Davis Vandane: Minden szempontból jó döntésnek tartom, hogy itt kötöttem ki

Szerző: Jáborcsik Márk | 2020-01-12 11:25:00

A második résszel folytatjuk a DVTK Jegesmedvék kanadai légiósával, Davis Vandane-nal készített interjúnkat. Az első részben a házi góllövőlistát védőként 11 góllal vezető nehéztűzérünk pályafutása kezdetéről és a tengerentúli csapatokban töltött éveiről mesélt. Első európai állomása Tipsport Liga vetélytársunk, a HKM Zvolen volt, ahonnan egy év elteltével sikerült elcsábítanunk. Már a legelején érezhető volt, hogy remek vásárt csinált vele a klub, és az eltelt 35 fordulóban Davis igazolta is a várakozásokat, 23 pontjával a negyedik helyen áll a kanadai táblázatunkon. 11 találatával pillanatnyilag ő a legeredményesebb hátvéd a Tipsport Ligában és az ő neve mellett áll a 9. legtöbb kaput eltaláló lövés, amivel támadók tömkelegét előzi meg. Davis rendkívül fontos láncszeme az emberelőnyös egységünknek is, hiszen pontjainak 61%-át létszámfölényben szerezte. Lövéseinek erejét jópár kulacs érezhette már meg.



Az interjú második részének végén megtaláljátok az első rész linkjét, valamint azokat az interjúkat is elolvashatjátok, amelyeket korábban készítettünk Jegesmedvékkel.


És miért éppen Szlovákia? Fogadni mernék, hogy temérdek ajánlatot kaptál…

Igen, az igazat megvallva elég sok ajánlatom volt tavaly. Viszont ezek mérlegelését követően úgy éreztem, hogy a Zvolen csapatába illenék a legjobban, és számomra is ez lenne a legkedvezőbb döntés. Az edzőt ismertem, jól beszél angolul. Ez egy nagyon fontos szempont volt a döntésemben, mert nem szerettem volna olyan helyre igazolni, ahol az edzővel sem tudok normálisan kommunikálni, és nekem kellene kitalálnom, mi is a feladat. Az igaz, hogy minden megbeszélés szlovákul folyt, viszont mindig fordított nekünk. Hallottam olyan idegenlégiósokról, akik olyan edzővel dolgoztak, aki nem beszélt angolul, és nekik tényleg úgy kellett összekaparniuk, mit is kell csinálniuk. Így nem zsákbamacskát választottam, hanem egy olyan helyre érkeztem, ahol nagyjából tudtam, mire számíthatok. Szlovákián kívül mehettem volna még Norvégiába, vagy Dániába, de az ügynököm felvilágosított, hogy ezekben az országokban sokkal drágább az élet. Azt tanácsolta, hogy az első éveimben inkább válasszak olyan helyeket, ahol többet meg tudok takarítani, és majd, ha már csak pár évem van hátra, akkor igazoljak egy olyan országba, ahol már nem annyira az anyagiakon van a hangsúly. Így esett a választásom Szlovákiára. Szerencsés voltam, hogy végül úgy alakultak a dolgok, ahogy, és örülök, hogy így döntöttem.



Olyan körülmények fogadtak Zvolenben, mint amire számítottál?

Teljesen rendben volt minden. Bárhová is megy az ember, a feltételek mindig különbözőek lesznek. Nem mondanám sem azt, hogy rosszabb, sem azt, hogy jobb, csak különböző. Ha megnézzük Kanadát vagy Amerikát, akkor sem találni két hasonló felszereltségű klubot. Az edzői stábbal is teljesen meg voltam elégedve. Az edzőnk egy finn szakember volt, aki ahogy már mondtam, jól beszélt angolul, és ezzel sokat segített a helyzetemen. Minden lehetséges támogatást megkaptunk a klubtól, mindig ott voltak, ha valamire szükségünk volt. Belecsöppenve az európai hokiba, egy remek tapasztalat volt. Sokat hallani olyan tengerentúli játékosokról, akik átkerülnek Európába és nem megy nekik a játék, szenvednek, és nem érzik jól magukat ott, ahol vannak.



