Megkérdezték Radenkovictól, szokott-e imádkozni, hogy Acolatse és Sentic ne sérüljön meg

Vezetőedzőnket a sok sérültről is kérdezték a meccs utáni sajtótájékoztatón.

A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón Berecz Csaba, a Nemzeti Sport újságírója a sérültek állapotáról érdeklődött Vladimir Radenkovictól, majd megkérdezte tőle, szokott-e imádkozni azért, hogy Acolatse és Sentic ne sérüljön meg. Az újságíró szerint belegondolni is rossz, mi lenne a DVTK-val nélkülük.

Következzenek Berecz Csaba kérdései és Vladimir Radenkovic válaszai.

Háromszor szinte ugyanaz a kezdőcsapat volt, ez azzal is összefügg, hogy nem nagyon van minőség, sok a sérült. A keretből most nyolc játékos hiányzott. Mit lehet tudni róluk, mikor térhetnek vissza, mikor lesz egy kicsit bővebb választási lehetősége, mert a pad vékonynak tűnt.

Egyetértek és valóban ez egy mély elemzést kíván, mert valóban sok a sérült játékosunk. Megosztom veletek azt, hogy amikor elkezdtük a felkészülést a bajnokságra, akkor több játékost igazoltunk, méghozzá olyanokat, akik kiváló képességűek, ugyanakkor az előző évben, félévben viszonylag kevés mérkőzést játszottak vagy több mérkőzést kellett kihagyniuk sérülés miatt. Velük ugyanazon a módon kezdtünk el dolgozni, mint azokkal a játékosokkal, akik régebben itt voltak már. Talán, nem teljesen így kellett volna tennünk. Ezek a játékosok küzdöttek a sérülésekkel. Hogy alátámasszam ezt a gondolatot, azok a játékosok, akik nemcsak idén, hanem tavaly is velünk dolgoztak, például Bényei, Holdampf, Vallejo vagy Szatmári ugyanazt a munkát végezték el, még sincs semmi problémájuk. Tehát azok a játékosok, akik nyáron érkeztek mérkőzés hiánnyal a lábukban, és nem volt nagyobb szerepük az előző csapatuknál, talán az lesz a megoldás, hogy amikor ismét rendelkezésre állnak majd, akkor egyéni programot kell majd velük csinálni, külön figyelni kell majd rájuk. Az biztos, hogy a minőség megvan bennük, és ha mindannyian folyamatosan rendelkezésre fognak állni, akkor ezzel a játékoskerettel előrébb fogunk tudni lépni. És hogy konkrétan válaszoljak a kérdésedre is, többen már közel állnak ahhoz, hogy visszatérjenek a csapatba, de akik vissza is fognak térni a hátralevő két mérkőzésen, azok sem feltétlenül alkalmasak arra még, hogy a kezdőcsapatba kerülésért megküzdjenek.

Azt akarom kérdezni, hogy szokott-e imádkozni, nehogy megsérüljön Acolatse és Sentic? Mert hogy az előző három meccsen kiemelkedően teljesítettek, a mait is beleszámolva. Belegondolni is rossz, mi lenne a DVTK-val nélkülük.

Egyetértek a felvetéssel, ugyanakkor arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy milyen csapatszellem van és milyen hangulat uralkodik Diósgyőrben. Egy igazi csapat, amiről beszélek, egy nagy család. És ennek köszönhetjük azt, amit sikerült elérnünk, bár azzal teljesen tisztában vagyok, hogy nem szereztünk annyi pontot, amennyit szerettünk volna. De ezzel együtt hiába nem jöttek az eredmények úgy, ahogy szerettük volna, semmiféle meg nem értés nincs sem az edzéseken, sem pedig az öltözőben. Több klubnál dolgoztam már eddigi pályafutásom során és mindössze két éve vagyok Diósgyőrben, ahol sok nehéz pillanatot megéltem már, de azt kell, hogy mondjam, a klubnak a szelleme, a klubban dolgozóknak a mentalitása az, ami különlegessé teszi ezt a klubot.

Acolatse persze kiváló képességekkel rendelkezik és nagyon jó teljesítményt nyújt, de én azt mondom, sokkal fontosabb ennél a csapatszellem.

Megvan a hőn áhított győzelem, ez volt a legfontosabb. Most minden szép és minden jó?

Igen, rendben van, Azt látom, és ha őszintén akarok beszélni, márpedig mindig őszintén szoktam beszélni, akkor jót tesz nekünk, ha nyomás alatt kell játszanunk. Hívom most is a szurkolókat, jöjjenek ki az edzésünkre. Az öltözőben pedig azt mondtam, hogy csak semmi eufória, megnyertük ezt a mérkőzést, de még hat pontot szerezhetünk ebben az évben. Ráadásul játszunk a Puskás Akadémiával és a Ferencvárossal, mind a kettő egy nagyon fontos mérkőzés, jó ellenfelek, úgy hogy most az edzői stábnak az a dolga, hogy a játékosok fejét kitisztítsuk, felejtsék el azt, ami eddig történt és koncentráljanak a következő kihívásokra.