Csak nehogy keserű legyen

Megboldogult fiatalkorom egyik visszatérő eleme volt a Várda keserű, amivel a megfelelő hangulatba tudtunk kerülni egy-egy fontos esemény előtt. Remélem azért, hogy a vasárnapi ellenfelünk nem fog ilyen kesernyés szájízt okozni nekünk, mert úgy kellenek a pontok nekünk, mint az eddigi években…

Hétvégén óriási meglepetésre átgyalogoltunk a Felcsúton egy fantasztikus első félidővel és nagyon szomorú, hogy ezt csak 1700 ember látta a stadionban. Sajnos, azok az emberek, akik a szarul végzett munkájukkal elérték azt, hogy a szurkolók elmaradjanak a meccsekről, már vagy nincsenek itt, vagy pedig itt vannak és tovább végzik áldatlan tevékenységüket. Nincs bennük elég szenvedély a DVTK irányában ahhoz, hogy felfogják, mekkora károkat okoznak a klubnak.

De vissza az első félidőhöz. Sikerült valahogy elérni azt, hogy változtassunk a taktikán és igazán támadó felfogással léptünk pályára, ugyanakkor a védekezést is stabilizáltuk. Ehhez az kellett, hogy Karan visszatérjen a védelmi vonalba, Max a középpályán robotoljon és ne ismerjen elveszett labdát, elől pedig három támadó rohamozza a kaput, végre a saját posztján játszva. Drazic gólja és előtte az a higgadt csel, élményszámba ment. Aztán a másik két csatártársa is betalált.

Azt hittem, a második félidőben kiütjük majd a falusi csapatot, de nem ez történt. Tíz emberre fogyatkozva lefociztak minket a pályáról és erre nem találok magyarázatot. Nem talált az edzőjük sem és a mérkőzés utáni nyilatkozatban olyan sokat mondott, hogy nagy valószínűséggel már bánja a kifakadását.

A hétközi kupameccs sem nézett ki túl jól. Persze, ha csak az eredményt nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy papírforma eredmény született, de ha ismerjük az előzményeket, az ellenfél összeállítását és láttuk a meccset is, akkor biztosan nem dőlünk hátra elégedetten. Egy lelkes fiatalokból összeállított csapat játszott a kiégett profik ellen. A profik ellen, akiket rossz volt nézni. Ez a mi csapatunk most!

Győzni kellene Várdán, mert el kell lépni a kieső helyről. Legyen bármilyen is az utóbbi két győzelem, hátha erőt tudnak meríteni belőle a játékosok. Erőre amúgy is szükségük lenne, mert az erőnlétünk az kritikán aluli. Az ellenfelünk tud gólokat szerezni, de remélem, hogy a védelmünk állni fogja a sarat és lehozzuk a meccset kapott gól nélkül. Onnan meg már egy pont meg is van. A csatárok meg hátha betalálnak. Nem olyan bonyolult ez.

Nem a legjobb a meccs időpontja, hiszen mindenki megindul majd a temetők felé, biztosan nagy lesz a forgalom is. Ráadásul ez lesz a hétvége utolsó meccse. Vasárnap este, hidegben, talán esőben is. De nem baj. Egy héten 90 perc. Ennyi az előadás, ahol a mi színészeinknek a legjobb alakítást kell nyújtani. Aztán amikor vége, talán jókedvűen hajtunk fel egy Várda keserűt, hogy átmelegedjünk.