A tavalyi statisztikáid eléggé figyelemre méltóra sikerültek. Lantosi mögött és Nagy Laci előtt a második helyen végeztél a lövések számát tekintve...

Emlékszem, hogy a szezon végén néztem is, hogy hozhattam össze ilyen számokat (nevet). Úgy gondolom, hogy a lövés az egyik olyan dolog, ami az erősségeim közé tartozik. Ennek tudatában mindig próbálok minél többet kapura tüzelni, mert ugye ez az egyetlen módja a gólszerzésnek. De egy lövésben mindig benne van a gólszerzés lehetősége, mert ha a kapusról jó helyre pattan a korong, akkor arra a csapattársak lecsaphatnak. Ezt szem előtt tartva mindig próbálok annyit lőni, amennyit csak tudok. Persze védőként elég jó érzés ilyen nevek mellett az első háromban szerepelni, akármilyen mutatóban igazából, úgyhogy ilyen szempontból teljesen elégedett vagyok a tavalyi szereplésemmel.

Tavaly 21 pontot termeltél előnyben és 20-at egyenlő létszámú játék alatt. Ebből is látszik, hogy milyen szerepet kapsz az emberelőnyös játék tervezésénél.

Igen, ahogy mondtam is, az edzők is tisztában vannak az adottságaimmal, és ezt a legmegfelelőbb módon szeretnék kihasználni. Az emberelőny egy remek lehetőség arra, hogy minél többet lőhessek a kék vonalról. A mostani szezonban is összegyűlt már pár emberelőnyös pont, főleg gólokból. Az ellenfelek egyébként jobban is figyelnek rám emiatt, és ilyenkor egy-két plusz ember mindig szabadon marad pluszba, ami számunkra egyértelműen kedvező helyzetet teremt. Ennek köszönhetően az előnyös játékot tekintve összességében is egy nagyon veszélyes csapat vagyunk. A nagy képet nézve, akár NHL, akár európai hokiról beszélünk, az emberelőny mindig is egy olyan speciális része a játéknak, amit ha jól játszol, kiemelkedsz a többiek közül, akkor az felrepíthet a csúcsra. Ezért büszke is vagyok arra, hogy hasznos lehetek a játék egy ilyen fontos részében.



Ismerve az észak-amerikai stílust, a szlovák liga inkább áll közel hozzá, mintsem például egy osztrák liga, ahol nagyobb hangsúlyt kap a fizikalitás. A szlovák bajnokság inkább épít az ügyességre és a gyorsaságra. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy ebben a ligában kötöttél ki?

Mielőtt eldöntöttem, hogy hol folytassam a pályafutásom, természetesen beszéltem néhány ismerősömmel, és azt emelték ki ők is, hogy ez egy olyan liga, ahol fontos az ügyesség, és nem lehet lazáskodni, mert annak meglesz az eredménye. A hoki világ annyira kicsi, hogy vagy te találkozol valakivel, aki később ki tud segíteni, vagy ismersz valakit, akin keresztül el tudod érni azt, aki mondjuk játszott már Szlovákiában. Mikor először megláttam a Zvolen jegét, akkor azon kezdtem töprengeni, hogy mit fogok kezdeni ezzel a nagy területtel. A stílus is más lesz, mint amihez szoktam, úgyhogy mentálisan is fel kellett rendesen készülnöm. Eleinte, mikor hozzám került a korong, elkezdtem pánikolni, és egyből ki is ütöttem a harmadból, mert ahhoz voltam szokva korábban, hogy kevés az idő, egyből tovább kell küldeni a pakkot. Amint felfogja az ember, hogy van ideje, nagy a terület, akkor már a finomság és a ravaszság dominál a pályán, legyen szó passzról vagy ütőkezelésről. Úgy gondolom, hogy itt sokkal nagyobb hangsúly van a stratégián, mint Észak-Amerikában, mert ott folyton belövik a korongot a harmadodba, majd ti lövitek be az ellenfél harmadába. Nagyon pörgős a játék. Azonban a cserék hosszabbak, ami alapvetően jó, mert nyilván játszani szeret az ember, viszont ahogy öregszik az ember, egyre jobban kezdi kedvelni a technikásabb hokit. Őszintén megmondom, hogy ez a fajta játékstílus sokkal jobban beleillik a profilomba. Nem éppen én vagyok a legfizikálisabb jelenség a jégen. Nem mondom, hogy be szoktam tojni, de nem is megyek bele szükségtelen szituációkba. Az erősségeim inkább az oda-vissza korizás a pályán, a passz, lövések, szóval inkább a technikai dolgok. Ez pedig sokkal inkább megvan az európai jégkorongban.

