Fújhat szél, eshet hó, én mindig itt vagyok" - Így edzőtáborozott régen a DVTK

A miskolcadhatott.blog.hu oldalon páratlanul izgalmas képek elevenednek meg a régi idők diósgyőri edzőtáborairól. A képeken többek között lovaskocsival edzőtáborozni induló, a felszerelésüket szánkón húzó játékosokat, a vasgyári teniszpálya fölé húzott sátorban páros medicinlabdával erősítő, a Bükkben fát vágó játkosokat láthatunk, de akkoriban a szabadfoglalkozásba még egy kis pálya csinosítás is belefért.

Félreértések elkerülése végett, az írás szerzője kiemeli, hogy írásában semmi rosszmájúság nincs.

A szerző szerint a mai futballszerető közeg bizony már hozzászokott, - ahogy maguk a játékosok is - hogy a téli szezonban olyan mediterrán helyekre vonulnak a edzőtáborba, mint Spanyolország vagy Törökország. Hányszor, de hányszor hallottuk edzői nyilatkozatokban kifogásként, hogy egy ilyen kirándulás elmaradása micsoda hendikep, hiszen így hóban, fagyban, műfüvön kell készülni.

A mai modern fociban a klubok költségvetésének része a külföldi edzőtáborozás, de nem mindig volt ez így.

Most mutatunk pár fotót a DVTK múltjából, amikor teljesen másképp gondolkoztak a téli felkészülésről a klub vezetői, edzői és játékosai.

A dátum 1949. tele, a helyszín a közeli Bánkút. Az akkor Diósgyőri Vasas néven futó, másodosztályú csapat decemberben kelt útra, hogy megkezdje felkészülését a hegyekben.

De nem csak a 40-es évek végén voltak kemény edzőtáborok. A 70-es, 80-as években is kemény telek köszöntöttek Miskolcra, de a csapat így is helyben kezdte meg az alapozást, vagy csak éppen a közeli Bükkbe ruccant ki egy kis "túlélőtáborra". Ezekből a zord telekből szemezgettünk pár fotó erejéig.

Elolvasom a teljes cikket a miskolcadhatott.blog.hu-n >>>>>

forrás: miskolcadhatott.blog.hu

fotók: Fotók: Herman Ottó Múzeum Történeti Adattár, magánygyűjtemények