Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A DVTK-tól elküldött és a klubtulajdonos, Leisztinger Tamás által a szurkolói találkozón kritizált szakember, Bódog Tamás elegánsan visszavág, elismerve saját hibáit, ugyanakkor kiáll az elvei mellett, és elmondja, a magyar futballban honos morállal lehetetlen előrébb vinni a sportágat.
– Pihen?
– Volt egy kis idő végre a családomra – mondta Bódog Tamás. – Miután elköszöntem a Diósgyőrtől, visszajöttem Németországba, ahol élünk, de a futballtól itt sem szakadtam el. Voltam a korábbi csapataim edzésén, láttam Bundesliga-meccseket, s jutott egy hetünk rövid nyaralásra. Ezen a héten Koppenhágában jártam, ahol korábbi csapatom, a Bröndby meccsét néztem meg.
– Milyen érzésekkel gondol vissza a Diósgyőrre?
– Hálás vagyok a klubnak, amiért lehetőséget adott, hogy kipróbáljam magam vezetőedzőként. Az első pillanattól kezdve nagy lelkesedéssel, teljes szívvel próbáltam a tőlem telhető legjobb teljesítménnyel segíteni a csapatot. Sok értékes embert ismertem meg, és különleges volt érezni a szurkolók támogatását.
– Korábban is kerestük, de nem akart megszólalni. Most mégis kötélnek állt.
– Barátsággal jöttem el a klubtól, és kellett némi idő, hogy leülepedjenek a történtek. Ugyanakkor megjelentek olyan hírek, amelyek azt sugallják, hogy mindenért én vagyok a hibás, s mert néhány tény nyilvánvalóan nem igaz, úgy éreztem, reagálnom kell.
– Mire gondol?
– Nem is tudom, hol kezdjem… Amikor eljöttem, még azt olvastam, hogy a szolgálati autók játékosoktól való elvétele az én ötletem volt. Azóta kiderült: hazugság, hogy az enyém volt, hiszen elleneztem. Néhány napja pedig a közösségi oldalon olvastam, hogy a tulajdonos, Leisztinger Tamás találkozott néhány szurkolóval.
– Az ott elhangzottakból lapunk szerdai számában is idéztünk.
– Habár én messze vagyok Magyarországtól, de ma már mindenkihez eljutnak az információk. Tényleg mindenért én voltam a hibás? Elismerem, hibáztam, talán néhány dolgot másként csinálnék, de… Erről a bizonyos szűk körű szurkolói találkozóról hozzám az jutott el, a tulajdonos sajnálja, hogy telefonon mondtak fel nekem, továbbá elismerte, hogy teljesen magamra hagytak a szakmai igazgatói teendők ellátásában, annak ellenére, hogy többször jeleztem, túl sok feladat hárul rám, amelyet egyedül képtelen leszek megfelelő minőségben elvégezni. Kicsit furcsa, hogy a tulajdonos ez ügyben tett kijelentései aztán kimaradtak a beszámolóból.
– Ami a tulajdonos és a szurkolók találkozóján elhangzottakat illeti: a kívülállókat talán az döbbentette meg a leginkább, mi folyik a háttérben az átigazolási díjak és a fizetések kapcsán. A tulajdonos amondó, tisztában van azzal, hogy eltűnnek a pénzek. Mit tapasztalt ezen a téren?
– Rosszulesett, amikor Leisztinger Tamás erről beszélt, nem lehet tudni ugyanis, kikre utalt és hogy pontosan mire gondolt. A jelenséggel én is találkoztam, s felhívtam a tulajdonos figyelmét arra, itt egyszerűen lehúzás folyik, becsapják őt – de ő azt válaszolta, tisztában van vele, és nem zavarja. Szerettem volna tenni ez ellen, de erre támogatás nélkül nem nagyon lehetett esélyem.
– Sarkalatos pont ez, hiszen arról hallani, hogy a Diósgyőrnek pénzügyi problémái vannak, miközben a városban jelentős fizetésekről beszélnek.
– Pénzügyi problémákkal nem találkoztam. Azt tudom, amit én tapasztaltam és amit a tulajdonos nekem mondott. Amikor megegyeztünk, úgy fogalmazott, nem elégedett az öltözői morállal, kiábrándult a léhűtő játékosokból, a futballisták túl sokat keresnek, és nagyon keveset tesznek a pénzükért. A pénzügyi szisztémán mindenképpen változtatni akartam, elküldtem a csapatból olyan magas fizetésű futballistákat, akik csak perememberek lehettek volna. Az egész fizetési struktúrát át akartam alakítani, hogy a bérezést a teljesítménytől tegyük függővé. Aki játszik, többet keressen annál, aki a cserepadon ül, vagy még ott sem, a győzelemért járó prémium legyen magas, ne pedig a fix juttatás – én ugyanis ebben a világban éltem hosszú évekig, nekem ez a normális.
forrás: nemzetisport.hu
Amire figyelmeztették őt a barátai és ismerősei idejövetele előtt, az be is igazolódott. Ez az undorító magyar közeg bekapta, megrágta és kiköpte őt magából.
"A magyar futballban honos morállal lehetetlen előrébb vinni a sportágat." És ez igaz a tulajdonosunkra és mindenkire, tisztelet a kevés kivételnek, a klubházban.
Luque (és Javier Reyes) elhozta a profizmust a pályára, Bódog pedig a klubházba.
Nagy pofon volt szembesülni mindkét világgal, hogy így is lehet.
Reményt adtak.
Mindketten megmutatták hogyan kéne működnie egy klubnak. De a KLUBBÓL (az állam és LT pénzéből) ÉLŐKNEK ez nem opció. Hiszen akkor dolgozni kéne, illetve kiderülne az alkalmatlanságuk. Biztosan kalkulálható pénzektől esnének el. Viszont senki sem a saját pénztárcájának az ellensége. És ez a közeg összezár. Történet vége.
A reményben az a szar, hogy kézen fogva rángatja magával a csalódást. És semmi sem gyötör jobban, mint a meghiúsult remény.
HAJRÁ DIÓSGYŐR!!!
Akiknek faék egyszerűségű a világképük, cizellált véleményt nem tudnak megfogalmazni. Csak a rogyásig ismételt hamis lózungok és Orbán. Ennyi. :)
Másik esetben valamelyik nb2-es klubnál rúgná a bőrt, nem lenn kirakatban és sokkal nehezebb lenne egy kiugrási lehetőség onnan. Arról nem is beszélve, hogy a fizuja nem havi 1.500.000 lenne, hanem egymillával kevesebb.
Én itt vagyok most munka nélkül és felajánl nekem valaki egy havi 500 ezres fizut úgy, hogy a másik 500-at vissza kell osztanom, tehát papíron 1 misit keresnék.
Költői a kérdés: Szerinted mi születne meg hamarabb? Az én döntésem, vagy egy Forma 1-es kerékcsere?
Első < 17 18 19 2021 22 23 24 >