Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A legemlékezetesebb nyíregyházi túrák
Szerző: Vámos Henrik | 2025-08-25 20:47:00Vámos Henrik összeállítása.
Szombaton a DVTK az ősi rivális Nyíregyháza otthonában lépett pályára az NB1 5. fordulójában. A történelem 28. élvonalbeli Keleti El-Clasicoját a piros-fehérek a 11., a hazaiak a 9. helyezésről várták két pont különbséggel, így a győzelemnek köszönhetően - melyre égető szüksége volt az öt bajnoki óta nyeretlen Diósgyőrnek – megelőzte a miskolci csapat a piros-kékeket.
A következőkben elevenítsük fel a kései ’90-es, illetve a 2000-es évek legemlékezetesebb túráit a Nyírség városában.
A Keleti El-Clasico teljes történelméről itt tudsz bővebben olvasni – ezúton is hálásan köszönöm a közreműködést:
● Nagy Tamásnak, a Miskolc Utcáin főszerkesztőjének,
● Tompos Ádámnak, az Amíg élek én – a Diósgyőri VTK szurkolótáborának lebilincselő története szerzőjének,
● Csík Zoltánnak, a Szurkolók az állatokért alapítvány alapítójának & a Sturm Und Drang szervezett szurkolói csoport oszlopos tagjának,
● illetve Nagy Attilának, a Mit Miskolc Adhatott főszerkesztőjének.
https://www.amigeleken.hu/hirek/a-keleti-el-clasico-teljes-tortenelme---1-resz-2025-05-09
https://www.amigeleken.hu/hirek/a-keleti-el-clasico-teljes-tortenelme---2-resz-2025-05-10
https://www.amigeleken.hu/hirek/a-keleti-el-clasico-teljes-tortenelme---3-resz-2025-05-11
1998. november 21.: Nyíregyháza 3-1 DVTK
A Nyíregyháza 1998-ban történelme harmadik NB2-es bajnokicímét ünnepelhette, a második vonalban szerzett arany pedig azt jelentette, öt év után ismét megrendezésre kerül az ekkor már nagyon elmérgesedett viszonyú Keleti El-Clasico. A papírforma egyértelműen a piros-fehéreknek kedvezett, akik egy remek őszi menetelés során már októberben a 3. helyen voltak, a Videoton 3-2-es legyőzésével pedig november 7.-én a dobogó második fokára is fellépett a DVTK egy játékhét erejéig. Nem is csoda, hogy a borsodiak pontjainak felét összegyűjtő, 11. helyen álló Nyíregyháza otthonába mintegy 3.000 vendégszurkoló utazott el a mínusz tíz fok ellenére. A szabolcsi “főváros” rendőrkapitánya “soha nem látott készültségről” beszélt a derbit megelőzően, amire meg is volt a jó okuk a kékeknek: az amúgyis vadságáról hírhedt diósgyőri tábor már érkezéskor összecsapott a könnygázt ismét nem sajnáló rendőrökkel, az ultrák közül pedig voltak, akik már órákkal a többiek előtt lent voltak. Nem is vesztegettek sok időt, a nyíregyházi belváros és a 2001-ben egyaránt “bevett” Yellow Söröző bánta, az akció húsz fanatikus letartóztatásához vezetett. A Nyíregyházi Városi Stadion vendégszektorának teljes egészét megtöltő miskolci szurkolók egy látványos élőképpel készültek a derbire, amelyen az óriás betűkkel kifeszített Miskolc, illetve Diósgyőr felirat alatt a “Szívünk Városa!” üzenet volt olvasható.
Az MTI így írt aznap a diósgyőri táborral kapcsolatban:
“Hamar kiderült, hogy a mintegy 2000 diósgyőri szurkoló közül sokan csak balhézni mentek a mérkőzésre, hiszen összetűzésbe kerültek a biztonsági emberekkel: felszedték az ülődeszkákat, amelyekkel dobálóztak, majd beszakították az egyik menekülőkaput is.”
