Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
Aligha kell bizonyítanom, hogy a labdarúgás nem öncélú játszadozás, fontos szerepe van a nézők e sport irányú igényeinek kielégítésében, s ezáltal természetes törekvés a labdarúgással foglalkozó vezetők és játékosok részéről, hogy a nézettségüket egyre inkább növeljék és magas szinten tartsák, hiszen a labdarúgó stadionok elengedhetetlen tartozéka a szurkolók serege, azok terjedelme egyben a labdarúgás minőségi jellemzője is.
A későbbiekben ki fog tűnni, hogy miért is folyamodom ennek taglalására, oly módon, hogy a Diósgyőr három generációjának a nézettségi adatait összehasonlítom egymással úgy, hogy a generációk három egymás után következő szezonjában benne legyen a legsikeresebb is.
/Az adatok az Észak-magyarország és Népsport korabeli tudósítói által becsült adatok a hazai mérkőzésekről, de összehasonlításra kifogástalanul alkalmasak./
E három generáció: ötvenes évek – hatvanas évek – hetvenes évek / aranycsapat / játékosai.
ÖTVENES generáció:
1957/58 idény, átlagos nézőszám: 16.100 néző/mérkőzés
1958/59 idény, átlagos nézőszám: 13.300 néző/mérkőzés
1959/60 idény, átlagos nézőszám: 16.800 néző/mérkőzés
/megj: néhány mérk. adatai nem szerepelnek, hiszen az Észak-magyarország korabeli számában a nézői adatokra vonatkozóan a – táblás ház -,nézők sűrű tömege-, soha nem látott tömeg jellemzések szerepelnek, így a fenti nézői adatok csak magasabbak lehetnek /
Játékosok nevei: Tóth, Hódi, Werner, Szigeti, Kakuszi, Paulás, Jakobi, Török, Solymosi, Iván, Csányi, Kiss, Papp, Pál, Fekete, Matisz, Dobó és Kovács I. néven szereplő fiatal tehetség, akinek a kvalitásait Albertéhez hasonlították, aki egyetlen élő tagja a korabeli csapatnak!
Dobó Zoltán, aki 1952-ben a jobbosszekötők rangsorában Hidegkúti Nándor mögött a 2. helyen végzett
A fotón az 1959/60-as bajnokságban vidék legjobbja címet elérő DVTK
Szigeti Oszkár harcol az ellenfél támadóival, háttérben Werner
Szigeti Oszkár az ötvenes-hatvanas évek diósgyőri labdarúgásának
egyik legmeghatározóbb alakja volt
A DVTK két játékosa az ifjúsági válogatott edzőtáborában:
középen Solymosi Ernő, jobbra Kovács Mustos István
Csapatkép 1957-ből
1959:09.20. DVTK-BVSC, csíkos mezben balról jobbra Pál, Kiss és Csányi
Kovács Mustos "Jobbösszekötő" István tehetségét Albert Flóriánéhoz
hasonlították az ötvenes évek végén
HATVANAS generáció:
1966-os év, átlagos nézőszám: 15.400 néző/mérkőzés
1967-es év, átlagos nézőszám: 16.000 néző/mérkőzés
1968-as év, átlagos nézőszám: 17.300 néző/mérkőzés
Játékosok nevei : Tamás, Kovács II. Pál, Szigeti, Gál, Szucsányi, Hajas, Szigeti, Salamon, Ruttkai, Horváth, Szurgent, Sikora, Vass, Kovács I. István, Várkonyi, Veréb, Herr, Bakos, Pócsik, Oláh J., Werner, Szamek, Deák, Szitka.
Tamás Gyula véd bravúrral
Az apró termetű Hódi Zoltán magabiztosan húzza le a labdát a Solymosi és Szigeti szorításában felugró Albert Flórián elől az 1960-ban lejátszott Népstadopnban lejátszott FTC-DVTK mérkőzésen
A két jó barát : Kovács Pál és Horváth András
Sikora (Girnyó) Ferenc bal lába lövésre lendül
A sorfalban balról jobbra Kovács Pál, Gál Béla, Salamon József, Hajas Imre /csk /,
jobbra Mathesz Imre, a háttérben Sáfrány István
HETVENES generáció:
1976/77 -es év, átlagos nézőszám: 8.400 néző/mérkőzés
1977/78-as év, átlagos nézőszám: 10.300 néző/mérkőzés
1978/79 -es év, átlagos nézőszám: 9.800 néző/mérkőzés
A játékosok neveit nem tartom szükségesnek felsorolni, hiszen a média és a klubvezetés jóvoltából és a korabeli játékosok közreműködésével azt már mindenki kívülről tudja, de azt én is megerősíthetem, hogy a fenti csapatok közül ők voltak a legegységesebbek, és legjobban összetartóak, még akkor is, amikor befejezték az aktív pályafutásukat, mindig találtak egy egy támogatót és média képviselőt, hogy a kerek évfordulókon együtt emlékezhessenek, ez évtizedeken keresztül azt a látszatot keltette, hogy csak ők jelentik és képviselik a Diósgyőr múltját, természetesen illusztris képviselők, de nem egyedüliek.
