Superman - Adorján Attila

Nem vagyok egy óriási jégkorong szurkoló, de természetesen megnézem a mérkőzéseket, amikor csak tehetem és szorítok a DVTK Jegesmedvék sikeréért. A Visegrád-kupa döntőjét a tévé képernyője előtt állva szurkoltam végig. Hónapok óta készülök erre a riportra, mert van egy srác a többi között, akinek a teljesítménye egészen elvarázsol. Számomra nem értelmezhető, amit ő a pályán művel és biztos vagyok abban, hogy van valamilyen szuper képessége, amiről nem beszél senkinek. A statisztikája egészen kiemelkedő és jelenleg is vezeti a tabellát. A riport alatt az is kiderült, hogy ez a 21 éves srác rettenetesen alázatos a sport iránt és végtelenül szerény is. Igazi példakép lehet már ilyen fiatalon is a jövő sportolói előtt. Adorján Attilával beszélgettem az Erste Liga negyeddöntője előtt.

Nézd el nekem kérlek, ha butaságokat mondanék, de nem vagyok szakember a jégkoronggal kapcsolatban. Azt tudom, hogy a rájátszásban fogtok pályára lépni holnap.
Igen, a Fehérvári Titánok ellen.

De inkább téged szeretnélek kicsit bemutatni. Itt Magyarországon minden gyerek focizni akar. Hogy lesz valakiből jégkorong kapus?
Lehet, hogy itt az országban ez a gyerekek vágya, de Csíkszeredában ez másképp van. Édesapám is jégkorongozott, de az egész város imádja ezt a sportot. Most valami elindult ott is a foci terültén, de jelenleg is a hoki a legnépszerűbb sport. Én úgy 4-5 évesen kezdtem el korcsolyázni. Az első két évben a mezőnyben játszottam, de ott is inkább a védekezés érdekelt. Hogyan lehet megállítani, megtörni az ellenfél lendületét, és így ismerkedtem meg a kapus szereppel. Nagyon tetszett, hogy esélyem van kivédeni a lövéseket és a felszerelés is megragadó volt. Szépen-lassan beleszerettem a dologba.

Akkor nem azért lettél kapus, mert nem tudtál korcsolyázni.
Azt nem mondom, hogy én voltam a legügyesebb, de közepesnek mondanám magam.

Nem korlátoztad le magad nagyon ezzel a döntéssel? Hiszen a csapatba csak egy kapus játszik egyszerre.
Ha így tekintjük, akkor talán nagyobb kihívásnak tűnik, de gyerekként nem gondoltam erre. Persze, nem riadok meg a kihívásoktól, kapusként nagy a felelősség rajtam, de szeretem, hogy rajtam van ez a teher. Jó érzés így játszani, hogy a teljesítményemmel akár tartást tudok adni a csapatnak. Egy jó teljesítménnyel nagyban hozzá tudok járulni a győzelemhez.

Édesapád milyen szinten játszott?
22 éves koráig abba is hagyta. Rövid időt játszott profiként.

Azt nagyjából tudom, hogy egy futballjátkosnak milyen utat kell bejárnia a profi szerződésig. Hogy néz ki ez a jégkorongban?
Bekerültem az utánpótlás csapatba és akkor kezdtem rendszeresen játszani. Sajnos, Romániában akkor sem volt túl erős a bajnokság. Elkezdtünk játszani Magyarországon is, ahol több jó csapat volt. 14-15 évesen határoztam úgy, hogy ebből szeretnék megélni. Láttam esélyét annak, hogy kemény munkával odakerülhetek. Pár évvel ezelőtt jött a miskolci lehetőség, amikor már nem volt sanszom sok meccsen pályára lépni Csíkszeredán. Nem voltam még elég jó ahhoz, hogy a felnőtt csapatba beverekedjem magam. Itt pedig lehetőséget kaptam az U20-as csapatban. Nagyon sok meccset játszottam, tudtam fejlődni. Viszonylag fiatalon megkaptam a lehetőséget a felnőttek között és úgy gondolom, hogy sikerült élnem vele.

