Amikor saját stadionjában ejtettük ki a Nyíregyházát

Vámos Henrik összeállítása.

Szombat délután a DVTK a Nyíregyházi Városi Stadionban lép pályára a labdarúgó NB1 27. fordulójában. A két riválist mindössze három pont választja el a tabellán a játéknapot megelőzően, a két és fél hónapos hiátus után visszatérő diósgyőri ultrák pedig szokásukhoz hűen ismét a legmagasabb minőségű szenvedélyt és gyűlöletet hozzák majd magukkal a Nyírség városába. Ezek fényében a várhatóan telt ház előtt megrendezett keleti derbi egészen biztosan minden idők egyik legnagyobb kiesési rangadóját hozza majd a magyar labdarúgás egyetemes történelmében - minden diósgyőrire szükség lesz, aki csak tudja, váltsa meg jegyét a vendégszektorba!

2005 májusában a Keleti El-Clásicó történelmének egyik legizgalmasabb, legemlékezetesebb összecsapását vívta a DVTK és a Nyíregyháza. A szombati rangadó előtt vegyük górcső alá az összecsapást. Akkor a kiesés szele a két együttes közül csak a nyíregyieket legyintette, Détári Lajos csapata 26 fordulót követően a tabella 15. helyét foglalta el, két pontra a biztonságtól. A vasgyáriaknak ezzel szemben a 2004/05-ös évadban nem igazán akadtak ilyen gondjaik: A Gálhidi-vezette DVTK tavaszi rekordja addig a pontig 6-1-4 volt, a 27. bajnoki fordulót megelőzően pedig a 9. helyen állt a miskolci együttes. A piros-kékek előtt tehát nyilvánvaló volt, hogy a régiós rangadó ezúttal a szabolcsiak osztályáról is dönteni fog; amenyiben nem marad otthon a három pont, búcsúzik a Spartacus az élvonaltól. Ennek természetesen a diósgyőriek is tudatában voltak, akiket mi sem tehetett volna boldogabbá, mint saját kezüleg gondoskodni legnagyobb riválisuk kieséséről, ezzel a 21. század során először kerülne magasabb osztályba a nyírségieknél.

Az élvonalban 1980-ban találkozott először a DVTK és a Nyíregyháza együttese – ami egyébként utóbbi történelmének első NB1-es mérkőzése volt – a következő negyedévszázadban pedig rendre egymás ellen vívtak hol feljutási, hol kiesési harcot az adott idény során. 2000-ben a DVTK anyagi összeomlása miatt eleinte a heted-, majd a Borsod-Volánnal való fúzió miatt a harmadosztályba volt száműzve a szurkolói által feltámasztott vörös szörnyeteg. Az élvonalba 1998-ban visszajutó Nyíregyháza Spartacus ezzel szemben a 9. helyen végzett, és ha csak egy szezon erejéig is, történelme során először volt magasabb osztályban borsodi “nagytesójánál”. 2001-ben a piros-kékek sem úszták meg a zuhanást az NB2-be, nagy szerencséjükre pedig a DVTK is ebben a szezonban jutott fel a másodosztályba, a következő négy évben pedig nem tudott meglenni egymás nélkül a két keleti rivális. A 2003/04-es szezon során a piros-fehérek a 4., a Spari az 5. helyen fejezte be az NB2-es bajnokságot, ami az élvonal bővítése miatt feljutást ért mindkét gárda számára – négy év elteltével tért vissza a Keleti El-Clásico a magyar labdarúgás legfelsőbb osztályába.

A visszatérés egyikük számára sem kezdődött jól - piros-kék riválisaink első hat mérkőzésükből mindössze három pontot zsebeltek be, vezetőedzőjük, Herédy Attila pedig a Fraditól elszenvedett 5-0 után csomagolhatott is, utódja a legendás Détári Lajos. Ami a borsodiakat illeti, ők egy négymérkőzéses nyeretlenséggel kezdték a 2004/05-ös szezont, az ősz során azonban négy mérkőzést is megnyert Gálhidi György együttese, a telet viszont így is csak a 14. pozíción töltötte. A 12. fordulóban jött el a várva-várt keleti derbi, amire hiába készülhetett jobb előjelekkel (értsd: 4 pont előny) a Diósgyőr, az addig mind a szezonban, mind a Vasgyári Stadionban nyeretlen Spartacus Vasas Zoltán góljával 1-0 arányban hozta el a három pontot az Acélvárosból.

Összefoglaló:

Szurkolás_

A következő tíz bajnokiból négyet nyertek meg a piros-fehérek, míg a nyírségieknél ugyanennyi idő alatt ez a szám 3 volt. A 23. fordulót megelőzően mindössze két pont előnyt élvezhettek a vasgyáriak az ősi rivális felett, és sokáig úgy tűnt, a második kieső e két együttes közül kerül majd ki… De a futballisteneknek más terveik voltak. Gálhidi György együttese a következő hét bajnokiján nem talált legyőzőre, a Nyíregyháza azonban pont hogy győzni volt képtelen ebben az időszakban, amikor a leginkább kellett volna.