A fentiekkel azt akartam érzékeltetni, nem méltányos elhanyagolni azon játékosok teljesítményét sem, akik a fentiek szerint nagyobb tömegeket tudtak megmozgatni, különösen akkor, ha népi szólás szerint diósgyőrinek születni kell, vélhetően a mai diósgyőri szurkolók többsége éppen őseik, ismerőseik példája okán váltak diósgyőri szurkolóvá.
Engem többen megkerestek – többek között volt játékostársaim hozzátartozói is - akik méltánytalannak tartották, hogy a diósgyőri labdarúgás múltjából teljesen kizárták az ötvenes-hatvanas évek játékosait és hallattassam szavam ez ügyben. Ennek ideje most jött el, elsősorban ezzel tartozom volt játékostársaim emlékének, másrészt a jelenlegi klubvezetés másodosztályú veteránokká degradált bennünket olyan formában, hogy az „aranycsapat” tagjaival szemben hátrányosan és otrombán sértően megkülönböztet bennünket a tiszteletjegyek vonatkozásában.
Nem célom szánalmat ébreszteni magunk körül, egyáltalán nem szorulunk rá, de emberi és sportolói magatartásunkkal és jellemünkkel ez összeegyeztethetetlen, hiszen mindnyájan mi csak adtunk a diósgyőri közösségnek, úgy is, mint játékos és úgy is, mint valamilyen szintű vezető, vagy a labdarúgó szakosztály munkáját önzetlenül segítő vezetőségi tag.
Hát igen, az a véleményem, hogy a nézői létszám és érdeklődés egyenes arányban van a mindenkori labdarúgás minőségével, a benne meglévő izgalmak és érdekességek felszínre kerülésével és a helyi reális esélyek meglétével abban az esetben is, ha neves, jegyzett ellenfeleket fogadunk a stadionunkban.
Ennek igazolására engedtessék meg nekem, hogy felsoroljam a honi labdarúgás elitjének néhény képviselőjét, - a teljesség igénye nélkül - akikkel meg kellett küzdeniük a diósgyőri játékosoknak, s akiknek személye plusz vonzerőt jelentett a nézők körében.
Ötvenes évek: Grosics, Mátrai, Sipos, Sárosi, Bozsik, Berendi Kotász, Sándor, Hidegkuti, Tichy, Bundzsák, Fenyvesi, Budai stb.
Hatvanas évek: Szentmihályi, Gelei, Mátrai, Mészöly, Sipos, Bene, Varga, Albert, Farkas, Rákosi, Fenyvesi, Mathesz, Tichy, Ihász, Szepesi, Juhász,,Szűcs, Fazekas, Dunai II, Zámbó, stb.
Hetvenes évek: Gujdár, Török, Kocsis, Zombori, Kereki, Nyilasi, Törőcsik, Pintér, Váradi, Martos, Bálint, Rab, Pusztai, Nagy L, Tóth A, stb.
Sajnos, az életkor igen fontos szerepet játszik abban, hogy valaki reálisan tudja értékelni a minőségi különbségeket, ebben mi ötvenes és hatvanas évek labdarúgói valószínűleg vesztésre állunk, de azért még voltunk, voltak Szigeti Oszkár és Hajas Imre csapatkapitányaink, Horváth András örökös diósgyőri gólrekorderünk, és intelligens Gál Bélánk és van Kovács II. Palink, valamint vannak Sikora Ferenc és Kovács I. István ős diósgyőri labdarúgóink.
Végezetül a tiszteletemet fejezem ki minden diósgyőri játékos felé, akik akár kevés ideig is ezen tiszteletre méltó klub sikereiért küzdöttek, a népes szurkolótáborunknak szívből kívánom, hogy nagyobb sikerekben legyen részük annál, mint amit mi tudtunk nyújtani nagyszámú szurkolóinknak, megérdemelnék !