A román bajnokság milyen szinten áll? Erősebb, mint a magyar?
Nem erősebb. Ott is az erdélyi csapatok az erősebbek és ezek a csapatok az Erste ligában játszanak.

Pedig van egy U20-as világbajnoki címed.
Igaz, de az utánpótlás is erősebb Magyarországon.

Pont emiatt nem játszottál eddig a magyar válogatottban.
A felnőtt csapatban is védtem olimpiai selejtezőn. Ezután határoztam úgy, hogy a magyar válogatottban szeretnék védeni.

Ez azt jelenti, hogy ott már nem szerepelhetsz.
Azóta nem is szerepeltem.

Azért ez egy súlyos döntés volt tőled. Természetesen érthető, hogy itt akarsz védeni, de le kellett mondanod arról, hogy évekig válogatott szinten játssz.
Áldozatokat kell hozni. Magyarul beszélek, magyarnak tartom magam, magyar címerrel a mellemen szeretnék játszani.

Mennyi van még hátra?
Két év múlva lehetek esélyes arra, hogy ha megérdemlem, bekerüljek a keretbe.

Nem lesz egyszerű, mert úgy tűnik Miskolcról nehezebb bekerülni a keretbe.
Az legutóbbi alkalommal már nem volt ilyen gond. De látni kell, hogy nagyon sok jó játékos van az országban, nem könnyű bekerülni.

Úgy emlékszem, pár éve felmerült, hogy visszamész Csíkszeredára.
Igen, mert kölcsönben voltam Miskolcon, viszont a Jegesmedvék csapata végleg megszerzett.

Tavaly pedig hosszabbítottál.
Igen, jól érzem magam itt.

Számomra egészen elképesztő az, amit a pályán művelsz. Én nem is látom a korongot, te pedig olyan statisztikákat mutatsz fel, amit csak valami Superman képességgel érhetsz csak el.
Egyszerű a magyarázat, jó csapat van előttem. Nem véletlenül szerepelünk ilyen sikeresen. Össze van szokva a gárda és ez a csapat legnagyobb erőssége. Mindenki keményen dolgozik, nem keresi senki a kibúvókat a nehéz meló alól sem. A legtechnikásabb játékosok is ugyanúgy blokkolnak, mint bárki más a csapatból. Ez a titka a sikereinknek.

De a statisztikád nem azért jó, mert jó a védelem.
Laikusként persze ez így tűnhet. Ha olyan pozícióból adják le a lövéseket, akkor sokkal könnyebb megfognom. Könnyebb dolgom van egy 10 méterről érkező tiszta lövéssel. A közeli és veszélyes zónákból a minimálisra csökkentjük a lövéseket. Természetesen az én teljesítményem is kell ahhoz, hogy jók legyenek a számok. Sokat dolgozunk Farkas Tamás kapusedzővel, hogy technikailag és fizikálisan is jó állapotban legyek.

Nem lehet rossz az edzőtök, mert Kiss Bence is nagyon jó számokkal rendelkezik.
Bencének még talán jobbak is a számai. Jó a kapcsolat közöttünk, jó hangulatban melózunk. Jó kedvvel jövünk a pályára és így lehet igazán dolgozni.

Évek óta itt vagy és részese annak a felfelé ívelő pályának, amit a Jegesmedvék csapata bejár. Ez most kicsúcsosodott a Visegrád-kupa döntőben, ahol nagyon pici különbség döntött. Arra gondoltam, reggelig lövöldözitek a büntetőket. Hogy lehet erre készülni?
Elsősorban nem erre készülünk, hanem arra, hogy 60 perc alatt megnyerjük a meccset. A büntető kiszámíthatatlan már, csak lutri. Persze, vannak játékosok, akik jók ebben a műfajban, de inkább szerencsén és pillanatnyi megérzésen múlik. Sajnos, ott nem volt szerencsénk, de büszke vagyok a teljesítményünkre és bízom benne, hogy meg fogjuk majd nyerni azt a kupát.

