MTK Budapest - DVTK

Cserék kuka, ahogy az erőnlét is. 
Egész szezonban a 75. perc után egyedül Pakson tudtunk érdemben váltani és a magunk javára fordítani meg a Barcika ellen hoztunk vissza a sírból egy pontot. 
Összes többi meccs hajrája remegés és körömrágás volt a vezetés ellenére, na hátrányban meg hozzá se tudtunk szagolni, ahogy az 1 pont is rendre megfelelt. 

Mentalitásban ezeken lehet változtatni, de cserék maradnak és bajnokság hajrájában erőnlétben se lehet csodát tenni. 

Az MTK-nál az x ellenére is van esély Kuznyecovra. 

A debreceni edző szerint sem jó a pályánk. 

Én már nem bízok semmiben, ez a kutyaütő Mtk hónapok óta lefelé lóg ki a Barcikával együtt, nézzetek rá a 10-es és a15-ös formatabellára, a kókler is agyonverte őket, talán a szezon legjobb játékával.  

Lila haverja majd ha megél itt vállalható 15-20 meccset akkor azt mondom rá, hogy valami megmozdult előre. 

Sajnálom, hogy nem nyertünk.

Azonban van különbség, eddig többször szerencsénk volt, hogy nem kaptunk ki, most pedig nagyon nem volt szerencsénk és azért nem nyertünk.

Viszont máris több pozitív változást lehet látni a csapaton, pedig csak egy edzés után jött a meccs, ez alapján meccsről-meccsre jobbak lehetünk.

Az edző sajtótájékoztatón máris a gyenge fizikai állapotot hozta fel, hogy az utolsó 15-20 perc emiatt már problémákkal járt és én is azt láttam, hogy a megváltozott játékstílus több futással jár és nem is bírtuk 90 percen át.

Moderálva: 2026-03-08 18:18:52

A 2016/17-es idényben a 25. fordulóban:

10. MTK   25 7 8 10 20-28 29

11. DVTK 25 7 4 14 30-49 25

ugyanígy 25 ponttal álltunk, ugyanígy a 11. helyen, ugyanígy az MTK-val küszködtünk a bentmaradásért (ekkor, egy bizonyos Bódog Tamás vezérletével ez sikerült, oly módon, hogy az utolsó fordulóban a Paks döntetlent játszott az MTK-val, mi a pályarekonstrukció miatt: Kövesden - természetesen - kikaptunk a Debrecentől). A történelem ismétli önmagát? Vagy mégsem? Majd meglátjuk.

Ami tény: ha tetszik, ha nem: a mi kis pszichohorrorunkban, mindig Colley a főszereplő: mihelyt lehozzák, vége a gólszerzési reményeinknek és a mérkőzés eseményeinek. A 11-es kimarad, a kapufáról kifelé pattan a labda, a csodakapusunk odaüti a frissen beállt játékos elé a labdát… stb. Tulajdonképpen sírnunk kellene, de csak nevetünk kínunkban, valahogy úgy, mint a viccbeli ipse, aki súlyos balesete után nyakig begipszelve fekszik a kórházi ágyán, és a látogatója megkérdezi:

- Fáj?

Mire a beteg válasza:

- Csak ha nevetek…