Károlyi Andrea: A pécsi pályaelőny ellenére a DVTK HUNTHERM az esélyesebb

Sajtófigyelő - wbasket.hu

Szerdán elrajtol az NKA Universitas Pécs és a DVTK HUNTHERM bajnoki döntő párharca, mely az egyik fél harmadik sikeréig tart. Az alapszakasz tabellájának első két helyezettje találkozik egy fordulatos szezon végén.

A párharc előtt a wbasket.hu állandó szakértőjét, a játékosként hétszeres magyar bajnok, nyolcszoros Magyar Kupa-győztes, kétszeres Euroliga-bronzérmes, edzőként a 3×3-as válogatottal Európa-bajnok, kétszeres világbajnoki ezüstérmes Károlyi Andreát kérdezte.

NKA Universitas Pécs – DVTK HUNTHERM

Egy Pécs-DVTK, DVTK–Pécs rivalizálás igazi klasszikus párosítása a magyar női kosárlabdának, bár döntőben mindössze kétszer találkoztak, még 1992-ben és 1996-ban. A mostani finálét egészen más helyzet előzi meg, mint a korábbi évek bajnoki rangadóit a két gárda között. A DVTK sorozatban harmadik döntőjére készül, a Pécs tizenkét év után jutott be újra a döntőbe – legutóbb 2014-ben volt erre példa, amikor még a PEAC játszott a PINKK ellen.

Kezdjük a Péccsel. Bár a szezon eleje óta az volt a céljuk, hogy idáig eljussanak, arra talán ők sem számítottak, hogy ilyen körülmények között teszik meg. Az a két kulcsember, aki az idény során a csapatuk szekerét húzta, Lexi Held és Julia Reisingerova, a legfontosabb mérkőzéseken már nem vesz részt. Ami a Pécs mellett szólhat, az a hazai pálya előnye, illetve a rájuk jellemző kellemetlen, harcos játékstílus. Ez a kettő valahol össze is kapcsolódhat. Mindig kérdés, hogy milyen játékvezetői felfogás érvényesül egy döntő párharcban és mennyire engedik például a pécsiek stílusát érvényesülni. Hazai pályán ez bizonyára sokkal jobban fog működni, mint Miskolcon és itt jön be a pályaelőny.

Minden tényező ellenére, ami az alapszakaszgyőztes Pécs felé billentheti a mérleg nyelvét – a hazai pálya és a stíluskülönbség – nagyon meglepne, ha ezt a döntőt nem a Diósgyőr nyerné. Sokfélét tippeltem már a szezonban, a java része be is jött, lehet, hogy most nagyon nem lesz igazam, de nálam egyértelműen a DVTK az esélyesebb. Ők is megfogyatkoztak, mégis ezen a szinten és ekkora tét mellett a keretük rutinosabb, vagy legalábbis több opciót kínál.

Ráadásul náluk maradt még így is több légiós. Köztük „A LÉGIÓS”. Igen, így nagybetűvel Milica Jovanovicsra gondolok, akire Diósgyőrben kvázi „a jóisten földi helytartójaként” tekinthetnek, és ezt a státuszt maximálisan meg is érdemli. Rengeteget tett a klubért. A visszatérése óta a tavalyelőtti, kiváló formáját idézi, szerintem óriásit húztak vele. Persze, utólag eljátszhatunk a gondolattal, hogy mennyire lehetett előre látni Kat Westbeld WNBA-s lehetőségét, majd sérülését, Paula Ginzo kiesését, esetleg jót tett volna-e, ha a szezon elejétől itt van Mima. Egy teljes idényt valószínűleg nem bírt volna végig, és az Euroliga Final Six-be jutás esélyének a megteremtése sem feltétlenül rajta múlt, de egy biztos: jelenleg hatalmas segítség a társainak.

A pécsieknél a legfőbb kérdés a szerepek újrarendeződéséből adódhat. Eddig kifejezetten erősségük volt, hogy a csapat gyönyörűen dolgozott alá a két vezérnek. Most viszont meg kell mutatniuk, hogy ezen húzóemberek nélkül a többiek milyen szerepet tudnak felvállalni az igazi kulcshelyzetekben. Azt a negyven pontot, amit eddig a két hiányzó hozott, alapból pótolnia kell valakiknek a többiek közül. Ez óriási teher mindenkire nézve. Reisingerová kiesésével centerposzton maradt Josepovits Kinga és Adenike Olawuyi, kiegészülve négyes poszton Varga Alízzal és Török Ágival. Igaz, tegyük hozzá, hogy klasszikus centerposzton jelenleg a Diósgyőr sem áll sokkal jobban

Sokat beszélünk arról, hogy ki mennyit pihent vagy mennyire fáradt a rájátszásban. A DVTK nem jutott be a Magyar Kupában a négyes döntőbe – épp a Pécs búcsúztatta őket – és emiatt nekik volt még egy háromhetes szünetük. A hosszú, szezon közbeni leállások papíron jól hangzanak, mert mindenki azt mondja: lehet készülni. A valóságban azonban, amikor heteken át csak edzések vannak tétmeccs nélkül, a szünet egy idő után kifejezetten idegesítő a játékosoknak. Ebből szerintem nem lehet túlzott előnyt kovácsolni.

Ezt többször elmondtam és nem szeretnénk senkit sem bántani, de nagyon erős véleményen van a fáradtságról szóló nyilatkozatokról. Legyen szó bármelyik élcsapatról a mezőnyben. Profi sportolókról beszélünk, akik saját elhatározásukból választottak éremért küzdő, a nemzetközi kupaszereplést is vállaló klubokat, és pontosan tudják, hogy a magyar bajnokság végjátéka tavasszal van. Tőlünk sem kérdezte annak idején soha senki meg, hogy fáradtak vagyunk-e, és ez sosem lehetett kifogás.

Aztán ott van a másik kérdés, a WNBA. Borzasztónak tartom, hogy két-három játékos hiánya, vagy a döntő előtti távozása – ahogy például a diósgyőri Westbeld is amerikai lehetőséget kapott a sérülése előtt – alapvetően meghatározhat egy teljes bajnoki végkimenetelt itt Európában. Nem normális állapot, hogy kulcsjátékosok a legfontosabb meccsek előtt egyszerűen hazautaznak.

Ugyanakkor be kell látnunk: tisztán saját erőből nem vagyunk képesek igazán magas színvonalú bajnokságot kiállítani. Ha minőséget akarunk, ahhoz olyan légiósok (is) kellenek, akiknek májustól már a WNBA-ben van jelenésük. Ha ez az ára a színvonalnak, akkor fejet kell hajtani ez előtt, még akkor is, ha nem értünk ezzel egyet – én sem értek vele egyet, ezt szeretném hangsúlyozni. Igaz, nem alakíthatjuk át az egész rendszert két-három ember miatt, de az sem elfogadható, hogy úgy jutunk el a döntőig, hogy a csapatok teljesen elfogynak. Érthető az amerikaiak szempontja is, de nekünk is fontos lenne a saját bajnokságunk értéke.

Örülnék annak, ha ezt az értékét ebben a párharcban is meg tudnák mutatni a csapatok. Még akkor is, ha az ismert okok miatt vélhetően nem ez lesz minden idők legmagasabb színvonalú fináléja.

Tovább a wbasket.hu-ra >>>>>>>

forrás: wbasket.hu