A Keleti El-Clásico teljes történelme - 2. rész

Vámos Henrik összeállítása.

Nagy Attila helytörténész, a Mit Miskolc Adhatott múltidéző blog szerkesztője több mint egy éve kutatja a DVTK-Nyíregyháza ellentét eredetét. Megkeresésemre elmondta, kiindulópontként az a kérdés vezérelte kutatását, hogy Miskolc városa mindig Debrecenhez mérte magát mind a gazdasági mutatók, mind a lakosságszám szintjén, sosem Nyíregyházához. A kérdés megválaszolásához vezető úton egy anonim kérdőív segítségével reprezentatív kutatást végzett mindkét tábor körében, és a válaszok alapján arra a meglepő konklúzióra jutott, hogy a Diósgyőr szimpatizánsokban a Ferencváros nagyobb ellenérzést vált ki, mint a szabolcsiak, a Nyíregyháza szurkolói pedig a zöld-fehérek mellett a Lokit is jobban utálják, mint a Diósgyőrt. A diósgyőri arancsapat tagjaival való beszélgetések, illetve korabeli újságcikkek tanulmányozása során Attila azt szűrte le, hogy egészen a '90-es évekig békés hangulatban zajlottak a Keleti El-Clásicók, és habár a rivalizálás pontos okát érthető módon a jelenleg is zajló kutatása miatt még nem árulta el, annyit megosztott velünk a helytörténész, hogy egy újkeletű történet, ami nem sokkal a rendszerváltás után, az ultra szubkultúra megjelenésével kezdődött.

" Mindenki a Yellow kocsma betámadásához köti az egészet, de az már egy okozat volt. A '90-es évek elején elkezdtek itthon is megalakulni a huligán-brigádok, ugye Diósgyőrben először a Sturm Und Drang alakult meg, majd Nyíregyházán a Keleti Front."

Itt történt az a töréspont is, amit minden bizonnyal Attila majd a nagyvilágnak is hamarosan felfed.

"A két, frissen alalult huligán brigád elkezdte egymást megtalálni. Ez az eredője, a Szántai Ákos-story, illetve a Yellow már csak ennek eredője."

A nyírségiek helyzete a 2004-2005-ös szezon második felére sem változott, és mire újra eljött a Keleti Rangadó ideje, három fordulóval a vége előtt már a kiesés ellen küzdött Détári Lajos csapata. A hazaiak jól tudták, mekkora lélektani jelentősége van a mérkőzésnek, és egy gólnélküli 45 percet követően Vasas Zoltán kilenc perc alatt duplázott, két találata között pedig Máté Péter kapott piros lapot, így a 10 emberrel játszó Diósgyőrnek fél órája maradt egyenlíteni. Tisza Tibor a 78. percben adta meg a löketet a piros-fehéreknek, tíz perccel később pedig Siminic Marius vitte be a végső döfést a Spartacusnak. A Diósgyőr hihetetlen körülmények között hozott el egy pontot a Városi Stadionból, az idény végén pedig búcsúzott a Nyíregyháza az élvonalból.

Összefoglaló:

Diósgyőriek a nyíregyházi vasútállomáson 2005 májusában:

És a stadionban:

Jóllehet, hogy a DVTK-t 2004/05-ös, majd 2009-es szezonban irányító trénerre, Gálhidi Györgyre az ördögként tekintettek Nyíregyházán a találkozó után, viszont a sors úgy hozta, hogy a Csepel korábbi klasszisa lett az edző, aki visszavezényelte a nyírségieket az NB1-be. Gálhidit 2006 nyarán nevezték ki a Spartacus élére, a szakember pedig első szezonjában bajnokként visszajuttatta a Sparit az élvonalba. A piros-kék gárda az egész szezon alatt csak egy meccsen maradt alul, az NB2-t pedig 69 ponttal húzták be, így 2007 szeptemberében immáron 47. alkalommal találkozott a két csapat. A pályán nem túl sok izgalmat tartogatott a 0-0-s összecsapás, a lelátón viszont annál inkább. A diósgyőri ultrák megint gondoskodtak a Keleti Derbin már jól megszokott látványelemekről, és újra heves tűzben égtek a vasgyári lelátók. Sajnos a nézőtéren bemutatott görögtűz nem volt egyenlő a játékosokban égő tűzzel , és a Diósgyőr nyolc forduló után is nyeretlen volt.

2008 áprilisában a Nyíregyháza 2:1-re verte meg a DVTK-t a későbbi diósgyőri, Granáth, illetve Miskolczi góljával, ezzel nyolc meccsre hosszabbodott a Diósgyőr nyeretlensége a nyíregyiek ellen. A mérkőzés után a feldühödött szurkolók összecsaptak a rendőrökkel, akik most sem érezték túlkapásnak a könnygáz használatát a fanatikusokkal szemben. Hiába, a kékek sosem változnak.

A 2007/08-as szezont a Nyíregyháza a 10., Diósgyőr a 15. helyen zárta, 2008 őszén pedig egy újabb puskaporos hangulatú meccsen csaptak össze a gárdák a Nyírség Városában. A Benczés Miklós által vezényelt DVTK a 16. percben már két góllal ment, köszönhetően Boris Milicic-nek, és Tóth Mihálynak. A hazaiak három perccel később szépítettek, Tóth pedig a 35. percben azonnali pirosat kapott, ami alaposan belekavart a játék képébe. A második félidőben Miskolczi révén egyenlített ki a Nyíregyháza, az eredmény pedig többet nem változott. Néhány hónappal később a DVTK hét év után fektette ismét két vállra a Nyíregyháza együttesét. A találkozó egyetlen gólját Lippai Ákos szerezte, amivel a Diósgyőrt ismételten irányító Gálhidi legyőzte korábbi csapatát 2009 áprilisában. A DVTK ezzel három egymást követő vereség után nyert újra a bajnokságban, a tavasszal továbbra is nyeretlen Nyíregyháza pedig az elmúlt 10 bajnokijából hetediket veszítette.

A 2009/10-es szezon mindkét klub számára kieséssel végződött. Az idény első Keleti Rangadójára a DVTK sereghajtóként érkezett, viszont Ivancsics Gellért góljának köszönhetően fél óra után a Diósgyőr volt előnyben. Egészen a 78. percig kitartott a miskolci előny, azonban Batizi-Pócsi Balázs labdájába a diósgyőri Lakatos Bélában szerencsétlenül pattant meg, Kovács pedig tehetetlen volt (1-1).

Kattints ide és olvasd el az első részt is >>>>>>>>>

folytatás következik >>>>>