Sántha Gergely a múltról, jelenről, a jövőről, a hagyományok ápolásáról és a szurkolókról

Tíz esztendeje lett a DVTK többségi tulajdonosa Leisztinger Tamás és az Arago Zrt. Ez alkalomból Sántha Gergellyel, a DVTK elnökével készített interjút a dvtk.eu.

Ebből idézünk:

Jómagad akkor a Borsodsport Invest Kft., a DVTK szakosztályait tulajdonló vállalat ügyvezetője voltál és bár nem közvetlenül a te irányításod alá tartozott a klub, mégis volt rálátásod. Hogyan emlékszel vissza a 10 évvel ez előtti Diósgyőrre?

Túlzás nélkül mondhatom, talán sokan emlékeznek is rá, hogy akkor egy jövőkép nélküli, kilátástalan helyzetben lévő klubot vettünk át. A labdarugó csapat pár hónappal korábban esett ki az élvonalból és nem volt annyi felnőtt korú játékosa, hogy ki tudjon állni a mérkőzésekre. A klubot üzemeltető gazdasági táraság felszámolás előtti helyzetbe került, kezelhetetlen mértékű, rendezetlen tartozásállománnyal. Volt egy - a napos oldali lelátót leszámítva - omladozó stadionunk, ahol a gyerekek távolról sem a megfelelő körülmények között készültek napról-napra, a felnőtt csapat és az utánpótlás pedig közösen használt egy leromlott állapotú füves és egy árvíz által korábban elmosott műfüves edzőpályát. Nem voltak ideálisak a körülmények, de rövid idő alatt sikerült úgy megerősíteni a csapatot, hogy azonnal visszajutott az élvonalba, és most is ott van a legjobbak között, köszönhetően többek között pár akkor is elhivatottan dolgozó diósgyőri szakembernek.

Ahhoz, hogy ez így legyen szükség volt arra is, hogy az infrastruktúra is fejlődjön, ne csak a csapat. Sokszor látjuk az ablakból, hogy telefonálás közben oda-vissza bejárod az edzőközpontot. Mi jut eszedbe ilyenkor?

Igen, általában azon kollégák társaságában szokott ez történni, akikkel együtt tervezzük a DVTK jövőjét infrastrukturális szempontból is. Az, hogy honnan indultunk és hová jutottunk ilyenkor sokszor eszünkbe jut. Az infrastruktúránk európai szinten is kiemelkedőnek számít, így ma már büszkén tudjuk megmutatni egy utánpótlás labdarúgó szüleinek az öltözőket, a pályákat, a konditermet vagy az éttermet, és mindenki láthatja, hogy nyugodtan ránk lehet bízni a gyerekeket, mert jó helyen vannak. Ezen felül azon barátaink és együttműködő partnereink, akik akár a horvát, akár a kínai, akár a nyugat-európai futballközegből jönnek hozzánk látogatóba, elismeréssel nyilatkoznak az itt felépült sportközpontról, amely fényét emeli a tavaly átadott DVTK Medical Center, a klub saját egészségügyi központja, valamint a jelenleg az edzőközpont mellett épülő, minden igényt kielégítő multicsarnok is. Ezen felül üzemeltetünk egy világszinten is elismert stadiont, amit bár nem a klub épített, de a tervezési és előkészítési fázisban mi is aktívan szerepet vállaltunk, és büszkék vagyunk rá, hiszen a 10 évvel ezelőtti diósgyőri tulajdonviszonyok mellett ez valószínűleg nem épülhetett volna fel. Látjuk, hogy például a komoly futballmúlttal rendelkező Nyíregyházán és Pécsett a mai napig is csak a tervekig jutottak el.

Sokszor hallom, hogy a többségi tulajdonos gazdagodott a diósgyőri ingatlanfejlesztésekkel, ami eléggé sarkított megállapítás, hiszen ezek, valamint a DVTK működtetése nem „for profit” tevékenység, ezen beruházásokkal a városrész, Miskolc városa és a diósgyőri gyerekek, sportolók lettek gazdagabbak, hiszen ezek az épületek, pályák mindig Diósgyőrben lesznek, az itt élő, itt sportoló emberek örömére. Ez ugyanúgy érvényes az egri és a salgótarjáni fejlesztésekre is, hiszen az elmúlt 10 évben régiós sportklub lettünk, Eger és Salgótarján labdarúgása is élvezi a támogatás és szakmai együttműködés gyümölcseit, valamint a Sajóvölgye is szakmai együttműködő partnerünk a labdarúgás terén.

