Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A magyar női kosárlabda-válogatott hétfőn Székesfehérvárott négy diósgyőrivel (Kiss Angelika, Pusztai Petra, Kányási Veronika, Aho Nina) megkezdte négyhetes nyári edzőtáborozását.
De nemcsak ők, hanem a „félpályások”, a 3×3-as magyar női kosárlabda-válogatott is hasonló programba fogott a hét első napján: Károlyi Andrea szövetségi kapitány irányításával négy héten át Debrecenben gyakorol a csapat. A munkát hét játékossal, köztük az Aluinvent-DVTK irányítójával, Medgyessy Dórával kezdte meg a nemzeti együttes, ám a négyhetes terminus végéig nem mindenki marad a hajdúsági megyeszékhelyen, ugyanis a „félpályások” közül ketten, Katona Szidónia és Török Ágnes – az előzetes tervek szerint – július 13-án a „nagypályás” válogatotthoz csatlakoznak.
Hosszú volt a kihagyás, a koronavírus-veszély miatt sokáig csak egyedül edzettem, június elejétől viszont már teremben is labdát foghattam a kezembe, ugyanis a Völgyi Péter, az Aluinvent-DVTK sportszakmai igazgatója által tartott tréningeken vehettem részt Miskolcon. Ez az öt hét abból a szempontból is nagyon jó volt, hogy itt, a válogatottnál nem a nulláról kellett kezdenem a munkát – mondta Medgyessy Dóra. – A másik, aminek örülök, túl azon, hogy ismét együtt lehetek a csapat tagjaival, az az, hogy a szülővárosomban van ez az összetartás, hiszen így az itt élő szüleimmel gyakran tudok találkozni, és nem mellékesen az itteni barátokkal való találkozásokra is jut egy kis idő.
Kattints ide és olvasd el a teljes cikket a boon.hu-n >>>>>>
forrás: boon.hu
Óvatosan kezeljük a dolgokat, mert volt már rá példa, hogy valaki egy komoly sérülés után visszatért - ne is menjünk messze, saját példánk, Lissy Brewer -, és messze nem azt nyújtotta, amit elvártak tőle, de bízzunk a legjobbakban, hogy Vele ez nem fog megtörténni.
És ha igazak a pletykák, hogy januárban esetleg Shatori is visszatér, akkor kihozhatunk/nánk ebből a szezonból valami szépet is esetleg.
Nem lesz ez olyan rossz, a négybe oda fogunk érni!
Akik nemrég a válogatottban játszottak, de szintén 29-30 évesek: Rasheed, Krivacsevics, Simon.
Maradt Raksányi (28) és Határ (26), majd jönnek a 23-24 évesek, Dubeiék korosztálya.
Tehát jobb híján a mostani fiatalokat kell sokat játszatni. A 20-23 évesek között szerintem vannak használható játékosok, remélem, 4-5 év múlva összeszokott és jó válogatottat alkotnak.
Közben megvan az 1. légiósunk is, "Chacha" visszatér. :)
itt valami lépcsőfok hiányzik a korosztályos fiatalok átlépésekor a felnőtt státuszba
Mert ugyanis a válogatott szöv. kapjai - nem csak női kosárlabdában - elméletben nagyon fontosnak tartják ezt, n gyakorlatban ódzkodnak az ilyesmitől a vélt vagy valós eredménykényszer miatt. Egy-egy visszavonulás és fiatal beépítése normál dolog, de a hullámszerű fiatalítás mindig egy megtorpanás/visszaesés az eredményeségben, jó esetben csak átmenetileg. Nem csoda hogy a kapitányok csak nehezen szánják rá magukat erre. Sőt ami azt illeti, önként nem is szokták rászánni magukat, hacsak ezt ki nem kényszeríti valami.
A korosztályos nemzetközi sikerek pedig nyilván nem jelentenek garanciát semmire. A nagyválogatott minden országban a fókuszban van, de az már nagy szórást mutat, hogy a korosztályos válogatottaknál mennyit foglalkoznak a nemzetközi versenyeztetéssel és/vagy mennyire eredményorientáltak. Tehát mondjuk egy korosztályos EB győzelem a maga nemében nagy dolog és elismerésre méltó, de nem jelenti azt mechanikusan, hogy ők majd felnőtt válogatott korukban minimum elődöntősek lesznek. Erre már ezeregy példát láttunk, szintén nem csak kosárlabdában és nem csak Magyarországon.
Sajnálom őket, de csak egy kicsit, mert minket se sajnált senki, mikor négy évig az nb1/b-ben bohóckodtunk....
Szomorú dolog, de akkor mi ne szóljunk egy szót se, igaz, hogy fiatalítottunk, nem is kicsit, de élünk és létezünk, és szerintem ez a lényeg!
Semmilyen elvárások nincsenek a részemről, 5-8 meglesz, sőt egy pici szerencsével akár a négybe is bekerülhetünk, ettől függetlenül kint leszek minden hazain az tuti, a vér ugyebár nem válik vízzé, 1992 óta követem a kosárcsapat életét, ez már így marad amíg élek, mert "Amíg élek ééééééééééééén...." :))))
Vagyis a jelenlegi keret jelentős része nem azért van ott mert jobb az elődeinél vagy legalább hasonló szinten képvisel hanem mert ők már visszavonultak, vagy lemondták a válogatottságot - ahogy te is írtad.
Ha csak a teljesítmény számítana egy Fegyverneki - ha már említetted - jó eséllyel negyven éves korában is alapember lenne a válogatottban.
A korosztályos válogatottak eredményeit - illetve akár ide vehetném az akadémiákat és az utánpótlás műhelyeket is - szerintem csak egy dologban lehet mérni, abban hogy hány olyan minőségi játékost tudnak kinevelni akik európai szinten is megállják a helyüket.
Arra hogy három vagy öt éve de akár tavaly melyik korosztály hányadik helyen végzett a kontinens tornákon nem tudom hogy hányan emlékeznek.. én nem, pedig az utóbbi évtizedben nem sokat hagytam ki.
Félreértéseket elkerülve ezzel senkinek az eredményeit nem szeretném degradálni, válogatottnak lenni mindig egy óriási dolog.
Viszont szerintem jó tisztán látni és ha egy mód van rá legalább magunkat ne csapjuk be.
A kiscsapatokban persze mindig van sok fiatal, ilyenek meg olyanok, a nagycsapatok közül viszont mi vagyunk azok, akik nagyvolumenű fiatalítást hajtottak végre a kereten (hogy kényszerből, az most tökmindegy). Vélelmezhető és egyben remélem, hogy a jobb fiatalokat szedtük össze innen-onnan, és ha igen, abból szintén logikusan következik, hogy most tőlünk van viszonylag sok játékos a válogatott keretben.
1 2 >