Objektív visszatekintő

Kezdjük az elejéről. De hol is kezdődött? Biztosan jól emlékeztek rá. Azért visszanyúlnék egy gondolat erejéig, a 2015-16-os szezonig. 2015 nyarától Bekő Balázs irányította a DVTK csapatát.

Bekő Balázs mérlege a távozásakor, a 2015-16-os szezon 19. fordulójáig:
- 20 pont. 5 győzelem, 5 döntetlen, 9 vereség 20-30-as gólkülönbség.
A csapat ekkor a 9. helyen tanyázott, négy pontra a kiesőhelytől.

Bekő Balázs sem a klub, sem a szurkolók szerint nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a 2015-2016-os bajnoki szezonban, így a bajnokság közben Egervári Sándor váltotta őt.

A csapatjátékon Egervári érkeztével pozitív változások voltak érzékelhetők, játékunk nyomokban tartalmazott ekkor focit is, de ez még nagyon messze volt attól a teljesítménytől, amit mi, szurkolók elvártunk a csapattól. A DVTK az új vezetőedzővel tartotta a pozíciót, de felfelé elmozdulni nem tudott a csapat.

Egervári mérlege a hátralévő 14 forduló alatt:
- 18 pont. 5 győzelem, 3 döntetlen, 6 vereség. 17-17-es gólkülönbség.
Az együttesünk a 9. helyen zárta a bajnokságot, 7 pontra a kieső Puskástól.

Ezt követően Egervári Sándor vezetésével indult a 2016-2017-es a bajnoki szezon előtti felkészülés, mely alatt a volt szövetségi kapitány lemondott az edzőségről. Utólag megtudtuk, a lemondás oka az volt, hogy a klub nem tudott Egervári kívánságainak megfelelő játékosállományt biztosítani, így Ő ehhez nem szeretett volna a továbbiakban asszisztálni.

Mi, szerkesztők, többször is beszélgettünk Sándorral hat vagy nyolcszemközt, a hivatalos formulákat megkerülve, de ezek a beszélgetések szigorúan személyesek voltak, nem kerültek nyilvánosságra. Mivel több sajtóorgánum is lehozta már a távozás valós okát, így nekünk sem kellemetlen, ha elmondjuk, Egervári magasabb célok elérését tűzte ki a következő feladatának a klubnál, és mivel ezt az akkori adott játékosállománnyal nem látta elérhetőnek, úgy gondolta, nem tölt el nálunk még egy évet a „vergődés” jegyében.

Három hétig dolgoztam a csapattal a nyári felkészülési időszakban, és reményteljesen vártam, hogy sikerül tovább erősödnie a keretnek, ezáltal pedig akár merészebb célokat is megfogalmazhatunk az öltözőben. Ez a célkitűzés a vezetőség részéről megvolt, a játékosállomány azonban jelentősen gyengült a tavaszi szerepléshez képest. Szakmailag vállalhatatlan volt így ez a feladat…
Ahogyan a kőműves a tégla nélkül, úgy én a megfelelő játékosok nélkül nem tudok építkezni. A felkészülés harmadik hetének végén azon a véleményen voltam, hogy sajnos ez a csapat a kiesés elkerülése ellen fog küzdeni, engem egyáltalán nem lep meg a DVTK szereplése. Sajnálom, hogy igazam lett.” – rangado.hu

Ekkor jött Horváth Ferenc, akivel kapcsolatban felemás érzései voltak a szurkolóknak. A tábort megosztotta a választás, mert elsősorban külföldi edzőben keresték a megváltást a drukkerek, tehát ha volt is méltatlankodás, legtöbbször az nem feltétlenül Horváth személyének szólt.

”Várjuk ki a végét, adjunk neki időt, ítéljünk az eredményei alapján majd a későbbiek folyamán”, hangzottak az elfogulatlan szurkerek szájából a szavak.

Horváth pedig bemutatkozott nekünk az első interjúnk során:

Meglátjátok majd, hogy tényleg nagyon komolyan gondolom azt, hogy itt mindenkinek mennie kell, mint a mérgezett egérnek...