Miskolc, 2019. június 24.
Vass László
a hatvanas évek veterán diósgyőri labdarúgója.
A szerző 1965 és 1973 között 203 bajnoki mérkőzést játszott a DVTK színeiben és 34 alkalommal talált be az ellenfelek hálójába.
1965. május 9.-én mutatkozott be a csapatban a városi rivális, MVSC elleni meccsen, melyet 1-0 arányban nyert meg a Nagy György által irányított DVTK. Vass László alacsony súlypontú, gyors, higanymozgású játékos volt, mindkét szélen játszott, de jobban szerette az őrületbe kergetni az ellenfeleket a bal oldalon. Visszavonulását követően szakmájának szentelte az életét, de emellett két alkalommal is szerepet vállalt a labdarúgó csapat szakosztályvezetésében.
A Dorogban indult, onnan igazolta le az MTK, ott vagy 15 évig focizott, utána eljött Diósgyőrbe. Itt volt vagy két évig, tőlünk Soroksárra az Egyetértésbe ment--és még ott is focizott vagy 3 évig.. Jellegzetes alakja volt a pályáknak és persze az 50-es 60-as de még 70-es évek pesti éjszakai futballistaéletének is....Csoda volt, hogy annyit birt futni, mikor alig evett, csak...ivott, de azt azután rendesen.
Remélem még él és...nem olvassa ezeket a sorokat.
Puskásnak--EGY IDŐBEN, S AZUTÁN MEGINT-- VALÓBAN VOLT POCAKJA, de Ő:
1.) Egyrészt pocakosan is futballzseni volt;
2.) Jobb és több, mint NÉHÁNY CSONTSOVÁNY (és néha idült alkoholista) kor-, és játékostársa.
3.) Másrészt: TÖKÉLETESEN LE TUDOTT FOGYNI A REAL MADRIDNÁL MEGKÖVETELT VERSENYSÚLYRA akkor amikor "nagyon kellett".Ezt láthattuk anno a TV.-ben az Anglia-Világválogatott meccsen, talán '64-ben, amikor "nagysokára" a Magyar Televizió vezetősége nagykegyesen megengedte, hogy láthassuk Őt, Öcsit. Őt, Puskást a disszidenst-renitenst--Denis Law-val, George Best-tel és többekkel magyarországi tv-k-ben is "programba vett" meccsközvetitésen.
EZÉRT "NEHÉZ ÜGY" EZ A KÖVÉR FUTBALLISTA-SOVÁNY FUTBALLISTA DOLOG...AZT HISZEM.
(jómagam meg sem kisérlek ebben igazságot tenni, pláne "hirdetni")
"-Le kell venni a súlyából!
-Legalább 7 kilót!
-Igen.Szigorúan! Hisz olyan pocakja van elsem bír esni!
-Azért van az orvos -állitson össze egy szigorú étrendet
-Az étrend betartásáért felelős: Sós Károly edző.
- Aki ellen a merénylet készül az edzőtáborban lévő Puskás Öcsi.
-Behivatja Sós Puskást aszobába és közli vele a mai naptól szigorú diétán lesz-és ,hogy ne legyen az Öcsinek kifogása-közli vele,hogy Ő is ugyan azt fogja enni mint az Öcsi!
- Megkezdödik a koplalás.Puskás hallgat.Sós is hallgat.Bár néhány nap mulva Sós már szédeleg!
-Bukovi szöv.kapitány elégedetten bólogat-csak igy tovább!
Sós már a harmadik lyukat ugorja át a nadrágszijján-Puskáson szemmel láthatóan nem fog a diéta!
Egy este Sós benyit Puskásék szobájába: de az ajtóban gyökeret ver a lába. Az Öcsi ártatlan nyugalommal ül az ágyon egyik kezében egy szál kolbász ,másikban egy vekni kenyér és jóizüen falatozik.
Sósnak fejébe szalad a vér. Elkáromkodja magát-majd odaszól Öcsinek:legalább adjon enni nekem is! Majd meghalok az éhségtől.
Igen szerényen nem emlited,hogy azon a bizonyos Honvéd meccsen bizony góllal bucsuztál mégpedig fejes góllal.és ha jól emlékszem a villamos sin felé eső kapuba!
Ölellek: kis Kökesz.
