Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A DVTK legrosszabb NB1-es szezonkezdései
Szerző: Vámos Henrik | 2025-08-18 18:21:00Vámos Henrik összeállítása.
A Fizz Liga 4. fordulójában a DVTK 2-2-es döntetlent játszott a Kazincbarcika együttesével, ezzel második pontját szerezve meg az idei kiírásban. Papíron akár bravúrosnak is tűnhet a a kétgólos hátrányból való felállás - ami a tizenharmadik alkalom volt a 21. században, hogy a piros-fehérek 2-0-ról tudtak pontot menteni az NB1-ben - viszont az Ultra-szektorban helyet foglalók koránt sem a bravúros kifejezést használták a találkozó után a csapat szereplésére.
A DVTK kétgólos hátrány utáni pontszerzéseiről itt tudsz bővebben olvasni:
A hármas sípszó után hazai részről önfeledt ünneplés helyett a “Kurva gyenge!” rigmustól zengett az Andrássy utcai stadion, illetve a DVTK elnökének, Sántha Gergely illedelmes távozásra utasításától. Hiába az 1 pont, négy forduló után továbbra is nyeretlen a csapat, és a tabella 11. helyén találja magát. A rémálomszerű start arra inspirált, hogy megnézzem a Diósgyőr történelmének azon élvonalbeli szezonjait, ahol az első négy mérkőzés alatt nem sikerült egy győzelmet sem begyűjteni. Tekintsük hát meg ezeket, illetve, hogy hogyan alakult a csapat sorsa a hasonló, elborzasztó szezonkezdések után.
1943/44-es szezon
A Diósgyőr történelme negyedik élvonalbeli szezonja enyhén szólva sem indult túl rózsásan. Tomecskó József együttese első négy találkozóját mind elbukta a Kolozsvár-Elektromos SE-Újpest-Szeged kvartett ellen, és 15 kapott gól mellett mindössze 3 találatot tudtak felmutatni a borsodiak.
Az ötödik fordulóban Füzér János duplájának köszönhetően sikerült megszereznie első pontját a DVTK-nak (2-2 a Soroksár ellen), a Ferencváros elleni 1-0-s vereséget követően pedig három egymást követő bajnokin is behúzta a 2 pontot a csapat. A maradék hat őszi bajnokin két győzelem – amely közül egyik a Puskás Ferenc nevével fémjelzett Budapest Honvéd 3-2-es felülmúlása – egy döntetlen, illetve három vereség volt a piros-fehérek mérlege. A tavaszt, csak úgy, mint a bajnokságot, zsinórban három vereséggel kezdte a Diósgyőr, a harmadik, Ferencváros elleni bajnoki azonban fordulópontnak tekinthető. Csepregi Árpád góljával már a harmadik percben előnyhöz jutott a DVTK, azonban Hernádi és Sárosi góljával végül elhozták a zöld-fehérek a három pontot a Vasgyári-pályáról (1-2). A vereséget követő kilenc bajnokiból ötöt megnyertek a miskolciak, következő vesztes meccsükre pedig egészen májusig kellett várni, amikor a Kispest szakította meg a jó szériát. A szezont a 11. helyen zárta a Diósgyőr, ami az elmúlt évek 6., 8., illetve 12. helyezései mellett egy közepes évadról tesz tanúbizonyságot.
A DVTK 1944-es csapatképe
1960/61-es szezon
A vasgyáriak addigi történelmük legrosszabb szezonját produkálták, a kiírás egészében mindössze 12 pontot gyűjtöttek a piros-fehérek – ilyen keveset azóta csak egyszer, az 1983/84-es idényben sikerült összehozni – és a tabella utolsó helyéről búcsúztak az élvonaltól. A DVTK első hat mérkőzésén nulla pontot szerzett meg, a Pécs és az Újpest csapatától is ötöt kapott, első győzelmére pedig egészen decemberig (!), az utolsó őszi fordulóig kellett várni. Tavasszal úgy tűnt, kezd magára találni Bodola Gyula csapata, a Honvéd otthonában nagyot küzdve szenvedett egygólos vereséget (2-1), a Ferencvárost pedig 20.000 néző előtt Pál László és Ráczi Attila góljával 2-0-ra verte a piros-fehér gárda Miskolcon.
