Kulmala: Az első naptól kezdve nagyon jól érzem itt magam

_{Szerző: Jáborcsik Márk | 2018-10-30 13:14:00}

---

Folytatjuk a Jegesmedve játékosokkal készített interjú sorozatunkat. Ezúttal a finn közönségkedvenccel, az U20-as világbajnok Rasmus Kulmalával beszélgettem:

---

A havas Finnországból érkeztél ide hozzánk. Az első pár dolog, ami az ember eszébe juthat Finnországról, az a hó, és a hoki. Mesélj kicsit az országról! Hol nőttél fel, és mit csináltál a sport mellett?

Egy nagyjából 20000 lakosú kisvárosban születtem, Loimaa-ban. Fiatalabb koromban próbálkoztam a focival és atletizáltam is, de mindig is egyértelmű volt számomra, hogy a hoki az a sport, amivel foglalkozni szeretnék. A szülővárosomban nem igazán volt ütős csapatunk, ezért 15 éves koromban Turkuba igazoltam. Szerencsém volt, mert később az egyik csapattársam családjával lakhattam. Ennek a srácnak az apja szintén jégkoronggal foglalkozott, ő volt Glen Hanlon segédedzője, mikor még a Jokeritet irányította. Egy igazi hokicsaládban nevelkedhettem, emiatt igazán szerencsésnek is tartom magam.

Finnországban a hoki a nemzeti sport. Igaz gerelyhajításban és síugrásban is egész jók vagyunk, de minden kétséget kizáróan a hoki az első számú sportágunk. Maga az ország egy kicsit azért más, mint Magyarország. A nyár elég rövid, és nem is igazán meleg. A tél nagyon hideg, és rengeteg a hó. Télen a nap alig pár órára kel fel, úgyhogy elég sötétek a téli időszakok.

---

---

Említetted, hogy 15 évesen Turkuba igazoltál, később pedig oda is költöztél…

A szülővárosom Loimaa, Turkutól 60 km-re északra fekszik. Az átigazolást követő időszakban minden nap édesapám vitt edzésre kocsival, mivel még kilencedik osztályba jártam otthon. A 60 km-es út nem olyan sok, 1 óra alatt tettük meg általában. Amikor befejeztem az általános iskolát Loimaa-ban, utána már Turkuban kezdtem a középiskolát, és ekkor már oda is költöztem. Amíg 18 éves nem lettem, egy csapattársamnál laktam. Mikor betöltöttem a 18-at, kaptam a csapattól saját lakást. Amikor csak tehetem, nyaranta mindig Turkuban vagyok.

Turku az egyik legjobb csapat a finn bajnokságban, és a finn hokisuli az egyik legjobb a világon. Milyen körülmények között készültetek?

Röviden, zseniális! Mérhetetlenül professzionális volt minden. Turku az egyik legjobb lehetőség egy fiatal finn játékos számára, ha profi jégkorongozó szeretne lenni. Remek volt a csarnok is, tényleg minden tökéletes volt, nem tudok kiemelni igazán semmit. Turku előtt a hoki csak egy hobbi volt számomra, a gyerekkori barátaimmal játszottam nap, mint nap. Aztán rájöttem, hogyha profi játékos akarok lenni, tennem is kell érte. Turku volt a legjobb lehetőség. És azzal, hogy a csapattársam szülei felajánlották, hogy költözzek hozzájuk, 16 évesen nem kellett olyan dolgokon aggódnom, hogyan fogom elkészíteni az ételt, vagy éppen hogy is fogom kimosni a cuccaimat. Nem utolsósorban pedig nem kellett egyedül lennem, mikor hazaértem mindig tudtam beszélni valakivel. 16 éves srácként elég nehezen boldogultam volna egyedül, úgyhogy ez is megkönnyítette a döntést számomra. Nem tudom elégszer elmondani, mennyire hálás vagyok nekik, hogy befogadtak erre az időre.

---

---

2010-ben és 2011-ben is játszottál az U18-as és U20-as csapatban is. Ráadásul 2011-ben már a nagycsapatban is bemutatkozhattál. Ha 16-17 évesen idősebbekkel játszhatsz együtt, az egy nagy elismerés. Hogy birkóztál meg ezzel a feladattal?

