Banner

Három harmad Vas Jánossal - 4. rész - A hosszabbítás

Szerző: Jáborcsik András | 2018-09-15 19:27:00

Befejező, negyedik részéhez érkezett a Vas Jánossal, a DVTK Jegesmedvék válogatott játékosával készített interjúm. Hatalmas megtiszteltetés volt számomra, hogy Jankó és a családja is ennyire a bizalmába fogadott és elmesélte csodálatos pályafutásának legfontosabb, legizgalmasabb momentumait, aminek köszönhetően nem csak, mint remek sportolót, hanem egy remek embert is megismerhettünk a személyében, aki mind a pályán, mind a pályán kívül példaképül szolgálhat a jövő reménységeinek.

A Három harmad Vas Jánossal címet viselő interjú 4. részének címe "A hosszabbítás". Ebben a válogatottbeli pályafutásának legizgalmasabb történéseit ismerhetjük meg, kezdve a 2008-as szapporói csodával, ahol első ízben sikerült a magyar jégkorong válogatottnak kiharcolnia az A-csoportba való feljutást. Az utolsó, mindent eldöntő, ukránok elleni mérkőzésen 3-2-es vezetésünknél a játékvezetők egy vitatható ítélettel Jankót állították ki két perccel a mérkőzés vége előtt, így a válogatott emberhátrányban fejezte be a világbajnokságot. Idegörlő két perc volt, amelyen el is úszhatott volna a feljutás, de testvére, Marci megadta a kegyelemdöfést az ukránoknak, ami után kezdődhetett a nagy ünneplés. A beszélgetés során szóba került a válogatott akkori szövetségi kapitányának, Pat Cortinának a szerepe is, valamint a 2009-es svájci A-csoportos világbajnokság is. Természetesen, nem hagyhattuk ki a másik csodát, a 2015-ös krakkói divízió I-es világbajnokságról való feljutást sem, de Jankó megosztotta velünk az idei budapesti világbajnoksággal kapcsolatos véleményét is.


Ha még nem olvastad, feltétlenül kattins az interjú végén található linkekre, és olvasd az interjú első három részét is!


Következzék a "A hosszabbítás" :

Elég kalandos körülmények között érkeztél meg Szapporóba, ahol csak a harmadik meccsen tudtál csatlakozni a csapathoz …

Azt már tudtuk az utolsó egy-két hétben, hogy az Iowa Stars-szal nem fogunk bejutni az AHL rájátszásába, ezért a Magyar Jégkorong Szövetség megkereste a Dallas vezetőit, hogy kikérjenek a világbajnokságra. Az, hogy véget ért az alapszakasz, nem jelentette automatikusan azt, hogy utazhattam Japánba. Korábban is volt úgy, hogy még edzés vagy különböző felmérések miatt a szezon után Dallasba kellett repülnöm.

Nagy örömömre a dallasiak engedélyezték, hogy részt vegyek a világbajnokságon, így, miután lejátszottuk az utolsó alapszakasz meccsünket, egy napom volt rá hogy, összecsomagoljak és másnap már repültem is Japánba. Ekkor már az első két világbajnoki meccsről le is csúsztam.

Kalandos túra volt, arra emlékszem. Többször is át kellett ugyanis szállnom és az első átszállás még rendben is volt, de a második, a chicagói gép sajnos késett. Ekkor már tudtam, hogy Tokióban nem érem el a szapporói gépet. Mikor megérkeztem Tokióba, azt sem tudtam, hol fogok megszállni. Akkoriban még nem volt ennyire elterjedt az internet, mobiltelefon volt, de még közel sem volt ilyen fejlett, mint manapság. Egy repülőtér melletti hotelben szállásoltak el éjszakára, aminek a költségeit természetesen a légitársaság fedezte, amely a késést okozta. Az is élénken megmaradt bennem, hogy valami egészen ehetetlen vacsorát kaptam.

Nem volt egyszerű helyzetem, mert Japánban akkor még alig beszéltek angolul. Gabit, a feleségemet hívtam fel, őt sikerült elérnem és megkértem rá, hogy vegye fel a kapcsolatot valakivel a Magyar Szövetségtől és mondja meg nekik, hogy én ma sajnos nem fogok megérkezni Szapporóba.

Szerencsére Gabi tudott beszélni valakivel a szövetségtől, tőle tudták meg a szakvezetők és a csapat, hogy csak másnap fogok megérkezni. Éjszaka alig tudtam aludni, reggel korán keltem, mentem vissza a reptérre. Idegeskedtem a miatt is, hogy jó buszra szálljak, mert ha ezt a gépet is lekéstem volna, akkor a japánok elleni meccsről is lemaradok.