Ráczi Attila fejese után a Fradi hálójában a labda
A győzelem az elmúlt öt DVTK-FTC rangadó harmadik borsodi diadalát jelentette, ami erős kontraszt azt nézve, hogy az azt megelőző hét DVTK elleni bajnokin a kilencedik kerületiek tudtak győzedelmeskedni. Hiába a fővárosiak elleni siker, a szezon hátralevő részében további egy alkalommal szerezte meg a győzelemért járó 2 pontot a csapat, az idény végén pedig négy élvonalbeli szezon után kiesett a DVTK.
Életem meccse sorozatunkban Ráczi Attila is mesélt a legemlékezetesebb meccséről >>>>>>>>
1964-es szezon
Két év után sikerült bajnokként visszaküzdenie magát az élvonalba a Diósgyőrnek 1963-ban. Az őszi szezont, amely jelen esetben nem a kiírás felét, hanem egészét jelenti, amit az 1962/63-as kiírás után rendeztek meg, és a Győri-ETO történelmének első bajnoki címével konkludált, a 11. helyen zárták a piros-fehérek, az 1964-es idény pedig erősen hajazott a lista előbbi, 1960/61-es kiírásra. Nagy György együttese három vereséggel kezdett, első győzelmét pedig az ötödik játékhéten aratta a Diósgyőr, miután Sikora Ferenc góljával 1-0-ra győzte le a Szegedet, ezzel véget vetve az előző kiírás végén elkezdődött hétmérkőzéses nyeretlenségi sorozatnak.
Sikora Ferenc (Girnyó) jellegzetes lövőmozdulata
A szezon első felében mindössze további két győzelmet tudott felmutatni a DVTK, - amelyből egy viszont az Újpest tizenegy év utáni újboli legyőzése volt 1964 májusában – és a kiírás hajrájában sem fordult jobbra a klub sorsa. A 12. és 18. forduló között egy újabb nyeretlenségi-széria sújtotta a csapatot, a Dorog 2-1-es felülmúlása után pedig következő négy bajnokit rendre elbukták a piros-fehérek. A kiírást négy győzelemmel a tarsolyban, az utolsó helyen zárta a DVTK, következhetett újra a másodosztály.
1966-os szezon
A vasgyáriak az 1965-ös NB2-es szezont a második helyen fejezték be, így az első osztálynak nem kellett túl sokáig nélkülöznie a piros-fehéreket – bár biztos vagyok benne, hogy azt az egy idényt is nehezen bírták ki nélkülünk – és kezdetét vette a csapat addigi leghosszabb megszakítatlan élvonalbeli időszaka. Erre azonban biztosan nem sokan mertek volna fogadni a “visszatérő szezon” első négy fordulója után, hiszen csakúgy, mint az 1943/44-es, illetve 1960/61-es idényben, most is a négy nyitómeccs mindegyikét elvesztette a Diósgyőr. A felívelés a Dorog elleni győzelemmel kezdődött el, amikor Kovács István és Kovács Pál góljával 2-0-ra verte a dorogiakat a csapat. Aznap a kovácsok erősebbnek bizonyultak a bányászoknál, azt követően pedig Miskolcon a Diósgyőr egyik NB1-es ellenfele sem bizonyult erősebbnek az Acélvárosnál, hiszen kezdetét vette a csapat tíz mérkőzésen át futó hazai veretlenségi sorozata, aminek csak a bajnok Vasas tudott véget vetni az utolsó előtti fordulóban.
A szezonban további bravúrokat ért el Preiner Kálmán együttese, hiszen a Diósgyőrt az NB2-ből kétszer is feljuttató vezetőedző játékosai az Újpestet 3-1-re, a Honvédot 2-0-ra, a Győrt, és a Ferencvárost egyaránt 1-0-ra múlták felül. A kiírást a 9. helyen zárta a Diósgyőr, ami újoncként remek eredménynek számított. Az 1966-os szezon arról is emlékezetes marad, hogy 1963 után ismét a DVTK volt a legnépszerűbb vidéki csapat: a piros-fehér együttes hazai mérkőzéseire átlagban 15.000-en voltak kíváncsiak, aminél csak a Ferencváros, Vasas, és Honvéd meccsein voltak többen.
