Magosi Bálint: Saját magam ellen egészen biztosan utálnék játszani

Szerző: Jáborcsik András | 2019-02-18 19:12:00

A Jegesmedve szurkolók egyik legnagyobb kedvence. Még csak 29 éves, de már 22 éve űzi-hajtja ellenfeleit, mindig hatalmas elánnal veti magát a küzdelembe. Igazi vezér, akiről a csapattársakra is átragad a győzni akarás, pillanatnyi lékegzetvételt sem engedélyez a pályán az ellenfeleknek. Glen Hanlon, a DVTK Jegesmedvék vezetőedzője szerint nagyszerű személyiségű csapatkapitány, nagy része van abban, hogy ilyen remek a légkör az öltözőben. Már a Tipsport Ligában való szereplés első évében a Liga meghatározó játékosává nőtte ki magát, az interjú elkészítésének időpontjában négy mutatót tekintve is az első helyen áll a Liga összes játékosa közül.

Magosi Bálinttal, a DVTK Jegesmedvék csapatkapitányával beszélgettem.


Szervusz Magó! Kezdjük az elején. Hogyan kezdődött a hokis pályafutásod?

A szüleim mindenképpen szerették volna, hogy sportoljak, hogy egyrészt fejlődjön a mozgáskoordinációm, másrészt csapatban legyek. Nekik teljesen mindegy volt, hogy mit, csak valamit sportoljak. Próbálkoztak a karatéval, illetve fociztam is, de ezek a sportágak nem tetszettek meg annyira. Aztán Édesapám levitt hokiedzésre, ami nagyon megtetszett, amit aztán megerősített az is, hogy Árpi bácsi (Kercsó Árpád) egyszer eljött az iskolánkba toborzót tartani és olyan szenvedéllyel beszélt a hokiról, hogy innentől a rabja lettem. Most pedig már huszonkét éves pályafutás van a hátam mögött.

Már gyerekként is ilyen volt a habitusod, mint amilyen most vagy?

Ez inkább az évek során alakult ki. Igazából ez attól függött, hogy melyik korosztályban játszottam. Amikor az idősebbek között játszottam, akkor egy kicsit meghúztam magam, a saját korosztályomban viszont már magabiztosabb voltam.

2008-ban alaposan ráijesztettél a hoki szerelmesire, amikor szívizomgyulladás gyanúja merült fel nálad. Milyen előzményei, tünetei voltak ennek? Érezted, hogy nem bírod a terhelést?

Ekkor már a felnőtt csapatban játszottam Dunaújvárosban. Semmi ilyet nem éreztem, nem voltam fáradékonyabb, mint korábban, ugyanúgy bírtam a terhelést. Azt tudni kell, hogy édesapámnak és nagyapámnak is voltak korábban szívproblémái, ezért is vitt el minket édesapám az öcsémmel együtt egy vizsgálatra, hogy kiderüljön, nálunk is előfordulhat-e ilyen probléma. A vizsgálati eredmények alapján az orvosok szívizomgyulladást feltételeztek. Nem kaptam meg a versenyengedélyt és három hónapot pihennem kell. Ez a három hónap életem legrosszabb három hónapja volt, ennek a feleségem a megmondhatója.



Amikor letelt a három hónap, a Honvéd kórházban került sor egy alapos kivizsgálásra és akkor már sokkal jobb eredmények születtek. Az orvosok azt valószínűsítették, hogy esetleg lázasan játszhattam egyszer, vagy volt valamilyen betegségem, amit nem pihentem ki teljesen és ez okozhatta a korábbi eredményeket. Szerencsére, azóta is jó minden eredményem.

Dunaújvárosból azért igazoltál Fehérvárra, hogy szintet lépj, és egy sokkal magasabban jegyzett bajnokságban szerepelhess?

Persze. 21 éves voltam akkor, amikor megkerestek Fehérvárról és J.P. MacCallum, az akkori edzőm is javasolta, hogy ne hagyjam ki ezt a lehetőséget. Azzal biztatott ő is, hogy ez egy nagy kihívás a számomra, de ugyanúgy meg kell másszam majd a ranglétrát, mint Dunaújvárosban. Meg kell mondjam, eléggé nehezen éltem meg, hogy az első sorból hirtelen a negyedik sorba csöppentem, de viszonylag hamar belerázódtam az EBEL-be. Sajnos, a Fehérváron töltött négy év alatt nem igazán tudtam kinőni a harmadik, negyedik soros szerepet. Ennek ellenére nagyon jól éreztem magam itt, remek társaság voltunk, olyan nagyszerű játékosok voltak előttem, mint Ladányi Balázs, Vas Márton, Sofron István, Palkovics Krisztián és a többiek, akik sokkal tapasztaltabbak voltak, mint én, őket kellett volna kiszorítanom.