A találkozót a vendégek kezdték jobban, Egressy Gábor szemfüles labdaszerzése után nyolc méterről tüzelt a kapuba a 15. percben (0-1). A piros-kékek az első játékrész végén válaszoltak Kiss György góljával (1-1), a 72. percben pedig Szatke találatával megfordították a mérkőzést (2-1). Négy perccel a rendes játékidő vége előtt Nota eladott labdájára Baranyi csapott le, beállítva a 3-1-es végeredményt. A DVTK-nak ezzel véget ért a hét meccses veretlenségi sorozata, és továbbra is váratott magára első élvonalbeli győzelme Nyíregyházán.
2005. május 7.: Nyíregyháza 2-2 DVTK
A 2004/05-ös szezon 27. fordulójában a 15. helyen álló Nyíregyháza fogadta a 9. helyezett Diósgyőrt. A kiesési Keleti-Rangadó előtt a vendégek trénere, Gálhidi György következőként fogalmazott:
“Nem hinném, hogy bárkit is külön motiválnom kellene, hiszen ősszel úgy vitte el tőlünk a három pontot a Spartacus, hogy végigtámadtuk a meccset, s kihagytunk legalább hat ziccert. A kényszer nem rajtunk van, hanem a hazaiakon, s ebből pozitívan jöhetünk ki...”
Akár volt szükségük motivációra, akár nem, a DVTK játékosai aznap mindenképpen kaptak egy löketet a hazaiakat létszámban és hangerőben is felülmúló, körülbelül ezres nagyságú, piros-fehér zászlókban pompázó vendégtábortól. Az ultrák a piros-fehér csapatukat ismét egy lenyűgöző látványelemmel, a “Minden Meccs Ajándék!” kiírással köszöntötték
Az első játékrészben egyik gárda akarata sem tudott érvényesülni, a második félidőből azonban 15 perc sem telt el, mire kétgólos előnyhöz jutottak a hazaiak Vasas Zoltán duplájával (2-0). Egy perccel Vasas duplája előtt Máté Péter durva belépője piros lapot ért, így a második bekapott gól után még kilátástalanabbá vált Gálhidi György együttesének helyzete. Az ember-, illetve gólhátrány ellenére tovább harcoltak a piros-fehérek, és 12 perccel a vége előtt megtört a jég: a szezon társ házigólkirálya, Tisza Tibor szépített (2-1), majd a 88. percben Marius Siminic zúdította a kapuba Gáspár kipattanó fejesét (2-2). A DVTK-nak csodával határos módon sikerült elhoznia egy pontot a nyírség városából, Détári Lajos együttese pedig az évad végén kiesett az élvonalból.
Összefoglaló:
Szurkolás:
2008. április 12.: Nyíregyháza 2-1 DVTK
A sors iróniája, hogy a 2005-ben tulajdonképpen a Nyíregyházát “kiejtő” vezetőedző, Gálhidi György egy évvel később már a piros-kékek kispadján ült, 2007-ben pedig a másodosztályba száműzött Ferencvárost megelőzve kaparintották meg az újabb NB2-es trófeát a nyírségiek. Három év után következhetett az újabb tirpákföldi túra, és annak ellenére, hogy a Spari hat helyezéssel, és 9 ponttal a DVTK felett volt a tabellán, ismét közel ezer piros-fehér szimpatizáns áldozta szombat estéjét szerett csapatára. A hazaiak kevesebb, mint negyedóra elteltével megszerezték a vezetést a később Diósgyőrben egy évet lehúzó Granáth Balázs góljával (1-0), amit a vendég tábor olyannyira nem díjazott, hogy a szektor alján található menekülőkapu teherbírási képessége azonnal tesztelve lett. Természetesen több sem kellett a rohamrendőröknek a szektor megrohamozásához. Az első félidő vége előtt Miskolczi duplázta meg a hazaiak előnyét (2-0), a 42. perctől emberhátrányban játszó DVTK így még nehezebb helyzetbe került. A második játékrész tizedik percében Simon Attila fejesét Homma Kazuo tuszkolta be a nyíregyházi hálóba (2-1), az akcióból azonban sajnos pont a saját szurkolóik nem láttak sokat, hiszen tökéletes időzítéssel, néhány perccel a gól előtt kezdtek rá a pyrotechnikai mutatványukra.