1972/73-as szezon
A csapat unalmas szezonkezdete gyorsan pokollá változott. Első két bajnokiján egyaránt 0-0-t vívott a DVTK a Pécs, majd MTK együttesével, a 180 percnyi gólcsendet pedig zsinórban öt vereség követte. Novemberben a ZTE ellen sikerült első szezonbeli győzelmét (1-0) kivívnia a csapatnak, a következő héten pedig a Tatabánya otthonából Kiss József 91. perces góljával sikerült egy pontot elhozni (2-2), azonban az egerszegiek elleni diadalt követően további kilenc bajnokin nyeretlenek voltak a piros-fehérek. A rossz sorozat utolsó mérkőzése a legfájdalmasabb vereség volt abban a szezonban, egy Újpest elleni 7-0.
Ezt követően a Csepel ellen második győzelmét is bezsebelte Preiner Kálmán csapata, következő öt bajnokijából pedig csak egyet veszítettek a borsodi csapat, ami abban a szezonban bravúrnak számított. A kiírásban mindössze öt bajnokin húzta be a két pontot a DVTK, az idényt pedig a 15. helyen zárta, így hét évet követően esett ki a másodosztályba a csapat. Preiner Kálmán együttese idegenben képtelen volt bajnokit nyerni az 1972/73-as idényben, ami legutoljára 1964-ben fordult elő a Diósgyőrrel.
1980/81-es szezon
A kiírásnak Magyar Kupa-címvédőként ment neki a csapat, azonban sajnos retrospektíve tudjuk, hogy a dicsőséges ’70-es évek, és a ’80-as évek vergődése között az 1980/81-es idény számított összekötő hídként. Még mindig nagy csapatnak számított a Diósgyőr, azonban azok a repedések, amik majd az 1984-es kieséshez vezettek, már itt meglátszódtak. A borsodiak az ősi rivális Nyíregyháza ellen kezdték meg a bajnoki szereplést a történelem első NB1-es Keleti El-Clasicóján – egyben a Nyíregyháza történelmének első élvonalbeli bajnokiján, amelyet 2-0-ra nyertek a nyírségiek. Első öt bajnokijukon mindössze két gólt szereztek, és öt forduló után 0 ponttal a tabella utolsó helyén találták magukat a piros-fehérek. Az öt egymást követő vereséget követően egy-egy pontot szerzett Szabó Géza együttese a Volán, illetve Debrecen ellen, majd következett egy három meccses győzelmi-széria, a 10. fordulóra pedig sikerült kikászálódni a kieső-zónából.
A DVTK-ra jellemző éles váltással a jó sorozat gyorsan átcsapott egy második, hétmérkőzéses nyeretlenségi-szériába, aminek a csapat a 18. fordulóban vetett véget, a Nyíregyháza 1-0-s felülmúlásával. Szlifka Miklós gólja Szabó Géza utolsó győzelmét eredményezte a diósgyőri padon, hiszen a december 20.-ai, Ferencváros elleni 0-0 után a DVTK-t több, mint 210 bajnokin irányító, két Magyar-kupát és egy bronzérmet elhódító, a klub történelmének legsikeresebb periódusát orkesztráló sikerember távozott Miskolcról. Tavasszal Deák István vette át a csapatot, aki 14 bajnokiból mindössze egyet tudott megnyerni a Diósgyőrrel, így a 15. pozíción zárt az együttes, 1 ponttal a kieső-zóna felett.
