Bényei Ágoston: Túl a századik mérkőzésen

Hallani is jó, hogy diósgyőri labdarúgó vagyok

Bényei Ágoston az előző év utolsó mérkőzésén 100. alkalommal lépett pályára a DVTK mezében tétmérkőzésen, és most már közel jár a 100. diósgyőri bajnoki mérkőzéséhez is. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele.

- Számon tartod pályafutásod mérföldköveit?
- Nagyjából tisztában szoktam azzal lenni, hogy éppen hol tartok, de azt nem állítom, hogy álmomból felkeltve is pontos számot tudnék mondani. Ebben az esetben is csak annyit tudtam, hogy hamarosan kerek számhoz érek..

- Milyen érzés?
- Közel négy éve viselem a diósgyőri mezt, hatalmas büszkeséggel töltött el ez a jubileum, száz mérkőzés egy klubban az már valami. Jól érzem magam a DVTK-nál, a következő célom a 200. mérkőzés, ám azt sem titkolom, hogy amennyiben érkezik egy olyan megkeresés külföldről, ami szintlépést jelent, akkor látok benne kihívást. Azonban ez jelenleg nem aktuális, tisztában vagyok vele, hogy ehhez hosszú időn keresztül kell egyenletesen magas teljesítményt nyújtanom. Mindenesetre most azt mondom, a karrierem egy jó szakaszában járok.

- Emlékszel még, hogy milyen várakozással érkeztél Diósgyőrbe?
- Persze, nagyon izgultam, hiszen korábban éveken keresztül Debrecenben játszottam, és ez volt az első klubváltásom. Ezzel együtt nagyon vártam is, és végül azt kaptam, amit elképzeltem. Valójában Diósgyőrben léptem be a felnőtt fociba, és itt tapasztaltam meg, milyen is ez a világ, például sokkal nagyobb a konkurenciaharc, mint az utánpótlásban. Azt nem állítom, hogy a jövőben nem érhet semmilyen meglepetés a fociban, de már legalább sok mindenbe belekóstoltam. Az első idényben rekord pontszámmal nyertünk aranyérmet, és visszajutottunk az élvonalba. A folytatás ugyan felemásnak nevezhető, mert megesett, hogy sérülés hátráltatott, máskor nem én voltam az aktuális vezetőedző első számú jelöltje az adott posztra, mégis voltak olyan időszakok, amikor jól ment a játék. Összességében nagyon hasznos játékperceket kaptam az NB I.-ben, így a mai napig tudok tanulni, fejlődni.

- Most pedig lássuk a diósgyőri évek csúcspontjait! Azt nem is kérdezem, melyik volt a legnagyobb gólod…
- Igen, egyértelműen az Üllői úton lőtt kapáslövés az, amit az év góljának is választottak.

- És melyik volt a legemlékezetesebb meccsed?
- Ez már fogósabb kérdés! Elsőként a Kozármisleny elleni mérkőzés ugrik be, ahol matematikailag is bebiztosítottuk a feljutást. Én lőttem az első gólt, és adtam egy gólpasszt, de ezen túl is jól ment a játék. Ha többet is mondhatok, akkor az előbb már emlegetett FTC elleni 3-3 is ebbe a kategóriába tartozik, vagy a legelső tiszakécskei találkozó, ahol egy duplával mutatkoztam be a diósgyőri szurkolóknak, de az első NB I.-es gólom is szép emlék a debreceni 2-2-es meccsen.

- A “fiatal ajánlás” kritikusai szerint éppen a kifutó korosztályok a rendszer egyik Achilles-sarka. Például 2003-ban született játékosként idén te sem nem tartozol a támogatott játékosok közé, viszont akadnak nálad sokkal rutinosabb labdarúgók is. Hogyan éled meg ezt a helyzetet?
- Ha Magyarországon ezek az ösztönzők, akkor ennek kell megfelelni, ilyen körülmények között kell olyan teljesítményt nyújtani, hogy minél több játéklehetőséget kapjak. Azaz számomra ez csak újabb motivációt jelent, mert most már senki nem mondhatja rám, hogy csak a korom miatt játszok. Ezen kívül egyre nagyobb felelősség hárul rám, mert ahogy jönnek a még fiatalabbak, úgy kell az öltözőben is karaktert mutatni, vagy éppen a pályán a testbeszéddel azt üzenni, hogy én is a csapat egyik vezére vagyok. Ezen az úton is jól haladok, mert alapvetően nem vagyok harsány, hangos típus, a fociban viszont elengedhetetlen, így tudatosan fejleszteni kell ezt az oldalam is.

- Az öltözőben számon tartjátok, hogy ki mióta tagja a DVTK első csapatának?
- Napi szinten nem téma, de az átigazolási időszakokban mindig szóba kerül, hogy ebből a szempontból kik a legrutinosabbak. Most télen Gera Dániel és Jurek Gábor távozásával újabb két bajnokkal lettünk kevesebben, ugyanis Bárdos Bence, Szatmári Csaba és Bokros Szilárd már az öltözőben “fogadott”, (igaz, utóbbi utána egy évet Kassán vendégszerepelt) Holdampf Gergő viszont velem együtt érkezett abba a csapatba, ami az idény végén aranyérmesként jutott fel. Úgyhogy így öten alkotjuk a kemény magot.
És jó, hogy szóba hoztad az öltözőt, mert ahhoz, hogy jól érezzem magam, rengeteget hozzátesz, hogy évről évre nagyon jó a brigád, minden nap várom, hogy mehessek edzésre.

- Száz mérkőzést követően nem kérdés, hogy diósgyőri játékossá váltál, de mennyire lettél miskolci?
- Hallani is jó, hogy diósgyőri labdarúgó vagyok! És hogy mennyire vagyok miskolci? A negyedik éve ez a város az otthonom, ide jövök haza, a jegyesemmel itt keresünk programot az edzések között. Mondjuk most kissé leegyszerűsödik a szabadidő kitöltése, mert elkezdtük szervezni az esküvőt 2027 júniusára, ami nem kis feladat.

Olvasd el a teljes cikket >>>

forrás, fotó: dvtk.eu