Két diósgyőri csapat rivalizálása nyitott utat a DVTK új sporttelepének

Vámos Henrik összeállítása a Mit Miskolc Adhatott blogról.

Vámos Henrik összeállítása a Mit Miskolc Adhatott blogról.

Diósgyőr 1945-ös Miskolchoz való csatolása óta a DVTK olyannyira összefonódott az acélvárosi identitással, a miskolci, borsodi lokálpatriotizmussal, hogy szinte lehetetlen elképzelni, hogy volt idő, amikor a Diósgyőr-Vasgyár nagyközség nevét két futballklub is viselte a másodosztályban.

Természetesen a nagybetűs diósgyőri együttes nem szorul sok bemutatásra: a vasgyári kolónia sportolni vágyó fiataljai, illetve Vanger Vilmos elemi iskolai tanító 1910-ben alapította meg az Észak-keleti régió legnagyobb együttesének számító csapatát, amely a Miskolci Attila FC (1889) és a Miskolci Sportegyesület (1908) után Miskolc mai határain belül a harmadik legkorábban alapított csapatának számított. A piros-fehérek példáját három helyi csapat követte a következő évben: 1911-ben egyaránt jött létre a felsorolásunkból egyedüliként ma is létező Miskolci Vasutas SC (MVSC), a Miskolci MTE, illetve a Miskolci Magántisztviselők Atlétikai Klub.

Diósgyőri SE, Haricavölgyi TK, Tárna, Bányász és Leventék

A későbbi vasgyári városrészben egyébként számtalan kisebb sportegyesület működött, amelyeknek ma már csak nagyon elvétve hallhatjuk neveinek felemlegetését, és sokan nem is tudják, hogy nem mindig csak a DVTK volt Diósgyőrben − bár utóbbi annyira nem meglepő, hiszen a legtöbb diósgyőri klub többnyire a magyar alsóbb osztályokban szerepelt. Csak hogy néhány példát említsek, a Diósgyőri SE a 2. világháború kitörése előtt éveken át szerepelt a harmadosztályban, a Haricavölgyi TK 1949-ben több bányászcsapat egybeolvadása után kezdte el viselni a Diósgyőri Tárna, később Diósgyőri Bányász nevet, a Diósgyőri Levente Egyesület a ‘40-es évek elején pedig a Miskolci kerületi bajnokság Bükkvidéki élvonalában szerepelt. Bizonyos “kolóniai” egyesületek rövid egzisztencia után egybeolvadtak a DVTK-val: így tett például az Újdiósgyőri TE 1931-ben, cikkünk “főszereplői”, a Diósgyőri Athlétikai Club 1938-ban, illetve a Diósgyőri Gépgyár Vasas 1958-ban.

Dacból DAC: a tisztviselők csapata

A DAC csapata két évvel a DVTK után, 1913-ban jött létre, az Allender Henrik gyárigazgató által alapított Athlétikai Club pedig a sárga-kék színeket választotta. Míg a piros-fehérek elsősorban a gyári munkások csapata volt, ezzel szemben a Diósgyőri AC-ben jellemzően vasgyári tisztviselők kergették a labdát.

Tehát, mint sok másik rivalizásról a világfutballban, erről is elmondhatjuk, hogy a munkásosztály, illetve az arisztokrácia, az “elit” harcát szimbolizálta a rangadó.

Mindkét együttes hazai mérkőzéseinek a vasgyári “Munkás étterem mögötti pálya”, adott otthont, a sárga-kékek pedig két évtizeden át azonos divízióban szerepeltek a diósgyőriekkel − a Vidéki bajnokságok első, Miskolci alosztályának keresztelt osztályában, ami az akkori magyar futballpiramis második vonalának felelt meg. Míg a DVTK az itt közösen eltöltött több mint két évtized alatt nem kevesebb, mint 16 alkalommal hódította el ezen osztály bajnoki címét, és a dobogón kívül csak egyszer végeztek, addig a helyi rivális DAC-nak “csupán” négy-négy ezüst-, illetve bronzérem jutott, ami egyébként figyelemre méltó, de eltörpül a piros-fehérek dominanciája mellett.