1991/92-es szezon
Hét évnyi NB1-ínség után ismét volt Miskolcnak élvonalbeli csapata a Szeged osztályozós felülmúlását követően. Az évad során nevét örökre az Acélváros történelmébe véső tréner, Palicskó Tibor leköszönt 1991 nyarán, helyére pedig Vlád László érkezett. A nagyváradi edző pályafutásának diósgyőri – egyben végső – állomása nem volt túl emlékezetes. Első öt mérkőzéséből egy pontot szerzett a csapat, egy 0-0-s döntetlennel a Pécs otthonában, az ősz folyamán pedig mindössze három bajnokit nyertek meg a borsodiak. Márciusban sikerült megbosszulni a Siófok otthonában (2-1) a nyitányon szenvedett vereséget, az ezt követő három bajnokin viszont csak 1 pontot szerzett a csapat, a 18. forduló után pedig a 15. helyen állt az együttes, így Vlád-ot Tornyi Barnabásra cserélte a vezetőség. Tornyi irányítása alatt a maradék tíz bajnokin 11 pontot gyűjtött a DVTK, azonban a szezon legutolsó, sorsdöntő Ferencváros elleni mérkőzésén 2-0-s vereséget szenvedtek a hazaiak, így a zöld-fehérek Miskolcon ünnepelhették huszonnegyedik bajnoki címüket, a Diósgyőr pedig készülhetett az osztályozóra. Az élvonalbeli tagságát szerencsére sikerült megvédenie a frissen feljutott csapatnak, hiszen a BKV Előrét 3-1-es összesítésben múlta felül.
<
2004/05-ös szezon
Az NB1 bővítésének értelmében a DVTK, amely az NB2 4. helyén végzett, 2004-ben ismét visszatért az élvonalba. Az MLSZ-től eredetileg nem kapta meg a lincence-t a klub, így a Siófokról Miskolcra költözött Balaton FC-vel egyesült egy szezon erejére. A licenszt körülvevő kavalkád kihatott a pályán mutatottakra is: Első négy mérkőzésének mindegyikét elvesztette Kiprich József együttese, hét forduló után pedig három ponttal a 15. helyen állt a DVTK. A rossz kezdés a Feyenoord-legenda munkájába került, őt váltotta Gálhidi György. A tréner egy 1-0-s győzelemmel debütált a Békéscsaba ellen, azonban az ősz hátralevő hét mérkőzésén mindössze hét pontot szerzett a Diósgyőr, így a 14. helyen telelt. A jó idővel a DVTK formája is jobb lett: A tavaszt a Lombard Pápa 2-1-es felülmúlásával kezdte a csapat, sikerült megszorongatnia a Ferencvárost egy emlékezetes, ám végül 3-2-re elveszített találkozón, néhány héttel később pedig a Budapest Honvédot ütötte ki 5-1-re a megtáltosodott Diósgyőr.
DVTK 2-3 FTC összefoglaló:
Így festett a bajnoki a lelátóról:
A 23. fordulóra a 10. helyre került a Diósgyőr. A csapat legutolsó nyolc bajnokijából mindössze egy mérkőzést veszített, a 27. fordulóban pedig 2-0-s hátranyból sikerült pontot menteni a kiesés ellen menekülő Nyíregyháza otthonában (2-2) egy érzelmekkel teli Keleti Rangadón. A kiírást a 9. helyen zárták a piros-fehérek.
Nyíregyháza 2-2 DVTK:
2007/08-as szezon
Minden bizonnyal a 21. század legrosszabb élvonalbeli diósgyőri szezonkezdése a 2007/08-as idényt illeti. A DVTK három egymást követő vereség után zsinórban hat bajnokin ikszelt, a 8. fordulóban pedig 9.000 néző előtt Nyerges Krisztián 90. perben szerzett góljával kaptak ki 1-0-ra a REAC-tól a piros-fehérek. A rossz kezdés Pajkos János munkájába került, az új edző szerepét pedig Vágó Attila töltötte be, akinek első két bajnokiján mindjárt 6 pontot produkált a DVTK, így két forduló alatt a 15. helyről a 12. pozícióra lépett fel a csapat. Sajnos az edzőváltás sem oldotta meg a klub problémáit teljesen, a 12. és 20. forduló között ismét nyeretlennek bizonyult a telet a kieső-zónában töltő együttes, és négy egymást követő vereséget szenvedett el. 2008 márciusában a Kaposvár 2-1-es legyőzésével sikerült megszakítani a hétmeccses nyeretlenségi szériát, és öt hónap után nyert újra bajnokit Vágó együttese. A szezon hátralevő részében rengeteg őrült, más-más okokból emlékezetes meccset vívott a DVTK:
● 2008. április 5.-én a Vasassal játszott egy 9-gólos thrillert a csapat. Az őrült találkozón már az első játékrészben négy gól esett, a végén azonban az angyalföldiek örülhettek (4-5).