…Ez a keret egyelőre még nem alkalmas a labdabirtoklós játék megvalósítására, ehhez egy teljesen másfajta játékot kell játszani, egyelőre azt mondom, inkább játsszunk jól és eredményesen, mint szépen…

Magyarországon nem tudod egy felnőtt csapatnál megtanítani a visszatámadást, mert szinte soha nem csinálták. De ha van egy gyerek, aki 12 éves korától úgy nő fel, hogy állandóan visszatámad, az a felnőtt csapatban is ezt fogja tenni. Az országban ezt senki nem csinálja jól.

…Én elhiszem, hogy azt mondja minden edző, amit én. De én most nagyon lelkes vagyok. Feldob ez a lehetőség, mert itt nagyon nagy dolgokat lehetne csinálni…

Az új tréner nem is sokat váratott a csodára, az első fordulóban idegenben fektették két vállra a Videoton gárdáját, majd egy héttel később az Újpest sem bírt a piros-fehérekkel. Két mérkőzés: 6 pont. Jól kezdődött hát a szezon, a szurkolók pedig bizakodva várták a folytatást és a további jó szereplést, amit sajnos nem kaptak meg. Olyannyira nem, hogy erről az időszakról inkább csak számokban beszélnék.

Az első két meccset leszámítva - de nem elfelejtve - a 23. fordulóig - tehát 21 forduló alatt - mindössze 4-szer nyertünk. (Pont annyiszor, mint Bódog Tamással 10 forduló alatt.)

Horváth Ferenc mérlege 21 forduló alatt:
- 21 pont. 6 győzelem, 3 döntetlen, 12 vereség 26-42-es gólkülönbség.
10. hely. Csapatunk a kiesés szélére sodródott, pontszámban holtversenyben a Debrecennel.

Megdöbbentő, sokkoló és elszomorító volt. A vezetőség ekkor gondolta úgy, hogy tovább nem érdemes várni, és a Feri felé intézett bizalom nyílt kihirdetése után nem sokkal új edző után néztek. A leváltott Horváth Ferencet ideiglenesen, 2 mérkőzés erejéig Vitelki Zoltán váltotta, sajnos nem sok sikerrel, ugyanis az ő vezényletével sem tudta magát összekapni a szétesett csapat, és újabb két vereség következett. Ekkor már 3 ponttal voltunk a vonal alatt, és nem is feltétlenül a helyezés, hanem a szeretett csapatunk látványa volt aggasztó hétről-hétre. Kapott góljaink száma ekkor 47-re módosult, ami 12-vel volt több, mint az egyetlen alattunk tanyázó együttesnek, a Gyirmótnak.

Pánik indult…

Bár a sérülések, az eltiltások, az MLSZ ajánlások betartatása és egyéb különböző külső körülmények gyakran hátráltatták a stábot, mégis úgy gondoljuk, csak és kizárólag ezekre a dolgokra fogni a rossz szereplést nem elegáns, elhinni pedig több, mint naivság.

Pedig én elhittem. Horváth Ferenccel jó kapcsolatot ápoltunk, többször beszélgettem vele személyesen, egyedül vagy a szerkesztőtársaimmal. Védelmében – már amennyiben kell védeni – elmondanám, hogy egy igazán szimpatikus embert ismertem meg benne, aki a mentalitásából fakadón tökéletesen beleillett ebbe a diósgyőri ”vad” közegbe. Utóbbi jelzőt Ő használta pozitív értelemben, és többször is említést tett arról, hogy itt érdemes focit csinálni, és abszolút mértékben ki akarja szolgálni ezeket a fanatikusokat. Olyan csapatot akart, akik belátható idő után a dobogóért küzdenek. Horváth 3 évre tervezett itt, nem kevesebbre, és én úgy gondolom, ami tőle telt, azt mindent megtett a csapat érdekében. Szívből beszélt, tényleg így akarta. Láttam a szemében az elszántságot. Ez meggyőződésem a mai napig.