Aztán következett a krakkói világbajnokság, ami remekül sikerült, feljutottunk az A-csoportba és elváltak az útjaim a fehérváriaktól. A VB után megkeresett Szélig Viktor, aki Franciaországban élt már 10 éve. Egy évvel azelőtt hagyta abba a hokit Brianconban és ekkor már általános menedzserként dolgozott a klubnál. Viktor elmondta, hogy szeretné, ha náluk játszanék, második, harmadik soros játékosként gondolt rám, de azt kiemelte, hogy próbáljam meg mindig kiadni magamból a maximumot, de főleg, hogy mindig adjam önmagam. Úgy éreztem, hogy ezt a lehetőséget sem hagyhatom ki és aláírtam a Brianconhoz. Nem is bántuk meg a döntésünket, mert nagyon szerettünk ott élni.



Szezon közben szenvedtél el egy szárkapocscsont törést. Mennyiben törte ez meg az ottani karrieredet?

Nagy szerencsémre úgy tört el a szárkapocs csontom, hogy nem mozdult el, csak átrepedt teljesen. A gyógyulás hat és fél hetet vett igénybe, de szerencsém volt, mert Bálizs Bence révén már korábban megismertem az akkori újpesti kapus, Ágoston Olivér édesanyját Horváth Hajnalkát. Ő fizioterapeutaként dolgozott Székesfehérváron, a felkészülési időszakokban jártam hozzá, nagyon sokat segített nekem a felkészülésben. Ő küldött nekem gyakorlatokat, amelyek segítségével aktív hat és fél hét után vissza is tudtam térni a jégre.



A szezon melyik részében történt ez a sérülés?

Közvetlenül az alapszakasz végén történt januárban. Sajnos, így az alsóházi rájátszásban nem tudtam pontokkal segíteni a csapatot, amely végül kiesett az első osztályból.

Azt olvastam, hogy nagyon meg voltak veled elégedve a franciák, az edződ is nagyon jó véleménnyel volt rólad …

Svéd edzőnk volt, aki nagyon szerette azt, hogy rengeteget dolgozom a jégen, nekimegyek fűnek-fának. Kicsit hasonlított is Mikael Tisellre. Meg jöttek a pontok is, a tizedik-tizenkettedik meccsre az edzőnk megtalálta azt a kombinációt – egy orosz-francia és egy kanadai sráccal voltam együtt -, ami működött a jégen és egész jól termeltük a pontokat.



Mesélj nekünk Brianconról! Hogy kell elképzelni ezt a kisvárost, és a hokicsapatot?

Egy tízezer lakosú kisvárost kell elképzelni, egy gyönyörű helyet a hegyek között. Briancon egyébként egy síparadicsom és szezon közben rengeteg turista van a városban. Pontosan azért tették este nyolc órára a hazai meccsek kezdési időpontját, mert addigra bezártak a pályák, és a turisták jöttek ki a meccsre. A városban ez volt az egyetlen csapatsport, az emberek imádják a jégkorongot. A legtöbben mindig a közeli nagy riválisok, a Grenoble és a Gap elleni meccsekre jöttek ki. Ezeken a meccseken mindig teltház volt.

Téged ismerve ott sem okozhatott gondot a beilleszkedés. Viktor azt mondta rólad, hogy Te bármilyen közegbe kerülsz, azonnal feltalálod magad …

Aki ismer, az tudja, hogy viszonylag sokat beszélek, meg nagyhangú is vagyok, ez ott sem volt másképp. Az első hónapban még egyedül voltam, a feleségem és Barnus később jöttek utánam. Próbáltam integrálódni a társaságba, elmentünk párszor a csapattársakkal sörözni meg kávézni, és viszonylag gyorsan összehaverkodtunk. De végül is a jégen mutatott teljesítmény alapján ítéltek meg, látták, hogy ez a gyerek nekimegy mindenkinek, meg egyfolytában magyaráz és ennek köszönhetően is hamar megszerettek és jó barátságokat kötöttem, több akkori csapattársammal tartom a kapcsolatot ma is.



