Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány

Dőljünk hátra a tévé előtt és ne akarjunk mi semmit.

Emberek vezetik ezt a mai Diósgyőrt. Arra gondolok, hogy fiatal koromban a lelátón meg a klubházban lépcsőztünk az edzéseken és annyira családias volt a hangulat. Annyira valamennyiünkké volt ez az egyesület. Előttem van a kép, ahogyan a pályán és a rekortánon különböző sportágak képviselői edzettek egyszerre. Na, akkor a városé volt a Diósgyőr.

Most meg? A napokban jutott eszembe az, hogy az új stadiont - aminek tervezésében volt némi szerepe az amigeleken.hu-nak és azt is mi hoztuk tető alá, hogy a szurkolók folyamatosan figyelemmel kísérhették az építkezést - belülről még nem is láttam. Senki nem hívott fel a klubtól, hogy srácok, ha már csináljátok azt az oldalt, amit mi nem olvasunk, de több tízezer szurkoló igen, akkor nem akarjátok megnézni? Azért csak tettetek valamit az elmúlt években ezért a klubért, legalább nézzetek szét. Nem, ez senkinek nem jutott eszébe. Egyszerűen csak megszállták az irodákat és magukra zárták az ajtót. Megerősítették a biztonsági szolgálatot, hogy a sok baromságukat nehogy valaki számon tudja kérni.

Kezdődött a mi kitiltásunkkal, amivel senki nem tud semmit kezdeni. Ígérget mindenki még a legmagasabb szinten is, de ül egy pojáca előbb ügyvezetői, most pedig az elnöki székben és jelenleg mindenki az ő seggét kell, hogy nyalja. Amúgy soha nem felejtem el az első találkozásomat Sántha Gergellyel. A Palotaszállóban volt találkozónk Egervári Sándorral, akkor találkoztam vele futólag. Egervári Sándor, Pisont István, Szabó Tamás, Tamás Gábor és Sántha jöttek le egy megbeszélésről és mind odajöttek bemutatkozni vagy köszönni. Egyetlen ember kivételével. Gondolom, mindenki kitalálja, ki volt az.

De ma olvasom, hogy már országos médiumnak is beintenek a klub alkalmazottai. Azt a képet, amit több, mint száz év alatt felépítettek az alapítók, vezetők, sportolók, szurkolók, most ezek a senkiháziak lábbal tiporják. Leégetik a Diósgyőr nevet az egész ország előtt és ezzel minket szurkolókat is. Nem csak azért, mert kitiltanak médiumokat, hanem képesek egy legenda riportját önös érdekek miatt letiltatni. Hova jutott ez a nagyszerű klub? Mérhetetlen károkat okoznak és amikor végre kifújja ezt a szemetet a szél a klubházból, akkor nagyon nehéz lesz ezeket helyrehozni. Felháborító!

De egyszer kinyitnak a stadionok és mi ott leszünk a lelátón és nem lesz olyan biztonsági szolgálat, ami befogja a szánkat. Akkor majd mindenki elmondhatja a véleményét arról, hogyan végzik a munkájukat a vezetők Diósgyőrben. Gondolom, nem lesz majd olyan pozitív, mint egy hivatalos oldalon megjelent Sántha riport.

De most még zárva vannak a stadionok és úgy kell megvívni a soron következő csatát. Lehetne mindenféle hangzatos és motiváló szófordulatot írni, de minek? Szerintem mindenki látja, hogy teljesen felesleges, hiszen ez a csapat nem döglik meg a pályán a győzelemért. Olyan, mintha nem szóltak volna nekik arról, hogy kieshetünk, pedig már szinte kiestünk. A Budafok sokkal motiváltabb csapat benyomását kelti és rajtuk látszik, hogy mindenképpen benn akarnak maradni. Arra számítok a meccsen is, hogy akaratban magasan fölénk fognak kerekedni és ha esetleg nyernénk is, akkor sem lenne semmi. Ez a csapat nem maradhat bent, én úgy érzem.

Szóval, dőljünk hátra a tévé előtt és ne akarjunk mi semmit. Nézzük végig a kilencven percet és bármi is lesz a végeredmény, ne lepődjünk meg rajta. Élvezzük azt a pár első osztályú meccset, ami még hátravan. Várjuk, hogy kinyissák a kapukat és beléphessünk a szentélyünkbe. Ha az megtörténik majd a szezonban, na akkor kell majd elmondani hangosan, amit a tévé képernyőjének üvöltenénk…

Ellopták a klubunkat. Ellopták a csapatunkat. És ez átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.