Hatalmas elismerés természetesen, amikor 16 évesen idősebbekkel játszhat az ember. Mindig is felnéztem az idősebb társaimra, az első csapat játékosai voltak a példaképeim. És egy nap csak hívnak, hogy akkor most játszani kéne az első csapatban. Leírhatatlan érzés volt, igazi valóra vált álom. Most úgy gondolom, hogy akkor még nem álltam rá készen, hogy ilyen fiatalon bemutatkozzak. Sokkal kisebb és véznább voltam a többieknél. Sokkal többet gondolkoztam, és az se feltétlen segített eleinte, hogy 7-8 ezer ember előtt kellett játszani. Az egész atmoszféra nagyon új volt nekem. Az első pár meccs előtt rettentően ideges voltam.

A 2010-es egy igazán kiemelkedő szezonod volt. A Turku U18-as csapatában 32 meccsen 49 pontot szereztél. Ez a kiemelkedő teljesítmény hozzásegített ahhoz, hogy bekerülj az U17-es válogatott keretbe. Milyen érzések kavarogtak benned, mikor megtudtad, hogy játszhatsz az U17-es világbajnokságon?

Az első célom az volt, hogy Turkuba menjek, aztán pedig a válogatottság volt a következő lépcső, amit kitűztünk, szóval mondhatni, ez is a terv része volt. Az U16-os korosztályos válogatottban még nem voltam alapember, azonban az U17-18-as válogatottak állandó tagja tudtam lenni. Majdnem minden meccsen játszottam, és nem is akármilyen csapattársakkal voltam körülvéve. Nem mellesleg, az U18-as Turku csapatunk is kiemelkedően teljesített. Az a csapattársam, akiknél laktam, Artturi Lehkonen, most a Montrealban játszik az NHL-ben. Vele igazán jól megértettük egymást a jégen, de ott volt még például Rasmus Ristolainen, aki most a Buffalo védője. Kár is kiemelni bárkit egyébként, mindenki odatette magát, kiemelkedő év volt. Az egész szezon alatt nyújtott csapatmunkánk nagy szerepet játszott abban, hogy később sikerült bekerülnöm a válogatottba. Rengeteg pontot köszönhettem a társaimnak.

---

---

A 2010-es szezon után nem hagytad abba a pontgyártást. A következő szezonban főleg az U20-as csapatban kaptál szerepet és 32 meccsen 29 pontig jutottál. Eközben pedig a nagycsapatnál is egyre nagyobb szerephez jutottál. 25 meccsen volt lehetőséged bizonyítani. Az első csapat edzője folyamatosan követte a teljesítményed, és ennek hatására hívott fel téged?

Igen, szerintem így történt. Akkoriban nem volt olyan sok fiatal játékos a finn ligában, mint mondjuk most. Ennek tudatában még hatalmasabb dolog volt ez, a remek teljesítményem ellenére is. Az U20-as és a felnőtt első osztály között óriási a különbség. Köztudottan a finn liga az európai elit ligákhoz tartozik. Ahogy már mondtam, nem álltam még teljesen készen, hogy ott játsszak, de ha az edző azt mondja, játszani kell, akkor játszani kell!

Az első Liiga-s szezonodban milyen szerepet osztott neked az edződ, azon a 25 meccsen? Volt mentorod a csapatból?

Leginkább a negyedik sorban kaptam lehetőséget, viszonylag kevés játékidővel (8-10 perc meccsenként). De nem is várhattam el, hogy egyből az első vagy második sorba kerülök, úgyhogy teljesen oké volt így az egész. Ez volt az első évem a felnőttek között, szokni kellett a légkört, és igazából mindent. Teljesen elégedett vagyok azzal a 25 meccsel. Ezután pedig hosszabbítottam a Turkuval, aminek nagyon-nagyon örültem. Ez volt az első profi szerződésem. Egyébként a csapatból konkrét mentorom nem igazán volt. Ha mondani kell valakit, akkor leginkább Lehkonen édesapjára tudnám azt mondani, hogy mentorként tekintettem rá.

---

---

A következő évben alapemberré váltál az első csapatnál, de az ezt követő szezonban csak 33 meccsen játszottál. Az előző évi 64-hez képest ez elég nagy visszaesés. Mi történt?

Megsérültem. Ráadásul kétszer is ugyanarra a vállamra. Először teljesen felépültem belőle, aztán szinte egyből rásérültem megint. Úgyhogy az egy elég szerencsétlen szezon volt számomra.

Ennek ellenére megint esélyt kaptál a válogatottban, ezúttal az U20-as világbajnokságon, amit meg is nyertetek. Mesélnél erről a tornáról?