Mikor először átjöttem Európába és találkoztam az ügynökömmel - ezelőtt csak beszéltünk párszor, sosem találkoztunk. Egy ismerősön keresztül ismertem meg - akkor az első dolog, amit kérdezett az volt, hogyan korcsolyázok. Sok amerikai játékosnak ez a buktató, mikor ide igazolnak, mert a nagyobb felületű pályán többet kell korizni, ez pedig nagyon sokaknak nem fekszik. Otthon lehet, hogy ontják a gólokat, de itt folyamatosan szenvednek, és semmi sem akar összejönni nekik. Nem azért, mert nem jó játékosok, egyszerűen csak nem illeszkedik ez a fajta brusztolós hoki a játékstílusukhoz. Úgy gondolom, hogy szerencsére nekem ez pont előnyömre vált, és nagyon vártam, hogy belekóstoljak az itteni játékba.



Mi volt a véleményed a tavalyi Miskolc csapatról? Milyen volt ellenünk játszani?

Tavaly rettentő nehéz volt a Miskolc ellen játszani. Amikor idegenbe jöttünk Miskolcra játszani, a szurkolók megnehezítették a dolgunkat. Nagyon hangosak. Alapvetően a miskolci csarnok egy olyan hely, ahová nem szívesen járnak az ellenfelek játszani. A tavalyi edző, Hanlon, nagyon értette a dolgát. Mindenki tudja, hogy milyen tapasztalata van, megvan a maga rendszere, mindig a legtöbbet hozza ki a játékosaiból. Egy ebben a rendszerben játszó csapat ellen nem könnyű játszani a saját játékod. Én leszek az első, aki ezt mondja, de a tavalyi Zvolen csapat tízszer jobb csapat volt, mint a tavalyi Miskolc, azonban meccsnapokon ez a különbség nem jött ki, mert a rendszer működött. A csapat a legjobban volt összerakva ahhoz, hogy sikeres legyen ezzel a rendszerrel, amit Hanlon edző akart játszani.

Amikor nyáron először felhívott az ügynököm, hogy a Miskolc érdeklődik irántam, természetesen az volt az első kérdésem, hogy Glen lesz-e az edző a következő szezonban. Nem azt mondom, hogy nem voltak jó edzőim, de ilyen kaliberű edzővel még nem dolgoztam, ezért nagyon izgatott lettem. Tudjuk, hogy alakultak a dolgok, és mondta is nekem, hogy nem fog visszajönni a mostani idényre. Ezután Marcellal volt egy jó beszélgetésünk. Jó dolgokat mondott, és sok mindenben egyet is értettünk. Úgy éreztem, megvan a kapcsolat közöttünk, és ezután már nem aggódtam azon, hogy milyen lesz az edző Henlonhoz viszonyítva, ezért Hanlon távozása nem befolyásolta a döntésemet.

