Azt hittem, én vagyok a legrosszabb játékos

A csakfoci.hu készített riportot Ugrai Rolanddal.

A Diósgyőr támadója elmondta, milyen önbizalomhiányosan a Fradiban játszani, miért akart mielőbb eljönni a Haladástól és milyen állapotban lőtte edzőmentő gólját. Interjú.

Ugrai Roland sérülése miatt nem sokat tudott játszani a Diósgyőrben az ősszel, ám így is szerzett több rendkívül fontos gólt. A Haladás elleni találatával az összecsapás előtt ultimátumot kapó Horváth Ferenc állását is megmentette. A 24 esztendős futballista a csakfoci.hu-nak adott interjújában elárulta, mennyire rossz állapotban volt, amikor azt a sorsdöntő gólt szerezte, őszintén beszélt arról, milyen érzés óriási teher alatt, önbizalomhiányosan a Fradiban futballozni, miért akarta elhagyni mielőbb Szombathelyt, és egyetért-e Horváth Ferenc azon nyilatkozatával, hogy Magyarország öt legjobb játékosában benne van.

- Ősszel a sérülésed miatt nem sokat játszhattál, többször is csak 10 percekre álltál be. Hogy van a lábad? Hogy ment a játék az edzőtáborban?
- Csak két-három edzést hagytam ki, majdnem minden meccsen játszottam, nem éreztem fájdalmat, úgyhogy most rendben van. A játékom hullámzó volt az edzőtáborban, de sokat kihagytam előtte. Összességében kezdek magamra találni, újra élvezem a focit.

- Azt lehetett hallani, hogy az őszi szezon végén többször is sérülten játszottál. Ennek ellenére két nagyon fontos gólt is szereztél. Mennyire volt rossz a helyzet?
- Igen, ez igaz. Körülbelül 10-15 százalékos állapotban voltam és fájdalomcsillapítókkal játszottam. De számoltunk azzal, hogy kockázatot kell vállalnunk. Feri (Horváth Ferenc – a szerk.) is elmondta korábban, hogy volt, amikor hármat edzettem, mielőtt betett a csapatba. Valamilyen szempontból rá is voltunk kényszerítve, hogy aki tud kreatív módon játszani, az ott legyen a csapatban. Én is kértem Ferit, hogy ha vállalja ezt a rizikót, akkor tegyen be. Ő vállalta, én pedig éreztem, hogy mennyit tudok a pályán lenni.

- Nem tartottál attól, hogy emiatt komolyabb sérülésed lesz?
- De, sok minden megfordult a fejemben… Több mint egy évet kihagytam a sérülésem miatt. Rengeteg orvosnál voltam, többek között Németországban, Ausztriában. Nem tudták megmondani, mi a bajom. De szerencsére most már edzéseken és meccseken is jól éreztem magam. December közepe óta nem szedtem fájdalomcsillapítót, pedig az alapozás elég kemény volt, és meccseket is játszottam. Közel vagyok a 100 százalékos állapothoz.

- A keretet tekintve a mostani Diósgyőr előrébb is lehetne a tabellán. Miért nem ment a csapatnak az ősszel?
- Sokat gondolkodtunk, hogy mi lehet a baj. Minket is megijesztett, hogy nagyon simán hátul voltunk. Nem is nagyon volt esély arra, hogy felkapaszkodjunk. Nem tudom, mi lehetett a baj. Sok sérültünk volt, szerencsétlen meccseket is játszottunk, sok játékos tudása alatt teljesített. Minden összejött.

- A télen sikerült ezen változtatni? Megerősödött a csapat?
- Ez tétmeccsen dől el. Egységesnek, jónak érzem a csapatot. Egy meccset kivéve magabiztosan játszottunk, jó együttes érhet össze. Van még 14 meccs a bajnokságból, természetesen nem lehet kijelenteni, hogy elengedjük a bajnokságot, és azt sem, hogy feltartott kezekkel mennénk majd ki, de most az a lényeg, hogy maradjunk benn az élvonalban. A kupában is minden erőnkkel kell küzdeni. Szépen kell építkezni, mert elment a bajnokság fele, és valljuk be, elrontottuk ezt a félévet, nehéz helyzetben vagyunk úgy is, hogy most nem állunk kiesőhelyen.

- Horváth Ferenc nemrégiben azt mondta rólad, hogy Magyarország öt legjobb játékosában biztosan benne vagy. Mit szóltál hozzá? Egyetértesz vele?
- Tisztában vagyok azzal, hogy mit tudok, és hogy még mi jöhet ki belőlem. Én persze ilyet nem jelenthetek ki, mert még válogatott se voltam.Talán úgy fogalmaznék, hogy Magyarországon kevés az olyan játékos, aki technikásabb, és én ezt a vonalat képviselem. Kevesebben mutatják meg a pályán a játszósabb focit, én szeretem felvállalni ezt. A pályán is vannak látványosabb dolgok, amiket csinálok. Feri emiatt is mondhatta ezt. Nagyon jólesett persze, és hatalmas pozitívum, de ebből leginkább azt vettem ki, hogy nagyon bízik bennem, amit éreztet is minden nap. Törődik velem, a sérülésem alatt is ő volt az egyik, aki mindig tartotta bennem a lelket, és sokszor mondta, hogy nagyon vár vissza.

Ez érződött azon is, amikor egy kiélezett helyzetben becserélt. Nem volt azért egyértelmű, hogy egy egyéves sérültet tesz be egy kiélezett meccsen, amelyen – ahogyan azt olvasni lehetett – akár az állásával is „játszhatott”. Meg a kiesés is ott volt a levegőben.

Ő az első olyan edzőm, aki ennyire bízik bennem, abszolút szabad kezet ad. Remélem, sokáig együtt tudunk dolgozni.

ELOLVASOM A TELJES CIKKET>>>

fotó:dvtk.eu