Először is, volt egy edzőtáborunk a világbajnokság előtt. Egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy be fogok kerülni a csapatba, mert nem sikerült valami fényesre a szezonom a Turkuval, elég kevés pontom volt, és keveset is játszottam. Nagyon kemény küzdelem volt minden egyes pozícióért, de Kaspari Kapanen balszerencsés sérülésének köszönhetően végül mégis sikerült bekerülnöm a csapatba. „Csak” hárman harcoltunk azért az egy helyért, és végül sikerült bizonyítanom az edzőknek, hogy én vagyok a legmegfelelőbb. Minden évben célom volt, hogy bekerüljek az adott korosztályos válogatottba, úgyhogy nagyon örültem, mikor megtudtam, hogy sikerült. A torna előtt senki se várt minket a dobogó legfelső fokára, inkább Oroszországot, Svédországot, vagy éppen Kanadát jósolták meg végső győztesnek. De remek edzőnk volt, aki hitt bennünk, és nem utolsósorban mi is hittünk magunkban. Kiemelkedő csapategységünk volt, és mikor az elődöntőben legyőztük Kanadát, tudatosult mindenkiben, hogy meg is nyerhetjük az aranyat. A döntő ugye Svédországban volt a svédek ellen... Rendkívüli volt a légkör a malmöi arénában. Sajnos, nem játszottam a végső összecsapáson, mert lázas voltam. A lelátóról figyeltem az eseményeket a finn jégkorong szövetség elnökével. Szerintem jobban izgultam a lelátón, mintha játszottam volna. A meccs a hosszabbításban dőlt el, Ristolainen ütötte a győztes gólunkat. Ezután már nem sok mindenre emlékszem, elég nagyszabásúra sikeredett az ünneplés. (nevet)

---

Gólt ütöttél az oroszoknak, és ezen kívül volt még három gólpasszod. 4 pont 6 meccsen olyan teljesítmény, amire igazán büszke lehetsz…

Igen, és az emberelőnyös egységben nem is játszottam, mert, ahogy már mondtam, olyan nagy nevekkel voltam körülvéve, mint Teräväinen, Lehkonen, Mäenalanen. Ők most mind az NHL-ben, vagy az AHL-ben játszanak. Ennek köszönhetően általában a harmadik sorban játszottam. Úgy gondolom, ezek tényleg jó számok, tudván azt, hogy nem játszottam az emberelőnyök alkalmával. [Teravainen és Mäenalanen kiemelkedően teljesített az egész tornán. Teräväinen gyűjtötte a legtöbb pontot, 15 - öt, Mäenalanen pedig harmadik lett a ponttáblázaton 11 ponttal, azonban ebből 7 gól volt, így a góllövőlistát ő nyerte meg.]

---

A videón Rasmusnak az oroszok ellen ütött gólja látható

---

Tartod a kapcsolatot valamelyik korábbi válogatott csapattársaddal?

Igen, még mai napig tartjuk a kapcsolatot valamennyire. Lehkonen és Ristolainen azok, akikkel gyakrabban beszélek. Ugye, ők csapattársaim voltak Turkuban, és egy idősek is vagyunk. Nyáron, mikor vége a szezonnak, néha találkozunk is, de mindenki már a saját életét éli, úgyhogy nem állunk olyan közel egymáshoz, mint régen.

Milyen volt Connor McDavid (az Edmonton Oilers mostani csapatkapitánya) ellen játszani a világbajnoki elődöntőben?

Őszintén, nem tudtam ki ő. Valamit hallottam róla, de ennyi. Annyira emlékszem, hogy rácsos sisakban játszott, annyira fiatal volt. De nem nyújtott maradandót, mivel megvertük őket 5-1-re.

---

---

A 2014-15-ös szezonban csupán 2 gólod volt 24 meccsen, és kölcsön is adtak a másodosztályba. A TUTO-nál azonban régi önmagad lettél, és 30 meccsen 22 pontot termeltél, a bajnokságban pedig a negyedik helyen végeztetek. Hogy érezted magad ekkor? Jót tett a váltás?

