Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
Turbéki István: A magyar futball egyik legtehetségesebb balszélsője
Szerző: amigeleken.hu | 2025-08-06 13:50:00A Reiman Zoltán által szerkesztett ,,A múlt dicső, a szenvedély örök" múltidéző sorozat hatodik része.
A Reiman Zoltán által szerkesztett ,,A múlt dicső, a szenvedély örök" múltidéző sorozat hatodik részében Turbéki Istvánnal foglalkozik.
Turbéki István (1922-1996) neve ma már nem cseng ismerősen a diósgyőri, illetve a magyar futballrajongóknak. A ,,Potyoró" becenévre hallgató labdarúgót nyolcvan évvel ezelőtt a legtehetségesebb balszélsőként tartották számon. Kalandos pályafutásáról legendákat lehetne írni, de mi természetesen a Diósgyőrben eltöltött éveivel foglalkozunk majd.
Turbéki István Szigetváron látta meg a napvilágot. Már 1936-ban szülővárosa felnőtt csapatában játszott, méghozzá hamis papírokkal. Mindez azért történt így, mert 16 éves kor alatt nem lehetett játszani az első csapatban - és ő meg csak 14 éves volt.
Nem sok időt töltött a helyi csapatban, mert testvére, Turbéki András - aki 1937 nyarán igazolt Diósgyőrbe - javaslatára Miskolcra költözött és a Pereces csapatában kezdett el futballozni. Ott az NB B osztály legjobb balszélsője lett, úgyhogy a következő bajnokságot már az első NB I.-es szezonját kezdő DiMÁVAG-ban kezdte.
,,A balszélen Turbéki és a csepeli Pintér versenyzett. Turbéki győzött, de csak azért, mert Pintér többször hiányzott. A BLASz-bajnokságért is játszott a WMTK csapatában. Ez nem von le semmit Turbéki teljesítményéből. Mind Pintér, mind Turbéki a magyar futball legtehetségesebb fiatal balszélső palántája."
(Nemzeti Sport - 1940. július 4.)
Még 18 éves sem volt Turbéki, amikor 1940. szeptember 22-én góllal mutatkozott be a DiMÁVAG csapatában. A vasgyáriaknak ez volt az első hazai győzelme - a Szolnoki MÁV ellen - a legmagasabb bajnoki osztályban (1940/41).
A következő bajnokságban (1941/42) 24 mérkőzésen lépett pályára Turbéki, ahol 19 gólt szerzett. Ez volt a legeredményesebb szezonja Diósgyőrben. Fazekas Zoltánnal együtt félelmetes párost alkottak a csatársor bal oldalán, ketten összesen 39 gólt szereztek. 20 góljával Fazekas a góllövőlista élmezőnyében végzett. (Turbéki WMFC ellen szerzett gólja a 100. NB I.-es találata volt a vasgyáriaknak.)
A Magyar Kupában szintén remekelt a DiMÁVAG és egészen a döntőig menetelt. Az Újpest elleni elődöntőben (6-3) három gólt szerzett a kitűnő szélső (további egy gólját ráadásul nem is adták meg), és bár a döntőben is betalált, mindez kevés volt a sikerhez (2-6) a Ferencváros ellen.
Az 1942-es döntő előtti csapatképen balról Felföldi,Turán, Sós, Bohus, Gáspár, Kertész, Zörgő, Bartha, Fazekas, Turbéki, Füzér
Az 1942/43-as bajnokságban kevesebb lehetőséget kapott a villámgyors balszélső, de még így is összehozott 8 gólt. A csapat sem szerepelt jól, és a vezetőség is rossz döntést hozott, amikor elküldte a csapat addigi sikerkovácsát, a legendás Csapkay Károlyt.
Nem sikerült túl jól a csapatnak az 1943/44-es bajnokság Diósgyőrben, Turbékinak azonban igen, hiszen ismét sokat játszott és 10 gólt szerzett a mérkőzéseken. A kiesés elleni harc a szezon utolsó előtti mérkőzésén dőlt el, a DiMÁVAG nem esett ki.
1944-ben az FTC 2-1-re tudott nyerni Diósgyőrben.
A csapatképen balról: Barna (segédedző), Tomecskó J. (edző), Soós, Vinyei, Károlyi, Csepregi, Krucsai, Füzér, Ginzery S. ezredes.
Guggol: Felföldi, Rákóczi, Turbéki, Suhai, Ihring.
Ez volt az utolsó teljes szezon a világháború alatt, hiszen az 1944/45-ös bajnokságból mindössze négy mérkőzést játszottak le, a szezon félbeszakadt a háborús események miatt.
Turbéki diósgyőri évei alatt tagja volt az ifjúsági válogatottnak, az "A" csapatban azonban nem játszott. A Fazekas-Turbéki balszárny balszerencséje volt az, hogy olyan vetélytársai voltak, ,,mint a nagyváradi Bodola-Tóth III, vagy az újpesti Zsengellér-Nyers páros."
