Aludva a Ferencváros elleni bajnokira

Imre Róbert meccsértékelése az 1910.hu - A DVTK szurkolók otthona facebook oldalról.

- Felemás érzéseink lehetnek egy ilyen bajnokit követően: a tavalyi találkozónkhoz hasonlóan ezúttal is kétgólos előnnyel mentünk a szünetre a Ferencváros otthonában, hogy a végén be kelljen érnünk a döntetlennel. Azzal az egy ponttal, amit előre talán a legtöbben aláírtak volna, ismerve az erőviszonyokat, ezzel a forgatókönyvvel viszont keserű szájízzel hagytuk el a Groupama Arénát.

- Tavaly ősszel sokáig fejtegettük, vajon minek volt köszönhető, hogy az idegenben hagyományosan gyengén teljesítő csapatunk futószalagon szállította a pontokat Miskolctól távol. Talán most hasonló tendencia kezdődik, az elmúlt két idegenbeli meccsünkön 4 pontot szereztünk, két, előzetesen nehéznek ígérkező bajnokin. Ez egyértelműen annak köszönhető, hogy Vladimir Radenkovic egyetlen „fegyvere”, a kontrafoci elsősorban idegenben működik, mert a magyar csapatok jelentős része csak hazai pályán tud/mer/akar dominálni, a gyors átmeneteknek pedig az fekszik, ha az ellenfélnél van a labda.

- A játék képét tökéletesen támasztják alá a számok is: jelentős labdabirtoklási fölénnyel zárt a Fradi (75 %-25 %), lényegesen több lövéssel (23-9) és majdnem háromszor annyi passzal (582-203). Ők 70, mi 39 alkalommal jutottunk el labdával a támadóharmadba, egy nagyon fontos mutatóban azonban föléjük tudtunk kerekedni: több párharcot nyertünk meg (47 %-53 %).

- A labda nélküli játékunknak egy ilyen találkozón mindig kiemelt jelentősége van, a három defenzív stílusú középpályásunk a kezdőben előrevetítette, mire készül a stáb. Védekezésben láttunk az 5-4-1-től a 4-1-4-1-en át az 5-3-2-ig mindent, a szervezettségünket viszont jól mutatta, hogy ritkán voltunk hosszúak (amikor túl nagy területek vannak az egyes csapatrészek között), mindenki becsülettel tette a dolgát. Labdával már voltak problémák, a passzaink alig több, mint fele volt csak pontos (127/203), bár bizakodásra ad okot, hogy a korábban látottaknál lényegesen többször próbáltunk a talajon építkezni. A passzpontosság természetesen jól visszaadja, hogy mi volt az alap koncepció: indítani az újra középcsatárként szereplő Acolatsét, aki majd erőből verheti meg a nem kifejezetten gyors ferencvárosi védőket. Faék egyszerű játék, de ha van hozzá egy ilyen minőséget képviselő támadód, ám legyen…

- Karlo Sentic elképesztő. Zsinórban két fordulóban lett top3-as védése, és biztos vagyok benne, hogy vagy a lécre tolt fejes, vagy Varga közeli próbálkozása ezúttal is ott lesz a 7. kör legnagyobb hárításai között. 5 védése volt, 4 beadást öklözött ki a mezőnybe és 4 alkalommal szabadított fel a kapu előtt. A gólokról nem tehetett, Gruber első lövése takarásból érkezett, ezért későn tudott vetődni, ráadásul meg is pattant, a második pedig annyira a szélre érkezett közelről, hogy a kapufát is érintette.