Szerintem nagyon jót tett a váltás. Nem kaptam olyan nagy szerepet Turkuban, és nem igazán jöttem ki jól az edzővel sem. Sok edzőváltásunk volt a TPS-nél, mivel nem teljesítettünk annyira jól. Az új edző már az első naptól kezdve nem igazán kedvelt. Negyedik sorban játszottam vagy éppen keretbe se kerültem. Ha az ember fejlődni szeretne, és napról napra jobbá válni, akkor ez sajnos nagyon kevés. Az az igazság, hogy többet vártam a világbajnoki aranyat követően, de igazából még az esélyem se volt meg nagyon, hogy megmutassam, mit tudok. A váltás pedig könnyű volt, mert a TUTO is turkui csapat, az edzője pedig Lehkonen édesapja volt akkor, akinek tisztában voltam az edzői kvalitásaival. Nagyon élveztem azt a fél évet. Nagyon kemény edzéseink voltak, és nagyon keményen dolgoztunk. Az én szemszögemből nézve pedig végre első-második soros lehettem, és az emberelőnyöknél is fent voltam a jégen. Feltétlen előnyömre vált, még akkor is, ha csak a másodosztályban játszhattam.

---

---

Nagy különbség van a finn első és másodosztály között?

Sebességben nincs nagy különbség. Ugyanolyan gyors minden, mint az első osztályban. A Liiga nyilván erősebb és nagyobb játékintelligenciát követel meg, mint a Mestis. A másodosztály színvonala mára már eléggé visszaesett, mikor a KooKoo és a Sport csapatai szintet léptek. Persze, sok hibával játszanak a másodosztályú csapatok, de tudván, mennyi fiatal játékos játszik ott, ez nem is meglepő. Összességében a másodosztály is egy színvonalas liga. Viszont úgy gondolom, hogy kieséses rendszernek kéne működnie a bajnokságban (Svédországban, Csehországban ilyen rendszer van). A Liiga utolsó két csapatának játszania kéne a Mestis első két csapatával oda-visszavágós rendszerben, és a legjobb kettő kerülne a Liiga-ba. De ez sajnos nem így működik. A KooKoo és a Sport megvette magának az indulási jogot az első osztályba. A másodosztályban játszó játékosok összetétele meglehetősen vegyes. Sokan vannak, akik a hoki mellett suliba járnak, vagy éppen dolgoznak. Ez a két csapat profibb szeretett volna lenni, ezért hozták meg azt a döntést, hogy befektetnek az első osztályba. Szerintem ez rosszat tett a finn jégkorongnak. A Mestis színvonala így nagyot zuhant, inkább junior ligának mondanám.

Akkor a másodosztály alatt már nem annyira jellemző a profizmus?

Hát nem igazán. Még elvétve találkozni egy-két játékossal, akik profik szeretnének lenni, de nem mondanám annyira komolynak a harmadosztályt. Nekik nem a hoki az első, csak a játék szeretete miatt játszanak. És a harmadosztályban már nem is kapnak fizetést a játékosok, vagy ha kapnak is, akkor az nem elég arra, hogy megéljenek belőle.

A tavalyi Erste Ligát melyik finn osztályhoz tudnád hasonlítani?

Hát volt pár egész jó csapat. A MAC kiemelkedett az ellenfelek közül. Az Újpest, a Fradi, és a Csíkszereda is egészen rendben volt, de a többi csapat elég gyenge volt. Azt gondolom, hogy a tavalyi csapatunk minimum a finn másodosztály elődöntőjéig eljutott volna, viszont ott az összes csapat egész jó. A legnagyobb különbség a két liga között, hogy a Mestisben mindegyik csapat egész jó, viszont itt az Erste Ligában nagyon nagy különbség volt a felsőház és az alsóház között.

---

---

És most? Mi a helyzet a Tipsport Ligával?

Mindenki nagyon jól korizik, nagyon gyorsak, erősek. A topcsapatok a Tipsport ligából simán játszhatnának a finn első osztályban. Nincs nagy különbség a két liga között, inkább csak a játékrendszerben. De tényleg, minden nagyon gyors ebben a ligában, és úgy gondolom, hogy az utóbbi időben ez okozott nekünk gondot. Nem igazán sikerült még hozzászokni, és ezt tetézi, hogy heti 3 meccset játszunk, kivétel nélkül jó csapatok ellen. Tavaly azért voltak olyan meccseink, amiken csak meg kellett jelenni és nyertünk. Ezzel szemben most minden meccs kihívás, nagyon jó lehetőség a fejlődésre.