● Egy héttel később a Nyíregyháza otthonában szenvedett 2-1-es vereséget egy parázs hangulatú Keleti El-Clásicón a csapat
Meccs utáni rendbontás:
● A REAC otthonában 5-5, a Paks ellen 3-3-as végeredményű bajnokit játszott a DVTK.
A szezon végén a 13. helyen végeztek a piros-fehérek.
2013/14-es szezon
Tomiszláv Szivics Diósgyőrben töltött ideje a klub 21. századi történelmének legfényesebb, és legemlékezetesebb periódusa, ezt azonban senki sem láthatta a mester első négy bajnokija után, hiszen mindössze 3 pontot gyűjtött a csapat. A nehéz kezdet után nagyot fordult a világ az Acélvárosban, hiszen a piros-fehérek hét egymást követő bajnokit is megnyertek – melyek közül az emlékezetesebbek az Újpest, illetve Honvéd elleni 2-0-s győzelem, illetve a Mezőkövesd 5-0-s szétszedése a 21. század első NB1-es Borsodi Rangadóján – és összesen kilenc meccsen át nem találtak legyőzőre.
A veretlenségi sorozat a Ferencváros ellen (1-4) szakadt meg 2013 novemberében, a következő hat bajnokin pedig ismét nyeretlen maradt a miskolci csapat. Március 14.-én a Lombard Pápa 2-1-es legyőzésével sikerült ismét nyernie Szivicséknek, egy héttel később pedig a kupából is kiejtette a DVTK a pápai együttest. A bajnokságban az 5. helyen végzett a Diósgyőr, azonban elsősorban nem emiatt marad emlékezetes a szezon, hanem a Videoton elleni Ligakupa-diadalról, és a klub három évtized utáni első Magyar-Kupadöntőjéről, amelyet tizenegyesekkel bukott el a csapat az Újpest ellen.
2018/19-es szezon
Egészen az idei szezonig ez a kiírás volt a legfrisebb emlékünk egy négy meccs után is nyeretlen csapatról. Fernando Fernandez mentségére szóljon, hogy az utóbbi évek egyik legnehezebb sorsolását kapta a Diósgyőr, mindjárt az első négy fordulóban el kellett látogatnia a Ferencváros-Debrecen-MTK trió otthonába. Az 5. fordulóban a Haladás legyőzésével (1-0) megszerezte első diadalát a csapat, ezt azonban nyolc nyeretlen bajnoki követte, amelyből zsinórban hatot elvesztett a DVTK. 13 mérkőzés után a piros-fehérek a tabella 11. helyén voltak, 3 pontra a biztonságtól. Novemberben elkezdődött a várva várt felívelés: a Debrecen (1-0), illetve MTK (3-2) ellen egyaránt otthon tartotta a három pontot a Diósgyőr, a bajnokság második körében pedig nyolc fordulón át veretlen volt, továbbá emlékezetes győzelmet (2-1) aratott a Mol-Vidi otthonában.
A jó sorozatnak az egy hét különbséggel elszenvedett, Újpest elleni 5-0, illetve Ferencváros elleni 7-0 vetett véget, a két vereség pedig alaposan rányomta a bélyegét a tavaszt a kiesés elleni harccal töltő együttes teljesítményére. Az évad utolsó játéknapján az Újpest 3-0-s legyőzésével sikerült kivívnia a bentmaradást a DVTK-nak, amely így hivatalosan is történelme leghosszabb megszakítatlan sorozatát töltötte az NB1-ben.
És ezt olvastad már?
Köszönjük, hogy jelezted, javítottuk.
A 91/92 es szezonban emlékeim szerint nem a BVSC, hanem a BKV Előre ellen vìvtuk ki a bentmaradást.
Egy meglepő adat még a remek de a szerepléseinkre rendkívül jellemző módon hosszú cikkből : 2007/8 as szezonban "A DVTK három egymást követő vereség után zsinórban hat bajnokin ikszelt, a 8. fordulóban pedig 9.000 néző előtt Nyerges Krisztián 90. perben szerzett góljával kaptak ki 1-0-ra a REAC-tól a piros-fehérek"
9000 néző ha még felfelé volt kerekítve akkor is komoly nyeretlen meccsek sora után