Zoran Zekić: A sok munka ezúttal nem párosult sikerrel

Nem mindegy, milyen módon búcsúzunk.

Utolsó bajnoki mérkőzését vasárnap 17:30-tól játssza ebben az idényben a DVTK, az ellenfél a Fehérvár lesz. A találkozó előtt Zoran Zekić vezetőedző a dvtk.eu-nak nyilatkozott.

Múlt vasárnap matematikailag is eldőlt, hogy a DVTK az NB II.-ben kezdi a következő idényt a csütörtöki Újpest elleni pontvesztést követően. Melyik nap érintette rosszabbul Zoran Zekićet?

Csütörtökön ünnepelhettem volna a születésnapom - sóhajtott Zoran Zekić -, de semmi kedvem nem volt hozzá. Már akkor kicsúszott a kezünkből a saját sorsunk, valójában nem a Honvéd budafoki győzelme, hanem az Újpest elleni hazai pontvesztésünk pecsételte meg sorsunkat, pedig már az is az utolsó utáni esély lett volna. Egy profi sportolónak egy profi edzőnek erős személyiségjegyekkel kell rendelkezni annak érdekében, hogy tudja kezelni a sikert, és el tudja viselni a kudarcot. Azonban edzői pályafutásom során még sose kerültem hasonló helyzetbe. Horvátországban azt szoktuk hasonló esetben mondani, az élet szép, de én most nem érzem jól magam. Csalódott vagyok, de elsősorban nem saját magam, hanem a klub miatt. Nem az én feladatom, hogy értékeljem a teljesítményem, de az elmúlt hónapokban maximálisan odatettem magam, mindent elkövettem a sikerért, számomra nem létezett más, csak a Diósgyőr. Azonban a sok munka ezúttal nem párosult sikerrel.

Az elmúlt héten sikerült megtalálni a kieséshez vezető okokat, vagy több időre van szükség?

Folyamatosan elemzem az eseményeket, és amíg lehet, addig próbálok javítani, amin lehet. Változtatni már nem tudunk a múlton, ezért magyarázkodásnak tűnhet, de nem szeretném kikerülni a kérdést sem.

Először is olyan nagy hátránnyal vágtunk neki a tavasznak, hogy tudtuk, minden egyes pontveszteség végzetes lehet. Ellenfelei mögül 10 méterrel indulva Usain Bolt sem nyert volna annyi versenyt, mi sem tudtuk behozni a lemaradást. Másik összetevő, hogy ha az elején, és nem pedig a hajrában tudunk 4 mérkőzésen 10 pontot szerezni, akkor az olyan lendületet adott volna, ami megsokszorozza az erőnket.

Egy hozzánk hasonló csapat életében azonban nem csak a pontok hiányoztak, hanem amikor végre egy győzelemmel a víz fölé emelhettük volna az orrunkat, akkor rendre visszanyomtak. A fociban mindennek megvan az oka, csak saját magunkat okolhatjuk a Budafok és a Mezőkövesd ellen az utolsó pillanatban elbukott pontokért, vagy az MTK elleni döntetlenért. A Honvéd ellen ugyanakkor rosszul játszottunk, mégis megszereztük a hosszabbításban a győztes gólt, amit máig nem értek, miért érvénytelenített a játékvezető.

Továbbra sem a kifogásokat keresem, de hiába gyakoroltuk a befejezést az edzéseken, mégis nagyon kevés gólt szereztünk. Vannak jó támadóink, és csatárként nekem is volt olyan félévem, amikor minden kifelé pattant, de hogy egyszerre legyen ennyi támadónk gólképtelen, arra legrosszabb álmomban sem gondoltam.

Végezetül visszatekintve az is elmondható, hogy nagyon sok játékos érkezett télen. Néhány edzés után játszottuk az első felkészülési mérkőzést, és nem jutott idő a január közepi bajnoki rajt előtt összekovácsolódni, menet közben kellett csapatot építeni. Ráadásul közülük többen jelentős meccshiánnyal küzdöttek, ami további gondot okozott.

A modern labdarúgás velejárója, hogy többé-kevésbé minden átigazolási szezonban módosul egy csapat kerete, mindig vannak érkezők és távozók. De mi lesz Zoran Zekić jövője?

Az én sorsom nem rajtam, hanem elsősorban a klubon múlik. Hamarosan leülünk tárgyalni, és utána tisztábban látunk mindent.

Tovább a dvtk.eu-ra a teljes interjúra >>>>>>>

forrás: dvtk.eu