Még egy évet lehúztál a TUTO-val, viszont az azt követő szezonod elég kalandosra sikeredett. Ez Fehéroroszországban kezdődött a Soligorsk csapatánál, majd Opoléban folytatódott Lengyelországban. Mi volt az oka ezeknek a váltásoknak?

A TUTO-ban nagyon jó csapatunk volt, és ennek ellenére sem sikerült megnyerni a Mestist. 6-7 éve már ugyanabban a városban éltem és játszottam, ezért úgy éreztem, ideje váltani. Az egyik barátom, aki Soligorskba igazolt, megkérdezett, hogy nem akarok-e én is náluk játszani. Tudtam, hogy nagyon más lesz ott élni és embert próbáló idők következnek számomra, de úgy voltam vele, hogy miért is ne, próbáljuk meg. Aztán ott voltam, és az első pár héten készen álltam bármelyik pillanatban hazaindulni. Minden annyira más volt, az élet, az ételek, tényleg minden. Minden nap két edzés volt, úgy edzettünk, mint a bolondok. Sikerült ez alatt az idő alatt mentálisan megerősödni. A fehéroroszországi kaland során egyre inkább kinyílt a szemem, és mondhatni, sikerült felnőnöm. Összesen kb. 20 meccsen játszottam ott, utána ki lettem rúgva a csapattól. Úgy gondolom, kiemelkedően teljesítettem, és a csapat egyik legjobbja voltam, de az orosz edzőnkkel nem igazán jöttem ki jól. Többször vitába keveredtünk, hogy is kellene játszani, aztán kaptam két hetet, hogy megmutassam, mit is tudok. Gondolom, nem nagyon sikerült olyat mutatnom, ami meggyőzte volna. Úgyhogy el lettem bocsájtva, nem mintha én nem szerettem volna eligazolni...

---

---

És ezután hogy kerültél Lengyelországba?

Visszarepültem Finnországba, két hetet vártam ajánlatokra, de nem bírtam sokáig, és úgy voltam vele, mindegy hol, csak játszhassak. Aztán kaptam egy hívást a lengyelektől, és tudtam, hogy Rantanen is oda készül, ezért felhívtam, hogy megvitassuk a dolgot. Ő bíztatott, hogy jó kaland lesz, úgyhogy belevágtunk. Aztán ott találtuk magunkat Opoléban, de sajnos szép emlékem nem igazán maradt erről az időszakról. Még mindig tartoznak nekem, és a liga színvonala kb. a finn ötödosztállyal megegyező, de a finn ötödosztályban is jobban bánnak az emberrel, mint ott. Van néhány profi csapat, ahol megfelelő körülmények vannak, mint a Tichy vagy Krakkó, talán mostanra már a Katowice is, de a többi csapat kritikán aluli. Akárki kérdezte, senkinek sem ajánlottam, hogy igazoljon oda.

Opoléban Rantanen és Jared Brown is csapattársaid voltak. Következő szezonban az egyik a csapattársad lett, míg másik a riválisod mai napig. Milyen ellene játszani? Jégen kívül jóban vagytok?

Brown nagyon jó barátom, de mivel versengünk egymás ellen, ezért a jégen ilyesmiről szó sincs. Szóval meccsnapokon háborúzunk, mindketten jobban akarunk teljesíteni a másiknál. Egyébként pedig nagyon jóban vagyunk. Most, hogy egy ideje egy országban élünk, többször szoktunk találkozni is. Kedvelem, jó srác pályán kívül, de a jégen nincs barátság.

---

---

Hogyan igazoltál Miskolcra? Voltak más lehetőségeid is?

Igen, volt még néhány megkeresésem az osztrák másodosztályból és Dániából is, viszont egyik opolei csapattársam, Grant Toulmin itt játszott a 2016/17-es szezon rájátszásában. Remek dolgokat mesélt nekem Miskolcról és a DVTK-ról, nagyon jól érezte magát itt, úgyhogy ez alapján eléggé könnyű volt meghozni ezt a döntést. Természetesen, egyből ránéztem a magyar hokira, és mai napig egyik legjobb döntésemnek tartom, hogy idejöttem. Az első naptól kezdve jól érzem itt magam.

Az első itt töltött évedben hoztad a pont/meccs átlagot (38 pont 38 meccsen). Mindenki számára feltűnő volt mennyire képzett, és gyors vagy. Gondoltad volna, hogy maradni fogsz, vagy csak úgy jött?