A szituációról így írt az Észak-Magyarország jelen lévő munkatársa:
“Tizenöt éves a Korzó Boys, mondja mellettem Szesze, de miután megtudom, hogy torta nincs, inkább a második félidőben várható eseményeket kezdjük taglalni. Még nem telt el tíz perc a második játékrészből, amikor előbb tűz, majd óriási füst a vendég-szektorban, mintha csak megint ráéreznének a gólra a pirotechnikusok”, mint két hete, a Honvéd ellen. A kanyar felé állók keze a magas-ban, a kapu mögöttiek is látják az ünnepet, bemondják, hogy gól volt, van miért örülni.”
Sajnos több gól nem született, így 12 pontra növelte a Nyíregyháza előnyét ősi ellenfelével szemben. A hármas sípszót követően a feldühödött vendégszurkolók közül néhányan a szektort elválasztó kordonon töltötte ki dühét, amit behajítottak a játéktérre. Egy másik fiatal ultra pedig a Városi Stadion melletti teniszpálya felé vette az irányt, és annak székeit kezdte el dobálni. A mesterhármast az a két szurkoló tette teljessé, akik – egyikük lábbal, másikuk sörösdobozzal – megtámadták a kordont és a kerítést. A Nyíregyházi Városi Bíróság később hat DVTK szimpatizánst ítélt harminctól ötven napig terjedő elzárásra. Reméljük a bíróság székeiben nem esett akkora kár, mint a teniszpálya ülőalkalmatosságaiban...
Szurkolás:
2009. október 17.: Nyíregyháza 1-1 DVTK
A 2009/10-es kiírás első tíz mérkőzésén mindössze hét pontot gyűjtött össze a DVTK, így a szezon talán legfontosabb találkozóját, a Nyíregyháza elleni idegenbeli Keleti El-Clasicót a tabella utolsó helyéről várta. A szabolcsiak hiába számítottak favoritnak, ők sem voltak biztonságban, a maguk kilenc pontjával a 13. pozíciót foglalták el, egy ponttal a kieső-zóna felett. A nem éppen rózsás szereplés ellenére mintegy 800 diósgyőri tette meg az utat a Nyírség városába a hideg októberi délutánon. A találkozó talán legnagyobb meglepetése az volt, hogy a két tábor kivételesen nem balhézott össze, azonban arra sem számítottak sokan, hogy a vendégek találnak majd először kaput: Ivancsics Gellért tizenegyeséből vezetést szereztek a piros-fehérek (0-1). Természetesen ezen a Keleti Rangadón sem maradhatott el egy elképesztő koreográfia az Ultras Diósgyőr rendezésében, azonban sajnos a piros-fehérek leghíresebb rigmusát idéző drapéria az augusztus 20.-i tűzijátéknak megfelelő pyro kíséretében sem tudta végig megtartani a csapat előnyét.
