi lehet az oka annak, hogy nem érzem magamban azt az óriási várakozást és tüzet, amit évekkel ezelőtt éreztem egy szezonkezdet vagy csak egy meccs előtt. Régen örültem volna annak, hogy csak ilyen rövid volt a szünet és lehet várni a hétvégéket, lehet szurkolni a csapatnak végre. Most nem értem a januári kezdést. De nem csak ez van. Biztosan megöregedtem, de akkor azok az ezrek is, akik már nem jönnek ki a stadionba, mert azt látni kell, hogy az évekkel ezelőtti nézőszámok már nincsenek.
Persze, még az is lehet, hogy hiába múlnak az évek, a hiba mégsem bennem van. Az is lehet, hogy valahol máshol kellene keresni az okokat. Nem vagyok az, aki szerint régen minden jobb volt. Sajnálom, hogy ezt kell leírnom, de egyre inkább egy rideg gépezetté kezd válni a szememben a DVTK, amely egyre nagyobbra és nagyobbra nő, túllép a megye határain, regionális méretűvé növi ki magát, közben pedig szép csendben elveszíti bensőséges, személyes jellegét. Félreértés ne essék, végtelenül örülök neki, hogy van már Medical Centerünk, épül a multifunkciós csarnok, lassan sporthotel építésébe is kezdhet a klub, majd háromezer igazolt versenyzőnk van. De én mégis sokkal jobban szerettem a régi DVTK-t.
A régit, amivel felnőttem, ami az enyém volt. Vagyis annak éreztem. A minap az egyik klubalkalmazott azt kérdezte, milyen a viszonyotok jelenleg a klubbal? Én azt mondtam, a klubbal nagyon jó a viszonyom, hiszen több mint 40 éve neki szurkolok. Viszont azokkal akik a saját álláspontjukat a klub álláspontjaként hirdetik, azokkal nem jó. Pedig ők rontottak el valamit, mert az évek óta tartó sikertelenség miatt maradnak el az emberek. Ez mérhetetlen károkat okozott sajnos.
És lehet rólunk azt állítani az érdekembereknek, hogy az amigélekén nem szurkol a Diósgyőrnek, mégis, ez az érzés minket bánt nagyon.
De nézzük a meccset, ami nagyon fontos lesz, hiszen közvetlen rivális ellen kell megvívnunk, akik erősítettek a télen és biztosan otthon akarják tartani a három pontot. Szerencsére mi is erősödtünk és az igazolásokkal szerintem nőtt az esélyünk arra, hogy feljebb lépjünk a tabellán, de persze minden a pályán derül majd ki. Annyi jó játékost láttunk már, akik sziporkáztak, de amikor hozzánk kerültek, csak a görcsös akarás marad vagy még az sem. Vagy a másik oldal, amikor nálunk nem megy a játék, de az eligazolás után már máshol igen.
Szóval meg kell várnunk pár meccset, hogy lássuk, mit tud kihozni az edzőnk az új játékosokkal megerősített csapatból. Persze, amig összeáll a kép, addig sem kellene kikapnunk senkitől, utána meg már pláne nem. Lehet még ezen a tabellán feljebb lépkeni bőven és remélem, hogy fogunk is. Olyan jó lenne már célokért küzdeni és nem csak úgy lenni a semmiben!
Legyen végre ez egy nagyszerű tavasz! Egy olyan, amilyen még soha nem volt, vagy csak nagyon régen. Ehhez kell az első lépés, hogy megverjük a Zalaegerszeg csapatát idegenben. Nem lehetetlen. Na, én ennek szorítok majd nagyon sok szurkolótársammal!
Hány mi kutyánk kölyke (nagy divat mostanság emlegetni) tudott egyáltalán stabil átlagos teljesítményt nyújtani itt évekig, aki iránt annyian rajongtak volna? És velük is hogy bánt a nagy érdemű szurkolósereg? Többnyire szidta, mint a bokrot. Egy jöttment nevesincs külföldi gyerek is több bizalmat élvez szurkolói körökben, mint egy mi kutyámk kölyke saját nevelés...