Amikor aláírtam az új szerződésem, még nem tudtam, ki lesz az edző, nem mondták meg. Csak azt tudtam, hogy Mikael Tissel nem marad a csapatnál. Őt nagyon kedveltem, annak ellenére is, hogy nem igazán jöttünk ki eleinte. Nem bízott bennem teljes mértékben, és az emberelőnyös sorban se szerepeltem. Szezon alatt azonban ez megváltozott, nagyon megkedveltem. Az előző héten itt volt nálunk látogatóban. Remek edző, remek ember, nem lehet róla rosszat mondani. A fő ok, hogy aláírtam, az a Tipsport Ligában való indulás volt. Amikor megtudtam, hogy ligát váltunk, nem volt kérdéses a maradásom. Ez az első szezonom, hogy nincs finn csapattársam, de a srácok nagyon kitesznek magukért. Mindenkivel nagyon jóban vagyunk. A szezon kezdete előtt egyik idegenlégióst sem ismertem, de mostanra már mindenkivel nagyon összebarátkoztunk. Glennel is nagyon jól megértjük egymást. Nagyon örülök, hogy aláírtam a szerződéshosszabbítást, minden a legjobban alakult.

---

Milyen változásokat hozott a csapat életében a Tipsport Ligában való indulás?

Nagyon sok minden megváltozott. A nyári időszakban mindenki rájött, hogy már nem úgy fognak működni a dolgok, mint ahogy tavaly. Tudtuk, hogy keményebb felkészülést igényel egy ilyen színvonalú liga, ezért minden tőlünk telhetőt meg is tettünk. Minden edzésen 100 százalékos odafigyeléssel dolgoztunk, mivel tudtuk, hogy e nélkül nem igazán lenne esélyünk egyik szlovák csapat ellen se. Ebben a ligában nem lehetnek üresjárataid, szabadnapjaid. Minden meccs nagyon nehéz, nem szabad hibázni, mert azt kegyetlenül kihasználják. Már nincsenek olyan csapatok, mint tavaly a Bécs 2, stb. Másrészt, úgy gondolom, hogy az egész csapat számára ez egy nagyon jó fejlődési lehetőség, és ebből a magyar hoki is ugyanúgy profitálhat, mint a csapatok, és egyének.

176 centi és 76 kiló vagy az eliteprospects.com oldal értesülései szerint. Másrészt azt hallottam, hogy eléggé oda szoktad magad tenni a kondiban. Sokat jársz kondiba? Többet edzel, mint a többiek?

Mindig is imádtam edzeni, szeretek az ellenfelek előtt járni egy-két lépéssel ilyen szempontból. 16 éves korom óta profi szinten edzek, és ezt a mai napig tartom is. Sokkal egyszerűbb a jégen, ha jó formában vagy.

---

---

Szeptembertől heti 3 kemény meccse van a csapatnak minden héten. Szerinted ez okozhatja a legnagyobb problémát abban, hogy a jó kezdés után alaposan visszaestünk? Mik lehetnek a fő okai az utóbbi hetek gyenge szereplésének? (Az interjú még a Kassa meccs előtt készült)

Szerintem nem ez a probléma forrása. Jóval inkább az, hogy nem mehetünk fel úgy a jégre, hogy csak várjuk, hogy történjen valami. A srácok hozzászoktak, hogy sorozatban nyerik a meccseket, és mivel ez most megváltozott, ezért ez a szezon megköveteli a megfelelő mentális felkészültséget is. Akármi történik, csak pozitívnak kell maradnunk. A sok meccs igazából annyiban hátrányos, hogy így kevesebb időnk marad edzeni, gyakorolni, valamint még jobban oda kell figyelnünk a helyes táplálkozásra, és a megfelelő mennyiségű alvásra. Profin kell viselkedni a hét minden napjának 24 órájában. A srácok profik, viszont sokszor úgy érzem, hogy nem teljes koncentrációval játszunk, lankad a figyelem. A hazai meccseken ezzel sose volt baj, a szurkolók, és az atmoszféra mindig segítettek minket, de mostanában sokszor túl sokat gondolkozunk. Szerintem ez az, amin leginkább dolgoznunk kell. Szerencsére, nagyon jó a csapategység, a csapatszellem is kiemelkedő. Megvannak a megfelelő vezéreink, mint Magosi, Jankó, Szirányi, szóval a tapasztaltabb játékosok. Az is sokat segít, hogy mindenki jól kijön a másikkal, egy igazi nagy család vagyunk. Rövidesen újra elkezdünk meccseket nyerni, és tudom, hogy van esélyünk a rájátszásra. Addig meg csak a legtöbbet kell kihoznunk magunkból, és ha megvan a rájátszást érő hely, utána egy új szezon kezdődik, ott már minden más lesz.