Mit gondolsz Miskolcról Zvolenhez viszonyítva? Milyenek a tapasztalataid a két várossal kapcsolatban?

A barátnőm mindig itt van velem az adott szezon alatt, így van kivel programokat szervezni, és felfedezni. Zvolen jóindulattal fele akkora, mint Miskolc. Nagyon kevés olyan dolog volt, amivel el tudtuk tölteni az időnket. 2-3 kávézó volt ott, pár étterem. Az szerencsés volt, hogy Besztercebánya közel volt, úgyhogy pár éttermet ott is feltérképeztünk, de őszintén mondom, hogy ezek voltak a legizgalmasabb mindennapos tevékenységeink. Amikor megérkeztem Miskolcra, a villamosvonal mentén sétáltunk a belvárosban. Temérdeknyi lehetőség tárult elénk, úgyhogy mondtam is, ez teljesen más lesz, mint tavaly. Azon gondolkoztam, hogy végre nem kell stresszelnem, mikor el kell hagynom a lakást. Tavaly sokszor egy héten ugyanazt csináltuk többször, nem nagyon volt választási lehetőség.



Szlovákia teljesen más, mint Magyarország. Semmi problémám nincs Szlovákiával sem, bármelyik szlovák csapathoz szerződhettem volna könnyedén. Amikor a DVTK megkeresett, akkor azt éreztem, hogy nagyon szeretnék, hogy itt játsszak. Marcellal is nagyon jó volt a beszélgetés, jók voltak az első benyomások. Tetszett a felvázolt jövőkép, az ideigazoló játékosok is hozzátettek a dologhoz, úgyhogy minden szempontból jó döntésnek tartom, hogy itt kötöttem ki.

Akkor mondható, hogy Marcel jó benyomása döntő volt számodra?

Igen, persze. Ahogy említettem tavaly nagyon jó volt a kapcsolatom a zvoleni edzővel, és mindenképp egy olyan csapathoz szerettem volna igazolni, ahol ez szintén könnyedén kialakítható. Ismerve, hogy milyen jó volt a kapcsolatunk, azt éreztem nyáron, hogy ez az, amire mindenképp szükségem van a következő idényben is. Ez olyan, hogyha valaki hozzászokik valamihez, ami jó, és működik, akkor ahhoz ragaszkodik. Ez pontosan így volt velem is az edzőkérdést illetően. Ha megvan a kémia, és megértitek egymást, akkor a pályán és az életben is eredményesebb az ember és jól érzi magát. Én mindig azelőtt próbálom kiépíteni a kapcsolatot az edzővel, hogy aláírnám a szerződést, és ez most is így volt. Az ő részéről is bele volt téve az igyekezet, már akkor, és ez nagyon tetszett. Szóval igen, az a beszélgetés kulcs volt abban, hogy végül a Miskolc mellett döntöttem.

Mit szóltak a Zvolen-nél ahhoz, hogy ide fogsz szerződni? Nem próbáltak marasztalni? Voltak negatív vélemények?

Nem mondhatni, hogy bárkinek is lett volna egy rossz szava is. Ahogy a tavalyi szezon végződött, az elődöntő hetedik meccsén estünk ki. Párharc hetedik mérkőzésén akármi történhet, de mégis egy kicsit azt éreztük, hogy mint csapat, alulteljesítettünk. Magunknak az volt a kitűzött cél, hogy mindenképp döntőbe jussunk. Emellett persze büszkék is voltunk arra, amit elértünk. Ennek ellenére az volt az érzésünk, hogy a vezetés valamilyen szinten csalódott bennünk. A tavasz folyamán én is kérdezgettem az ügynököm, hogy mit szólt a vezetés, meg akarnak-e tartani? Pont ekkor történt egy vezetői váltás a csapatnál. Aztán az egész stábra kiterjedt ez a változás, és minden csak lógott a levegőben. Amikor jött a miskolci ajánlat, akkor is kérdeztem, hogy mi a helyzet a Zvolennél, van-e valami fejlemény, de gondolom még nem voltak olyan helyzetben, hogy bármi konkrétat ígérhettek volna. Természetesen eljött az a pont, amikor nem szerettem volna többet várni, és továbbra is csapat nélkül maradni, úgyhogy döntöttem. Ennek ellenére nem hiszem, hogy bármi rossz érzés lenne bennük. Ha kaptam volna ajánlatot, akkor természetesen nehezebb lett volna a döntés. Amikor először játszottunk ellenük, akkor is beszélgettem velük, és úgy tűnt nem neheztelnek rám. Egyszerűen ennek most így kellett alakulnia.



