Szülinapi visszaemlékezés a sajtótájékoztatókra - 3. rész

- Milyen választ vársz? - Semmilyet.

Sajtótájékoztatós időszakom következő edzője Horváth Ferenc volt, aki az angolosan távozó Egervári Sándort követte. A fogadtatása nagyon megosztó volt, sokan nem bíztak abban, hogy a keret esetleges gyengülése után egy olyan színt tud vinni a játékba és olyan filozófiát épít fel, ami előrelépést jelent az előző évek időszakának tabellán elfoglalt helyezéséhez képest a szezon végén.

Tulajdonképpen sokan a biztos bentmaradásnak is örültünk volna, hogy a stabil középmezőnyt célozzuk meg, de a vezetőség kijelentése, miszerint a keret erőssége az első négyben-hatban van, olyan hamis bizakodásra adott okot az optimistább szurkolók körében, hogy az egyenesen vezetett az újabb csalódáshoz. A keret erősségét többen kétségbe vonták, pedig nézzük csak, kik voltak akkor ebben a csapatban?

Volt Tamás Márkunk, Liptákunk, Daushvilink, Elekünk, Makraink, Velánk, Nonónk, Bognárunk, Bacsánk, Novothnynk stb… Mindenki döntse el maga, hogy ez a keret valóban gyenge volt-e az akkori NB1-hez, vagy ezt bármikor elfogadtuk volna a következő évek keretéhez képest?

Én sokakkal ellentétben bíztam a jobb folytatásban. Okom, ha igazán nem is volt rá, egyszerűen bekapcsolt a kincstári optimizmusom. Ferit a 2016-17-es szezon kezdete előtt szerződtette a klub. Első beszélgetésünk a bemutatkozás előtti napokban történt a bajnokság kezdete előtt.

https://www.amigeleken.hu/hirek/dvtk/beszelgetes-horvath-ferivel-2016-07-15

Ezen a beszélgetésen Feri egy csomó olyan dolgot mondott, amit bármelyik szurkoló nagyon szívesen hallgatott volna.

Játékos koromban is azt gondoltam, hogy egy labdarúgónak kutya kötelessége az elsőtől az utolsó percig küzdeni a pályán. Egyrészt azért, mert ezért kapja a fizetését, másrészt pedig azért, mert a mérkőzésre kilátogató szurkolókat nem lehet becsapni.

Meglátjátok majd, hogy tényleg nagyon komolyan gondolom azt, hogy itt mindenkinek mennie kell, mint a mérgezett egérnek.

Nekem ez a közeg itt egy ”vad” közeg és a szó nemes értelmében mondom ezt. Az egész… Minden, ami itt van. Amikor itt játszottam, ugyanezt éreztem. Itt vadnak kell lenni, hogy az emberek elfogadjanak. Ha kell, akkor én berúgom az ajtót. Ezt ígérhetem.

Én játszottam itt. A fiam itt volt az egyik meccsemen, amit a Honvéd ellen játszottunk. A mai napig nem felejtette el, hogy itt állt és milyen hangulat volt, pedig nagyon kicsi volt még. Ezt kell átérezni, hogy itt a szurkolók bármit megtennének a sikerért. Azt akarom, hogy ne csalódjon a szurkoló, ha hazamegy.

Nehéz ezekkel az elvekkel vitatkozni, de még csak megkérdőjelezni is. Én őszinte leszek veletek, fentebb leírtam, optimista voltam, de a beszélgetést követően kifejezetten várakozó és reményteli tudatba léptem mind az edzővel, mind a csapattal kapcsolatban. Nem a populista kinyilatkoztatásokért, nem. Hanem azért, mert láttam, hogy ő ezt komolyan gondolja. Neki ez kihívás volt egy olyan közegben, aki valóban a vállán vitte volna egy sikeres szériát követően. Láttam a szemében a tüzet és az elszántságot, és ennek a benyomásnak bizalmat szavaztam. Hagytam, hogy ezek az érzések vigyenek vele kapcsolatban és ne a realitás, hogy Feri vezetőedzői tapasztalatai hogyan találkoznak a keret sokak által megkérdőjelezett alkalmasságával, és a kettő fúziójából milyen játék alakul majd ki?