Éppen vége lett a csapat edzésének, amikor megérkeztem, csak annyi időm volt, hogy kipakoljak és a csarnokból mentem ebédelni, immár együtt a csapattal. Ebéd után még próbáltam aludni, de nem sikerült az időeltolódás miatt és utána nem sokkal már egyébként is kezdődött a japánok elleni meccs.

Pat Cortina szövetségi kapitánnyal tudtál beszélni, elmondta, mik az elvárásai veled szemben?

Körülbelül 15 percet tudtunk beszélni egymással, elmondta, melyik sorban fogok játszani, kik lesznek a társaim és röviden vázolta, mi lesz a taktika.

Ez elegendő volt arra, hogy felkészülten lépj jégre?

Igen. Régóta ismertük egymást, csináltunk már együtt végig világbajnokságot. Tudta rólam, hogy milyen játékot képviselek, mit várhat el tőlem. Tisztában volt vele, hogy jó formában vagyok, nincs meccshiányom, hiszen végig játszottam egy 82 meccses alapszakaszt az AHL-ben.

A szapporói VB-vel kapcsolatban megkerülhetetlen kérdés az ukránok elleni meccs vége, a kiállításod két perccel a vége előtt, 3-2-es vezetésünknél …

Hát, izgalmas volt, de szerencsére jól sikerült a végjáték. Nagyon fiatal voltam még, Amerikában agresszívebb hokihoz voltam szokva. Az ukránok rutinosan kihasználták azt a hibás bírói felfogást, hogy sokszor csak a másodikat küldték ki a büntetőpadra. Nagyon gyakori ugyanis a játékvezetők részéről, hogy sokszor csak a reagálást veszik észre, azt büntetik, nem szankcionálják azt, ami kiváltotta a reakciót. Ez történt az ukránok ellen is, de szerencsére jól jöttünk ki a dologból.

A „Szapporói csoda” című filmben az egyik szakkommentátor azt mondta, hogy amikor a testvéred, Marci megszerezte a negyedik gólunkat, amivel végleg eldőlt a mérkőzés, akkor testvérbosszút állt a kiállításod miatt …

Nem is bosszú volt ez, hanem inkább egyszerűen csak beledöfte a kést az ukránokba.

A meccs végét visszanézve szembetűnő volt számomra, hogy Marci gólját követően a büntetőpadon nem látszott rajtad a kitörő öröm, csak néhányszor ráütöttél a bottal a palánkra …

Teljes sokkban voltam a kiállítás miatt, az is átfutott az agyamon, hogy miattam úszik el a feljutás. Azt sem tudtam, hol vagyok, a padon az járt a fejemben, hogy ha az ukránok lőnek egy gólt, akkor vége mindennek. Nem kívánom senkinek azt az érzést, amit én ott a gól előtti pillanatokban átéltem a büntetőpadon. Természetesen, a negyedik gólunk után leesett az a hatalmas kő a szívemről, és együtt örültem a csapattal a feljutásnak.

Tulajdonképpen te a poklot és a mennyországot is megjártad nagyon rövid időn belül abban a két percben …

Igen, de ez benne van a sportban. Egy csapatot az tesz igazi csapattá, hogy ha bárki hibázik is, a többiek tudják kontrollálni a szituációt. Horváth Balu jellemezte úgy a válogatottat, hogy mi egy érzelmekkel teli, de képzetlen, de mégis igazi csapat voltunk. Nálunk összetartóbb társaság kevés volt szerintem.


Ha még nem láttad, feltétlenül nézd meg a mérkőzés összefoglalója, egész biztosan libabőrös leszel tőle. Jankót 8:39-nél állítják ki a játékvezetők.


Az ukránok elleni meccsen Te lettél megválasztva a legjobb magyar játékosnak …

Na látod, erre sokkal jobb emlékezni, mint arra az ominózus kiállításra. Valóban, az ukránok elleni meccsen éreztem magam legjobban a pályán, akkor jött ki legjobban a lépés. Az első harmadban megszereztem az első gólomat is, ami nagy lökést adott a csapatnak, hogy végül meg tudjuk nyerni a mérkőzést. Az meg külön öröm volt számomra, hogy a Vas család foglalta keretbe a mérkőzést, hiszen én ütöttem az első gólt, Marci gólja pedig végleg eldöntötte a feljutást.

