Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
Az amigeleken.hu-n nagyon ritkán térünk el attól a gyakorlattól, hogy csak a DVTK-val kapcsolatos híreket osztjuk meg szurkolótársainkkal. Most azon ritka alkalmak egyike következik, amikor eltérünk ettől a hagyománytól.
A Sport Plusz című hetilap ugyanis interjút közölt George F. Hemingway-jel, a Kispest Honvéd tulajdonosával, melynek kivonatát a rangado.hu-n találtuk. Ebben Szabó György kategórikusan kijelenti, hogy megfelelő ajánlat esetén eladná a labdarúgó klubot. Idézet a beszélgetésből:
Tizenkét éve ugyanazt mondom, amikor erről kérdeznek: ha jön egy megfelelő ajánlat, mint akármelyik vállalatomtól, a Honvédtől is hajlandó vagyok megválni. Az eladáshoz csak az árnak van köze. Az új stadionnak pedig végleg semmi. Az érvelést nem is értem, hiszen a stadion állami tulajdonban marad. Az elmúlt tizenkét esztendőben körülbelül 16 millió eurót – 5.2 milliárd forintot – fektettem a klubba, így amikor eladom, valószínűleg nem fogom listázni, mint a 100 legjobb befektetéseim egyikét. Az eladási ár az lehet, amit én és a vevő kialkudott. Nincs sok köze a befektetett összeghez, mert a vevőt nem érdekli az eladó passziója. Tény, hogy az utóbbi egy-két évben több ajánlattal kerestek meg, mint az előző 10 évben amerikai, kínai, angol, magyar és más befektetők. Lehet, hogy a Honvédot 10 év múlva adom el, de lehet, hogy holnap. Erről nem érdemes sok szót váltani, mert ez egy pillanat műve…
A Honvéd tulajdonosának fenti szavai inspiráltak arra, hogy összefoglaljam gondolataimat a passzióról, az eladásról, a befektetőkről, a nem létező érdeklődőkről és a töretlenül fejlődő klubról, amelynek zászlós hajója közben szép lassan kiesik az élvonalból.
A jelek szerint Szabónak a Honvéd mindössze egy passzió, amibe beleöli ugyan temérdek vagyonának egy töredékét, de amitől egyik napról a másikra minden zokszó nélkül meg is válna. Ezek szerint nem tekinti édes gyermekének a klubot, és annak, hogy eladja, egyetlen feltétele van: a megfelelő ajánlat. Hogy hol a párhuzam Szabó György és Leisztinger Tamás között? A mi tulajdonosunk is beleöli vagyonának egy töredékét (elmondása szerint 5 év alatt 1,8 milliárdot) a DVTK-ba és a jelek szerint a labdarúgó csapatot ő sem tekinti édes gyermekének, mára már meglehetősen rövid pórázon tartja a személyzetet.
A DVTK, mint az észak-magyarországi régió zászlóshajója persze fejlődik, újabb és újabb szakosztályok alakultak az utóbbi években. Amint bekerült a röplabda a TAO körbe, rögvest lett a semmiből női röpi csapatunk is. Vagyis nem is igazán a semmiből, hanem a riválisból. Néhány héttel ezelőtt igazgatót is kaptak a lányok.
Aztán persze terjeszkedésbe is fogtunk, hiszen rajtunk keresztül érkezik majd meg az állami támogatás a határon túli labdarúgó akadémia építéséhez. Azaz csak érkezhet, ha a helyi polgármester bele nem köp a levesünkbe.
Az, hogy a labdarúgó csapat közben a szakadékba zuhan, úgy tűnik, senkit sem érdekel. Az, hogy nézhetetlen a játék, üresek a lelátók, a csapat szépen elpasszolgat hátul, előre passzaink alig vannak, úgy tűnik, az senkit nem érdekel. Töretlenül fejlődik a klub, dől a TAO, érkezik az állami támogatás.
Építjük a brandet, ami közben titokzatos módon elkelt, Svájcban valakinek megért egészen 571 millió forintot. Hogy ki a vevő? Ki tudja? Kinek érhet meg egy kiesés küszöbén álló, két éve borotvaélen táncoló magyar labdarúgó klub brandje, melyik nemzetközi befektetőnek kelthette fel az érdeklődését, ki tudja?
A tulajdonos szerint azonban nem özönlenek az érdeklődők a klub megvételére, egyetlen érdeklődő telefonhívás sem érkezett hozzá. Saját bevallása szerint ő inkább tőkeerős befektetőt szeretne látni a klub mellett, akivel nagyratörő terveket szőhetne. De befektető sincs, és a környékbeli vállalkozások is messze elkerülik a DVTK-t.
A kérdés az, hogy ha érkezne egy telefonhívás a klub megvételére vonatkozóan, vajon Szabó Györgyhöz hasonlóan megválna-e ő is a TAO révén aranytojást tojó tyúktól?
Sokan már akkor leírták, hogy totál vakvágány Fernando (ilyesmire a klubházban szarnak magasról, hogy illik-e, van-e tapasztalata...) mivel még másodedző se volt sehol, persze az elvakultak egyből azzal jöttek, hogy még jobbak is leszünk, mint Tamással.
Az, hogy LT mit akar nem igazán értem, NB2-ből nem lesz egyszerű a feljutás, onnan csak elsőosztályú játékosokkal van értelme feljutni, hogy bent is maradjunk. Hatalmas pénzkidobás lenne ilyen irányba menni.
Hát nem! Legalábbis sokunk számára NEM MINDEN eladó! Én például sok egyéb mellett nem adnék el és nem is vennék: HAZÁT, FELESÉGET, SZERETŐT, SZÜLŐT stb..stb.. ÉS FUTBALLKUBOT SEM. Meghagynám ezt a privilégiumot "másoknak".
Viszlát LT
És vidd az összes sameszod!
< 12 3 >