Sokat hallani, ugyanakkor, az önmagában nem siker, hogy egy klub tíz évig megszakítás nélkül az NB I.-ben szerepel, ha folyamatosan a kisesés ellen kell küzdenie.

Jelenleg csak öt olyan klub van, amely a Diósgyőrnél régebben szerepel megszakítás nélkül az élvonalban, az Újpest, a Fehérvár, a Paks, Videoton és az FTC. Amikor feljutottunk, akkor - a teljesség igénye nélkül - NB I.-es volt a Győr, a Haladás, a Kecskemét, a Pécs, a Debrecen és a Vasas. Érdemes lenne megkérdezni a felsorolt klubok szurkolóit, hogy lennének-e a mi helyünkben.

A DVTK ma már nem csak egy labdarúgó klub, tíz év alatt sikerült felépíteni egy országszerte is egyedülálló multisportklub modellt. Visszagondolva, nem lett volna egyszerűbb csak a labdarúgással foglalkozni?

Elképzelhető, hogy egyszerűbb lett volna, viszont a kosárlabda és a jégkorong, majd a többi sportág belépése után úgy ítéltük meg, hogy szeretnénk segíteni mindazoknak, akik igényt tartanak rá. Viszont ennél a pontnál is szeretnék egy téves megközelítést korrigálni. A többi szakosztály költségvetése, a pár nem megfelelően tájékozott, általában hangos kritikát megfogalmazó fórum véleményével ellentétben, nem a labdarúgó csapattól veszi el a pénzt.

Ugyanakkor az elmúlt hónapokban a szurkolók egy része éles kritikát fogalmazott meg a klub működésével kapcsolatban. Mi erről a véleményed?

A szurkolók azért is szurkolók, mert óvják és féltik a szeretett klubjukat és mindenkinek lehet véleménye a csapatról, az edzőről, vagy éppen a klubvezetésről Azt viszont nehezen tudom megérteni, hogy ha éppen jó a csapat, akkor minden rendben van, de ha jön egy rosszabb széria, akkor pedig biztosan mindenki csak a lábát lógatja a klubnál. Ez nem így működik. A háttérben az eredményektől függetlenül mindenki, a számvitelen dolgozó kolléganőtől, a fotóriporteren át a pályamunkásokig teszi a dolgát. Ez érvényes a klubvezetés tagjaira is. Lehet kritikát megfogalmazni a játékosokkal, az edzőkkel, a vezetőkkel kapcsolatosan, de azt nem fogjuk hagyni, hogy közösséget romboló, gyalázkodó, fenyegető légkör legyen az uralkodó Diósgyőrben. Ha a szurkolóknak van valamilyen problémája, akkor azt a közösen kiépített csatornákon tudják jelezni a klub felé, személyeskedő facebook posztokkal nem tudunk és nem is akarunk mit kezdeni.

Térjünk vissza a kellemesebb témákhoz. Mit szeretnél látni a következő tíz évben?

Elsősorban azt, hogy az akadémiáról egyre több fiatal játsszon folyamatosan az első csapatban és esetleg olyanok is legyenek köztük, akik külföldön tudják folytatni a labdarúgó pályafutásukat. A jelenlegi keretben lévő saját nevelésű fiatalok többségükben azóta kezdtek el Diósgyőrben focizni, mióta elkezdtük fejleszteni a klub utánpótlását. Bízom benne, hogy rajtuk kívül is egyre többen ragadnak majd meg a felnőtt csapatban.

Néhány éven belül szeretném, ha ismét nemzetközi kupában indulhatna a labdarúgó csapatunk és jó lenne egy bajnoki cím kosárlabdában, női labdarúgásban, egy kimagasló eredmény jégkorongban, és hogy diósgyőri sportolók induljanak az olimpián.

És azt is szeretném látni, hogy a DVTK családban egység van, nem pedig széthúzás és ellenségeskedés. Számunkra, habár kiemelten fontos részei a klubnak a szurkolók, nem kizárólag Ők a DVTK, hanem többek között a diósgyőri hagyományok, a múlt, a volt és jelenlegi sportolók, edzők, dolgozók és azok a piros-fehér színekben sportoló gyerekek és az őket támogató szülők is akik biztosítják, hogy a klubnak ne csak múltja, hanem jövője is legyen.

Olvasd el a teljes interjút a dvtk.eu-n >>>>>>>>

forrás: dvtk.eu