Hatalmas DVTK-fölény

Ami az egymás elleni eredményeket illeti, a mérleg nyelve ebben a tekintetben méginkább a DVTK felé billent: a 30 hivatalos diósgyőri derbi során 19 alkalommal hódították el a “munkások” a győzelmet, kilenc alkalommal nem bírtak egymással a vasgyáriak, a tisztviselők mindössze két diadalt ünnepelhettek nagyközségi riválisaik felett. A két csapat első hivatalos mérkőzésére eleinte már 1913-ban sor kerülhetett volna, a DAC halasztási kérelme miatt azonban csak 1914 tavaszán rendezték meg az első “Diósgyőri Clasicót”. A vasgyári munkások elsöprő (6-0) győzelmet arattak Stefáni Gusztáv, Bova Ernő, illetve Páva Gusztáv duplájának köszönhetően, az első tíz rangadóból pedig összesen nyolcat nyertek meg a piros-fehérek. A tisztviselők 1921 áprilisában ünnepelték első derbigyőzelmüket (2-1), az ezt követő alkalomra viszont több, mint tizenkét évet kellett várnia a sárga-kék gárdának: az addig lejátszott 22 DVTK-DAC afférból 13 végződött munkás-dicsőséggel, 9 diósgyőri-clasicón nem született győztes.

Néhány alkalommal az AC is borsot tudott törni a VTK orra alá. Igaz, nem közvetlenül. 1920-ban például a sárga-kékek MVSC elleni utolsó fordulós veresége biztosította volna a piros-fehérek bajnoki címét, a tisztviselők azonban pontot szereztek (0-0) a vasutasok ellen, így abban az évben a zöld-fehéreké lett a Északi-Kerületi bajnoki trófea. Nyolc évvel később a vasgyári munkások csapata elégtételt tudott venni szomszédos riválisaikon, az 1927/28-as szezon zárónapján a DVTK 2-1 arányban bizonyította azt, amit ma már nem kell bizonygatni: Diósgyőr piros-fehér, a diadal pedig egyúttal a vasgyáriak hetedik kerületi bajnoki aranyát jelentette nyolc éven belül.

A DVTK statisztikái a DAC ellen:

A folyamatos DVTK-győzelmek ellenére a rivalizálás húsz év alatt sosem veszített relevanciájából, az aktuális helyezésektől függetlenül érzelmileg túlfűtött találkozóknak gyakran a rendőrség volt kénytelen véget vetni. Dr. Zádor Tibor így írt a heves rivalizálásról az “Az 50 éves DVTK: Diósgyőrvasgyár sportéletének története” című kötetében:

“(…) a DAC – DVTK labdarúgó mérkőzések, amelyek az egész gyártelep lakosságát tűzbe hozták, tulajdonképpen a munkás- és az uralkodó osztály közt vívott harc törvényes formáját nyújtották és a győzelmek a munkásosztály harcának egy-egy győzelmét jelentették, mert a tisztviselőket – bár ők is bérért dolgozók voltak – az az úri osztályhoz tartozónak tekintették, hiszen sokszor az úri osztály érdekeit képviselték.” – olvasható Zádor Tibor, 1960-ban megjelent, és a kor magyar történelemszemléletnek megfelelően írt Az 50 éves DVTK. Diósgyőrvasgyár sportéletének története című alapművében. “Ezek a mérkőzések mindenkor hetekre felborították Diósgyőrvasgyár különben békés lakosságának nyugalmát. Megállapíthatjuk, hogy a DVTK még az országos jellegű mérkőzésein sem küzdött oly győzni akarással, lelkesedéssel és becsvággyal, mint a DAC elleni helyi rangadókon.”

A DVTK összes gólszerzője a DAC ellen:

Tovább a Mit Miskolc adhatott blogra a teljes összeállításra >>>>>

forrás: Mit Miskolc adhatott blog