Amikor elkezdődött ez a sorozat, talán kevesen gondolták azt, hogy magyar csapat fogja játszani a döntőt.
Ez valóban így van. Nem tudtuk azt, mire számítsunk ettől a sorozattól. Én nagyon örültem ennek a lehetőségnek, mert szerettem volna kipróbálni magam ilyen csapatok ellen. Az első pár meccs után éreztük, hogy ott vagyunk ezen a szinten fizikálisan és mentálisan is. Meccsről-meccsre mentünk.

Valamennyire ez előszele volt már az Interkontinentális kupa szereplésetek, hiszen magasan jegyzett csapatok ellen tudtatok jól szerepelni. Igazságtalannak is éreztem, hogy ez a teljesítmény sem volt elég.
Az egész egyesület számára fontos volt az a jó szereplés és nagyon akartuk a második kört. Ott igazán jó csapatok ellen játszottunk, és rossz visszagondolni, hogy két győzelemmel sem sikerült továbbjutni, de ilyen a sport. Akik továbbjutottak, azok megérdemelték.

Diósgyőrben óhatatlanul összehasonlítanak titeket a focistákkal és kiütközik az, hogy mekkora meccsterhelést kaptok ti egy szezonban. Hogy bírjátok ezt?
Meglehetősen sok meccset játszottunk már ebben a szezonban eddig is. Nagyon fontos a jó felkészülés, amit nyáron bele kell tenni, de természetesen szezon közben is meg kell találni az alkalmakat egy kis felkészülésre. Ha van 4-5 nap meccs nélkül, akkor el kell menni súlyokkal dolgozni. A stáb nagyon jól felépítette a szezont minden szempontból.

Mezőnyben sorokat cserélnek, így van lehetőség egy kicsit pihenni. Ezzel szemben neked végig élesnek és koncentráltnak kell lenned. Hogyan tartod a tüzet magadban?
Ez minden sportban így van a kapusokkal. Végig koncentrálni kell. Mindenkinek megvannak a gyakorlatai, hogy hozza magát fókuszba, hogy csak a játékkal foglalkozzon és ne vonja el a figyelmét semmi. Ki kell zárni az ellenfelet, az időt, az eredményt. Csak a következő lépés számít.

Eljutottatok oda, hogy mindenki titeket akar megverni.
A bajnoki címek, amiket megszereztünk, biztosan extra motivációt jelentenek az ellenfeleknek. Mi is tisztában vagyunk azzal, hogy úgy kell pályára lépnünk, hogy az ellenfél a skalpunkat akarja. Ez minket motivál, mert nem lehet félvállról venni egyetlen mérkőzést sem. Nem engedhetünk meg hullámvölgyeket, mert csak úgy lehet a tabella elején végezni.

A játékosok a csarnokon kívül is tartják a kapcsolatot?
Igen, egy nagyon jó baráti közeg van itt. Nagyon fontos tudni, hogy számíthatsz a társadra, mert ki fog majd segíteni amikor szükség lesz rá, és ő is bízhat benned.

Mivel kapcsolódsz ki?
Néha én is az XBOX előtt ragadok egy kicsit. A barátnőmmel filmezünk. Ezek kapcsolnak ki.

A barátnőd miskolci?
Igen. Itt ismerkedtünk meg.

Miskolcon elég nagy tisztelet övezi a sportolókat, és a városban sétálva biztosan téged is felismernek a szurkolók.
Igen előfordul. Nagyon jó táborunk van és minőségben is az egyik legjobb. A csarnokunk a leghangosabb, így igazán jó játszani. Nagyon szeretnek minket a szurkolóink, és ez fantasztikus érzés.

Van-e bármilyen más sport, amit a jégkorong mellett szeretsz?
Nyáron, amikor kicsit több időnk van, akkor eljárunk a srácokkal focizni, teniszezni.

A szüleid Csíkszeredán élnek?
Igen.

Milyen gyakran tudsz hazalátogatni?
A nyarat azért otthon töltöm. Amikor az egyetemnek vége, akkor hazamegyek és a szezonkezdésig otthon vagyok. Szezon közben is, amikor van egy kicsit több idő, akkor megyek. Karácsony környékén is, ha lehetőség van rá. Amikor pedig Csíkszeredán játszunk, akkor is meglátogatom őket.