Hamar választ kaptam. Sajnos.

Öt forduló alatt 2 győzelem és 3 vereség, 6 pont, 8. hely. Aztán jöttek a meccsek sorban, de fejlődés nem történt se játékban, se pontok tekintetében.

Már a 9. forduló után, a Mezőkövesd elleni hazai döntetlent követően megtörtént a sajtótájékoztatón az első komolyabb összetűzés vagy nézeteltérés, meg nem értés, nevezzük bárhogy.

Feritől azt kérdeztem, hogy miért nem látunk tudatos támadásépítéseket, miért nincs egy játékbeli koncepció, egy arculat a csapatnak, amiből rájöhetnénk, hogy ezek mi vagyunk. A kérdésre először az Atletico Madrid egyik meccsének párhuzamával reagált és azt mondta, nem volt a négy góljukból egy sem, ami tudatos támadásépítésből következett volna.

Hát, mondjuk igaza is lehetett. Egy álló órának is kétszer igaza van minden nap. Volt alkalma az Atleticónak gólt lőni, hát meglőtték. Na de a tolvajt nem az alkalom szüli, ahogy a mondás tartja, hanem az anyja. Ha nincs a mama, nincs alkalom. Ha nincs az Atleticónak támadása, nem lesz alkalma. Ha nem lesz alkalma, nem lesz mit belőni. Ilyen egyszerű ez. Így voltunk ezzel mi is, nemes egyszerűséggel. Támadások nélkül, kapuralövések nélkül.

Elég erős volt tehát csont kieső helyen a madridiakkal példálózni még akkor is, ha elhiszem neki, hogy valami hasonló szemléletet és játékintelligenciát vélünk belelátni a csapatunkba.

Aztán igyekeztem elég egyszerűen, és tudatosan minden szakmaiságot nélkülözően elmondani, mire is gondolok… Hogy például a támadásépítéseknél jó lenne valamit látni, ami mentén eredményesek akarunk lenni a kapu előtt és jó lenne, ha nem csak amolyan véletlenszerű lehetőségek adódnának.

Például, hogy a széleket erőltetjük és onnan bontunk a végén beadásokkal egy hosszabb csapatot kockáztatva, vagy inkább belülről nyitunk kifelé és tikitakázunk technikával és gyorsasággal, mindegy, csak valamit lássunk, amiből magunkra ismerni és eredménnyel is párosul, mert a céltalan felívelgetéses focit már senki nem akarja látni… Feri nem tudta mi a kérdés, én meg inkább ejtettem a témát, mint a forró krumplit. Az viszont nagyon látványos volt, hogy olyan tüzet szórt a szeme a kérdéseket és kritikákat hallva, hogy Süsü nagypapája elbújt volna szégyenében. Tapintható volt a feszültség és a düh, és hogy már nem vagyok olyan nagy haver. A meglehetősen puskaporos hangulatra még rátettem egy lapáttal, és megkérdeztem azt is, mikor lesz 3 helyett 13 kapura lövésünk egy Mezőkövesd ellen itthon?

amigeleken.hu: Nem, hanem hogy van valami tudatosság a játékunkban. Hogy nem 3 kapura lövésünk lesz egy Mezőkövesd ellen, hanem 13.

Horváth: Lehet, hogy ha 11-en leszünk, akkor lesz.

amigeleken.hu: A statisztikákba most nem mennék bele, hogy az ezt megelőző meccseken mennyi volt átlagban, mert akkor hasonló számokkal lehetne előhozakodni, mint hétvégén.

Horváth: Milyen választ vársz?

amigeleken.hu: Most már semmilyet. Semmilyet.

