A 2011-es bajnokavató története - DVTK - Cegléd 6-1

Vámos Henrik összeállítása.

15 évvel ezelőtt, 2011. június 4-én a Diósgyőri VTK labdarúgócsapata a csurig tele lévő DVTK Stadionban a Cegléd 6-1-es földbe döngölésével ünnepelte meg azonnali, bajnokként való visszatérését az NBI-be. A bajnoki aranyat éjszakába húzódó ünneplés követte, ami már a lefújás pillanatában megkezdődött: A diósgyőri fanatikusok előbb a szentély gyepét lepték el, majd a Városháza Téren több ezer piros-fehér fanatikus hallgatta részeges mámorban, ahogy a bajnokcsapat meghatározó játékosai mikrofonnal szólítják meg az Acélváros futballszerető népét. Felejthetetlen pillanatok, azt azonban könnyű elfeledni, hogy az azt megelőző egy esztendőben mekkora utat tett meg a diósgyőri csapat. Elevenítsük fel tehát, hogy hogyan jutottak el a piros-fehérek a pokolból a mennybe 12 hónap leforgása alatt. Következzen a 2011-es bajnokavató története.

A 2009/10-es szezonban történelme második legrosszabb élvonalbeli teljesítményét nyújtva, mindössze 17 gyűjtött ponttal sereghajtóként végzett az NB1-et 2004 óta folyamatosan erősítő Diósgyőr. Ez volt a csapat harmadik kiesése kevesebb, mint húsz éven belül, ráadásul pont a DVTK fennállásának századik évében sikerült összehozni a 4-5-21-es rekordot, ami bármilyen évben hagyna kivetni valót maga után, hát még a centenáriumi szezonban. Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, nyáron szinte a teljes keret kicserélődött, a kizúgás idényében pályára lépő játékosok közül 20-an is eligazoltak, sokan közülük a csapat legmeghatározóbb játékosai voltak: példa gyanánt, a társ házigólkirály, az akkor még mindig csak 19 éves Balajti Ádám Debrecenbe, az ősszel U-20-as VB-bronzérmet nyerő jelenlegi edzőnk, Takács Péter Pápára, a montenegrói DejanVukadinovic pedig az MTK-hoz szerződött.

Természetesen érkezőkből is akadt bőven, jött - többek között - Mohammadou Abdouraman a Bőcs KSC-től, érkezett az iráni ligában vitézkedő Budovinszky Krisztián, és az ex-nyíregyházi Granát Balázs is DVTK-mezben folytatta pályafutását. Emellett visszatért a klubhoz a piros-fehéreket korábban 107 NB1-es meccsen képviselő Halgas Tibor , illetve a Kispesten egy évet lehúzó Gohér Gergő is. Összesen 26 új szerzeménnyel vágott neki a Diósgyőr a 2010/11-es idénynek, a vezetőedző személye azonban változatlan volt, hiszen a 2009/10-es évad utolsó öt mérkőzésén a kispadon helyet foglaló Benczés Miklós irányításával kezdte meg az újabb másodosztályú megmérettetést az együttes. Természetesen a DVTK-ra oly jellemző financiális problémák a 2010/11-es szezont megelőzően is jelen voltak, az adósságot azonban sikerült rendezni a szezon elején. Augusztusban a klubot működtető DFC Kft. Új tulajdonosa az Aragó Zrt. Lett, a Borsodsport Invest ügyvezetői posztjára pedig nem más került, mint Sántha Gergely...

Az idényt nem túl rózsásan kezdték a vasgyáriak, habár a nagyrészt ifikkel kiálló csapat egy pontot kiharcolt (2-2) Rákospalotán a nyitónapon, a szezon első hazai meccsén a Békéscsaba ellen (0-2) maradt alul Benczés Miklós együttese, első győzelmükre pedig a 3. játéknapig kellett várni, amikor az Újpest FC B csapatát 4-1-re verték. Az 5. fordulót követően a 7. pozíciót foglalták el a diósgyőriek 2-1-2-es rekorddal. Ezt követően a DVSC-DEAC csapatát 6-1-re, az ősi rivális Nyíregyházát pedig 2-1-re gyűrte maga alá a DVTK, azonban a 8. fordulóban elszenvedett, makói vereségnek “köszönhetően” így is csak a 6. helyen voltak kedvenceink.

Egy héttel a diadalmas Keleti El-Clásico előtt Szentes Lázárt nevezték ki az új szakmai igazgatónak, aki a megbízása után elmondta, egy pillanatig sem gondolkodott, hogy elvállalja-e a feladatot, Diósgyőrben ugyanis úgy érzi, hogy képes lesz megvalósítani az elképzeléseit. Nem nagyot tévedett a szakember, az ősz hátralevő hét meccséből pedig ötöt is sikerrel vett a telet a 3. helyen töltő együttes.

Bármennyire is bíztató volt az őszi dobogós helyezés, a feljutásról álmodozó borsodiak még mindig messze, szám szerint 7 pontra voltak az első pozíciótól, amit nem más, mint az ősi rivális Nyíregyháza foglalt el. Az idény első felvonásában a miskolciak voltak az egyetlenek, akik két vállra tudták fektetni a piros-kékeket, tavasszal pedig még várt egy nyíregyházi túra a diósgyőri csapatra, így a bajnoki cím kérdése teljesen nyitott maradt...

A télen további erősítés érkezett Diósgyőrbe, Vincente Arze a bolíviai Aurora csapatától igazolt a DVTK-hoz, mellette pedig egy bizonyos spanyol légiós, José Luque kötelezte el magát az Acélváros mellett, az ő nevét pedig bőven lesz majd lehetősége megtanulni a diósgyőri publikumnak.