Ők el szoktak jönni a meccseidre?
Ha úgy van lehetőségük, akkor igen. Édesapám szokott néha kijönni.

A csíki csapatnál nem volt családiasabb a légkör?
Az biztos, hogy Csíkszeredában nagyon nagy hagyománya van a jégkorongnak, és ez érződik is. Nagyon erős szurkolói mag van, akik minden körülmények között kitartanak a csapat mellett. Amikor nem volt olyan jó a teljesítmény, akkor is sokan jártak a mérkőzésekre. Az átlag nézőszám még talán így is a legjobb a ligában.

Volt valaha hátrányos megkülönböztetésben részed, nehezebb volt magyarként érvényesülnöd?
Nem, abszolút nem éreztem semmiféle hátrányt. A sportban csakis az számít, hogy ki a jobb a pályán.

Van kedvenc csapatod, amelynek szurkolsz, a teljesítményét nyomon követed?
Nagyon nagy kedvencem nincs, van néhány NHL-es csapat, amelynek követem az eredményeit, közülük van néhány kedvencem. De az olimpiát is követem most.

Kinek szurkolsz az olimpián?
Talán a finneknek, meg a svédeknek. Nagyon tetszik a finn kapusiskola.

A többi diósgyőri sportág eredményeit nyomon követed?
Leginkább a focicsapat szereplését figyelem, hogy milyen eredményt értek el, hogy állnak a tabellán.

Amióta Miskolcon játszol, talán már a harmadik vagy a negyedik edző dolgozik a csapattal. Egy játékos szemszögéből milyen ez? Nem lenne jobb, egyfajta állandóság ilyen szempontból?
Nagyon sok tényező befolyásolja szerintem, hogy egy edző itt marad-e a bajnokság után. Van, aki családi okok miatt megy el. Tavaly az edzőnk azért ment el például, mert visszavágyott Amerikába. Minket nem befolyásol, hogy adott esetben minden évben új edzőnk van, hiszen profi játékosok vagyunk, tudunk azonosulni azzal a játékrendszerrel, amit az új edző magával hoz és tudjuk teljesíteni a kéréseit. Az egyesület mindig jó szakembereket szerződtet a csapat mellé.

Egy-egy új edző nagy váltást jelent nektek? Vagy inkább már a csapat játékstílusához igazolják az edzőt? Vagy az új edző lényeges változást is eszközölhet a játékban?
Nekem azért még nincs olyan hosszú játékos karrierem, de úgy gondolom, hogy itt Miskolcon a játékstílusunk nem nagyon változott, kemény, gyors, ütközős hokit játszunk. Ez a játékstílus volt jellemző a játékunkra.

Az utóbbi időben többször is felmerült a kérdés, hogy ki fogjátok nőni a MOL Ligát, illetve most az Erste Ligát. De most az is szembetűnő, hogy a Liga többi csapata is felzárkózik a Jegesmedvék mögé. Fejlődhet még tovább ez a bajnokság szerinted, vagy nekünk kell majd más bajnokság felé kacsintgatni?
Biztos vagyok benne, hogy a vezetőink látják az utat, ami a legjobb a magyar jégkorong fejlődésének. Esetleg az, hogy az erősebb csapatokat elengedik más ország bajnokságába, vagy egy még erősebb hazai bajnokságot próbálnak kiépíteni. Őszintén szólva, nem tudom, melyik a jobb módszer. Azt el lehet mondani, hogy mi is fejlődünk évről-évre és próbáltunk is a szlovák Extraligába jelentkezni, és a Visegrádi Kupa is bebizonyította, hogy közeledtünk az utóbbi pár évben az ő szintjükhöz. De a többi magyar sem tétlenkedett ez idő alatt, mindenki fejlődött, próbált erős magyar magot kialakítani és minél jobb légiósokat igazolni. Egyértelműen fejlődött a magyar hoki az elmúlt pár évben.