Nemrég láttam egy képet, amin éppen a kanadai csapattársaiddal ünnepeltétek a hálaadást.

Igen, nagyon jól éreztem magam, annak ellenére, hogy fogalmam sem volt, mit csinálok (nevet). A srácok meghívtak, hogy ne legyek egyedül. Nagyon jól esett a gesztus. A magyar srácokkal pedig a nyáron is sokat beszéltem, holott még nem is volt biztos, hogy visszajövök. Nagyon jó barátokat szereztem itt, és ha minden jól megy, ezek a barátságok örökre szólnak majd.

---

---

Milyen terveid vannak a folytatással kapcsolatban? Esélyes, hogy maradsz még Miskolcon, vagy inkább szeretnél magasabban rangsorolt ligában játszani, esetleg a felnőtt válogatott is lehet reális cél?

Nem igazán gondolkozom ezen, mindig csak a következő meccsre koncentrálok. Igazából, ha meccsünk van péntek-vasárnap, akkor azt se tudom, kivel játszunk következő héten, vagy hány meccsünk lesz. Mindig próbálok az adott feladatra fókuszálni. Nagyon szeretem Miskolcot, de ha lehetőségem lenne erősebb bajnokságba szerződni, a karrierem szempontjából mindenképp fontolóra venném a lehetőséget. Még mindig fiatalnak számítok, és minél magasabbra szeretnék jutni. Még az is lehetséges, hogy visszamenjek Finnországba, de ez azon múlna, hogy milyen szerephez jutnék. Nem szeretnék megint negyedik sorban játszani, de soha ne mondd, hogy soha.

---

---

Az interjú elkészítése előtt felkínáltam a lehetőséget a Jegesmedve szimpatizánsoknak, hogy kérdezzenek Rasmustól. Érkezett pár kérdés, Rasmus ezeket is készségesen megválaszolta.

Melyik a kedvenc söröd?

Ha iszok sört, akkor általában a német HB-t szoktam, szóval mondhatjuk, az a kedvencem.

Kedvenc NHL csapatod, játékosod?

Nincs kifejezetten kedvenc csapatom, csak a barátaimnak szurkolok, hogy minél jobban teljesítsenek. Kedvenc játékosom pedig Syndey Crosby. Imádom a játékstílusát, és a mentalitását.

Ki a fogorvosod?

Attól függ, hol vagyok... Ha Magyarországon, akkor itt. Ha Finnországban, akkor ott. Sokszor volt már gondom a fogaimmal, egyet-kettőt elhagyok néha.

Mit csinálsz a pályán kívül? Milyen hobbijaid vannak?

Nagyon szeretek olvasni, időm nagy részét ezzel töltöm. Az utóbbi időben még rákaptam a hangoskönyvekre is. Ezen kívül sokat PS-ezek még. Legtöbbet a Fortnite-tal szoktam játszani, általában együtt a finn barátaimmal, akik Észak-Amerikában vannak. Előfordul. hogy egész nap játszunk és hülyülünk. Ezekkel szoktam lekötni magam.

Bejön a magyar konyha?

Nagy meglepetés volt számomra, nagyon finomak a magyar ételek. Az otthoni ízeknél nincs jobb, de a magyar kaják kifejezetten ízlenek.

Ha választhatnál végtelen snüssz, vagy egy jó Tinder randi között, melyiket választanád?

Egyértelműen a snüssz!

---

---

Köszönöm az interjút és remélem, sokáig láthatunk még Miskolcon!

---

---

Ha lemaradtál a korábban megjelent interjúkról, most ezeket is elolvashatod:

Láda Balázs - Az álmom egy Winter Classic az új diósgyőri stadionban >>>>>

Vas János - Három harmad Vas Jánossal 1. rész >>>>

Vas János - Három harmad Vas Jánossal 2. rész >>>>

Vas János - Három harmad Vas Jánossal 3. rész >>>>

Vas János - Három harmad Vas Jánossal - A hossazbbítás - 4. rész >>>>

Adorján Attila - Superman >>>>

Ryan Harrison - Glentől csupa jót hallottam Miskolcról >>>>>

---

---