Knézy Jenő: Nem érdekelnek a névvel, vagy név nélkül mocskolódók

Sajtófigyelő - csakfoci.hu

Kevés kommentátor vált ki annyi érzelmet a nézőkből, mint Knézy Jenő – őt viszont ez cseppet sem zavarja, sőt, szerinte ez annak a jele, hogy számít, amit csinál.

A rutinos sportkommentátor a Csakfocinak adott interjújában elmondta, miért nem zavarja, ha megosztónak tartják, valamint hangsúlyozta, büszke arra, hogy 30 éve alatt soha senkit nem alázott meg emberi mivoltában.

Természetesen adta magát, hogy a Horváth Csengerrel kapcsolatos ügyéről is kérdezzük, de a témával sem ő, sem az MTVA nem kíván foglalkozni a továbbiakban, azonban szóba került Robbie Keane kritikája, illetve az is, hogy szerinte a kommentátorok ma már afféle „szelepek” lettek, akikre könnyű rázúdítani a feszültséget. Őszintén beszélt a kiégésről, a szakmával járó mentális teherről, és arról is, hogyan tanulta meg elfogadni, hogy ma már nem feltétlenül ő kapja a legnagyobb meccsek közvetítését.

A csakfoci.hu-n megjelent interjúból idézünk.

Kevés olyan kommentátor van, akiről mindenkinek határozott véleménye van – rólad viszont a legtöbb sportszerető mond valamit, legyen az pozitív vagy negatív. Mit gondolsz, miért alakult ki rólad az a kép, hogy ennyire megosztó vagy?

Ha jobban belegondolunk, mindenki megosztó, bármit is dolgozzon a közéletben vagy a médiában – kezdte a Csakfocinak adott interjúját ifj. Knézy Jenő, az M4 Sport kommentátora. – Mondj nekem egy embert, akiről nem találsz, nem hallasz sokféle véleményt. Ilyen nincsen, nem létezik. Ezért én ezt inkább annak a jelének veszem, hogy ismernek, tudják, hogy ki vagyok, ami viszont egyértelműen pozitív a mi szakmánkban. Bármit is mondasz egy közvetítés során, lesz olyan, aki belehall valami rosszat, a másiknak meg éppen a szívét melengeti ugyanaz a mondat. Főleg, ha sportriporter az ember és mondjuk futballt kommentál. Na, ott szép lehetsz, de okos nem. Azonnal jön valaki, aki szerint X csapatnak szurkolok, de ezeket nem veszem magamra. Én a munkámat végzem, ő pedig szurkoló. Ez így van rendjén. Amikor kommentátorokat tanítok, vagy óraadóként megyek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, mindig azt mondom: legyen stílusod, vállald fel, hogy milyen vagy, és közvetíts úgy, mert ettől leszel valaki. A mi munkánkban minden szubjektív, ezzel nem tudsz mit kezdeni.

Rólam is szokták mondani, hogy olyasmiket mondok, ami nagy hullámokat vet. Valójában 30 éve csinálom ezt a munkát, és egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor mondtam olyat, ami valóban megosztó és nagy vihart kavaró volt. Eközben olyan emberek írnak rólam kritikát, és hangoztatják, hogy megosztó vagyok, akik amúgy hetente posztolnak, és mondanak valami olyat, amibe bele lehetne kötni. Visszatekintve, 30 év alatt összesen három olyan mondatom volt, amit a sajtó igazán felkapott, ha pedig nem Knézy Jenőnek hívnának, még ennyi sem lenne. Nekem az örökségem egyszerre átok és áldás.

Kettős a dolog, mert általában azokat kritizálják, akik már valamit elértek a szakmájukban, és róluk írnak. Ez számomra mindig jó visszajelzés: biztosan elértem már valamit. Emberi szempontból viszont soha nem bántanék meg senkit. Az, hogy adott esetben kritikus hangvétellel mondok valamit – amit én így gondolok –, természetes. Ezt otthon is így láttam édesapámtól, nem kívánok ettől eltérni 30 év után sem.