Bár a 68. percben Szabó eldönthette volna a találkozót, lövése a felsőlécről kifelé vágodott, a kihagyott helyzet pedig tíz perccel később megbosszulta magát: Batizi-Pócsi beadását Lakatos Béla saját kapujába lőtte (1-1), így tovább váratott magára a történelem első NB1-es DVTK diadala a Spari otthonában. Az egykoron aktív szurkolói blog, a DVTK-blog így írt a találkozóról:
“Bevallom, én kb. 500 diósgyőrire számítottam, ehhez képest tényleg sokan voltunk. Egy szektorban (piros vagy kék székek) 9 sor, egy sorban 22 szék + akik a korlát mögött álltak. Tekintsünk el attól az apróságtól, hogy egymás mellett állva többen férnek el, mint ülve, így 220 ember jelent egy teli szektort. Öt szektor állt rendelkezésünkre, amiből hármat sűrűbben, kettőt szellősebben töltöttünk meg. Így 5x220=1100 férőhelyből szerény véleményem szerint olyan 800-at foglaltunk el. Utolsó helyen álló csapatot ennyien még szerintem soha nem kísértek el idegenbe Magyarországon. A hangulat, ha nem is volt őrületes, de jól éreztem magam, soha rosszabbat. És csodák csodájára még botrány sem volt, pedig ez azért nem volt benne a Tippmix kínálatában, mert nem mertek rá oddszot adni a szervezők.”
Így nézett ki a 2009-es bajnoki előtt a DVTK.eu:
Összefoglaló:
Vonulás a stadionba:
Szurkolás:
2011. április 17.: Nyíregyháza 2-3 DVTK
A két klub azonos pontszámmal, a hazaiak csupán jobb gólkülönbégük miatt várhatták az NB2 első helyéről a 21. század egyik legnagyobb téttel és izgalommal bíró Keleti El-Clásicóját. A helyszínen háromezer piros-fehér szurkoló képviselte Miskolc csapatát, akik szeretett csapatuk színébe bújtatták a nyíregyházi vendégszektort. Sokan különvonattal közelítették meg a szabolcsi várost, Tokajnál pedig annyi diósgyőri gyűlt össze, hogy a futballban nem jártas személyeknek elnéznénk, ha azt hitték volna, hogy a híres borvidéken lesz meccse a DVTK-nak. Megkeresésemre Nagy Attila helytörténész, a Mit Miskolc Adhatott múltidéző oldal főszerkesztője, így fogalmazott a 2011-es találkozóval kapcsolatban, amin ő maga is jelen volt:
“Talán nem vagyok vele egyedül, de nekem életem egyik legkomolyabb túrája volt a 2010-11-es szezonban lejátszott nyíregyi bajnoki, amit aki ott volt egészen biztosan nem felejt. Emlékeim szerint mintegy háromezren ruccantunk át Nyíregyházára, volt, akik különvonatoztak, voltakik akik kocsikkal és különbuszokkal “konvojoztak”. Én az utóbbiak táborát erősítettem – így részese lehettem a tokaji “ostromnak”, amikor a tokaji megálló során kiittuk a környező pincék készleteit, így a visszafele úton már egyik sem nyitott ki nekünk. Persze ezen a vonalon a vonatos túrának is megvolt a maga romantikája a szokásosnak mondható megállóval egy olyan helyen, ahol nem volt állomás. Itt általában a helyi lakossággal folytattunk eszmecserét, amelyet egy mindkét fél részéről támogatott tornaóra követett, azon belül is leginkább a másik fél dobóereje került megmérettetésre. Visszatérve a 2011-es túrához, a tét nem volt kicsi, hiszen mindkét csapat a feljutásért ment - mi ekkor nagyon nagy flowba voltunk a Luque-George-Arze-féle csapattal – így szinte kizártnak tartottuk, hogy ezen a meccsen ne mi nyerjünk. Egy másodosztályú, körítésében és színvonalában nb1-es bajnokikat megszégyenítő meccsen nyertünk 3-2-re, ezzel megelőztük a Szparit a tabellán, majd meg sem álltunk a feljutásig. Minden tekintetben ez volt életem egyik, ha nem a legnagyobb túrája.”
