Tomiszlav Szivics: Ez nem NB I-es keret

A labdarúgó NB I-ben szereplő Mezőkövesdtől menesztett Tomiszlav Szivics a négy hónapnyi rémálomról, a gyors és váratlan búcsúról, a bizalomvesztésről és a bizonyítási vágyról beszélt a Nemzeti Sportnak.

Hol rontotta el?
Amikor aláírtam az elém tett szerződést, és elvállaltam a Mezőkövesd irányítását – mondta Tomiszlav Szivics. – Megkímélhettem volna magam csaknem négy hónapnyi rémálomtól.

Pedig a szokásos lendülettel, lelkesedéssel és optimizmussal látott munkához.
És ez az optimizmus tulajdonképpen már az elején megcsappant. Emlékszem, amikor hazajöttünk a ciprusi edzőtáborból, és edzőmeccsen kikaptunk a Kisvárdától, mintha megfagyott volna körülöttem a levegő. Az út elején jártunk, szinte alig kezdődött el a közös munka, és már ezzel kellett szembesülnöm. Aztán azt gondoltam, a tavaszi rajton aratott biztos győzelem a Diósgyőr ellen majd sínre tesz minket, de tévedtem. A Pakson elszenvedett súlyos vereség már előrevetítette, nehéz, gyötrelmes tavasz elé nézünk. A csapat is, én is. A Pakstól kapott öt gól kitörölhetetlen emlék, mezőkövesdi pályafutásom kulcsmozzanata volt. Ott vesztettem el végképp a bizalmat.

Egy ötös mégiscsak ötös, és ha nem egy matekdolgozat osztályzatáról van szó, hanem egy futballmeccs végeredményéről, arra bizony nem lehet büszke az ember, és igazából megmagyarázni sem tudja...
Pedig van, volt magyarázat. Aki emlékszik arra a paksi mérkőzésre, pontosan tudja, hogy az ötből három szögletrúgás után született. Valamennyi elkerülhető, hárítható, edzőbosszantó, sőt edzőbuktató gól volt. De... Igazán meg sem lepődhettem ezen, mert akkor már többször is kijelentettem, hogy nekünk másodosztályú kapusunk van, aki nem alkalmas arra, hogy az NB I-ben elérjük a céljainkat.

Dombó Dávid aligha olvassa szívesen ezt.
Mindig is egyenes ember voltam, nem a háta mögött beszéltem a képességeiről. Mindenki tudta, hogy kapusposzton váltani, erősíteni akarok.

Mi történt a paksi ötös után?
Bejött az öltözőbe az elnök úr, és alaposan kiosztott mindenkit. Hozzáteszem, teljes joggal. Nem udvariasságból mondom, nekem nincs rá szükségem, de Tállai András jó ember, megérdemelné, hogy az ősztől is első osztályban szereplő csapat vezetője legyen. Érthetően elszakadt nála a cérna a paksi vereség után, de magamra vállaltam a felelősséget, és azt mondtam, csináljuk tovább a dolgunkat, és igenis kiharcoljuk a bennmaradást. Csakhogy a szerencse nem állt mellénk, ziccereket rontottunk, tizenegyest ítéltek ellenünk, gyermeteg hibákat követtünk el, mindennek a tetejébe az az öt játékos, akit én hoztam Mezőkövesdre, sorban megsérült.

ELOLVASOM AZ EGÉSZET>>>