Miután a Briancon kiesett a francia első osztályból, több francia csapat is megkeresett Téged. Mi döntött a hazajövetel mellett?

Nagyon kedvező ajánlatot kaptam a DVTK Jegesmedvéktől és abszolút nem bántam meg a döntésemet, hiszen a mai napig itt vagyok Miskolcon.

Amikor hozzánk igazoltál, azt mondtad, hogy aki eddig Miskolcon játszott, csupa jókat mondott neked a klubról, a körülményekről, a szurkolókról…

Igen, Nikával (Galanisz Nikandrosz), Pavuk Attilával, Hajós Rolival is beszélgettem, mielőtt aláírtam a szerződést, az ő szavaik segítettek a döntésemben. Meg természetesen az is fontos volt, hogy sok leendő csapattársamat is nagyon jól ismertem, nem fejest ugrottam az ismeretlenbe, mint amikor Franciaországba szerződtem.



Már többször előfordult Veled, hogy súlyosnak tűnő sérülést szenvedtél a mérkőzésen, ami után az öltözőben ápoltak, Te mégis visszajöttél a pályára és harcoltál tovább. A 2012-es szlovéniai világbajnokságon fejjel estél a palánknak az angolok elleni meccsen és idén is volt egy meccs, amelynek rögtön az elején térdsérülést szenvedtél. Nincs benned félelem ilyenkor, hogy súlyosabb következménye is lehet annak, hogy visszajössz?

Nem nagyon gondolok bele ezekbe. Van, aki izguljon helyettem ilyenkor (nevet). Most kiváltképpen nem, hiszen rajtam van a C betű, és az a minimum, hogy példát mutatok a srácoknak, hogy ki kell köpnünk a tüdőnket.

A csapatorvos ilyenkor rád bízza a döntést?

Azért én olyan vagyok, hogy ha azt mondaná, hogy ne menjek vissza, nem biztos, hogy megfogadnám. Természetesen, tiszteletben tartanám, hogy próbál védeni, de ha nem olyan a sérülés, nem hiszem, hogy vissza tudna tartani attól, hogy visszamenjek a jégre.

A feleséged, Karolina mondta rólad egy interjúban, hogy amikor sérült vagy eltiltott vagy, akkor dilinyós vagy …

Az vagyok, persze. Attól nincs rosszabb, mint amikor kívülről kell nézni a bajtársaimat. Ha eltiltott vagyok, az persze az én hülyeségem, mint ahogy volt a tavalyi döntőben is.



Hogy kell Téged elképzelni az öltözőben?

Hát, erről a többiek tudnának inkább beszélni, de valószínűleg időnként tele lehet velem a hócipőjük. Igazából egy nagyhangú, szeleburdi gyerekként lehet engem elképzelni. Állandóan kiabálok, meg mondom a magamét, meg mondom nekik a hülyeségeimet. Meccs közben nyilván nem, de a hétköznapokban próbálok mindenkivel kicsit élcelődni. Azt viszonylag hamar meg lehet állapítani, milyen lelkiállapotban van egy játékos, lehet-e vele viccelődni. Szerencsére olyan brigádunk van, akik veszik a lapot, ha poénkodásról van szó.

Amikor még nem voltam csapatkapitány, már akkor is megvolt a meccsek előtti néhány mondatos rutinom, amivel űztem-hajtottam a csapatot. Én azt a mai napig úgy gondolom, hogy nem kell ahhoz C betűnek lenni az embernek a mellkasán, hogy vezére legyen a csapatának. Sokkal inkább azok a dolgok teszik az embert vezérré, amit a jégen és a jégen kívül csinál.

Én ha kívülről nézem magamat, azt gondolom magamról, hogy egy olyan játékos vagyok, aki ellen egészen biztosan utálnék játszani, viszont jó, ha van egy ilyen a csapatban. Egyébként viszonylag megnyugodtam ebben az utolsó két évben. Nem tudom, mennyire lehetett ezt észrevenni, de idén mindenképpen.

Azt jól gondolom, hogy Te most egy boldog ember vagy?

Igen, nyugodtan mondhatod. Bár, eléggé maximalista vagyok, és a jégkorongban mindig keresem az új kihívásokat. Ha a családi életemre gondolok, akkor igen, maximálisan boldog vagyok.