Milyen választ várnék, amikor 9 fordulót követően messze legtöbb gólt kapva, csontzenészek kara helyett csont utolsóként állunk a tabellán? Hát Feri – gondoltam magamban, ez így lóf@sz karikára vágva! Az ezt megelőző meccsek valamelyikén 0, azaz nulla kaput eltaláló lövéssel zártuk a meccset, amit mindeddig még nem tapasztaltam meg Diósgyőrben. Tényleg nem kellett volna ezt a kérdést feltennem? Hogy pont egy emberhátrányos meccs után szakadt el a cérnám, az nem biztos hogy szerencsés volt, de igaznak mindenképpen igazak voltak a tények. Mert ugye, ami tény, az igaz.

Az esetet követően még aznap, vagy 1-2 napra rá, erre már nem emlékszem pontosan, felhívott Feri és elnézést kért, amiért dühös volt, picit rosszul kezelte ezt a helyzetet, de mentségére legyen, hogy elég feszült a légkör. Azt mondta, átgondolta, és nekem akár szurkolóként, akár újságíróként ez a dolgom, ezt kell tennem, hogy kérdezek, kritizálok. Olyat kérdezek, amit feszegetnek a szurkolók, és ő ezen nem sértődhet meg, nem akadhat ki. Igazából nem volt mit megbocsátanom, mert nem bántott meg, illetve ki vagyok én, hogy tőlem kérjen bárki elnézést? Ettől függetlenül ezt Feri megtette, és én maximálisan respektáltam neki.

Sajnos, a sajtót követő MTK elleni meccsen kikaptunk, és utána simán megvert minket a Debrecen is. Utóbbi azért emlékezetes, mert a szurkolóknál is kiborult a bili és a klubház elé vonultak a mérkőzést követően, ami előtt még a stadionban megtörtént az ominózus mezlevétel. Itt olvashatjátok el újra az erről szóló cikket >>>

Tíz forduló után 2 győzelem és 2 döntetlen, 6 vereség mellett, 8 pont, csont kieső hely a legtöbb, 20 kapott góllal.

Tizenöt fordulót követően sem javult a helyzet, a 3 - 3 – 9 az utolsó helyhez volt csak elég, és 9 góllal többet kaptunk, mint az előttünk legtöbb gólt kapó együttes! Tele voltunk, mint a magtári egér. Csak éppen nem pontokkal, hanem kapott góllal. Ez már annyira gáz volt, hogy Diósgyőrben a stadion környéki utcákat fűteni lehetett volna vele.

Itt már azért szertefoszlottak az illúzióim, értelmet nyertek Egervári Sándor szavai a keret erősségét és minőségét illetően - bár hozzáteszem ismét, nem volt az rossz keret - illetve nem hittem már abban, hogy pusztán szenvedéllyel, csontzenével, nádihegedővel eredményt lehet elérni, itt bizony más minőségre lesz szükség, vagy valami eszeveszett hajrára ahhoz, hogy ne zúgjunk ki csont nélkül. Tulajdonképpen még ekkor sem Ferire haragudtam és borítottam rá az érzelmi ágytálamat, hanem úgy összességében ezt a szituációt nem tudtam megemészteni és a felelősséget a vezetőktől kezdve a stábon át a játékosokig egyenlő részben osztottam el.

A tendencia sajnos nem változott és a kieső helyről sem tudtunk elmozdulni, így 21 fordulót követően menesztették Horváth Ferencet. Így lett a reményből kiábrándulás, a hitből csalódás, a szép szavakból szertefoszlott álom.

De az ősi mondást követve sokkal könnyebb volt ezt megemészteni, miszerint: Hagyj magad mögött mindent, ami megtörtént. De a nagy dolgokat azért húzd le!

A következő részben Bódog Tamásra és Fernandóra emlékszem vissza a sajtótájékoztatók kapcsán.

Kattints ide és olvasd el az 1. részt is >>>>>

Ide kattintva elolvashatod a 2. részt is >>>>>>>>