(Észak Magyarország - 1967. február 19.)
Fölényes, 5-2-es idegenbeli siker az Elektromos otthonában 1944. április 30-án
balról: Bohus, Turbéki, Krucsai, Rákóczi, Károlyi, Telegdi, Csepregi, Vinyei, Fazekas, Suhai, Felföldi
Turbéki István a Gamma ellen, 1944. szeptember 15-én játszott utoljára a DiMÁVAG színeiben, ahol 85 mérkőzésen 38 gólt szerzett. A háború után pedig a kezébe vette a vándorbotot...
Először követte egykori edzőjét, Csapkay Károlyt és az MTK labdarúgója lett. Egy szezont játszott kék-fehérben - ahonnan a "B" válogatottba is meghívást kapott -, de közben és utána is rengeteg csapattal "hozták össze". Végül a kassai Jednota Sokol Kosice labdarúgója lett, itt három szezont töltött el. Több helyen azt olvastam, hogy 18 alkalommal szerepelt a csehszlovák válogatottban, azonban ezt nem tudom megerősíteni a statisztikák alapján, hiszen sem Turbéki, sem a Felvidéken töltött évei alatt használt Stefan Turek néven nem található a válogatott tagjai között. Elképzelhető, hogy nem hivatalos mérkőzéseken lépett pályára.
Pár évvel később a kassai csapattal egy barátságos mérkőzés erejéig visszatért Miskolcra. 1948. február 10-én, a Népkertben, a Jednota a Miskolci MTE csapatával játszott. A mérkőzés 2-1-es kassai sikerrel végződött, azonban Turbéki számára nem túl kellemes emlék, hiszen az első félidőben a játékvezető kiállította.
Kassáról Olaszországba vezetett az útja, ahová követte Vinyei Jenő is, aki Diósgyőrben, az MTK-nál, és a Jednota csapatában is játékostársa volt. A Serie A-ban, az Aurora Pro Patria csapatában 62 bajnoki mérkőzésen 15 gólt szerzett (1949 és 1952 között).
Olaszországból Franciaországba igazolt, a Girondins Bordeaux csapatához, hol 14 mérkőzésen öt gólt szerzett két szezon alatt. Pályafutását 1957-ben a Lugano csapatában fejezte be. (Egyes források szerint 1958-ban Barcelonában is szerződést kapott, de hivatalos mérkőzésen nem lépett pályára.)
Törökországban, Görögországban és Cipruson is edzősködött, a futballtól véglegesen 1974-ben vonult vissza.
Már Cipruson edzősködött, amikor 1974-ben újra magyar földre látogatott:
Nem tudom, hogy tudtam eddig elviselni, ilyen sokáig nem láttam hazámat. Most, hogy haza jöttem, ez az érzés csak erősödött bennem. Családom, egzisztenciám Ciprushoz köt sok-sok szállal, de ha körülményeim megengedik, minden évben itthon töltöm szabadságomat, családommal együtt.
Igen, így mondta itthon, mert, ha papíron már nem is magyar állampolgár Turbéki István, szívében megmaradt magyarnak. Csodálattal és elismeréssel adózott hazájának és polgárainak, hogy a világháború után milyen szépen újjáépítették az országot.
Ha a bátyám nem kalauzol Miskolcon talán el is tévedtem volna, annyit változott ez a város.
(Észak-Magyarország - 1974. július 21.)
Turbéki Istvánt Puskás Öcsi is említette egy interjúban, amikor a diósgyőri futball krónikásával, Varga Lajossal beszélgetett:
,,A statisztika elfogulatlan adatai szerint a Bp. Honvéd játékosaként kilencszer lépett pályára a Diósgyőri Vasas ellenfeleként. Milyennek látta az akkori Diósgyőrt, amelynek "volt szíves" kilenc gólt lőni?
Elég szemtelenek voltak, mert nem hagyták, hogy többször a kapujukba tálaljak. Félretéve a tréfát: azért itt Miskolcon mindig jó futballcsapat volt. Az ötvenes években, meg az Ön által emlegetett időszakban is, hiszen én még játszottam az azt megelőző garnitúra ellen is. Turbéki és társai (...) nem csak ellenfeleim, de jó barátaim is voltak. Azok a mai napig. Legutóbb Cipruson járva felkerestem Turbékit és rendkívül sajnáltam, hogy nem találtam otthon."
(Varga Lajos: A futball-labda diósgyőri útja)
Turbéki István 1996-ban, Nicosiában hunyt el. Emlékét megőrizzük!
fotók: dr Nagy János-Sike Gábor-Berecz Csaba: DVTK Centenárium
És ezt olvastad már?
Még nem érkezett hozzászólás!