Arra kérlek tisztelettel,hogy ha lehetséges légyszives nyitni egy új lapot mondjuk Sztorizgatunk-vagy valami hasonló cimmel.
Ide irhatnának a legendáink akiket nyilvánosan felkérnél erre.
Mint láthatod "Mustos" hál'Iisten már aktivizálta magát és biztos vagyok benne ,hogy egy nagyon népszerű oldal indulhatna el bevonva legendákat ,régi ismerősöket és mai szurkolókat egyaránt
Biztos vagyok benne ,hogy óriási sikere lenne-ismerve a jóra "kiéhezett" szurkolóinkat.
Tisztelettel: Pelé1958
Épületfalaknál vagy keritések lábazati beton alapjai "tövében" LYUKAKAT, kis "gödörszerű mélyedéseket" képeztünk ki.
Meghatározott távolságból--mondjuk 2 méterről-- "RÁDOBTUK" a gombot vagy a pénzérmét, ami vagy "egyből belement" a kis gödörbe vagy nem--ha nem esett azonnal bele, ugye akkor mellette kisebb-nagyobb TÁVOLSÁGOKRA "landolt". Amikor elfogyott a kezünkből az a 4-5 db gomb vagy pénzérme, melyet a résztvevő 1-1 játékos dobott rá, mintegy "kezdeményezésképpen", akkor következett a játék PÖCKÖLŐS szakasza, ami annyit jelentett, hogy egy-egy saját érménket EGY EGY KÖRÖMPÖCKÖLÖS "lökéssel" arra késztettünk,. hogy azzal kvázi "bemandinerezzünk"-belökjünk a lyukba egy másik gombot vagy érmét --amelyik megtetszett nekünk, amire "ráhajtottunk". Ha ez a belökés sikerült akkor a belökött gombot vagy érmét MEGNYERTÜK--úgy mondtuk: "PENELTÜK"--és az onnantól kezdve a miénk lett, 'afölött rendelkeztünk a következő játékkörökben stb..stb..."az" a MIÉNK LETT!
NADE!!! Volt egy olyan eset--"határszituáció"--amikor a "bemandinerezni" szándékozott érme SEM A LYUKBA nem ment be, sem kint nem maradt, hanem mintegy a "kis gödör szélén"--sem kint sem benn ücsörgött, határrészen: a gödröcske szélén!!! NA EZ VOLT AZ Ú.N "FLICUK-SZITUÁCIÓ"! aMI ANNYIT JELENTETT, HOGY A SORONKÖVETKEZŐ JÁTÉKOS
Épületfalaknál vagy keritések lábazati beton alapjai "tövében" LYUKAKAT, kis "gödörszerű mélyedéseket" képeztünk ki.
Meghatározott távolságból--mondjuk 2 méterről-- "RÁDOBTUK" a gombot vagy a pénzérmét, ami vagy "egyből belement" a kis gödörbe vagy nem--ha nem esett azonnal bele, ugye akkor mellette kisebb-nagyobb TÁVOLSÁGOKRA "landolt". Amikor elfogyott a kezünkből az a 4-5 db gomb vagy pénzérme, melyet a résztvevő 1-1 játékos dobott rá, mintegy "kezdeményezésképpen", akkor következett a játék PÖCKÖLŐS szakasza, ami annyit jelentett, hogy egy-egy saját érménket EGY EGY KÖRÖMPÖCKÖLÖS "lökéssel" arra késztettünk,. hogy azzal kvázi "bemandinerezzünk"-belökjünk a lyukba egy másik gombot vagy érmét --amelyik megtetszett nekünk, amire "ráhajtottunk". Ha ez a belökés sikerült akkor a belökött gombot vagy érmét MEGNYERTÜK--úgy mondtuk: "PENELTÜK"--és az onnantól kezdve a miénk lett, 'afölött rendelkeztünk a következő játékkörökben stb..stb..."az" a MIÉNK LETT!
NADE!!! Volt egy olyan eset--"határszituáció"--amikor a "bemandinerezni" szándékozott érme SEM A LYUKBA nem ment be, sem kint nem maradt, hanem mintegy a "kis gödör szélén"--sem kint sem benn ücsörgött, határrészen: a gödröcske szélén!!! NA EZ VOLT AZ Ú.N "FLICUK-SZITUÁCIÓ"! aMI ANNYIT JELENTETT, HOGY A SORONKÖVETKEZŐ JÁTÉKOS
1 2 3 4 5 >