Most négy kanadai csapattársad is van. Sok időd töltötök együtt, amikor nem a jégen vagytok?

Inkább azt mondanám, hogy vegyesen elég sok időt töltünk együtt a csapattal. De négyen ugyanabban az épületben lakunk (Beach, Tousignant, Rajna Miki és Davis), szóval elkerülhetetlen, hogy több időt töltsünk együtt. Szóval, velük többet beszélek, mivel véletlenül is egymásba botlunk. Amúgy meg el szoktunk járni kávézni, és ezt azt csinálni. Tudván, hogy itt szinte mindenki remekül beszél angolul, nagyon izgatottan vártam az ilyen közös programokat, mert tavaly (az angol anyanyelvű játékosokon kívül) maximum féltucatnyian beszéltek csak angolul. Emiatt tavaly főleg azokkal töltöttem sok időt, akikkel kommunikálni is tudtam. Természetesen volt, hogy együtt ettünk, de közben nem tudtunk beszélgetni, és csak egymást bámultuk. Itt még azok a magyar játékosok is, akik nem beszélnek annyira jól angolul, tudnak pont annyit, hogy el lehessen beszélgetni velük, és megértsük egymást. Ez pedig elég ahhoz, hogy jól érezd magad a társaságban, és nem ’kell’ kerülnöd azokat a játékosokat, akik nem tudnak veled beszélgetni. Tavaly volt egy helyzet, mikor két szlovák, és egy cseh csapattársammal mentünk valahova, és fogalmam sem volt arról, hogy mit beszélnek, és így nyilván nem vettem részt a társalgásban és rosszul is éreztem magam. Itt ez nagyon pozitív volt. Sokkal jobban érzem magam, hogyha minden csapattársammal tudok kommunikálni. Kicsit azt érzem, hogy inkább vagyunk csapat, mint a tavalyi Zvolen. Fura belegondolni, hogy egy nyelv mennyit tud számítani, de tényleg ennyire sokat tud jelenteni.

Mit gondolsz az idei DVTK csapatról? Megvan a potenciál, hogy bejussunk egyenes ágon a rájátszásba?

Azt gondolom, hogy megvan a potenciál a társaságban, ha jól alakulnak a dolgok, akár sokáig is eljuthatunk. A legnagyobb gond szerintem a kiegyensúlyozatlanság. Csinálunk időnként jó dolgokat, de van, amikor ez egyáltalán nem látszik. Ha sikerülne összeilleszteni a darabkákat, és igazán csapatként tudnánk a pályán is játszani, és tényleg sokra vihetnénk. Az edző mindig azt mondja, hogy ez egy maraton, nem sprint. Még van lehetőség javítani, és még előrébb kerülni. A lényeg, hogy minden egyes nap előrébb lépjünk és hozzuk ki magunkból a legtöbbet. Ez nem feltétlen egy gyors folyamat, úgyhogy bizakodó vagyok.



