Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
Sajtófigyelő - wbasket.hu
A wbasket.hu adta hírül a Csata DSE honlapjára való hivatkozással, hogy távozik Diósgyőrből Király Sándor, aki az elmúlt 10 évben a DVTK utánpótlásának sikereiért dolgozott.
A Csata DSE honlapján megjelent interjúból idézünk:
A Miskolcról érkező elismert szakember híre különleges. Korábbi játékosainak többsége a tűzbe menne érte, de vannak, akik nehéz embernek tartják.
Van kedvenc történeted, amely jellemző rád?
Körmenden esett meg velem, amikor látogatóban voltam az ottani polgármesternél, aki maga is kiváló NB I-es játékos volt, hogy parkolni akartam, kezdtem elővenni a pénzt, de a parkolóőr tiltakozott a fizetés ellen. Honnan ismer kérdeztem, hiszen én akkor Diósgyőrben és korábban Kecskeméten voltam sikeres női edző. Körmenden pedig nincs női csapat. Ránézett, Sanyikám, nagyon sportrajongó vagyok, természetesen tudom, hogy ki vagy, neked nem kell fizetned.
Ez már a 90-es években lehetett, de hogy kezdődött a pályafutásod?
Én is NB I-es játékos voltam Kecskeméten, de viszonylag sokat ültem a padon, az akkori edzők a rutinos játékosokban bíztak. Szocialista módon azonban sportállásban voltam a cipőgyárban. Egyszer a vezérigazgató megkért, hogy tanítsam meg háton úszni, mert az orvosa ezt írta neki elő. Tudtam úszni, megtanítottam, mire felajánlotta, ha abbahagyom a játékot, akkor legyek ténylegesen is üzletkötő náluk, mert látszik rajtam, hogy van hozzá érzékem. Valahogy így kezdődött. Négy diplomás nővel dolgoztam együtt 24 évesen miután elvégeztem egy egyéves, mondjuk úgy, hogy OKJ-s tanfolyamot.
És a kosárlabda?
Nem tudtam elszakadni és hamarosan a Kecskemét edzője lehettem, de mindvégig az motivált, ilyen alkat vagyok, hogy legalább annyit keressek, amennyit üzletkötőként is megkaptam volna. Ma már ezt menedzser-szemléletűségnek mondják. 9 évet húztam le a csapatnál és ott alkalmaztam először az elvemet.
Mi volt az?
A jónak sokat kell fizetni, a közepesnek átlagosat, a gyengét pedig el kell küldeni. A 80-as években, akkor még szocializmus volt, rendszeresen bejártam a fontos helyekre, hogy megszerezzem azokat a forrásokat, amivel megtarthatok játékosokat. Garzon lakást, főiskolai felvételi, ilyesmire kell gondolni. Akkoriban ugyanis vidéken hiába neveltek ki egy jó kosárlabdázót, azonnal elvitték a fővárosba.
Profizmus már akkoriban?
Hívhatjuk így is. Ez volt az én újításom a magyar női kosárlabdában. Mai napig büszke vagyok arra, hogy 30 évvel ezelőtt több ezren szurkoltak végig egy-egy döntőt, hatalmas élmény volt ez az embereknek még akkor, ha esetleg azt nem sikerült megnyerni.
Aztán jött Diósgyőr, miért váltottál?
A 90-es években sikeres NB I-es csapatot raktam össze, kupát nyertünk, bajnoki döntőt játszottunk, ezért hívtak újra. 2012-től aztán az utánpótlásért feleltem Miskolcon. Mindent az alapokról kellett kezdeni. Sikerült felzárkózni az élmezőnyhöz.
Igen a Diósgyőr több korosztályban is a 8-as döntőbe jutott, de ezek után hogyan jött a Csata?
Pontosítsuk, az elmúlt 10 év alatt 6 olyan évem volt, amikor minden utánpótlás korosztályban bent voltunk a legjobbak között. Ne feledd, szinte a nulláról kezdtük. Mind a mai napig büszke vagyok a 8 felnőtt érmem mellett arra a 14-re, köztük 8 aranyra, amelyet az utnpótláscsapataimmal nyertem. De vissza a Csatához. Sanyi bácsi, akivel mindig hatalmas csatákat vívtunk a pályán, és erre is büszke vagyok, már évek óta hív, de mindig azt mondtam, hogy még nem végeztem Miskolcon. Aztán tavaly tavasszal a mester kórházba került, remekül legyűrte a kovidot, és utána már nem tudtam ellenállni a hívásnak. Egyértelmű számomra, hogy a Csata DSE szakmai téren a legjobb, minden évben nyernek 2-3 bajnoki címet az utánpótlásban.
Tovább a wbasket.hu-ra a teljes cikkre >>>>>>>
forrás: wbasket.hu
Ez a kedvenc sztorija pedig totál hihetetlen számomra.
Az nyilvánvaló hogy vezetőedzőnek nem (lenne) jó, sosem volt az. Ennek is köszönhető hogy a Diósgyőr sosem volt bajnok, abban az időben sem amikor nálunk volt a legjobb játékoskeret az országban (és a Borsodchem révén talán a legnagyobb költségvetés). Az időkéréseinek többsége úgy nézett ki hogy teli torokból ordít a játékosokkal, és közben páros lábbal ugrál.
Lehet hogy csapatmenedzserként jó volt, de vezetőedző is volt, és úgyis az határozza meg a róla kialakult emlékezetet, vezetőedzőnek pedig nem volt valami jó.
Azt nem tudom megítélni hogy utánpótlásvezetőként mennyire eredményes a ténykedése.
Köztudomású hogy az utánpótlásban maximum másodlagos hogy egy-egy UP csapat hányadik helyen végez a többi UP csapattal szembeni bajnokságban, az a lényeg hogy az utánpótlás milyen és mennyi játékost tud adni a felnőtt csapatnak.
Ebben pedig szintén nem beszélhetünk valami nagy sikertörténetről. Vannak ígéretes játékosok, de most az újkorban eddig egyedül Kiss Angi az a válogatott szintű, aki kikerült a diósgyőri utánpótlásból.
Nálam az is példaértékű, amit a megyei utánpótlásban létrehozott, kezdve a DVTK Akadémiával a vidéki bázisokig. Sajnos mióta nincs itt vezetőként, azóta a dolgok rossz irányba haladnak.....
Király volt minden idők egyik legrosszabb taktikusa, soha semmi esélye nem volt Rátgéber ellen.
De ami elvitathatatlan, hogy a profi mentalitásra és körülményekre való állhatatos törekvése részeredményeket hozott, és megalapozta a DKSK női kosárlabda miskolci népszerűségét. Ma fényévekre vagyunk attól a népszerűségtől, hangulattól, ami akkor uralkodott a népkertben amikor Király volt az edző.