Hazajöttél a csapattal, vagy te is tovább utaztál azokkal a játékosokkal, akik átruccantak Thaiföldre ünnepelni?

Egyik sem, utaztam vissza Amerikába. Én voltam az egyedüli, aki nem ment a többiekkel Thaiföldre, illetve nem jött haza Budapestre ünnepelni, mert össze kellett pakolnunk Amerikában a lakást és csak pár nap múlva jöttünk haza Gabival.



Hogyan tudnád jellemezni Pat Cortinát? A film megtekintése után nekem az volt az első gondolatom róla, hogy ő egy egészen különleges figura …

Igen, az nagyon találó jelző rá, hogy különleges. Pat egy nagyon jó, karakteres edző, aki szereti kontrollálni az összes, egészen apró dolgot, ami a csapattal kapcsolatos. És akkor nekünk erre nagyon nagy szükségünk is volt, na meg persze az ő határozott egyéniségére is.

Te voltál fül és szemtanúja, amikor látványosan hisztizett, az óráját törte, meg öltönyben vetődött a folyosón, így mutatta meg Budai Krisztiánnak, hogy kellett volna védenie?

Nem, szerintem az inkább a Volánban volt jellemző rá. De emlékszem, Svájcban, 2009-ben az A-csoportos világbajnokságon a kanadaiak elleni meccs után szinte őrjöngött az öltözőben. Azt vetette a szemünkre, hogy szerinte nem pusztultunk meg mindannyian a jégen, ami azért kicsit erős volt szerintem. Akkor játszottunk először Kanada ellen és mindenki mindent beleadott, amit csak tudott. De tudomásul kellett venni, hogy ez a realitás, ekkora a különbség a két csapat között.

Szerintem azzal nem volt gond soha, hogy a magyar válogatott ne küzdjön az utolsó leheletéig a jégen, de időnként szükség volt arra, hogy Pat egy kicsit kizökkentsen minket a komfortzónánkból. Meg kell mondani, Cortina általában tökéletesesen ráérzett arra, mikor volt erre szükség.

A filmben Cortina a 2009-es svájci világbajnokságra visszagondolva azt mondta, nagyon sajnálja, hogy nem adta meg nektek a lehetőséget arra, hogy igazán kiélvezzétek az A-csoportot…

Valóban, voltak olyan meccseink, amiken csak élvezni kellett volna a játékot. Talán sokkal jobban kellett volna fókuszálnunk azokra a meccsekre, amelyeken előzetesen szorosabb eredményre lehetett számítani vagy akár nyerhetőek lettek volna. Pat viszont annyira bent akarta tartani a csapatot, hogy emiatt nem igazán tudtuk kiélvezni, hogy ott lehetünk a világ legjobbjai között.

Mindenesetre már az is hatalmas tett volt az válogatott részéről hogy feljutottunk az A-csoportba és legalább ilyen óriási teljesítmény volt, hogy ennyire meg tudtuk szorongatni a szlovákokat, akik közül jó néhányan az amerikai profi ligában játszottak.

Térjünk át egy kicsit a másik diadalmenetünkre, a 2015-ben megrendezett krakkói divízió I-es világbajnokságra. Kísértetiesen hasonló volt a szituáció, mint Szapporóban, hiszen ide is az utolsó pillanatban érkeztél meg Prágából …

Igen, és végül ezúttal is jól sült el, hogy az utolsó pillanatban érkeztem meg és csak Krakkóban csatlakoztam a válogatotthoz. Egy nehéz szezon után voltam, klubcsapatommal, a Slavia Prágával ugyanis a kiesés ellen küzdöttünk. Nekem viszont kifejezetten sikeres volt ez az év, hiszen első magyar játékosként bekerültem a cseh extraligába, ahol meg is álltam a helyemet. A ligában nagyon kevés külföldi játékos szerepelt és nagy büszkeség volt számomra, hogy ezekkel a cseh sztárokkal ennyire el tudtam fogadtatni magam. Mind a három edzőnél sikerült felküzdenem magam a negyedikből az első sorba. A csapat sajnos nem jól szerepelt, sok probléma volt, de én meg tudtam találni a pozitív dolgokat is ebben az egészben.



A krakkói világbajnokság miben különbözött a szapporóitól?