És igen, úgy gondolom, hogy minden esélyünk megvan, hogy egyenes ágon kerüljünk a rájátszásba. Ehhez persze minden nap tisztában kell azzal lennünk, hol is állunk. Tavaly a Zvolennel ez volt a nagy hibánk, hogy nagyon jól kezdtük a szezont, nagyon jól ment a játék a csapatnak. Aztán volt egy mélyrepülésünk, és kikaptunk 8-9 meccsen sorozatban. Ha te vagy a tabella elején, akkor mindenki téged akar majd elkapni. Nagy a különbség elől lenni, vagy a középmezőnyben. Ezért kell tisztázni a fejekben, hogy mi merre hány méter. Még ha nem is vagy folyamatosan a legjobb hat csapat között, de stabilan nyersz meccseket, akkor minden esélyed megvan arra, hogy a szezon végén meglegyen a kitűzött cél. Szóval a lényeg, hogy nem kell siránkozni és búslakodni, oda kell tenni magunkat. Minden egyes pont számít a végelszámolásnál, lehet, hogy a tegnapi 1 pont vagy a holnapi 2 pont fog a legjobban számítani. Ezt kell észben tartani, és megbecsülni minden elért eredményt. Tavaly a Zvolennél sokan negatívan kezeltek egy-egy hullámvölgyet, és emiatt ez lavinaként hatott sokszor a csapat teljesítményére. Ha ezt most sikerül elkerülnünk, akkor képesek lehetünk az első hatban végezni.



Van kedvenc csapatod/játékosod?

Kedvenc csapatom nincs nagyon, inkább játékosokat szoktam követni. Hatalmas Shea Weber (Montreal Canadiens) rajongó voltam korábban. Imádtam, amilyen stílusban játszott. Most Brent Burns (San Jose Sharks) a nagy kedvencem. Nagyon mobilis játékos, és remekül lő a kékvonalról. Meg persze a szakálla is olyan, mint az enyém. Ezt sokszor meg is kapom az ismerősöktől. Ezt a két játékost emelném ki, akiket nagyon szeretek.


Köszönöm a beszélgetést!



A következő linkekre kattintva elolvashatjátok korábbi interjúinkat is, melyeket a DVTK Jegesmedvék játékosaival készítettünk:

Davis Vandane : A tengerentúli évek - 1. rész >>>>>>

Vas János : Három harmad Vas Jánossal - 1. rész >>>>>

Vas János : Három harmad Vas Jánossal - 2. rész >>>>>

Vas János : Három harmad Vas Jánossal - 3. rész >>>>>

Vas János : Három harmad Vas Jánossal - A hosszabbítás - 4. rész >>>>>

Magosi Bálint : Saját magam ellen egészen biztosan utálnék játszani >>>>>

Láda Balázs: Az álmom egy Winter Classic az új diósgyőri stadionban >>>>>

Ryan Harrison: Glentől csupa jót hallottam Miskolcról >>>>

Adorján Attila : Superman


Bár már nem nálunk játszik, de őt is nagyon szerettük:

Rasmus Kulmala : Az első naptól kezdve nagyon jól érzem magam itt >>>>>



Támogatom az amigeleken.hu oldal munkáját 500 forinttal:
És ezt olvastad már?
Hozzászólások
2. Geotic
2020-01-10 21:40:43
Mindig is kiváncsi voltam arra, hogyan is működik az NHL alatti ligákban a kiválasztás, vagy a ligák közötti mozgás.
Egy jó tengerentúli játékos mitől lesz jó Európában is, vagy mi okból bukik bele a kalandba?
Köszönöm az interjút, nagyon jó válaszokat kaptam!
1. korxi
2020-01-10 13:35:21
Ez jó interjú, köszi.
Világos hogy a teljesség kedvéért beszélgetni illik vele arról is, hogy fiatalkorában hogyan kevergett az amerikai alsóbb ligás csapatok között, de ez az igazán érdekes, amikor a felnőtt korabéli amerikai-európai hoki különbözőségéről, extraligáról, miskolcra kerüléséről beszél. Jók a kérdések és nyilván kell hozzá az is hogy van mondanivalója.
Banner
Mégsem


Üzenet küldése...