- Nagyon úgy tűnik, a kezdeti bukdácsolás után a védelem elkezdett valóban összeszokni. Már tendencia, hogy Kecskés Ákos megkapja egy az egyben az aktuális ellenfél fizikálisan legerősebb csatárát, Tamás Márk pedig a mozgékonyabb riválisokat követi árnyékként. Nagyobb hiba nélkül hozták le a találkozót, az egyetlen malőr talán a 26. percben jött, amikor Tamás mellett Varga Barna szúrt kapura egy beadást, de Sentic résen volt. Márk egyébként kétszer is góltól mentett meg minket, egy alkalommal Abu Fani lövését blokkolta bravúrral, majd a ziccerben kilépő Gruber elől mentett. Végül 13 felszabadítással és 3 blokkolt lövéssel zárt, 4/10 sikerrel megvívott párharc mellett. Kecskésnek sincs oka szégyenkezni, bár a hatból csak egy párharcát nyerte meg, cserébe 10 felszabadítást és 3/ 4 sikeres indítást tett a közösbe. Varga Barna egy helyzettel zárt, azt sem Ákos mellől, így nincs okunk panaszra a középhátvédek vonatkozásában.

- Ahogy ezúttal a szélsővédőknél sincs. Gera Dani szokás szerint extra motivált volt, ami nagy szerencsénkre ezúttal nem párosul túl agresszív játékkal, de több önfeláldozó közbelépése így is élményszámba ment. Nem kevesebb, mint 11 alkalommal tisztázott a kapunk előtt 1-1 blokkolt lövés és labdaszerzés mellett, bár a 9 párharcának csak a harmadát nyerte meg. Így is biztatóan teljesített, talán jót tett neki, hogy már nem kell az esetleges olaszországi folytatással foglalkoznia. Demeter Milánt sokszor kritizáltuk a közelmúltban, a tegnapi játéka azonban egyértelműen dicséretet érdemel: a 3/5 sikeres párharc és 2-2 felszabadítás valamint szerelés nem adja vissza, hogy mezőnyben (főleg védekezésben) mennyire hasznos volt, az 57. percben például hatalmasat mentett Gruber ziccerénél, a támadó már csak Senticcsel állt volna szemben. Remélhetőleg jövő héten innen jön a folytatás!

- A középpálya bővült az átigazolási időszak utolsó napján, a csapatrész összetétele alapján pedig nem is nagyon csinálunk titkot abból, hogy Radenkovic mit vár el a pályán: Aboubakar Keita érkezésével már 6 „hatos” vagy „nyolcas”, de elsősorban mindenképpen defenzív stílusú labdarúgónk van a keretben, míg támadó középpályás csak 2. Utóbbiak közül senki sem volt ott a kezdőben, egy erősen szűrő, fizikális de mégis labdabiztos trió nyitott Vallejóval, Esitivel és Keitával. A spanyol mindössze 7 labdát szórt el, de a társai is jól teljesítettek 8-8-al, igaz, a passzpontosságuk nem volt az igazi: Vallejo 23/29 (79%, 1 kulcspassz), Esiti 16/21 (76 %), Keita 10/17 (59 %, 1 kulcspassz). Összesen 6 pontos indítást jegyeztek a 11-ből, ami egyrészt jó mutatónak számít, másrészt nagyban segítette a kontrákra épülő (vagy inkább abban kimerülő) támadójátékunkat. Ami egyértelműen bizakodásra adott okot velük kapcsolatban, az a párharcok minősége volt: Keita volt a leghatékonyabb (10/12), őt követte Esiti (10/14) majd Vallejo (1/2). Ahhoz képest, hogy Keita helyezkedett közülük a legelőrébb, ő tisztázott a legtöbbször a saját kapunk előtt (7) megelőzve Vallejót (5), Esitié pedig a legtöbb szerelés volt (4). Ha védekezni kell, labdát tartani, párharcokat nyerni és a kontrafocit támogatni, ez a középpálya biztató, Vallejónak ráadásul egy veszélyes fejese is volt egy szögletet követően, a Nyíregyháza elleni gólja óta tudjuk, érdemes őt keresni a pontrúgásokkal.