A kupadöntőn többször is elhangzott a kommentátor szájából az a mondat, hogy a DVTK Jegesmedvék immár Magyarország legjobb csapata. Szerinted is mi vagyunk az ország legjobb csapata?
Nagyon hízelgő ezt hallani és nagyon jó érzés. Azért dolgozunk, hogy a legjobbak legyünk. Azért sok jó csapat van Magyarországon, elég, ha a Fehérvár EBEL csapatára gondolok. Mindenkinek van azért egy szubjektív véleménye, ezért is nehéz ezt eldönteni. Talán egyszer lesz esélyünk ellenük is játszani, és akkor eldől.

Eddig folyamatosan a Fehérvárat emlegették, mint az ország legjobb csapata, de most eléjük helyezték a miskolci hokit, ami azért elég hízelgő számunkra.
Nagyon örülök ennek, hogyha ezt így gondolják és jól eső érzés ezt hallani.

Nincs lehetőségetek ellenük játszani?
Talán a Magyar Kupában lehetett volna, de annak már vége van. Ugye, nekik az EBEL a prioritás, abban kell jól szerepelniük. A Visegrádi Kupában ők is a legjobb csapatukkal játszottak, arra lehetett volna esetleg esély, hogy a döntőben egymás ellen játsszunk, de a Nitra kiverte őket.

Hátha összejön majd egyszer, hogy játsszunk ellenük és kiderül, ki Magyarország legjobb csapata. Egyébként hihetetlen, hogy a laikus számára milyen gyors ez a sportág. Hihetetlen gyors reakcióidőtök van, sokszor alig lehet nyomon követni a korongot. A kupadöntőn nem tudtam eldönteni, hogy a nyitrai játékos mozdulata - amikor a kapu felé menő korongba beletette az ütőjét és arról pattant be a korong a kapunkba - az véletlen volt-e vagy szándékos mozdulat?
Az biztos, hogy nem véletlen volt. Aki azt a gólt ütötte, most az olimpián játszik. Az ilyen helyzeteket nagyon sokat gyakorolják. Ha megnézel egy edzést, van, aki tízből kilencszer beleér a kapura lőtt korongba.

Mit érzel egy ilyen gólnál?
Egy ilyen meccsen, mint a Visegrádi Kupa döntője volt, ahol nagyon nagy tét volt, nem jó érzés gólt kapni. De megtanultuk azt, hogy egy bekapott gól után ugyanúgy kell menni tovább. A múlton már nem tudunk változtatni, csak menni kell tovább. Előre kell tekinteni. Sokszor nagyon nehéz ezt megvalósítani, talán nem is mindig sikerül, de erre kell törekedni, mindig a következő lövésre koncentrálni.

Persze, ez egyértelmű, de átfut az a fejeden, hogy ez tényleg egy nagyon jó játékos?
Felkészültünk belőlük, tudtuk, hogy mire számítsunk, játszottunk is ellenük, ezért sem volt meglepetés, hogy ilyesmiket tudnak.

Lehetett volna különben védeni azt a lövést?
Úgy gondolom, hogy majdnem minden lövést meg lehet fogni. Így, ha visszagondolok, tudom, hogy mit kellett volna másképp csinálni. De ez már tulajdonképpen csak álmodozás.

Viszont, amikor a hosszabbításban 3 a 3 ellen játszottatok, akkor nagyon mentetek. Sokan azt gondolták, hogy a hosszabbításban inkább a védekezésre fogunk berendezkedni, de ez nem így történt és nagyon nagy esélyünk is volt rá, hogy megnyerjük a meccset.
Megmutatta a csapat akkor is a karakterét. Tele volt a csarnok, nagyon kemény hangulat volt és fel tudtunk állni azok után, hogy az utolsó percekben meg tudták szerezni az egyenlítő góljukat. Ez nem törte meg a csapatot, tényleg a hosszabbítás mutatta meg a legjobban, hogy mentünk végig, talán több helyzetünk is volt, mint nekik, de sajnos egyik sem pattant be.

Mi a célod, hova szeretnél eljutni 5 év múlva, vagy akár 10 év múlva?
Az álmom az, hogy szeretnék majd egy magasabban jegyzett bajnokságba eljutni, szeretném a lehető legjobban kiaknázni a képességeimet. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mennyi van bennem és szeretném ezt az esélyt megjátszani.