Annyiban mindenképpen, hogy itt jóval nehezebb volt kiharcolni a feljutást, mint Japánban, mert Krakkóban már sokkal nehezebb ellenfelekkel kellett felvenni a harcot. Minden meccs rendkívül kiélezett küzdelmet hozott. Azért is tudtunk feljutni, mert igazán jól működtünk csapatként, minden sor tudta a dolgát és minden sor azt is tette, amit kellett, ez volt a legfontosabb. Egyedül a toronymagas esélyes kazahoktól kaptunk ki, a többi ellenfelünket legyőztük a csoportmérkőzések során és arra egyáltalán nem számított senki, hogy 6 ponttal meg fogjuk előzni a házigazda lengyeleket.

Mennyivel volt másabb ez a csapat, mint a szapporói?

Abban mindenképpen, hogy ebben a csapatban már sokkal több fiatal játékos volt, 31 évemmel már szinte kifejezetten idősnek számítottam, szerintem benne voltam az első ötben az életkort tekintve.

Meg tudod fogalmazni, hogy mit érzel magadban, amikor ott állsz felsorakozva a többiekkel a több ezer magyar szurkoló előtt, akik a ti tiszteletetekre a himnuszt éneklik, akár nyert a csapat, akár veszített?

Ez a legjobb érzés a világon, ilyenkor érzi azt az ember, hogy érdemes csinálni. Hatalmas büszkeség mindannyiunknak, hogy ilyen jó szurkolóink vannak, akik így meghálálják, hogy örömet tudunk szerezni nekik. Számomra óriási megtiszteltetés minden alkalom, amikor magamra ölthetem a címeres mezt és bízom benne, hogy erre még nagyon sokszor lesz lehetőségem.

Hogyan értékelnéd az idei, budapesti divízió I-es világbajnokságot? Fel tudtad már dolgozni, hogy ilyen balszerencsésen buktuk el a végét?

Szerintem egy nagyon jó világbajnokság volt, egy jó magyar válogatottal, és a végén csak a szerencsén, illetve a balszerencse múlt a feljutásunk. Aki ért a hokihoz, az tisztában van vele, hogy mi milyen szinten vagyunk és milyenen mondjuk a szlovénok. Csak meg kell nézni, hol játszanak a legjobb szlovén játékosok. Kikaptunk ugyan tőlük, de nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a játék képe alapján inkább billent felénk a mérleg. És az sem mellékes, hogy a nyitó fordulóban a sokkal esélyesebb kazahok is csak a szerencsének köszönhették, hogy meg tudták szerezni a vezetést ellenünk. A játék képe alapján akár meg is nyerhettük volna azt a meccset is.

Mindig a játék képét kell nézni, a kazah meccs után mondtam is a csapattársaimnak, hogy ha így játszunk, akkor meccseket fogunk nyerni. És jól is játszottunk, nyertünk is meccseket, és megvolt az esélyünk arra, hogy feljussunk egy ilyen őrült világbajnokságról. Aki reálisan tudja nézni a magyar hoki helyzetét, az tudja, hogy így is hatalmas tettet hajtottunk végre.

A hibázás lehetősége azonban benne van a sportban, és ahogy Krakkóban nekünk jött ki a lépés, úgy Budapesten az angoloknak, akik rá is szolgáltak a feljutásra, ugyanakkor azt kell mondanom, hogy mi is legalább ennyire megérdemeltük volna a feljutást, mert az utolsó meccsen 50 percen keresztül domináltunk ellenük.

Vas János milyen csapatkapitány?

Azt gondolom, hogy egy csapatkapitánynak nem motiválnia kell a társait, hanem sokkal inkább példát kell mutatni a többieknek, mind a jégen, mind a jégen kívül. Szerintem azért is kaptam meg a csapatkapitányi tisztséget, mert helyes az az értékrend, amit képviselek. Természetesen, hatalmas megtiszteltetés, hogy én lehettem a kapitány, büszkeséggel töltött el, hogy az edzők azt gondolták, érdemes vagyok rá, de ez egyáltalán nem változtatott meg, teszem a dolgomat napról napra, és várom az új kihívásokat.


Ide kattintva elolvashatod az interjú 1. részét >>>>


Kattints ide és olvasd el a 2. részt is >>>>>


Ne hagyd ki a 3. részt sem, amit ide kattintva érhetsz el >>>>>>




SEGÍTS MINKET!

Az amigeleken.hu ingyenes, de sok munkával készül.
Támogass, hogy növekedni és fejlődni tudjunk!

www.amigeleken.hu/segits-minket

És ezt olvastad már?
Hozzászólások
1. Karpfen
2018-09-13 20:13:31
Nagy köszönet ezért az interjúért is!
Banner
Mégsem


Üzenet küldése...