Addig a bizonyos tirpák-túráig azonban még volt hátra jó néhány mérkőzés, így egyelőre azokkal kellett foglalkoznia Benczés Miklós csapatának. Nem csak, hogy foglalkoztak velük, de a klubtörténelem leghosszabb győzelmi-szériáját valósította meg a fiatal csapat. Átgázoltak a REAC-on, illetve a Békéscsabán (egyaránt 3-0), a következő öt bajnokit pedig rendre behúzta a csapat. Ezzel szemben a szabolcsiak tavasza messze nem bizonyult ennyire virágzónak, a piros-kékek értékes pontokat hullajtottak a Hajdúböszörmény, illetve a Mezőkövesd ellen, a 21. fordulóban pedig Békéscsabán maradt alul (2-1) a szeptember óta veretlen együttes. Ez azt jelentette, hogy az egy hét múlva összecsapó keleti riválisok azonos pontszámmal várhatták a nagy eséllyel a bajnoki cím sorsáról rendelkező bajnokit. Ennek fényében 3 ezer vasgyári látogatott aznap a Nyírség Városába, ahol tíz év után tudott újra győzni csapatuk, úgy, hogy a 60. percben már háromgólos előnyt élvezhettek.

Kattints ide és olvasd el a nyíregyházi diadalról szóló cikkünket!

A tirpák-cityben szerzett diadalnak köszönhetően a DVTK először ült fel a tabella első helyére, onnantól pedig vissza se néztek a vasgyári srácok: a következő öt bajnoki mérkőzést mind megnyerte az egymást követő tizennegyedik mérkőzésén győzedelmeskedő együttes, amely a 27. játéknap végén nyolc pontos előnyt élvezhetett a fontosabbnál fontosabb pontokat bukó szabolcsi riválisával szemben. A feljutás és a bajnokicím sorsa a 28. fordulóban dőlt el - hiába szakadt meg a történelmi széria, és kapott ki Mezőkövesden 1-0-ra a DVTK, a Nyíregyháza ugyancsak alul maradt Vácott (3-1), ezzel a miskolciak behozhatatlan előnyre tettek szert. A Diósgyőr 1974 után ismét felült a másodosztály trónjára, mindezt úgy, hogy télen még 7 pont hátrányban találta magát a feljutó-esélyes Nyíregyházával szemben. A Spartacus hiába töltött összesen 17 játéknapot a tabella élén, a vízválasztó keleti rangadó után teljesen szétestek, hátralevő 8 bajnokiból hármat is elvesztettek, így végül arany helyett csak a bronzéremre elég harmadik helyen zártak.

Így jutottunk el oda, hogy 2011. június 4-én rég nem látott tömeg előtt ünnepelje meg a csapat a bajnoki címet, ezzel örökre száműzve a centenáriumi kizúgás szellemét. A Cegléd elleni bajnoki mérkőzésre 9 ezer diósgyőri volt kíváncsi, ami 2007 szeptembere óta a legmagasabb nézőszám volt a DVTK Stadionban. A csapatukat cserben sosem hagyó diósgyőri ultrák a roppant találó, “100 évesen a pokolban, 101 évesen a mennyben!” kiírással, és egy “egész-kanyaros” élőképpel köszöntötték a bajnokcsapatot.

Hiába szerzett vezetést a vendégcsapat 3 perc elteltével, a hazaiak a félidő vége előtt három góllal is válaszoltak. Először Menougong előre tett labdáját a szezon során 13 gólt szerző Granát Balázs szegte a kapu felé (1-1), tíz perc elteltével pedig az asszisztoló kameruni is betalált egy óriási kapushibának köszönhetően (2-1). A harmadik diósgyőri találat is a házigólkirály Granáthoz fűződik, aki egy tű pontos ívelést követően szinte egymaga mehetett a ceglédi kapura, természetesen nem hibázott (3-1). A második játékrészben sem álltak le a diósgyőriek, hiszen tíz perc sem telt el a félidőből, Granát meglőtte harmadik gólját is (4-1). Nem sokkal később egy középre tett labdát Dobos Attila tíz méterről bombázott a kapuba, ezzel valósággal felrobbantva a mindenféle pyrotechnikai eszközöknek köszönhetően lángban égő stadiont (5-1). A hab a tortán Menougong második gólja volt a 90. Percben, ami beállította a végeredményt, és az NB2-es időszak szimbolikus végét jelentette: DVTK 6-1 Cegléd.

A lefújást követően a pályára özönlöttek a bajnoki aranyra négy évtizedet váró diósgyőriek, és a játékosok társaságában, testközeli állapotból csodálhatták meg a trófeát. Ezt követően a Városháza Tér felé vette az irányt a tömeg, ahol folytatódott az egész estés karnevál.

Az utolsó fordulóban Orosházán játszott a DVTK, ahova a zártkapu ellenére is elkísérték őket jó néhányan Miskolcról.

A piros-fehérek végül 68 ponttal zártak, nyolc ponttal a Spartacus felett. Mind ez természetesen azt jelentette, hogy mindössze egy év után visszatért a Diósgyőr az NB1-be, ahol kezdetét vette a miskolciak leghosszabb megszakítatlan élvonalbeli időszaka. Ezzel a nappal tehát hivatalosan is megkezdődött a diósgyőri labdarúgás reneszánsza, a hosszú utat megjáró acélvárosiak pedig meg sem álltak, egészen a Puskás Ferenc Stadionig. Ez azonban egy másik történet, egy másik napra...

Te ott voltál a 2011-es stadionavatón?

Hol helyezkedik el a 2010/11-es idény minden idők legjobb diósgyőri szezonjai közt?

Melyik idegenbeli túra volt a legemlékezetesebb abban az évadban? Írd meg kommentben.