Melyik bajnokság lenne az, amelyikben szívesen játszanál?
Hát, azért az NHL inkább amolyan elérhetetlen álom, de egy európai topbajnokságban szívesen játszanék. A finn, a svéd jégkorong nagyon szimpatikus számomra, de a DEL, a német bajnokság is nagyon színvonalas.

Hány év alatt juthatsz el oda szerinted?
Ezt nagyon nehéz megmondani, nem is tudok választ adni rá.

Kell ehhez a válogatottság?
Az biztos, hogy a válogatottság egy nagyon jó pont lenne az ide vezető úthoz. Ha sikerülne bekerülni a keretbe, akkor nemzetközi szinten is megmutathatnám magam. Azért van rá példa, hogy magyar kapus elkerüljön a tengeren túlra, mint legutóbb Vay Ádám, tehát a válogatottság egy ugródeszka lehet.

Sok gyerek jégkorongozik az utánpótlás csapatainkban. Gondolom, hogy a felnőtt csapat sikereinek jelentős szerepe van ebben. Óhatatlanul Te is példakép lettél a gyerekek szemében. Érzed ezt?
Persze, érezzük. Amikor megyünk edzésre, a gyerekek köszönnek nekünk, gratulálnak a győzelem után, ez persze nagyon jó érzés mindannyiunk számára. Ez nekem is nagy erőt tud adni, jó motiváció a számunkra. Jóleső érzés, hogy ők is elismerik a munkánkat, még ha nem is ők a leghozzáértőbbek.

Nem furcsa az számodra, hogy sok gyerek már Adorján Attila akar lenni?
Dehogynem, nem is nagyon tudok mit kezdeni igazán ezzel a dologgal.

Milyen rendszer szerint vannak az edzéseitek ebben a feszített tempóban? Az ember azt hinné, hogy annyi meccset játszotok, hogy nincs is idő közben edzeni.
Átlagosan heti egy szabadnapunk van, amúgy minden napon van edzésünk, száraz és jeges edzés egyaránt. A kapusok csinálják külön a szárazedzést, a jeges edzés előtt van egy 20 perc, amikor kizárólag kapus specifikus gyakorlatokat végzünk. Ilyenkor szimulált helyzeteket szoktunk gyakorolni, és utána jön a csapattal közösen a jeges edzés.

Már beszéltünk róla, hogy a kapustársaddal, Bencével nagyon jó a viszonyod, hiába van köztetek rivalizálás.
Természetesen megvan a rivalizálás, de lényeges, hogy tudjuk egymást húzni. Ez fontos dolog annak érdekében, hogy mind a ketten fejlődni tudjunk. Az egész Erste Ligára jellemző egyébként, hogy nagyon jó kapusok vannak a csapatokban.

Azt el tudod képzelni, hogy Magyarországon másik csapatban védj?
Jól érzem itt magam, de igazából el tudnám képzelni. Most elsősorban arra fókuszálok, hogy ezt a bajnokságot megnyerjük.

A középszakasz 2. helye az tulajdonképpen kudarcnak számít, vagy semmi jelentősége sincs?
Nem mondanám azért kudarcnak, de egy kis figyelmeztetés lehet arra, hogy néhány részletre talán jobban kell koncentrálni. Viszont azt gondolom, hogy nagyon sok mérkőzést játszottunk a szezonban, talán ez is befolyásolta ezt. A kitűzött célt azonban sikerült elérni, az első kettőben végeztünk, és a rájátszásban kell megmutatni, hogy ki a legjobb csapat, és a végén kell az elsőnek lenni. Talán ez segített is nekünk hosszú távon, mert megmutatta, hogy nem szabad felengedni, jó csapatok vannak a ligában, akik bármikor képesek megverni minket, ha nem vagyunk ott fejben meg fizikálisan.

Hol látod a csapatot a bajnokság végén?
Egyértelműen az első helyen. Minden esélyünk megvan rá, csak rajtunk múlik.

Sok sikert kívánunk ehhez és reméljük, így is lesz!
Köszönjük szépen!

fotó: facebook.com