Harminckét éve felültem egy buszra, a DKSK buszra

Szurkolótársunk visszaemlékezése a kezdetekre.

A diósgyőri kosaras lányok szerdán játsszák a Győr elleni párharc első mérkőzését a hőn áhított bajnoki címért. A meccs felvezetéseként fogadjátok szeretettel Bakk Péter szurkolótársunk visszaemlékezését arról, 32 évvel ezelőtt hogyan szippantotta be magába a diósgyőri kosárlabda.

Harminckét éve felültem egy buszra. 1992. márciusát írtuk, Diósgyőri szurkolói busz volt, Pécsre tartottunk egálra hozni a női kosár bajnoki döntő párharcát.

Hirtelen és valószínűtlen ötlet volt. Mégis úgy alakult, hogy felültem a DKSK buszra. Azóta úton vagyok....

Általános iskola 7.osztályos voltam. Nem igazán izgatott a suli, a csajokon járt az eszem. A Diósgyőri kosaras lányokon. Előtte hétvégén 30 pontos csapást mértünk a PVSK lányaira, üröm az örömben, hogy ezzel is csak 1-2-re alakítottuk a döntő állását. Zengett-zúgott a Nagyváthy tornaterem, a bordásfalon is emberek lógtak. Feltöröltük velük a padlót, egy ilyen meccs után nem lehetett nem hinni benne, hogy a mi nyakunkba kerül majd a bajnoki arany. A meccs végi "Pécsre Mindenki, aki nem az menjen ki!" rigmus hamar berágta magát a fejembe.

Hazafelé azon járt az eszem, hogyan lehetne ezt beadni szüleimnek. Végül a határozott fellépés mellett döntöttem. Nem kérleltem és könyörögtem, anyámat meglátva egyszerű tényként közöltem: „Csütörtökön Pécsre megyek suli helyett!”

Utólag belegondolva, annyira szürreális lehetett ez anyám számára is, hogy ellenvéleményeket sem felsorakoztatva, csak ennyit mondott: "Persze fiam, oda mész Te, oda..., oda ahová akarsz!" Többet nem is beszéltünk róla.

Hétfőn a "szülői beleegyezés" birtokában az első utam a Tábori Sportszerbe vezetett. Negyedik feliratkozó voltam a buszra, az összekuporgatott zsebpénzből csengettem ki az út árát.

Eljött a nagy nap. Annak rendje és módja szerint indultam reggel, csak nem a suli felé, hanem a Táborival szembeni parkolóba. Magamra öltöttem drága nagyanyám által kötött piros-fehér pulóveremet, épp egy hete kaptam 14. szülinapomra. Gyülekezett a tábor, a törzsgárdából mindenki ott volt, aki számít. Tóth Pisti, Balla Pisti, Mátyás Imi, Kempec, Szomorú Nóri és még sokan mások, a teljesség igénye nélkül. Meg persze jómagam, aki élete első idegenbeli kosár túrájára indult, nem éppen legálisan.

Anyámék persze mit sem sejtve, én meg úton Pécsre. Hamar befogadtak. Volt közös pontunk, a szenvedélyünk. A Diósgyőr. Boldogan énekeltünk Eddát, álmodtunk egy világot magunknak és tényleg ott álltunk a kapui előtt.

Ötezer pécsi hangorkánja közepette léptünk be a Lauberbe. De kit érdekelt? Győzni jöttünk, hogy hazavigyük az ötödik meccs lehetőségét. A Bajnoki címet nem adják olcsón.

Sajnos a meccset 76-68 ra elveszítettük, a PVSK lányai lettek a bajnokok. Pedig Király Sanyi volt a legnagyobb király! Mégis Vertetics mestert, meg Horváth Jucit koronázták meg. Zokogva figyeltem a pályára tóduló, ünneplő pécsi tömeget. A hazai sziréna hangja éles késként hasított szívembe.

Na pontosan 32 éve várom én is ezt a pillanatot. A bajnoki címet. Éneklem szüntelen, reménnyel teli, hogy „ Egyszer nyerjünk már bajnokságot, hódítsuk meg a nagyvilágot…”

32 év! Közben felnőttem, sőt, lassan megöregedtem. Miskolcról is elkerültem. De a vér nem válik vízzé! …"Nekem ez az életem, Diósgyőr a mindenem..."

Basszus Nina, Verus, Réka, Darcee és még jó páran a mai csapatból, Ti még csak meg sem születettek... !!! Most mégis Veletek utazom.

Valahol útközben mellém ült Zsombi is, ő lett legfanatikusabb útitársam. Már együtt gyűrjük a csarnokokat. Jut még eszembe, Völgyi Peti, Nálad jobb, és alkalmasabb "sofőrt" kívánni sem lehet. Vakon követünk titeket bárhová, bármeddig!

Harminckét éve indultam, azóta úton vagyok. Van az úgy, hogy az út hosszú, göröngyös, buktatókkal teli, de ha már egyszer elindultunk rajta, azt járjuk végig becsülettel! Tart ameddig tart. Amúgy sem bánom egy km-ét sem, hisz "elmegyünk bárhova, Pécsre vagy Sopronba, a távolság nem jelent akadályt...."!

Harminckét éve felültem egy buszra, a DKSK buszra. Bejártuk már toronyát-boronyát.

Valami most mégis azt súgja CSAJOK, hogy két héten belül, EGYÜTT MEGÉRKEZÜNK!

WE CAN DO IT TOGETHER!

forrás: facebook