Ahogy mondta a Miskolc város történelméről lexikális tudással rendelkező szurkolótársunk, Abdouraman, Rakovic és Dobos góljával 3-2-re nyertünk, és megelőztük három ponttal a piros-kékeket a tabellán. Ez különösen nagy bravúrnak számít, ha megnézzük, hogy októberben a tabella 6. helyét foglalta el a Diósgyőr, de még a téli szünetre is hétpontos hátránnyal mentek a tabellát vezető Szabolcsiakkal szemben. Szerencsére a tavasz során a klub történelmének második leghosszabb, 14 mérkőzéses győzelmi sorozatát alkotta meg Benczés Miklós együttese. A felejthetetlen széria kilencedik állomása volt a nyíregyházi.
Összefoglaló:
Tokaji hangolódás:
Tokaji ünneplés a meccs után:
Szurkolás:
A 2011-es győzelemről itt olvashatsz bővebben:
https://www.amigeleken.hu/hirek/ezen-a-napon-tortent-nyiregyhaza-2-3-dvtk-2025-04-16
2024. október 5.: Nyíregyháza 0-2 DVTK
2024-ben a piros-kékek újra megnyerték az NB2-t, és kilenc év után jutottak vissza az élvonalba. A szabolcsiak ötödik bajnokicíme, amit minden bizonnyal a DVTK egy évvel korábbi diadalmenete inspirált, egyúttal azt is jelentette, hogy 2015 után ismét az NB1 ad majd otthont a Keleti El-Clasicónak. A telt házas bajnokit hatalmas várakozás előzte meg, a diósgyőri fanatikusok az Aranycsapat kezdőtizenegyének figuráinak sziluettjével feldíszített, aranyszínű vonattal közelítették meg a Nyíregyházi Vasútállomást. Nem ez volt az egyetlen pontja a napnak, ami a régi, ’90-es, illetve 2000-es évek túráit idézte, hiszen az állomásról a szurkolók közösen vonultak az új Városi Stadion vendégszektorához. A parázs hangulatú bajnokin a Diósgyőr ultrái történelmük legrészletesebb koreográfiáját mutatták be: a 18x13 méter nagyságú drapin az Oroszlánkirály filmnek a “Trón Úgy Csábít” című dalából szerepelt egy idézet, ami felett egy, szintén az említett filmből választott utalás volt látható, festmény formájában: a
Mufasát egy diósgyőri ultraként, a nyíregyháziakat három ijedt hiénaként ábrázoló jelenetnek a Balmazújvárosi Stadion adott otthont, ez pedig nem véletlen, hiszen csupán másfél évvel a bajnoki előtt ebben a stadionban próbálták meg a nyíregyházi ultrák megtámadni a diósgyőri drukkereket a 2023. Májusi, NB2-es Keleti Rangadó után. Hangsúly a “próbálták”-on.
Azt hiszem, a magyar ultra-történelem első olyan élőképéről beszélünk, amely két tábor közötti valós eseményeket örökít meg, és nem a klub által elhódított trófeákat, vagy éppen az ultra-csoportok szenvedélyét hirdeti.
Az Ultras Diósgyőr emlékeztette a hazaiakat, hogy kik birtokolják aznap este a vendégszektort – és a várost – a pályán pedig a játékosok is emlékeztették a kedves szabolcsi közönséget: Mi vagyunk a Diósgyőr. Gera és Edomwonyi – aki a szombati találkozón már a piros-kékbe bújtatott tirpákszerelést ölti majd magára – góljával 2-0-ra legyőzték a lázadásuk töretlenségét hiába hirdető Spartacust, ezzel az első csapat lett, amely győzelmet aratott a hazaiak vadonatúj létesítményében, továbbá hét meccsre növelte vererlenségét. Ahogyan az egyik legnépszerűbb piros-kékek elleni rigmus negyedik sorában hallható, ez a legszebb dolog az életben.
Összefoglaló:
Út a stadionig:
Szurkolás:
Bízzunk benne, hogy a DVTK szombati túrája is bevonul majd a diósgyőri történelemkönyvekbe, és – a pályán történtek miatt – sokáig beszélünk majd róla.
Te ott voltál bármelyik túrán?
Írd meg kommentben.
És ezt olvastad már?
Még nem érkezett hozzászólás!