Káosz közben kényszer: fél lábbal már szakadékban a DVTK, ha nem nyer Nyíregyházán

Sajtófigyelő - m4sport.hu

A bennmaradás szempontjából kulcsfontosságú meccset játszanak szombaton a labdarúgó Fizz Liga 27. fordulójában, hazai győzelmével a Nyíregyháza akár ki is iratkozhatna a kétes értékű hadakozásból. A két csapat már a kezdősípszónál tudja majd, a kettejük között helyezkedő MTK mire ment a Pakssal.

Az m4sport.hu összeállításából idézünk.

Helyzet van Diósgyőrben: amin Kovács Zoltán egykori sportigazgató mosolygott, könnyen valósággá válhat, három NB I-es szezont követően igencsak fenyegeti a kiesés a DVTK-t. A krízismenedzsment igen ad hoc módon zajlott, hiszen Kovács Zoltán elküldte Vladimir Radenkovicsot, leigazolta Nebojsa Vignjevicset, majd két meccsel később ő maga dobta be a törülközőt, házon belülről, Vincze Richárddal pótolták. Utóbbi személye már csak a kötődés révén is szimpatikus lehet a szurkolóknak, de hogy ez a Vincze–Vignjevics páros milyen hatékonysággal tud együttműködni és egyik napról a másikra homlokegyenest változtatni a csapat teljesítményén, az lutri. Hosszútávú koncepció helyett kapkodás jutott, ami persze a csapat és a klub helyzetét látva nem meglepő, s ezek a lépések rámutatnak: hiába hangsúlyozzák, hogy „bízz a folyamatban”, az előző kurzus során nem is volt folyamat, amiben bízni lehetett volna.

Persze, azért nem minden tragédia, egyrészt az új sportigazgató lendületet, gyors szemléletváltást hozhat, másrészt pedig hétvégén már visszatérnek a szurkolók, akik mindig is a DVTK egyik legnagyobb erősségeinek számítottak. Szintén optimizmusra adhat okot a két korábbi Szpari–DVTK meccs, amelyből mindkettőt a miskolciak húzták be (igaz, akkor még volt egy Acolatséjuk), de minden más egyelőre elég rosszul néz ki. Mi minden más?

A matek

Ha a józan eszünkre hallgatunk, három csapat küzd a 11. hely elkerüléséért, a Diósgyőr mellett a Nyíregyháza és az MTK. Persze, nem menekült még meg az Újpest, matematikailag még bennmaradhat a Kazincbarcika, de ezek realitása igencsak minimális.

Nyíregyháza 29, MTK 28, DVTK 25 pont – így megyünk neki a hétvégének, ami nem jó, de nem is tragikus diósgyőri szempontból, három-négy pont eltüntetése hét forduló alatt gyengébb csapatoknak is sikerült már. A tabellára nézve a probléma leginkább a győzelmek számában jelentkezik, amelyben viszont jelentősen alulmarad a DVTK, hiszen kettővel kevesebb van neki, mint a riválisoknak, így hiába három pont csak a különbség mondjuk az MTK-hoz képest, ez egy meccsen belül nem dolgozható le. A sok döntetlen persze azt is eredményezi, hogy a miskolciak gólkülönbsége nem kirívóan rossz, ha visszahozná ikszre a pontokat, e tekintetben valószínűleg már jobban is állna, de mivel a győzelmek száma rangsorol előbb, nem néz ki jól a matek; az a három-négypontos különbség a valóságban inkább négy és öt, hiszen pontazonosság esetén a DVTK húzná a rövidebbet. S ha a szombati Szpari–DVTK-n hazai siker születne, hat forduló és hét pont lenne a különbség a két csapat között, ez közel ledolgozhatatlan távolságnak tűnik, könnyen kétszereplősre csökkenhet a csata. Ha átváltunk nyíregyházi perspektívára, hatalmas a ziccer: egy mostani győzelemmel fél lábbal már be is lépnének a bennmaradás kapuján.

A forma

Vagy inkább az a mentális, morális és szakmai állapot, amit nemcsak a csapatokra, de egész klubokra levetíthetünk. A Nyíregyháza egyértelműen felfelé megy, tavasszal csak egyszer kapott ki, úgy néz ki, Bódog Tamás megtalálta azt a játékrendszert és azokat a futballistákat, akik képesek hatékonyan teljesíteni piros-kékben. Feltétlenül jó volt számára, hogy ősszel már látta ezt a közeget, így saját ízlése mentén tudott formálni rajta, s egyébként már a november-decemberi vereségsorozat is jelentős pechpakkal jött össze, jobban nézett ki a csapat, mint az eredményei mutatták. Március idusára közepére a hátrányt pontelőnnyé is formálta a Szpari.

Az MTK elsősorban a védekezésével szenved, mondom ezt annak ellenére, hogy a listavezető otthonában hozták le nullára múlt héten. Kellett is, mert az azt megelőző 13 meccsükön egyaránt kaptak gólt, inkább többet, mint kevesebbet. A borzalmasan induló újév sok szurkolóban 2019 emlékét idézte vissza, amikor a csapat stabil középcsapatból egy ultrapocsék tavasz kiesést eredményezett, de még a lift nem üzemel, az elmúlt néhány meccsen mintha sikerült volna a lejtőn befékezni – erre utal a két dobogós otthonából elhozott egy-egy pont is. Túlzás lenne azt állítani, hogy az MTK kijött a slamasztikából, de az állandó szakmai és humánerőforrás-koncepció még az edzőváltás mellett is adott, így csak finomhangolásra van szüksége a csapatnak a hajrára. Arra mondjuk tényleg szüksége van!

Mint már feljebb is írtuk, a DVTK-nál ezzel szemben, ha van is szakmai koncepció, az a héten született, a csapatnak pedig akkora mélyütés volt a Barcika elleni 0–4, ember legyen a talpán, aki abból talpra tud állni. Vignjevics egyébként edzőként megoldott már ilyen feladatokat, például amikor a Honvédot kellett benntartani, egy-egy csapatot ki tud ráncigálni rövid távon a gödörből, aligha gondolkodhat most távlatokban.

A hátralevő ellenfelek

Ugyancsak tragikus képet fest miskolci szempontból, hogyha végignézünk a hátralevő sorsoláson:

Tovább az m4sport.hu-ra a teljes cikkre >>>>>>>

forrás: m4sport.hu