Térjünk tehát vissza arra a májusi délutánra, amikor közel ezer diósgyőri vette az irányt Szabolcs-Szatmár Megye felé, hogy élőben buzdíthassák kedvenceiket. A mérkőzést megelőző sajtótájékoztatón így nyilatkozott Gálhidi György:

“Nem hinném, hogy bárkit is külön motiválnom kellene, hiszen ősszel úgy vitte el tőlünk a három pontot a Spartacus, hogy végigtámadtuk a meccset, s kihagytunk legalább hat ziccert. A kényszer nem rajtunk van, hanem a hazaiakon, s ebből pozitívan jöhetünk ki...”

Akár volt szükségük motivációra, akár nem, a DVTK játékosai aznap mindenképpen kaptak egy löketet a hazaiakat látványban és hangerőben is felülmúló, körülbelül ezres nagyságú, piros-fehér zászlókban pompázó vendégtábortól. Az ultrák csapatukat ismét egy lenyűgöző látványelemmel, a “Minden Meccs Ajándék!” kiírással köszöntötték.

A négy-négy védővel felálló csapatok ütközetének első fél órájáról túlzás lenne azt állítani, hogy kiugróan izgalmas volt, és az addig látottak alapján aligha mondta meg volna bárki, hogy egy négygólos összecsapás vár ránk. Sipeki kapufája lehelt egy kis életet a bajnokiba, így az első játékrész utolsó negyedórája már valamivel nézhetőbbnek bizonyult.

A kapufa által fellángolt tűz a második felvonásra sem aludt ki a csapatokban, az 51. percben pedig hiába volt a nyíregyházi Bardi szabálytalan Gáspárral szemben a diósgyőri 16-oson belül, Bede játékvezető a hazaiak számára ítélt tizenegyest. A labda mögött Laskai állt, kinek próbálozását még hárította is Kövesfalvi, a kippatanót azonban az ősszel is eredményes Vasas Zoltán vágta a kapuba (1-0). A következő 10 percben elkezdett súlyosbodni a DVTK helyzete: Előbb Máté Péter kapott azonnali pirosat Bardival folyatott dulakodása végett, a javukra ítélt szabadrúgást pedig ismét Vasas értékesítette (2-0). A kilátástalanság kezdte egyre inkább megkörnyékezni a vasgyári együttest, akik az ember-, illetve kétgólos hátrány ellenére tovább küzdöttek. Már-már biztossá vált, hogy a Nyíregyháza hatalmas lépést tett a bentmaradás felé, 12 perccel a vége előtt azonban felcsillant a remény. Virágh remek átadása Tisza Tibort találta meg, a szezon társ házigólkirálya pedig 14 méterről szépített (1-2). Három perccel később kishíján eldöntötték a meccset a hazaiak, Nikolic került ziccerbe, lövése pedig centikkel ment el a jobb kapufa mellett. A 88. percben lett teljes az extázis a csurig töltött vendégszektorban - Virágh szögletét Gáspár fejelte kapura, a kipattanót pedig nemes egyszerűséggel passzolta a kapuba a mesterien helyezkedő Marius Siminic a Városi Stadion hazai közönségének legnagyobb döbbenetére (2-2).

Összefoglaló:

Szurkolás:

A döntetlen azt jelentette, hogy a DVTK-nak a hátralevő három meccsen mindössze egy pontot kellett szereznie a biztos bentmaradáshoz, a piros-kékek azonban továbbra is két pontra voltak a biztonságtól, a 29. Fordulóban pedig megpecsételődött a Spartacus sorsa az MTK elleni 5-0-s hazai zakóval. A sors fintora, hogy öt évvel korábban ugyancsak a kék-fehér együttes ejtette ki a diósgyőrieket a 33. Játéknapon, így igazán katartikus élmény lehetett fél évtizeddel később, amikor a budapestiek tették biztossá, hogy 1997 után ismét a DVTK volt a magasabb osztályban a Keleti El-Clásico két fele közül. A következő idényben a Diósgyőr megvált Gálhidi Györgytől, 2006 nyarán pedig ő lett a Nyíregyháza új vezetőedzője, és mindjárt első szezonjában a Ferencvárost maga mögé utasítva, bajnokként juttata vissza a szabocs-megyeieket az élvonalba, a Keleti El-Clásicó mai napig íródó története pedig folytatódott egy év szünet után.

Te mit tippelsz a szombati rangadóra? Ott leszel? Sikerülhet a bentmaradás?

Írd meg kommentben!