Szakos Bence: Álomból valóság

Nehéz szavakba önteni, hogy mit éreztem

Szavakkal talán nem is lehet kifejezni milyen érzés, amikor az ember gyermekkori vágya teljesül. Így van ezzel Szakos Bence is, aki több mint egy évtizede azért dolgozik, hogy a DVTK felnőtt csapatának mezét magára ölthesse.

Az MTK ellen megtörtént, debütált a saját nevelésű tehetség. Néhány nappal később pedig az U18-as magyar válogatottban kapott közel nyolcvan percet az olaszok ellen. A fiatal játékos idén tavasszal két fontos mérföldkőhöz is elérkezett, de tudja: tovább kell fejlődnie.

- Az eredmény ugyan nem volt kedvező, de az esetedben egész biztos, hogy feledhetelen marad az Új Hidegkúti Stadionban a találkozó 85. perce. Ekkor léphettél pályára először a DVTK felnőtt együttesében Christ Tiehi helyére.
- Nehéz szavakba önteni, hogy mit éreztem - válaszolt kérdésünkre Szakos Bence. - Nagyszerű élmény volt debütálni a nagyok között, hiszen ez minden borsodi gyerek álma, amikor futballozni kezd. Nekem is ez volt, és rettentően boldog vagyok, hogy alig tizennyolc évesen ez már megadatott. Melegítettem a többiekkel, de őszintén szólva váratlanul ért, amikor Vincze Ricsi Bá odahívott és közölte, hogy bemegyek. Egy kicsit furcsa érzés fogott el, de a gyepen már csak arra figyeltem, hogy abban a néhány percben felvegyem a ritmust és megfeleljek az elvárásoknak. Azt sejtettem, hogy nem egy olyan meccsen dobnak be a mélyvízbe, ami a lefújásig éles. Sajnálom, hogy nem sikerült akkor pontot szerezni, de biztos vagyok benne, hogy leszek még győztes csapat tagja.

- Valdas Dambrauskas irányításával milyen munka zajlik a hétköznapokban?
- Úgy érzem, a mester elsősorban taktikai oldalról közelíti meg ezt az időszakot, ezen a területen igyekszik a lehető legtöbbet változtatni. Mindenki nagyon akar, igyekszik, a kéréseit pedig maradék nélkül teljesítjük. Természetesen majd a mérkőzéseken kiderül, hogy ez mennyire sikerül, de az a célunk, hogy a lehető legtöbb dolgot átvigyük ebből a pályára.

- Ugorjunk vissza az időben. Milyen volt az a Szakos Bence, amelyik a 2013/2014-es szezonban az U7-es DVTK-ban bemutatkozott?
- Nagyon régen volt, több mint egy évtizede. Mindig nagyon büszke voltam arra, hogy a klub címeres mezében futballozhatok. Legyen szó az U7-es vagy éppen a felnőtt csapatról. Az utánpótlásban sok-sok élményt szereztem, ami természetesen elengedhetetlen volt ahhoz, hogy eljussak a felnőtt futball világába.

- Jelenleg a hátsó alakzatban, szélsővédőként számítanak rád a klubnál, de gondolom, hogy ez nem volt mindig így.
- Minden gyerek nagyon szeret gólt lőni, ezzel én is így voltam. Először középpályásként, majd támadóként játszottam, később azonban felismerték bennem azt a képességeket, hogy jól tudok védekezni, ebből pedig az előre játékot is képes vagyok segíteni. Először Icsó Zsolt próbált ki ezen a poszton, Takács Péter pedig teljes mértékben megszerettette velem. Az évek során egyre jobban csapatjátékossá váltam, megtaláltam a helyem, jól érzem magam a védelem szélén.

- Az utánpótlásban évről-évre lépdel előre az ember. Volt olyan időszak, amit a többihez képest nehezebben éltél meg?
- Az utánpótlásból a felnőtt fociba történő szintugrás mindig kritikus. Valamennyi edzőm felhívta erre a figyelmet, de egészen más az, amikor az ember a saját bőrén érzi mindezt. Szerencsére Vincze Ricsi Bá rengeteget segített, nagyon sok mindent levett a vállamról, felkészített arra, hogy mire számíthatok. Ezért természetesen nagyon hálás vagyok neki, mint ahogy a többi korábbi edzőmnek is.

- Hogyan tovább?
- Az első lépést megtettem, de talán ez volt a legkönnyebb. Tudom, hogy nagyon sok munka vár még rám. Hétről-hétre bizonyítom kell, csak így juthat nekem nagyobb szelet az NB I.-es mérkőzéseken. Nem vagyok türelmetlen. Teszem a dolgom, tanulok és mindent megteszek azért, hogy a játékom valamennyi területen fejlődjön. A DVTK-nál minden adott ahhoz, hogy minőségi munkát végezzek. A szakmai stáb is kiváló, legyen szó az első csapatról, vagy éppen az akadémiáról. Innentől kezdve csak rajtam múlik, hogy ezzel mennyire tudok majd élni.

Olvasd el a teljes cikket >>>

forrás, fotó: dvtk.eu