- A támadó trió a szokásos volt, Sajbán és Babos támogatták a szélekről Acolatsét, aki szélsőből az elsőszámú csatárrá avanzsált az elmúlt hetekben. Sajbán Máté egyértelműen azért kezd a bal szélen, hogy segítsen a védekezésben, ennek megfelelően egy alkalommal nagyon szépen lopta le a labdát a tizenhatoson belül a lőni készülő Yusuf lábáról. Bár csatárként érkezett, ehhez képest védekezésben jobbak a számai, 2 felszabadítás, 1-1 blokkolt lövés és labdaszerzés, 5/7 sikerrel megvívott légi párharc. Ha minden igaz, ő adta a „gólpasszt” Acolatsénak az első félidő végén. Felemás a megítélése, hátul fontos a szerepe, igazi „zongoracipelő”, de ebben a szerepkörben nehezen fogja tudni elfogadtatni magát. Ha elsősorban védekeznie kell a balszélsőnknek, talán Bokros szerepeltetésének több létjogosultsága lenne. Babos Bence Acolatse és Sentic mellett az elmúlt hetek legkiemelkedőbb diósgyőri labdarúgója, igaz, nem volt nehéz dolga, de ott kellett lennie a befejezésnél, így az elmúlt 4 bajnokiján a negyedik (pontot érő) gólját jegyezte. Ezzel a góllövőlistán az 5. helyet foglalja el, eredményessége mellett pedig még védekezésben is hasznos volt (3 felszabadítás, 1 labdaszerzés és szerelés). Remélhetőleg van rá opciónk a kölcsön lejárta után, mert egy ilyen fiatalnak nem lenne szabad jövőre visszamenni az NB2-ben szenvedő Videotonhoz.

Ha a többieket dicsértem, Elton Acolatséra elfogytak a jelzők. Még labdával is képes lefutni a riválisok jelentős többségét, be meri vállalni az egy az egyeket, higgadt és a játékintelligenciája is magasan az NB1-es átlag felett van. Az első gólnál bravúrosan szerzett labdát az ellenfél térfelén, elment három védő mellett és okosan (kis szerencsével) játszotta meg Babost, a félidő hajrájában szerzett gólja pedig jó eséllyel a forduló találata lesz. Gól, gólpassz, 4/5 sikeres csel, 2 kulcspassz, 10/13 sikeres párharc a lőlapja, talán csak Gruber nőtt fel hozzá a teljes mezőnyben tegnap.

- A cserék közül egy embert kell kiemelnünk, Holdampf Gergőt, aki beállását követően nagyot blokkolt Abu Fani lövésénél, ráadásul valamennyi passza pontos volt (5/5), kiosztott egy kulcspasszt, egy cselt kísérelt meg de az sikeres volt, érezhetően új energiákat hozott a pályára. A hét közben bemutatott adatok alapján a leghatékonyabb középpályásunk, bízom benne, hogy a közeljövőben több játéklehetőséghez jut majd.

- Vladimir Radenkovic cseréi összességében nem ültek, Acolatse és Babos lehozatalával elvágta a kontráink lehetőségét, Keita személyében pedig egy kulcsembert cserélt le a pálya közepéről, még úgy is, hogy Holdampf (valaki más helyére) akár hamarabb is érkezhetett volna. A vezetőedző a meccs után elmondta, hogy csalódott, összességében az lehet az érzésünk vele kapcsolatban, hogy fél munkát végzett: a játék képe sokáig nekünk kedvezett, viszont tagadhatatlan, hogy nem jól nyúlt bele a csapatba, ha jól rémlik, a csereként pályára küldött Jurek adta el a labdát az egyenlítő gól előtt a hajrában.

- A hozzáállásra, a kontrákra, a kapus teljesítményre és a megszilárdulni látszó védekezésre lehet építeni, de a következő fordulóban, a Debrecen ellen valószínűleg teljesen más lesz a játék képe. Nem lenne meglepő, ha ott nagyobb szerep jutna majd Bényeinek, Roguljicnak és Croizetnek.

- A tegnapi döntetlennel már 4 bajnoki óta veretlenek vagyunk, ennél csak a Győrnek és Paksnak van hosszabb sorozata. Szintén pozitívum, hogy ezúttal már sem az első, sem a második félidőben nem ragadtunk az öltözőben. Ennek a kiküszöbölése a válogatott szünet egyik legfontosabb feladata volt.

Tovább az 1910.hu - A DVTK szurkolók otthona facebook oldalra >>>>>>>

forrás: 1910.hu - A DVTK szurkolók otthona facebook oldal