Aluinvent DVTK - NKE Csata 64-67

Nem, tegnap temetes volt, nem kosarlabda. Elemezgetheted az inside outsidejaidat, de a tegnapi meccsrol ma annyit kellett volna normal esetben beszelnunk, hogy miert csak 15 ponttal kaptunk, meg hogy nem tartottuk oket 50 alatt. Ennyi az igazsag a tegnapi meccsrol.

Na látod ez a baj. Mindjárt irreális dologról beszélünk. Egy Vasas ellen? Kosárba? Az a baj hogy itt is fociba is de a hoki a is mindig felmentjük a játékosokat. Ne haragudj nem. Ha ez még ját~k is. Igen is ez meglepetés blama szégyen. A duma körítés meg van mindenütt csak amikor teljesíteni kell akkor rossz napot fogtunk ki. Unalmas ezbazbállandóan felmentjük. Mindenkit ha veres~g van.

Azért ne legyen már irreális elvárás a Csata hazai pályán történő legyőzése... Nem egy Sopronról beszélünk...

Nem értek egyet. Ennek a meccsnek igenis mi voltunk az esélyesei, ezt nyugodtan ki lehetett, sőt ki kellett jelenteni. Ez nem az ellenfél lebecsüléséről, hanem saját játékosaink egészséges önbizalmának meglétéről vagy hiányáról szólt. A "Tudom, hogy jobb vagyok és ezt a pályán be is bizonyítom" típusú mentalitásról szólt. Ebben vallottunk kudarcot.
Aztán elkezdődött egy lagymatag meccs, ami elég simának tűnt az elején. Védekezésbeli agresszivitásunk már ekkor sem volt, talán 1 faulttal lehoztunk másfél negyedet! De a viszonylag jó dobóforma, illetve Medgyessy remek asszisztjai ezt még nagy mértékben kompenzálták. Aztán szép lassan zárkózott a Csata, de ekkor még ők sem igazán hitték el, hogy van keresnivalójuk. A harmadik harmad elején extra dobó teljesítménye volt a Csatának, aminek köszönhetően vérszemet kaptak, a mieink pedig összeszarták magukat. Egy-két sikertelen dobás után a csapat nagy része rá sem mert dobni a gyűrűre, mert félt attól, hogy megint kihagyja. Inkább mindent lepasszoltak az amerikai bedobónak, aki mentalitásából adódóan rendre el is vállalta a dobásokat, vagy a kilátástalan 1-1-eket, bár neki sem ment igazán ma a játék. A csapatunk mentálisan teljesen szétesett, nem volt igazi csapatjáték sem védekezés, sem támadások terén. A vereség teljesen megérdemelt volt.
A szezon első meccse volt, amelyre ki tudtam menni. Hazai győzelmet, minőségi kosárlabdát, profi hozzáállást vártam a csapattól. Ebből nem kaptam semmit. Sőt a végén a szívem mélyén már inkább a Csatának szurkoltam. Lehet, hogy Horváth Bettiből nem lett olyan szintű játékos, mint amit sokan vártak/vártunk tőle tehetsége alapján, de ha a hazai játékosok szemében feleakkora elszántságot és tüzet láttam volna, simán meg lett volna a 20 közte...
Így maradt a csalódás, és a mostanában tapasztalt diósgyőri nihil. (A jégkorongozókat nem veszem ide, mert az a sportág olyan szinten hidegen hagy engem, mint kb a krikett, de ez szubjektív persze.)
Tudom, hogy ebben a csapatban sokkal több van, és az edző személye is garancia a jó szakmai munkára. De a tegnapi meccs után semmi késztetést nem érzek arra, hogy a következő meccseken kimenjek a csarnokba. Majd januárban újra találkozunk. Addig is jó munkát a csapatnak!