Két miskolci csapat az NB1-ben

Reiman Zoltán "A múlt dicső, a szenvedély örök" című sorozatának folytatása.

Vidéki várososokban ritkán történik olyan, hogy egyszerre két csapatuk is szerepel a legmagasabb osztályban, bármilyen sportágat is veszünk alapul. Az 1958/59-es bajnokságban Miskolc két csapatot is adott a labdarúgó NBI.-be. Újoncként az MVSC is szerepet kért magának a magyar futball legnagyobbjai között.

Az MVSC megnyerte az előző évben az NB II.-es bajnokságot, sok régi DVTK játékossal a soraiban. Az NB I.-es szezon kezdetére még Dobó Zoltán, a vasgyáriak egykori gólzsákja is csatlakozott a vasutasok keretéhez. A DVTK-hoz hasonlóan a Vasút is a bentmaradás kiharcolásáért szállt harcba.

A DVTK vezetősége közleményt adott ki a szezon előtt:

,,Ismeretes, hogy az új labdarúgó idényben a DVTK mellett a Miskolci VSC is képviseli Nagy-Miskolcot. Ennek a magunk részéről csak örülni tudunk, mert amellett, hogy DVTK szurkolók vagyunk, nem közömbös részünkre Nagy-Miskolc sportfejlődése sem. Reméljük, hogy baráti jobbot nyújtva az MVSC elfogadja és sportszerű keretek között egymást segítve, mindkét csapat megfogja állni a helyét az NB1-ben és nem jut a kiesés sorsára. A DVTK arra kéri a szurkolókat, hogy a Miskolci Vasút mérkőzésein - kivéve a DVTK elleni mérkőzéseket - buzdítsa, lelkesítse az MVSC labdarúgóit, hogy győztesen kerüljenek ki az egyes mérkőzéseken."

(Varga Lajos: A futball-labda diósgyőri útja, 70.)

Az első városi rangadóra nem sokat kellett várni, már a második fordulóban találkoztak a felek Diósgyőrben. 1958. szeptember 3-án került sor a sporttörténeti eseményre, telt ház előtt.

A DVTK a Tóth - Werner, Szigeti, Jakobi, Török, Paulás, Iván, Csányi, Kiss, Fekete, Pál összetételben játszott. Az MVSC a Károlyi - Hargitai, Buna, Péter, Zombori, Kovács, Kékesi, Csorba, Gyetvai, Nyíri, Pataki csapattal futott ki a zöld gyepre. A mérkőzés gólt nem hozott, csak küzdelmet, valamelyest az MVSC állt közelebb a győzelemhez.

Teltek-múltak a fordulók. A DVTK már kiharcolta a bennmaradást, az MVSC közel került a kieséshez. Két mérkőzés volt még hátra a szezonból, ekkor találkoztak újra a csapatok, ezúttal a Kubikban. Az utolsó két mérkőzése a zöld-fehéreknek: a DVTK elleni és a Dorog elleni hazai találkozó. Két győzelem esetén szinte biztosan bennmaradó lett volna a Vasút. A Diósgyőriek már biztosították helyüket a legjobbak között, így számukra csak a presztízs volt a tét.

Nézzük a mérkőzést!

Miskolci VSC - Diósgyőri VTK

1-2 (0-1)

Miskolc, 7 000 néző. Vezette: Balla.

MVSC: Károlyi - Péter, Budai, Tiba - Zoller, Radványi - Simon, Csorba, Kovács, Nyíri, Kékesi. Edző: Balogh Sándor.

DVTK: Tóth - Werner, Szigeti, Jakobi - Török, Paulás - Iván, Csányi, Kiss, Papp, Matisz. Edző: Kiss Gábor.

Gólok története:

,,Papp két csel után hosszan ívelte keresztbe a labdát, amit Iván nagyszerűen vett át. Két MVSC játékost is kicselezett majd 18 méterről ívelt lövést küldött kapura. Károlyi jóval a gólvonal előtt állt és az ívelt labda mellé ütött. Az öklözés nem sikerült és a labda a felső kapufa alsó éléről a gólvonalon túlra esett. (0-1)

A 61. percben járt az óramutató, amikor Kovács partdobás után visszakapta a labdát. Az alapvonal közeléből középre ívelt, a felugró Tóth kezéből kicsúszott a labda, amit Csorba zavartalanul fejelhetett a kapu közepébe. (1-1)

A 68. percben megpecsételődött az MVSC sorsa. Papp a pálya jobb oldalán két csellel tisztára játszotta magát, de kapuralövés helyett középre ívelt. A kaputól mintegy 18 méterre Paulás kapta a labdát és élesen a bal alsó sarokba lőtt. (1-2)"

Az egész napos szakadó eső sokakat távoltartott a mérkőzéstől, így sokan nem látták a vasutasok utolsó előtti hazai élvonalbeli mérkőzését. Pedig ha a DVTK ellen sikert érnek el - a következő Dorog elleni meccs tükrében -, meghosszabbították volna NB I.-es tagságukat.

A Kubikban a kilencvenes években sokszor hallottam idős szurkolóktól, hogy Paulás azt mondta a meccs után, hogy ,,nem akartam". Nos, tény, hogy mindenki arra számított, hogy ,,lefekszik" a Diósgyőr a Vasútnak és így két első osztályú csapat marad Miskolcon jövőre is. Nem így történt, mondjuk azt, hogy a diósgyőriek sportszerűen álltak hozzá a találkozóhoz.

Most idéznék a Béki Károllyal történt beszélgetésemből - Karcsi bácsi tagja volt az MVSC csapatának -, az ő véleményét hallgassuk meg az esetről:

,,(...) Aztán sajnos a sorsdöntő meccsen - a kiesés szempontjából - a DVTK megvert minket a Kubikban, pedig ők akkor már biztosan bennmaradó helyen voltak. Paulás Tibike elintézte.

- Az tényleg igaz, amit ő mondott, hogy nem akarta belőni a győztes gólt, csak úgy rászúrta messziről?

- Nagyon rendes fiú volt, lehet, hogy nem akarta. Arra emlékszem, hogy Papp rúgta az első gólt és a másodikat a Paulás Tibike.

- Azt hallottam mindig a Vasút meccseken, amikor jártam, - milyen érdekes, ezt még a kilencvenes években sem felejtették el a szurkolók -, hogy nem akarta, Károlyi pedig sajnos a csúszós pályán ezúttal "benézte" a labdát.

- Erre nem tudok pontos választ adni, azóta nekem is a begyemben van a dolog, mert abban az időben, ha bentmarad a Vasút - talán az erősítések jobban sikerültek volna a nyáron -, akkor sokáig két NB I.-es csapattal rendelkezhetett volna Miskolc. A városvezetés azonban akkor is mindig csak a Diósgyőrt favorizálta. Az MVSC nem kapott akkora támogatást semmilyen szempontból. Persze az is hozzájárult a kieséshez, hogy azon a bizonyos szovjet túrán - ami a bajnoki cím úgymond jutalma volt -, minden vezető is a csapattal tartott. Talán ha itthon maradnak az igazolási szezon kellős közepén, jobban sikerül az erősítés."

(miskolciszemelvenyek.blog.hu - Az MVSC NB II.-es bajnokcsapatának utolsó mohikánja - interjú Béki Károllyal)

A futballtörténetben sincs ha, így alakultak az események. Azt viszont senki sem veheti el a várostól, hogy egyszer - vagyis kétszer - itt helyi rangadót rendeztek a labdarúgó NB I.-ben. Van erre még esélyünk valaha? Aligha. Bár soha ne mond, hogy soha. Ki tudja mit hoz a jövő?