Robbie Keane szerint Szakos Bence esetében mégis másként kellett volna fogalmaznod. Mit gondolsz erről? (Robbie Keane, a Ferencváros vezetőedzője egy mérkőzés előtti interjúban kritizálta Knézy Jenőt, amiért – szerinte – túl élesen bírálta a DVTK-s Szakos Bencét – a szerk.)

Szerintem nem érdemes a nézőt lebecsülni; ez a legfontosabb, mert ő is látja a mérkőzést. Az árnyalatnyi különbségek az ember habitusából fakadhatnak, meg abból, hogy éppen milyen lábbal kelt fel aznap. Ha egyszer azt látom, hogy Horváth Krisztofer ötből ötször elmegy Szakos Bence mellett, úgy, hogy oda-vissza megforgatja, mit mondjak? Nem mondtam, hogy Szakos Bencét cseréljék le, nem mondtam, hogy alkalmatlan az NB I-re, csak azt jeleztem, hogy kétszer lefordultak róla, és két gól kaptak, ami tény! De nem bántottam úgy, hogy beletapostam volna a földbe. Aki kiáll és a mikrofonba beszél, legyen tisztában vele, hogy adott esetben támadni fogják. Még egyszer mondom, arra büszke vagyok, hogy senkit sem bántottam emberi mivoltában, nem aláztam meg senkit. Ha valaki egy adott meccsen rosszul játszik – legyen az akár Lionel Messi –, miért ne mondhatnám el? Ha nem bántó a kritika, hanem tényszerű, azzal nincsen baj, a kommentátor feladata, hogy elmondja, mi történik.

Nem is értettem Robbie Keane megszólalását, hiszen – egyfelől – nem is az ő csapatáról vagy játékosáról volt szó, akit meg kellett volna védenie, másfelől meg állandóan azt halljuk, hogy kizárólag a játékosok teljesítményével foglalkozzunk. Most akkor mi legyen? Egyébként pedig nem is vagyok biztos benne, hogy Keane pontosan értette, amit mondtam, hiszen nem tud magyarul.

A legszürreálisabb élményednek azt mondanád, amikor valaki bement a kommentátorállásba, és beleüvöltött a közvetítésbe?

A legszürreálisabbnak nem mondanám, de kétségtelen, hogy sok sportpályán még mindig nincsenek megfelelő munkakörülmények, bár ebben is sokat javult már a helyzet. Az nem normális, hogy egy mikrofonnál dolgozó emberhez bárki oda tud lépni hátulról. Volt példa rá, hogy egy szurkoló sörrel próbált zavarni – akárcsak nemrég Hajdú B. Istvánt, vagy elszaladt mögöttem a lelátón, és mikor odaért, ordítva elkezdett szidalmazni engem. Szerencsére nagyobb baj nem történt, de ezek a helyzetek felvetik, hogy sok hely alkalmatlan a közvetítésre. De mit tudsz csinálni egy szurkolóval? Ha két sörrel többet ivott, már fel tudja tépni a kommentátorállás ajtaját, odalép mögéd, és beleüvölt a mikrofonba.

Sajnos az ingerküszöb nagyon alacsonyra került ma az országban, az emberekben rengeteg a frusztráció. Azt vettem észre, hogy a közéletben mi is egyfajta szelep lettünk, mert előtérben vagyunk, ismernek minket: rajtunk lehet fröcsögni, a gőzt kiengedni, kommentben, élőben beszólni. Az emberek sokszor kényelmetlenül érzik magukat a bőrükben, és egyszerűen valahol le kell vezetniük ezt az energiát. Egy picike szikra elég, és ugranak mindenre – különösen az online térben.

Az, hogy valakit névtelenül, kamu profil mögé bújva lehet sértegetni, az sajnos nagyon megy ebben az országban. Élőben engem gyakorlatilag bárhol felismernek, és amikor megérkezünk egy helyszínre, sokszor kijövök a szurkolókkal beszélgetni, és szemtől szemben soha nem tapasztaltam rossz szót tőlük: közös szelfik, aláírások mennek mindenhol, legyen az Miskolc vagy Zalaegerszeg. Talán azért is, mert kíváncsiak arra, amit mondok, vagy hogyan látom a világot.

Tovább a csakfoci.hu-ra a teljes interjúra >>>>>>

forrás: csakfoci.hu

fotó: MTI / Kovács Tamás