Utólag láthatjuk, hogy ez mire volt elég. Nem sikerült neki az, amit meg szeretett volna valósítani, de itt most nem szeretnék egy eső utáni sárdobálásba bocsátkozni, mert az nem lenne korrekt, pláne úgy nem, hogy én nem haragszom rá. Hogy Ferinek esetleg a szakmai tapasztalatai nem voltak elegendők, vagy nem illeszkedtek az állományhoz, netán mentálisan nem volt képes feltüzelni a játékosokat, ezt mindenki döntse el maga.

Sok-sok elképzelt jelölt és találgatás után, melyet a szurkolók vizionáltak, a klub bejelentette, az új vezetőedző Bódog Tamás lesz, aki a Brönbytől érkezik hozzánk. Bódognak 10 forduló állt rendelkezésére, hogy egy morálisan, játékban, önbizalomban teljesen szétcsúszott csapatot tegyen a helyére 2 hét alatt.

Jöttek megint az ígéretek, de már nem voltunk rá vevők. Bár Bódog Tamás személye némiképpen pozitívan sejlett fel, de vezetőedzői múlttal nem rendelkezvén, ez csak remény volt a szurkolók részéről egy jobb folytatásra.

A remény vagy az imák meghozták a hatásukat és eredménnyel párosultak. Egy halálsorozatból - melynek a végére behozhatatlan hátrányt jósoltunk - olyan pozitívan jöttünk ki, hogy azt még a legmerészebb álmainkban sem gondoltuk. UTE, Fradi, Honvéd, Haladás, Paks, Vasas – 4 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség. Hű, az anyját! Mi van itt?

Horváth egyszer ezt nyilatkozta a Haladás ellen 3-1-re elvesztett mérkőzés után:

A második félidőben a vakok látni, a bénák járni kezdtek...

Ha már mindenképpen ezzel a szófordulattal, vagy hasonlattal szeretnék élni, ezt én a 24. fordulótó utáni időszakra mondanám, mert konkrétan onnan érvényes. Isten mentsen attól, hogy bárkit vaknak vagy bénának tituláljak – szerintem még viccnek sem volt szerencsés ez a mondat – de érdekes módon az addig alibiző - tisztelet a kivételnek - játékosok alapvonaltól-alapvonalig futottak, védekeztek, támadtak, a társak segítették egymást, ahol labdavesztés volt, ott rögtön 1-2-3 ember segített a bajban. Voltak a "nagycsapatok" ellen olyan 15-20 percek, hogy csak nyomozták a labdát az ellenfél játékosai, de még a félpályán sem tudtak átjönni.

Hát emberek! Tegye a szívére a kezét mindenki, úgy mondja, vagy csiszolja meg az agytekervényeit, hogy emlékezzen. Mikor volt ilyen egy Fradi vagy UTE ellen, vagy az éppen aktuális bajnokesélyes ellen, egyáltalán bárki ellen idegenben utoljára az első osztályban, hogy egy olyan félidőt produkált volna a csapat, hogy az ellenfél csak egyszer lő kapura, mert összesen ötször-tízszer tudott átjönni a félpályánkon érdemben, támadást építve? Hol voltak ezek a játékosok az elmúlt 23 fordulóban? Mit csináltak? Zárójelben jegyzem meg, a Bódog csapat már szegényebb volt ekkor egy Elek Ákossal, de gazdagabb egy Patrick Mevoungouval.

Persze, nem volt azért minden fenékig tejföl, láttuk mi a hibáinkat, hiányosságainkat, de ettől függetlenül olyan éles volt a kontraszt a két etap között, hogy azt csakis pozitívan tudtuk szemlélni.

Amikor már elkezdtünk volna hátradőlni a megelégedettségben, megnyugvásban, hogy jó kezekben vagyunk, és úgyis már csak a közvetlen riválisainkkal játszunk, akkor előjöttek a hiányosságaink az eredményekben is, ugyanis egyik ellenfelünket sem sikerült legyőznünk az utolsó négyből, pedig bármelyik győzelem bebiztosíthatta volna a ”segítség nélküli” bentmaradást. 3 remi és egy vereség volt a mérleg, ami ahhoz volt elég, hogy az utolsó mérkőzés utolsó percéig nyitott maradjon a kérdés: Ki marad bent az első osztályban? A Paks megtette azt a szívességet, hogy nem hagyta megveretni magát az MTK csapatával, így nekik is köszönhetjük, hogy nem mi kényszerültünk búcsúra.

