Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
Tanulságos első meccsen vannak túl a csapatok a MOL Liga idei döntőjében. A DVTK és a MAC mérkőzésén izgalmakban nem volt hiány, ezzel együtt a csapatok egyelőre adósak az igazán jó döntőhöz méltó játékkal. Ehhez persze másban kell javulniuk. Az első meccs legnagyobb részében hihetetlen dominanciában játszottak a Jegesmedvék, mintha nem is a címvédők lennének ők, hanem a sikerre éhes kihívók, akik életük első MOL Liga-sikerére törnek, és nem a harmadikra. Ezzel szemben a MAC-osok játéka ernyedt volt, kívülről úgy tűnt, nem igazán sikerült felpörögniük. Majoross Gergely vezetőedző a meccs után közvetlenül úgy nyilatkozott az M4 Sport kamerájának, hogy csapata túlságosan is akarta a sikert, emiatt görcsössé vált. Ennek is voltak jelei, a csatárok például számtalanszor korcsolyáztak egymásra ígéretes helyzetekben.
Összességében mégsem ez látszott a legnagyobb bajnak, hanem hogy tompák és lassúak voltak, elsősorban fejben. Minden csapatsportra igaz, különösen a playoffban, hogy a siker alapja a védekezés. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez a játékelem atomjaira hullott a vendégeknél, a miskolciak tetszésük szerint kerültek helyzetbe Bálizs kapuja előtt, aki ha nem nyújt klasszis teljesítményt, akkor aligha kerül sor hosszabbításra. A kapusteljesítményen kívül a fővárosiak játékuk egyetlen elemével lehetnek elégedettek, ez a helyzetkihasználás, amely közel állt a tökéleteshez. 4-2-es állásnál is szinte tapintható volt, hogy az elpuskázott miskolci helyzetek mellett ez a csapat szinte bármikor képes egy gólt találni, onnan pedig már nem fog számítani az addigi hazai fölény, új meccs kezdődik.
Összességében azt lehet mondani, hogy a hosszú párharc első mérkőzésén a DVTK Jegesmedvék tudták inkább meglepni ellenfelüket, fegyelmezettségben, elszántságban, kreativitásban és a játék minden elemében a fővárosiak fölé nőttek. A játék képe alapján meglepetés volt a hosszabbítás, ebből a miskolciak számára elsősorban az lehet a lecke, hogy a döntőben minden meccsen minimum 60 percen keresztül kell koncentrálni.
Fotó: Bán Olivér
A második harmad kiegyenlített, de akkor inkább már a MAC volt jobb, a harmadikban meg mentünk, mentünk, de a tanácstalanság, hitehagyottság érződött a mieinken. Szétesett a játékunk. Végső soron az egész meccset tekintve megérdemelt volt a MAC győzelme.
Az már a riporternek is feltűnt, hogy túlságosan sokszor rávisszük a korongot - ezzel a játékot - a palánk mellé, ahol brusztolhatunk, birkózhatunk, de az összjátékot arra nem lehet alapozni. Én is ezt kifogásoltam már régóta, meg a túl gyakori kapu mögötti játékot. Mindegy, a jelek szerint már ezzel kell élnünk.
Az emberelőnyös játékunk a Fradi ellenire emlékeztetett, amikor nekünk 8/0 volt, a Fradinak meg 2/2. A következő meccsen viszont mi lőttünk két gólt előnyből, a Fradi meg egyet sem. Remélhetően most is ilyen fordulat következik, de ahhoz valami elképzelést is bele kell tenni a játékunkba.
A mac most se tudott fölénk kerekedni, ám kihasználták, hogy túl sokat kockáztatva támadunk.
Láthatóan készültek erre, jól lekontráztak.
Így most mehetünk az eredmény után.
< 1 2 3 45 6 7 >