Egy magyar hokisnak milyen érzés egy ilyen kaliberű edzővel dolgozni, mint Glen Hanlon?

Felemelő érzés. Én ugyan tartottam egy kicsit ettől a szezon elején, de reménykedtem benne, hogy átvesszük tőle azt a mentalitást, amit ő képvisel, és amit tanít majd nekünk. A kételyeim azonban nagyon hamar eloszlottak, mert egy végtelenül pozitív ember, más dolgokat tanított, mint amiket eddig láttunk, ami a hozzáértésében és a hozzáállásában csúcsosodik ki igazán. Vakon bízunk benne, valósággal isszuk a szavait és próbálunk mindent úgy csinálni, ahogy kéri tőlünk.



Őt hogy kell elképzelni az öltözőben?

Nem jött még be egyszer sem úgy az öltözőbe, hogy leüvöltötte volna a fejünket. A meccseken is végig nyugodt és mindig próbál pozitív maradni. Inkább pszichológiailag próbál ránk hatni, azt szokta mondogatni, nehogy kevés legyen majd a jégen nyújtott teljesítményünk és nehogy szégyenkeznünk kelljen majd a szurkolóink előtt. Rengeteget videózunk, készülünk az ellenfelekből, de a hibákat például egyéni beszélgetéseken, négyszemközt beszéli meg velünk.

Ha a Tipsport Ligában nyújtott teljesítményedet a szerzett pontok alapján próbáljuk vizsgálni, akkor azt lehet látni, hogy november-december hónapokban volt egy ugrásszerű javulás, ami azóta is töretlen. Ennyi idő kellett, míg Te is, és a csapat is megszokja a szlovák ligát?


Csapatkapitányunk helyezése a kanadai táblázaton és pontjainak száma a Tipsport Liga különböző szakaszaiban


Az edzőnk azt mondta a szezon előtt, hogy biztosan kell majd 20-30 mérkőzés, hogy belerázódjunk a Tipsport Ligába és ez be is igazolódott. Többször elmondta már nekünk, hogy semmivel nem korcsolyázunk jobban, nem ütközünk jobban, nem csinálunk semmit jobban, mint korábban, az a lényeg, hogy sokkal, de sokkal gyorsabban gondolkodunk a jégen. A mérkőzéseken mindig megvan egy alaptaktika, amit próbálunk folyamatosan betartani, de játék közben rengeteget kell improvizálni és ilyenkor látszódik leginkább, mennyit is fejlődött a csapat gondolkodásban. Arra gondolok, hogy odaérjünk bizonyos helyekre, a második ütemek a miénk legyenek. Ha van egy párharc például a palánk mellett, akkor a második ember tőlünk érjen oda elsőként. És ezek a dolgok mind annak köszönhetőek, hogy csatlakoztunk a Ligához.



Azt tudod, hogy négy mutatóban is első helyen állsz a Ligában?

Nem.

A Zsolna elleni meccsen a 13. másodpercben sikerült betalálnod, ezzel a Tiéd a leggyorsabb gól a Ligában. Erre lehet készülni vagy ez csak úgy jött?

Persze, ez csak úgy jött. Az előző meccsen a Nyitrától kikaptunk 6-1-re és az edzőnk azt kérte, hogy menjünk nekik, rögtön az elején ugorjunk rájuk és az egész meccsen a mi akaratunk érvényesüljön. Tisztán emlékszem, hogy kaptam egy forintos keresztzsugát Crawfordtól, beléptem a kéken, felhúztam, aztán bement. Alig hittem el, nem számítottam rá, hogy onnan be fog akadni.

Tiéd az egy meccsen szerzett legtöbb assziszt. A szlovák U20-as válogatott elleni 8-1-es idegenbeli győzelem alkalmával nem kevesebb, mint 4 gólpasszt adtál a társaknak. De ami még ennél is sokkal szebb mutató, hogy csak te és a besztercebányai Eric Faille szereztetek két meccsen is mesterhármast.


Fábián Zoltán videójának köszönhetően idézzük fel a november 20.-án lejátszott, Zsolna elleni találkozót.


