Vladimir Radenković: Ugyanabban a felfogásban kell játszani, mint legutóbb

A Felcsút elleni találkozó előtt Vladimir Radenković vezetőedző a dvtk.eu-n nyilatkozott.

A Fizz Liga 17. fordulójában Felcsúton játszik a DVTK a PAFC ellen szombat délután. A találkozó előtt Vladimir Radenković vezetőedző a dvtk.eu-n nyilatkozott.

Az előző három fordulóban a DVTK 7 pontot szerzett.

A futballban minden a jelenről és a jövőről szól. Most az a legfontosabb számunkra, hogy miként tudjuk elfelejteni a múltat, és új erőt nyerni az előttünk álló kihíváshoz. Két mérkőzés vár még ránk idén, de most a következő ellenfélre, a Puskás Akadémia csapatára figyelünk. Egy kiváló csapatról beszélünk, nagyszerű pálya vár ránk, mi is és ők is jó formába lendültek az elmúlt hetekben.

A DVTK legutóbb legyőzte a Nyíregyházát. Mi volt a siker kulcsa?

Mindkét csapatra nagy nyomás nehezedett, hiszen rangadót játszottunk. A mérkőzés elejétől duzzadtunk az erőtől, a feladatunkra koncentráltunk, és azt csináltuk, amire képesek vagyunk, illetve amit az edzéseken gyakoroltunk. Persze arra is emlékszünk, hogy a mérkőzés egy időszakában nagyon küzdöttünk a pontrúgások és a hosszú bedobások elhárításával, de sikerrel óvtuk meg a kapunkat. Az is igaz, hogy az első félidőben keveset lőttünk, azonban sokszor veszélyes helyen érkeztek a támadóink a kapu előterébe. Akárhányszor felmerül a kérdés, hogy kaput találó lövés, vagy veszélyes helyen érkező támadó, mindig az utóbbit választom, mert az előbbi ugyan jól mutat a statisztikában, ám ezzel együtt a valóságban néha teljesen veszélytelen. Ezzel szemben, ha egy oldalról jövő beadásra jó ütemben érkeznek a társak a 16-oson belülre, sőt az ötösre, az mindig veszélyt rejt magában. Márpedig mi többször is megcsináltuk ezt. Ezen kívül próbáltuk áttörni a védővonalat, az ellenfél mögé kerülni és a második félidő elején egy ilyen támadás végén kiharcoltunk egy kiállítást. Ezt követően pedig nagyon okosan játszva kihasználtuk az emberelőnyünket, és megnyertük a mérkőzést a saját közönségünk előtt.

Rendszeresen felmerül a mérkőzések után, és Vladimir Radenković is többször elmondta, hogy a múltból nem lehet megélni, a győzelmet meg kell ünnepelni, és utána elfelejteni. De mi ennek a módja?

Sok mindent kipróbáltunk, napról napra keressük erre a megoldást. De azt hiszem, a Fizz Liga minden edzője szembesül ezzel a feladattal, hogyan tudja a játékosok figyelmét az utolsó két decemberi mérkőzésen tartani, a közelgő karácsony és szilveszter előtt. Diósgyőrben valódi profik játszanak, akik szét tudják választani a magánéletet a munkájuktól, hiába már csak két hét van a téli szünetig. Sokat beszélünk arról, miként tudjuk a koncentrációt fenntartani, persze majd szombaton kiderül, hogy sikerült vagy nem, de most azt mondom, hogy igen.

Anderson Esiti, Szakos Bence, Tamás Márk és Yohan Croizet-Kollár nem áll rendelkezésre, Bárdos Bence, Marco Lund, Ante Roguljić és Ivan Šaponjić pedig már együtt edzett a csapattal, ők akár le is ülhetnek a kispadra szombaton.

Azokra a srácokra számítok az év végéig, akik az előző találkozókon is rendelkezésre álltak. A sérült játékosok állapota javul, valakié gyorsabban, másoké lassabban. Az előbbiek már elkezdték az edzéseket, akár még Felcsútra is elutazhatnak, ám a komoly feladatot nem kapnak idén. Szóval elsősorban ugyanazokból válogatok, akik legutóbb is tagjai voltak a kezdőcsapatnak, illetve a kispadon kezdtek.

Elton Acolatse és Karlo Sentić viszont kiváló formában játszik hetek óta. Hogyan lehet melléjük felzárkóztatni a többieket? - folytattuk a kérdések sorát.

Ha arról beszélünk, ki játszik jó formában, akkor ne feledkezzünk meg Mucsányi Mironról és Aboubakar Keitáról sem, ám a védők egyikéről sem tudnám ennek ellenkezőjét állítani. Alexander Vallejo pedig mindig hozza a magas szintet. Mucsányi Márk és Sajbán Máté egymás között osztja meg a játékperceket, és legalább olyan fontosak azok a játékosok, akik a kispadról beálllva részesei a csapatnak, gondolok Holdampf Gergőre vagy Bényei Ágostonra. És külön öröm, hogy Jurek Gábor legutóbb végre nem erővel, hanem nyugodtan, a lövőtechnikáját használva lőtt kapura, valamint ezen kívül kétszer is megtartotta a labdát. Mindez azért fontos, mert segít visszanyerni az önbizalmát. Szóval úgy érzem, az egész csapat jó formában várja a következő megmérettetést.

A PAFC 16 fordulót követően 25 ponttal (7 győzelem, 4 döntetlen, 5 vereség) a tabella 5. helyén áll. Mi dönthet egy olyan mérkőzésen, ahol mindkét csapat szereti az átmeneteket?

Szombati ellenfelünk nagyon jó az átmenetekben, amennyiben a labda birtokában rossz döntéseket hozunk, és lehetőséget adunk a gyors játékosaiknak erre. Azonban úgy vélem, a DVTK legnagyobb erénye nem a gyors átmenet, hanem az a játékhelyzet, amikor a szélen vezetett támadás során, az onnan érkező beadásra jól érkezünk középen. Többször is megmutattuk, bármilyen gyorsan is megy előre a labda a szélen, mindig van középen olyan társ, aki követi az akciót, és a 16-oson belül olyan helyen várja a beadást, ahonnan egyből gólveszélyt lehet teremteni.

Ez az első. A második erősségünk pedig a letámadás, azon belül is az, hogy milyen területeken tudunk labdát szerezni. És csak harmadik helyre sorolom a gyors átmenetet.

Persze ők sem csak kontrákból veszélyeztetnek, több mindenre fel kell készülnünk annak érdekében, hogy ne kapjunk gólt. Például veszélyesek pontrúgásokat követően, jól használják a középcsatárt a 16-oson belül, és a pálya közepén a két támadó középpályás játéka is figyelemre méltó. Összességében nem tudnék egyik csapat részéről sem megnevezni egyetlen kiemelkedő erősséget, mert mindkettőnek több is van.

Tovább a dvtk.eu-ra a teljes cikkre >>>>>>>

forrás: dvtk.eu