Ki-ki köszönje ezt meg identitása szerint Istennek, vagy a befektetett munkának, a szerencsének, a vezetőségnek, Bódog Tamásnak, a játékosoknak, a Paksnak. Mindegy.

Egy dolog biztos. Ahhoz, hogy bent maradhattunk, kellett egy Bódog Tamás. Kellett egy 4-4-2-es széria. Mindegy milyen sorrendben. Kellett egy vérfrissítés mentálisan és játékban is. Hogy ennek nem tudunk, nem tudtunk felhőtlenül örülni? Szerintem sem volt igazi és őszinte az örömünk. Na nem azért, mert az utolsó 4 meccsen nem tudtunk nyerni. Na jó, azért is egy kicsit... Összességében fájó inkább ez a szezon. De ezt most már felejtsük el, mint egy rossz, nyári kalandot. Ha panaszkodni támadt kedvünk, hogy nem érdemel ez a csapat NBI-et, mert nem tudta megverni a riválisait, tekintsünk csak a Bódog-féle 10 meccses tabellára!

Mondja erre valaki, hogy az ősszel induló bajnokság első 10 fordulója után nem lenne elégedett, ha minimum ezen a helyen állna a csapatunk! Hogy nem nyertünk meg minden meccset Bódoggal? Sem Real, sem Barca nem vagyunk még, sajnos. Hol voltunk mi attól 10 fordulóval ezelőtt, hogy ne veszítsünk mérkőzést, amikor addig csak 4 meccsenként nyertünk átlagban?

Szombatondelelott nevű fórumtársunk teljesen jogos kiegészítését utólag írnám a cikkbe azzal kapcsolatban, hogy az utolsó 4 forduló miért nem sikerült úgy, ahogy szerettük volna. Mi volt az okok egyike? Bármennyit is hallottuk, hogy már teljesen rendben van a keret és minden posztra versenyhelyzet van, hiszen ugyanolyan képességű labdarúgók várják a beugrást, tudjuk, látjuk, ez nem igaz.
A 28. fordulót követően Nono 4, a 29. forduló után Lipták 5 meccses eltiltást kapott, de az utolsó 4 fordulóban "pontozódott" ki Karan és Mevoungou is. Volt olyan mérkőzés, ahol a tengely - Lipták, Karan , Nono - közül egyikük sem volt a pályán. Valljuk be, ez a csapat ilyen kulcsjátékosok hiányát még nehezen bírja el. - a szerk.

Hogy voltak Bódog irányítása alatt is rosszabb mérkőzéseink? Hogyne. Hibáink voltak, láttuk. De!
Érdekességképpen: Azon a két meccsen, amikor kikaptunk, rekordokat döntöttünk. A Haladás ellen közel 64%-os labdabirtoklás mellett veszítettük el a 3 pontot, a DVSC ellen 29 kapuralövésünk volt a 90 perc alatt. Mindkettő rekord!
Szóval... Nem mindegy, hogy kapsz ki. Úgy, hogy végig uralod a mérkőzést, vagy a kaput 30-szor veszélyezteted, vagy úgy, hogy nem mész át a félpályán, és remegve imádkozol, hogy az ellenfél visszaálljon, megelégedjen hárommal vagy hattal. Ugye, nem kérdés?

Nézzünk előre, és teljesen új reménnyel induljunk neki a 2017-2018-as bajnokságnak, ahogy tesszük ezt évről-évre. Új stadion, új csapat, ”új edző”, és remélhetőleg új célkitűzések. Mi hiszünk és bízunk, ahogy mindig is tettük. Mi ott leszünk a következő szezonban is a csapat mögött.

”Mert kemények vagyunk. Kőkemények.”