Palicskó Tibor labdarúgóként és edzőként is ünnepelt feljutást

Szemelvények a DVTK történetéből

A Szemelvények a DVTK történetéből című sorozatunk mai részében Palicskó Tiborról lesz szó. A kivételes képességekkel megáldott védő pályafutása befejezése után edzőként is szolgálta a Diósgyőrt, és játékosként, valamint szakvezetőként is feljutott az élvonalba.

Palicskó Tibor (1928-2001) Sárospatakon született és a helyi csapatban kezdett el futballozni. Hamar kiemelkedett a társak közül, már 14 évesen a felnőtteknél játszott. Sárospatakról Sátoraljaújhelyre vezetett az útja, ahol a helyi, NB II.-es csapatban futballozott.

1949-ben került Diósgyőrbe testvérével, Palicskó Gyulával, ahol a Diósgyőri Vasas éppen története első másodosztályú bajnoki címéért küzdött. A kor sportújságírói gyakorlata szerint Gyula lett Palicskó I, Tibor pedig Palicskó II. A két Palicskó alaposan kivette a részét a küzdelemből, hiszen Tibor 15 gólt szerzett - góljai száma mutatja, hogy többször a támadók között vették számításba -, és Gyulának sem kellett szégyenkeznie a maga 10 gólja miatt.

1950-ben az élvonalban is bemutatkozott a piros-fehérek színeiben Palicskó II, aki ettől kezdődően végleg a hátvédsorban szerepelt. (Ugyanakkor testvére, Palicskó Gyula az első osztályban mindössze két bajnoki mérkőzésen jutott szóhoz.) A csapat 1952-ben kiesett, és Palicskó Tibor a Budapesti Bástya néven szereplő MTK labdarúgója lett, ahol azonban csak edzőmeccseken és a Tartalékbajnokságban játszott.

Mindössze fél év után az akkor világhírű Budapesti Honvédba igazolt, ahol 1957-ig futballozott, majd visszatért a régi nevét visszavevő MTK-ba. Ahol - egy év sztálinvárosi kitérőt nem számítva - 1964-ig szerepelt, ott fejezte be labdarúgó pályafutását is.

Edzői karrierje során rengeteg helyen megfordult. A Vörös Csillag Traktorgyár, a Szállítók, a Dunaújvárosi Kohász, az MTK, a Haladás, a Rába ETO, a ZTE, a Dorog, a Budapesti Építők, és a Váci Izzó után tért vissza Diósgyőrbe. Jó ajánlólevélnek számított, hogy Haladást kétszer, a Dunaújvárost egyszer juttatta fel az élvonalba, valamint utóbbi csapatot egyszer a másodosztályba is felvitte.

Palicskó Tibor 1989-ben, távozása után 37 évvel lett ismét diósgyőri. Az immár öt esztendeje a másodosztályban sínylődő DVTK vezetőedzője két év türelmet kért a szurkolóktól, cserébe a feljutást ígérte nekik.
Ha nem is egykönnyen, de sikerült a nagy célt elérni, 1991 nyarán két osztályozót követően ismét NB I-esnek mondhatta magát a csapat. (Szeged - Diósgyőr 1-2, Diósgyőr - Szeged 1-1.) Húszezer örömittas szurkoló őrjöngött a lelátón, véget ért a hét szűk esztendő.

A sikeredző így nyilatkozott a hazai osztályozót követően, a feljutás után:

- Mielőtt két éve elvállalta a Diósgyőr szakmai irányítását, Vácott az NB I.-ben tevékenykedett. Kérem, hasonlítsa össze a két osztály színvonalát!
- Az osztályozó mérkőzések is bizonyították, az élvonalban csökkent a színvonal, ellenben a másodosztály iram és küzdőképesség tekintetében egyértelműen felzárkózott. Ehhez további adalék a Diósgyőr Magyar Kupa szereplése is. Kivertük a Siófokot és a bajnok Honvédot is.
- Sokan a döntőbe várták a csapatot, azonban a Paksi Atom csapatával szemben kiesett.
- Erre is megvan az ésszerű magyarázat. A tavaszi felkészülésnél úgy kellett időzíteni a formát, hogy már az első mérkőzésen csúcsformában legyünk, így aztán a sorozatmeccsek miatt törvényszerű volt az átmeneti visszaesés. Ebben az időpontban találkoztunk a paksiakkal. A bajnokságban a két tavaszi vereségünk, a Csepel és a Baja elleni is a fáradtságnak, a fásultságnak a következménye. Ezért az idény végére változtattunk az edzésmódszeren, és meg is lett az eredménye. Egy NB II.-es csapatnak sok volt egyszerre két vasat is a tűzben tartani.
- Minek köszönhették a végső sikert?
- Egyértelműen a kitűnő csapatszellemnek. Az év eleji erősítések is remekül bejöttek, a Nyíregyházáról érkezett Váczi Béla igazi gólzsáknak bizonyult, s a csapat erőssége volt a két szovjet játékos is. Knotz végig kitűnően védett, s a sérülése miatt játéklehetőséget kapott Czeglédy is remekül helytállt. A hátsó alakzatból Bém, Parhomenko és Varga Iván, a középpályán Molnár és Vitelki, míg elől Tóth György és a már említett Váczi nyújtott kiemelkedőt. A Diósgyőrt egyébként a biztonságos védekezésen alapuló eredményes támadójáték jellemzi. Erre a gólkülönbségünk a legjobb példa, mely második legjobb az egész mezőnyben.
(Foci7 - 1991. június 10., Nem lesz pofozógép a DVTK)

A feljutás után azonban nem ülhetett tovább az immár Diósgyőri Football Club néven induló csapat kispadján Palicskó Tibor, orvosa tanácsait megfogadva nem vállalta a vezetőedzői munkát. (1995-ben azonban egy rövid időre még visszatért, szaktanácsadóként segítette a vezetőedző munkáját.)

Csodálatos dolog úgy lelépni a színről, hogy sikerült anyaegyesületem csapatát bejuttatni a legjobbak közé, de számomra most már az első az egészség! Pihenésre, nyugalomra van szükségem, elmegyek nyugdíjba...
(Képes Sport - 1991. július 9., Örömünnep az Avas-alján)

Palicskó II Tibor diósgyőri labdarúgóként 89 mérkőzésen lépett pályára és 22 gólt szerzett. (Az NB II.-ben: 22 mérkőzésen 15 gól, az NB I.-ben 67 mérkőzés.) Játékosként és edzőként is feljutott az élvonalba. Edzőként 60 mérkőzésen ült a DVTK kispadján.

Olvasd el a teljes cikket >>>

forrás, fotó: dvtk.eu