De van egy mutató, ami számomra talán még ezeknél is figyelemreméltóbb, mégpedig az, hogy a Tiéd a legtöbb emberhátrányos pont a Ligában. 3 gól és 2 gólpassz áll a neved mellett ebben a sorban. Aki követi a Jegesmedvék meccseit, annak egyáltalán nem okoz meglepetést, hogy Nika pedig a negyedik ebben a mutatóban, ő 3 pontos hátrányban. Ilyenkor kihasználjátok, hogy az ellenfél az előny gólra váltásával van inkább elfoglalva és vércseként csaptok le a hibáikra? Hogy van köztetek ekkora összhang?

Nikával legtöbbször együtt megyünk fel hátrányban. Gyerekkorom óta ismerem őt, rengeteget játszottunk együtt, és most is nagyon sokat kommunikálunk egymással a pályán. Ezért is volt tavalyi sorunk Nikával és Miskolczi Márkóval annyira eredményes, mert folyamatosan kommunikáltunk egymással meccs közben. A pályán való kommunikáció hihetetlenül fontos. Szólunk egymásnak, hogy jövök mögötted, dobd be mélyre, tedd be a másik sarokba. Ez az alapja annak, hogy minél gyorsabban tudjunk hokizni.

Csapatkapitányként sokat kommunikálsz a játékvezetőkkel. Angolul beszélsz velük?

Igen, meg amit tudok szlovákul. A szlovák bírók egyébként meglepően jól beszélnek angolul. Ha van egy-kettő, akikkel nem igazán tudom megértetni magam, akkor hívom segítségül a kevés szlovák tudásom. Dunaújvárosban voltak szlovák edzőim, a nevelőedzőm például Vladimir Matejov volt, illetve sok szlovák légiós volt a csapatban abban az időben, így ragadt rám egy pár szlovák kifejezés.



Hogy látod a pályafutásodat a közeli és a távolabbi jövőben?

A szerződésem a bajnokság végén lejár, de már beszélgettünk Pista bácsival (Egri István, a DVTK Jegesmedvék elnöke) a folytatásról. A távolabbi jövővel még nem igazán foglalkoztam, először meg kellene csinálnom a szakdolgozatomat és le kellene államvizsgáznom kommunikáció és média szakon, aztán lehet, hogy beiratkozom a jégkorong edzőire. Majd meglátjuk.


Köszönöm a beszélgetést, Hajrá Jegesmedvék!




Támogatom az amigeleken.hu oldal munkáját 500 forinttal:
És ezt olvastad már?
Hozzászólások
5. korxi
2019-02-13 18:01:16
Magó most is gólt ütött.
szóval már az első meccs után nem aktuális a táblázat:)
4. szolnoki
2019-02-12 19:37:32
Igen nagyon lenyugodott és tényleg vezéregyéniség , Szerintem nagyon feljavult minden játékos és a csapat ,Nagyon jó lenne a kővetkező évben is ez a gárda meg maradna ,mert igazán csak élvezzük a játékukat.
3. szolnoki
2019-02-12 19:37:32
Igen nagyon lenyugodott és tényleg vezéregyéniség , Szerintem nagyon feljavult minden játékos és a csapat ,Nagyon jó lenne a kővetkező évben is ez a gárda meg maradna ,mert igazán csak élvezzük a játékukat.
2. Karpfen
2019-02-12 18:41:18
Köszi az interjút! Remélem, Magó még sokáig nálunk játszik.
1. korxi
2019-02-12 17:51:44
"Egyébként viszonylag megnyugodtam ebben az utolsó két évben. Nem tudom, mennyire lehetett ezt észrevenni, de idén mindenképpen."

Ezt nagyon észre lehetett venni, sőt, ez talán a legfeltűnőbb dolog vele kapcsolatban. Zseniális játékos volt 3 évvel ezelőtt is, de kifejezetten bolond volt (értelmetlen szabálytalanságok és durvaságok, amik kiállításokat és eltiltásokat eredményeztek). Nyilvánvaló volt, hogy ez az egyetlen akadálya, ugyanakkor nagyon komoly akadálya annak, hogy igazán nagy legyen.
Egyszer egy értelmetlen végleges kiállítása után ment lefelé, egy kiscsávó bekiabált neki hogy Magó, ezt miért csináltad, mire visszaválaszolt hogy "nem tudom". Nos, senki sem tudta.
És ezt egyik szezonról a másikra levetkőzte, illetve kinőtte. Gyakorlatilag ezen a téren felnőtté vált. Egészen biztosan tudatos volt, de nem gondoltam volna hogy ez így lehetséges.
Banner
Mégsem


Üzenet küldése...