Államilag irányított a futball? Igen! Mint az ó-pártállami időkben? Igen! Akkor mégis jegyzett volt a magyar futball, es 10ezrek jártak meccsre.
Egyéb kifogás? ;)
A foci hosszú téli álmához szokott rendszerünk felborult,mert bár sűrűn nézegettem én is az idénykezdő napot,még most is furcsa hogy holnap meccs.
Piszkosul sok pofont kaptunk az elmúlt években,talán ez tett téged is,meg sokunkat egy kicsit közönyössé.De nagyon gyorsan hozzáteszem--ez csak a felszín,mert elég közeledni a stadionhoz vagy meghallani a felvezetőket és megy is fel az adrenalin.
Régen élmény volt tülekedni befelé a kapun,szotyit venni Lulu bácsitól,inni a frissen csapoltat.
Mindez mára gépiesítve van.Amit szerencsére nem tudnak elrontani az a baráti társaságok,amiket a foci és a Diósgyőr hozott össze és tart is egyben!Külön-külön szörnyű hangunk van,de együtt nagyon frappánsan szól a Hajrá Diósgyőr!!
Hajrá!
Szerintem több oka is van.
Talán nem való nekünk egy ilyen stadion, mi csak olyan kis borsodi csórók vagyunk.
Egyszerűen nincs a csapatban olyan igazi mi kutyánk kölyke, akivel tényleg azonosulni tudunk, és itt most elég egy Takács Peti, vagy Vitya szinttű játékosra gondolni.
Az is egész biztos, hogy nem javítja az érzést, hogy pontosan tudjuk, mi folyik manapság a magyar fociban, szépen le vannak osztva a lapok.
Illetve nagyon jó ez az online világ, hogy egy egész napot el lehet tölteni a hírek olvasgatásával, kommentek olvasásával-írásával, de így egyszerűen el sem jutok addig, hogy hiányozni kezdjen bármi is.
Koromnál fogva a 90es évek elején kezdtem rendszeresen meccsre járni. Rajongtam érte, alig vártam a hétvégéket. Hol érdekelt már engem az aktuális klubvezetés, infrastruktúra, sikerek, stb...
Az elmúlt 30 év alatt a 97-98as Tornyi csapat, a Benczés Miki féle feljutás, illetve az első spanyolos év, a Szivics éra MK döntős szezonja, illetve az azt követő őszi EL selejtező az,ami egyáltalán értékelhetőnek nevezhető. Talán Bódog Tamás tudott volna mèg hasonlóra képes, ha hagyják... A maradék negyed évszázad semmi másról nem szólt, csak a megszünésekről, kiesésekről, hangzatos kijelentésekkel érkező, majd viharosan lelépő szerencselovag tulajokról, vagy éppen afrikai ember(játékos)kereskedelemről. Leisztinger szerepvállalása, és különösen a második felében tapasztalt nihil rossz ugyan idegesítő, de elnézve a közelmúltat...volt már sokkal rosszabb is. Mégis ott voltam a lelátón, rajongtam, teli torokból szurkoltam, vagy néha nemtetszésemnek adtam hangot.
Mostanra felnőttem, beléptem a munka világába, jellegéből fakadóan hétvége is gyakran "munkanap", de ha nem dolgozom, a családdal is kéne időt tölteni. A meccsrejárás prioritás tekintetében háttérbe szorult. Ez nem jelenti azt, hogy kevésbé szeretem a klubot, es pláne nem fogom a külső körülményekre. Ha baromi hideg van, márnem megyek ki, inkább megnézem online. Régen ha látni akartam a csapatot, muszáj volt nenni. Vagy maradt jobb esetben a rádió, rosszabb esetben a másnap reggeli nemzeti sport.
Ez van. Változik a világ, változok én is. A DVTK-t ettől még ugyanúgy szeretem. Tegyétek Ti is, amagatok módján.
A csapatnak sikeres szezont kívánok, magunknak pedig sok okot az örömre. ;)
Mi vagyunk a legnagyobbak, hajrá Diósgyőr!!!!
Mi vagyunk a legnagyobbak, hajrá Diósgyőr!!!!
< 1 2 34 5 6 >